0

Családi bunyó / A férfi mögött

írta Nikodémus

Olyasmi történik manapság a szórakoztatóiparban, amiről a századelő szüfrazsettjei vagy a hatvanas évek nőjogi mozgalmai legfeljebb csak álmodhattak: a női nézőpont betört a fősodorba. Magazincikkek ezrei, inspirációs előadások sokasága és bestseller-kötetek tucatjai hangsúlyozzák a női értékek fontosságát, s a hullám a filmipart sem kerülte el. Két éve szinte világforradalomként ünnepelte Hollywood, hogy végre sikeres szuperhősmozi készült női főhőssel (Wonder Woman), és a rivális képregénystúdiótól az idei évre is jutott egy hasonló témájú film (Marvel Kapitány). A minőség persze hagy némi kívánnivalót maga után (főként a leegyszerűsített karakterábrázolás és az otrombán megfogalmazott üzenet miatt), ám szerencsére nem kell latexruhás szuperemberekkel bajlódnunk, ha izgalmas történeteket akarunk látni nőkkel a főszerepben.

Olvasd tovább

0

A Mandák Ház lelkésze – Premier előtt

Bolba Márta a budapesti VIII. kerület evangélikus lelkésze, szegények támogatója, a társadalmi egyenlőség mélységes híve. A Mandák Ház a kerület szegényebb negyedében található, de a lelkésznő gyülekezetébe a kerület gazdagabb részében, a Palotanegyedben található templom is hozzátartozik. Márta házában békét teremt, a hivatalban és az utcán véleményt formál, egyházában a szociálisan érzékeny elveket képviseli. Az általa vezetett közösség éppen ezért társadalmilag sokrétű. Szerdai vacsoráin a helyi lakók, környékbeli nincstelenek, menekültek, civil szervezetek képviselői egyaránt részt vesznek, kortól, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül. Takács Mária rendező (Meleg férfiak, hideg diktatúrák, Eltitkolt évek) dokumentumfilmje egy társadalompolitikai kérdésekben is állást foglaló, háromgyerekes lelkésznő egy évét mutatja be, aki nem enged a humanista alapértékekből. Az őszi premier előtt június elején külön is bemutatott film a Médiatanács támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretében készült. További támogatók: Holland Nagykövetség Emberi Jogi Alap, Filmjus Alapítvány.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Kinek a történelme?

Trianon, Don-kanyar, Holokauszt, 1956 és az azt követő megtorlás. A XX. századi magyar történelem nagy traumái. A múlt olyan eseményei, amelyeket máig nem dolgozott fel a társadalom; az emlékezeti munka hiánya rányomja bélyegét mindennapjainkra, tisztázatlan múltbéli történeteink nyomasztó árnyékként vetülnek a jelenre. Sokféle módja lehet a kollektív emlékezet ápolásának, a múlt feldolgozásának. A történelem megítélésének és művelésének lehetőségei átalakultak az elmúlt évtizedekben. Egyre inkább elfogadott, hogy a történelem társadalmi diskurzus, és nem kizárólag a tudományosság szűk keretei között lehet értelmezni, hanem meg lehet jeleníteni, sőt létre lehet hozni történeti narratívát más médiumon, kulturális szférában is. A dokumentumfilm az egyik lehetséges eszköz ehhez: segíthet megszabadulni a múlt nyomasztó terheitől. Ez a könyv azt vizsgálja, hogy az elmúlt harminc év magyar történelmi dokumentumfilmjei milyen szerepet játszottak a magyar nemzeti emlékezeti narratívák megfogalmazásában, az emlékezeti közösség megteremtésében, a traumák feldolgozásában.

