0

Mami – A kulisszák mögött

Mami mindenkit szívesen lát. De boldog lehet, aki élve megússza. Az Oscar-díjas Octavia Spencer (A segítség, A víz érintése) alakítja a magányos Sue Annt, aki csendesen éldegél egy álmos ohiói kisvárosban. Egy nap Maggie (Diana Silver), egy kamaszlány, aki nemrég érkezett a városba, megkéri Sue Annt, hogy vegyen egy kis piát neki és a barátainak. Sue Ann kihasználja az alkalmat, hogy néhány gyanútlan barátra tegyen szert. Felajánlja a fiataloknak, hogy bulizzanak háza alagsorában, így nem kell ittasan vezetniük. De van néhány betartandó szabály. Az egyik bulizónak józannak kell maradnia. Nem szabad káromkodni, nem szabad felmenni a lakásba. És Sue Annt Maminak kell szólítani. De amikor Mami vendégszeretete kezd őrületbe fordulni, a kamaszok álma rémálommá változik, és Mami alagsora, ami kezdetben a város legjobb bulihelyének tűnt, maga lesz a földi pokol.

Olvasd tovább

0

Rövidfilm: Túl az ígéret földjén

Húsz évvel ezelőtt ezen a napon játszották minden idők talán legidegtépőbb BL-döntőjét. Adott két csapat. Az egyik toronymagas esélyesként szántott végig a mezőnyön, a másikban egy (később kiderült, megismételhetetlen) saját nevelésű generáció élezte oroszlánkörmeit. A Bayern München gyors gólt lőtt, végig vezetett és uralta a meccset, hogy aztán a Manchester United mutassa meg újra (immár sokadszor), hogy sohasem szabad feladni. A Vörös Ördögök triplázásának valószínűtlen sztoriját elsőkézből hallhatjuk a főszereplőktől.

0

UIP hírlevél

Kirobbanó siker volt a Rocketman Cannes-ban, Londonban és Szöulban is

„Ha a Bohém rapszódia a rocksztár-életrajzok sajtburgere, a Rocketman az ínyenc keresztfartő, némi homárral körítve” – így vezette fel gasztronómiai hasonlattal Dan Wootton, a The Sun című brit lap tudósítója az Elton John életéről szóló filmmusicalről írt köszöntőjét. Az eddigi premiereken dübörgő álló tapssal üdvözölt film kivívta a kritikusok csodálatát, és milliók tekintették meg azt a videót, amelyen a film főszereplője, az Elton Johnt alakító Taron Egerton örömében elsírja magát. „Jól van, na, hagyjuk ezt – mondta kicsit szégyenlősen a színész, amikor utóbb a sírásról kérdezték. – Ne beszéljünk róla. Kicsit elragadtak az érzelmek. Ez volt életem egyik legjobb napja.” Amikor később megköszönte az dicséreteket, hozzátette: „Köszönöm mindenkinek, aki szépeket mondott rólam. Rendkívül boldoggá tettek egy Aberystwythből származó fiatalembert. És még boldogabbá tettek egy 72 éves rocksztárt.”
Minden ítész kiemeli, hogy Egerton nem csupán remek színész, de valóban kiválóan tud énekelni, így teljes értékű alakítást nyújt Elton John szerepében. Szakmai berkekben biztosra veszik, hogy érik számára az Arany Glóbusz- és Oscar-jelölés.

(Rocketman – hazai bemutató: 2019. június 6.)

Olvasd tovább

0

InterCom hírlevél

Tarantino meghódította Cannes-t

Kedden lezajlott végre az, amiért annyira szurkoltak a világ filmrajongói. Pontosan 25 évvel a Ponyvaregény cannes-i bemutatója után sor került Quentin Tarantino 9. filmje, a Volt egyszer egy… Hollywood (Once Upon A Time In… Hollywood, hazai bemutató: augusztus 8.) vetítésére. A fesztiválpalota általában kritikus közönsége elképesztő lelkesen nézte végig a filmet – már vetítés közben több jelenet nyíltszíni tapsot kapott –, majd végül több mint hét percen át felállva ünnepelték a meghatott alkotókat: a rendező mellett a három főszereplőt, Leonardo DiCapriót, Brad Pittet és Margot Robbie-t. A hatvanas évekbe, Hollywood aranykorába vezető történet tele van nosztalgiával, nagyon jó zenével, öniróniával, és egy olyan csavaros fináléval, hogy a rendező szóban és írásban is sokszor kérni volt kénytelen a nézőit: csak el ne árulják senkinek, amit láttak!
A kritikusok és a közönség lelkesedése után máris arról suttog mindenki, hogy Tarantino a Volt egyszer egy Hollywood-dal az év Oscar-esélyesei közé került, és a főszereplőit is a legnagyobb filmes díj közelébe emelte. Ez persze még messze van, de az már most biztos, hogy a mester zsebre vágta Cannes-t, és újra bebizonyította: ő az egyik legizgalmasabb, legszellemesebb és legvérengzőbb filmes… és úgy látszik, az elmúlt 25 évben ez nem változott.