Sárközy Réka az ELTE Bölcsészkarán és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát. 1995 óta az OSZK 1956-os Intézet munkatársa, kutatási területe a történelmi dokumentumfilm és a történelmi fényképek. Producerként vett részt 16 dokumentumfilm elkészítésében. Az 1956-os Intézet több mint 15 000 digitális fényképet tartalmazó jelenkortörténeti fotóadatbázisának egyik létrehozója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen doktorált 2011-ben, Elbeszélt múltjaink címmel jelent meg monográfiája a magyar történelmi dokumentumfilm történetéről. 2011 és 2014 között Bolyai János kutatói ösztöndíjas. Óraadóként tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetében és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. (Forrás)

Sárközy Réka: Kinek a történelme? – Emlékezet, politika, dokumentumfilm, Gondolat, 286 oldal, 2018, 3400 Ft

0

Rövidfilm: Szomszédaink, a magyarok 1. – Kárpátalja

Ma van 99 éve, jövőre pedig egy évszázada lesz annak, hogy a trianoni békeszerződés folytán Magyarország gyakorlatilag önmagával lett határos. Az azóta kisebbségi létbe szorult honfitársaink hétköznapjait, küzdelmeit és örömeit mutatja be újszerűen Zámborszki Ákos rendező és Galán Angéla riporter. Íme az első epizód, amelyet hamarosan még újabbak követnek. A vállalkozásról bővebben itt olvashatsz.

0

InterCom hírlevél

Godzilla a toronyban

A nagyok csak nagyok társaságában érzik jól magukat. A világ legmagasabb épülete, a 828 méter magas, 163 emeletes Burdzs Kalifa fogadta Godzillát és társait. A legújabb kaiju-film, a Godzilla II.—A szörnyek királya (Godzilla 2: King of the Monsters, hazai bemutató: május 30.) bemutatója alkalmából kedden Dubaj és a világ legmagasabb háza szemkápráztató fény-show-ba burkolózott: az épületet körülvevő több ezer helybeli és turista legnagyobb örömére nemcsak Godzillát, hanem más titánokat, Ghidorah-t, Mothrát és Rodant vetítették az oldalára. A nézők minden egyes új képet – tüzet köpő, háromfejű sárkány, kéken villódzó Godzilla és a többiek – hatalmas üdvrivalgással fogadtak.
Az egész toronyházat fénybe vonó műsor során az effektek valóban elhitették a nézővel, hogy az épület remeg, omlani kezd, lángra lobban, füst tör fel belőle és víz lepi el… azután jöttek a valaha a Föld mélyén szunnyadó szörnyek. Godzilla, aki tervezői szerint kb. 120 méter magas, életében először nagyobbnak látszott, mint amekkora – de a filmvásznon is óriási lesz.

Olvasd tovább

0

Take the Ball, Pass the Ball (2018)

írta Nikodémus

Nagyjából tíz éve (egészen pontosan május 27-én) volt egy olyan Bajnokok Ligája-döntő,
ami később futballkorszak-nyitánynak bizonyult: pitbullok a báránykák ellen,
pressing a labdabirtoklás ellen, és az előzetes jóslatok ellenére győzedelmeskedett a katalán szív.
A Barcelona FC Guardiola-korszakáról készült dokumentumfilm.

A foci globális biznisszé válásával természetszerű volt, hogy megjelennek az első olyan filmek, amelyek enyhe játékfilmes beütéssel rajzolnak körbe gigasztárokat, klublegendákat, fényes korszakokat és csúnya bukásokat. A hollywoodi dramaturgia persze mindig mesterkélt marad egy kicsit, ám a két iparágat összekötő sztárkultusz (no és az irgalmatlan pénz) bőven feledteti ezt az apróságot. A Graham Hunter könyve alapján készült Take the Ball, Pass the Ball dokumentumfilm is épp csak ennyit tesz: hozza a kötelezőt, kellemes szórakozást ígérve.

Olvasd tovább

0

Mami – A kulisszák mögött

Mami mindenkit szívesen lát. De boldog lehet, aki élve megússza. Az Oscar-díjas Octavia Spencer (A segítség, A víz érintése) alakítja a magányos Sue Annt, aki csendesen éldegél egy álmos ohiói kisvárosban. Egy nap Maggie (Diana Silver), egy kamaszlány, aki nemrég érkezett a városba, megkéri Sue Annt, hogy vegyen egy kis piát neki és a barátainak. Sue Ann kihasználja az alkalmat, hogy néhány gyanútlan barátra tegyen szert. Felajánlja a fiataloknak, hogy bulizzanak háza alagsorában, így nem kell ittasan vezetniük. De van néhány betartandó szabály. Az egyik bulizónak józannak kell maradnia. Nem szabad káromkodni, nem szabad felmenni a lakásba. És Sue Annt Maminak kell szólítani. De amikor Mami vendégszeretete kezd őrületbe fordulni, a kamaszok álma rémálommá változik, és Mami alagsora, ami kezdetben a város legjobb bulihelyének tűnt, maga lesz a földi pokol.

Olvasd tovább

0

Rövidfilm: Túl az ígéret földjén

Húsz évvel ezelőtt ezen a napon játszották minden idők talán legidegtépőbb BL-döntőjét. Adott két csapat. Az egyik toronymagas esélyesként szántott végig a mezőnyön, a másikban egy (később kiderült, megismételhetetlen) saját nevelésű generáció élezte oroszlánkörmeit. A Bayern München gyors gólt lőtt, végig vezetett és uralta a meccset, hogy aztán a Manchester United mutassa meg újra (immár sokadszor), hogy sohasem szabad feladni. A Vörös Ördögök triplázásának valószínűtlen sztoriját elsőkézből hallhatjuk a főszereplőktől.

0

UIP hírlevél

Kirobbanó siker volt a Rocketman Cannes-ban, Londonban és Szöulban is

„Ha a Bohém rapszódia a rocksztár-életrajzok sajtburgere, a Rocketman az ínyenc keresztfartő, némi homárral körítve” – így vezette fel gasztronómiai hasonlattal Dan Wootton, a The Sun című brit lap tudósítója az Elton John életéről szóló filmmusicalről írt köszöntőjét. Az eddigi premiereken dübörgő álló tapssal üdvözölt film kivívta a kritikusok csodálatát, és milliók tekintették meg azt a videót, amelyen a film főszereplője, az Elton Johnt alakító Taron Egerton örömében elsírja magát. „Jól van, na, hagyjuk ezt – mondta kicsit szégyenlősen a színész, amikor utóbb a sírásról kérdezték. – Ne beszéljünk róla. Kicsit elragadtak az érzelmek. Ez volt életem egyik legjobb napja.” Amikor később megköszönte az dicséreteket, hozzátette: „Köszönöm mindenkinek, aki szépeket mondott rólam. Rendkívül boldoggá tettek egy Aberystwythből származó fiatalembert. És még boldogabbá tettek egy 72 éves rocksztárt.”
Minden ítész kiemeli, hogy Egerton nem csupán remek színész, de valóban kiválóan tud énekelni, így teljes értékű alakítást nyújt Elton John szerepében. Szakmai berkekben biztosra veszik, hogy érik számára az Arany Glóbusz- és Oscar-jelölés.

(Rocketman – hazai bemutató: 2019. június 6.)

Olvasd tovább

0

InterCom hírlevél

Tarantino meghódította Cannes-t

Kedden lezajlott végre az, amiért annyira szurkoltak a világ filmrajongói. Pontosan 25 évvel a Ponyvaregény cannes-i bemutatója után sor került Quentin Tarantino 9. filmje, a Volt egyszer egy… Hollywood (Once Upon A Time In… Hollywood, hazai bemutató: augusztus 8.) vetítésére. A fesztiválpalota általában kritikus közönsége elképesztő lelkesen nézte végig a filmet – már vetítés közben több jelenet nyíltszíni tapsot kapott –, majd végül több mint hét percen át felállva ünnepelték a meghatott alkotókat: a rendező mellett a három főszereplőt, Leonardo DiCapriót, Brad Pittet és Margot Robbie-t. A hatvanas évekbe, Hollywood aranykorába vezető történet tele van nosztalgiával, nagyon jó zenével, öniróniával, és egy olyan csavaros fináléval, hogy a rendező szóban és írásban is sokszor kérni volt kénytelen a nézőit: csak el ne árulják senkinek, amit láttak!
A kritikusok és a közönség lelkesedése után máris arról suttog mindenki, hogy Tarantino a Volt egyszer egy Hollywood-dal az év Oscar-esélyesei közé került, és a főszereplőit is a legnagyobb filmes díj közelébe emelte. Ez persze még messze van, de az már most biztos, hogy a mester zsebre vágta Cannes-t, és újra bebizonyította: ő az egyik legizgalmasabb, legszellemesebb és legvérengzőbb filmes… és úgy látszik, az elmúlt 25 évben ez nem változott.

Olvasd tovább