Olvasd tovább

0

Brexitannia (2017) / Brexit: Háborúban mindent szabad (2019)

írta Nikodémus

Mikor e sorokat írom, még nem biztos, hogy Nagy-Britannia is választ-e magának európa-parlamenti képviselőket – ez a tény önmagában tökéletesen jellemzi, milyen bohózattá süllyedt a Brexit körüli politikai kötélhúzás, melynek főszereplői mintha bizarr táncot lejtenének az egyre döbbentebb publikum előtt. Milliónyi kidobott kompromisszum-tervezeten, számtalan újrakezdett tárgyaláson és leszavazáson, valamint három kilépési céldátumon vagyunk túl, s még mindig képtelen bárki megmondani, kilép-e az Egyesült Királyság az Európai Unióból vagy sem. Ez a tanácstalanság paradox módon úgy szivárog be észrevétlenül két, frissen elkészült filmbe is, hogy azok eredetileg csupán magával a szavazással és annak közvetlen utóhatásaival foglalkoznak.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Biomozi

A Hódosy Annamária irodalom- és ökokritika-kutató tollából frissen megjelent könyv népszerű, többnyire hollywoodi filmek ökokritikai olvasatával ismerteti meg az érdeklődőket. Az alcímben is szereplő terminus, az “öko­kritika”, a kultúrkritikai irányzatoknak egy újabban előtérbe került, környezet­tudatos, természetközpontú válfajára vonatkozik. Olyan szemléletet kínál, amelynek megismerése és elsajátítása új fényben tüntetheti fel e többnyire nem sokra becsült alkotásokat. És talán hozzá­járulhat egy olyan gondolkodásmód kialakításához is, amely a TV vagy a számítógép elől felkelve és a moziból való távozás után is a világ fenntarthatóbbá tételére ösztönzi a nézőket. (Forrás)

A könyv fejezeteibe itt olvashatsz bele.

Hódosy Annamária: Biomozi – Ökokritika és populáris film, Tiszatáj könyvek, 380 oldal, 2018, 3490 Ft

5

Trónok harca – 8. évad (kibeszélő)

Onnantól kezdve, hogy egy nagyjából obskúrus fantasy-regénysorozatból óvatos költségvetéssel forgatott 10 részes évad végén mindenki őszinte megdöbbenésére lecsapták Ned Stark (Sean Bean) fejét, a Trónok harca mindenen és mindenkin túlnőtt, többek között alkotóin, George R. R. Martinon (ő le is maradt kétharmad-úton), az írókon (Benioff és Weiss munkásságáról megoszlanak a vélemények) és magán az HBO-n is. A nézettség az egekben, az indulatok pláne: nem csak a neten, a munkahelyeken, suliban, villamoson mindenki erről beszél. Mi eddig kissé kerültük a témát (az első és a második évadról írtunk anno kritikát, persze a híreket azért követtük), de mivel magyar idő szerint ma hajnalban lement a legutolsó rész, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre: kielégítő lezárást kapott a westerosi királydráma? Minden szereplő megkapta jutalmát/büntetését/végzetét? Mi jöhet ezután az HBO-tól? Alább bátran lehet SPOILERezni!

Olvasd tovább

0

InterCom hírlevél

A nagy Pikachu-spoiler

Azok, akik még nem látták a Pokémon – Pikachu a detektív-et (Pokémon Detective Pikachu már a mozikban), azok ne olvassák tovább ezt a hírt, és csak a film után térjenek rá vissza!
SPOILER! Mert most lelövünk egy nagy meglepetést: Ryan Reynolds, aki a kicsi, sárga, koffeninfüggő animációs lény hangját (a magyar változatban természetesen Nagy Ervin szinkronizálja) és mozgását kölcsönzi a filmnek, a történet végén – meglepi! – személyesen is felbukkan a vásznon, hogy a kalandok és poénok befejezéseként még egy jó nagy csavart csináljon. Amiről Reynolds az USA Todaynek azt mondta, hogy ez az egyik kedvenc része.
– Klasszikus filmekhez méltó, filmvégi nagy meglepetés – nyilatkozta a filmsztár, aki lubickolt Pikachu szerepében. – Minden nézőt meglep, amikor bejövök, ahhoz nem fér kétség. Mert van a sztoriban egy jó nagy csavar, és csak utólag nyilvánvaló, hogy végig ott volt valami a szemünk előtt, csak nem vettük észre. És mindenkinek végig kell gondolnia, hogy mindez hogyan lehetséges – és ezt én nagyon élvezem. Ez egy nagyszerű mozis pillanat. Jó, hogy egy ilyen filmben a lehető legváratlanabb dolgok is megtörténhetnek. Csodás érzés, hogy vannak még csodák… a mozikban. SPOILER VÉGE.

Olvasd tovább

0

Sztalker (1979)

írta Nikodémus

Nevezték már „földiesített” scifi-nek, válságfilmnek, zarándokmozinak, allegorikus emberiség-odüsszeiának, kataklizma-látleletnek, ám e billogokat négy évtizede szelíden leveti magáról Andrej Tarkovszkij alkotása, a Sztalker, s bár megjelenése óta köteteken keresztül elemezték, nézőjében mégis valami megfogalmazhatatlant indít el újra meg újra. A nagy orosz rendező saját bevallása szerint is legtökéletesebb rendezése kerek negyven éve, 1979. májusában mutatkozott be a nagyvilágnak.

Olvasd tovább