Beckham / Ronaldo / A Figo-ügy

írta Nikodémus

Beckham (2023) – Fiatalabbak tán már kevéssé emlékeznek rá, de bizony volt idő, amikor egy bizonyos David Beckham volt a futballsztárság abszolút szinonimája. Igen, és a szóösszetételből mindkét tag fontos: a futball és a sztár is. Ezt próbálja kibontani a Netflix legújabb, természetesen definitívnek meg exkluzívnak beharangozott sorozata is, mely szűk öt órában veszi végig a londoni kis lakásból induló, Manchestert, Madridot, majd Amerikát megjárt labdarúgó pályafutását. Nagy meglepetésekre nem kell számítanunk: a doksi tisztes odafigyeléssel mesél a szerény kezdetekről, Sir Alex Ferguson kvázi-apafigurájáról (no meg a nagy összeveszésről is azzal a stoplissal, persze), a madridi karrierről és a válogatottbeli hullámvasút sem marad ki. A főhős mosolyogva mesél a kanapéról, és olyan jól adja, hogy elhiszem neki a munkásfiú/egyszerűsrác-imidzset. Feleségéről ugyanezt már kevésbé tudom elmondani, s amilyen hamisan csengenek az ő szavai, úgy növekszik bennem fokozatosan egy más, mélyebb hamisság-érzés. Az, hogy ez egy tökéletesre berendezett ál-élet, amiben nincs helye semmilyen légypiszoknak. Az egyetlen necces esetet (tudniillik, megcsalta-e valaha hősünk a feleségét) is elmaszatolják, a záró idill pedig tényleg azt illusztrálja, hogy Beckham nemcsak főszereplője, hanem producere is volt önmaga szoborállításának.

Ronaldo (2015) – Nagyjából ugyanezt csinálja, csak ügyetlenebbül és unalmasabban az egy generációval későbbi futballsztárt filmező stáb, és itt már a kezdéstől sincs kétség: olyan képet fogunk látni, amilyet Cristiano Ronaldo akar, hogy lássunk. Hosszú perceket töltünk lakásában, ahogy kisfiával fogat mos, készülődik, leckét ír vagy labdázik (feleség, anya sehol – erre csak később lesz egy szóbeli utalás), és a fókusz annyira szűk, hogy egy idő után már nekem kényelmetlen. Míg az iménti dokumentumfilmben még felsorakoztak egyéb nyilatkozók, hogy a főhős futballtudását, edzésmunkáját vagy döntéseit magasztalják (avagy szidják), itt nagyjából semmi: Ronaldo szinte kizárólag bátyját, néhány barátját, ügynökét (a futballkörökben hírhedt Jorge Mendest) és persze a családját engedi nyilatkozni. Pedig lennének közös pontok: a Manchester United varázslója (itt méginkább pótapa-szerepben), a Real Madrid és a válogatott (mely ugyanúgy önnön esélyességével küszködik, mint az angolok). Félelmetes (bár sajnos várható) egotrip ez, melyért magát a futballistát talán nem is érdemes kárhoztatni (őt ugyanis ez készteti mindig jobb és jobb teljesítmény elérésére), az viszont tényleg rémületes, hogy a szűkebb (vagy tágabb) rokonságából senki sem szólt neki, mennyire rosszul mutat mindez a képernyőn.

A Figo-ügy (2022) – Húsz év nagy idő, és újra a generációs szakadékra kell utalnom: a kortárs futballrajongók talán már nem is értik, miért kéne foglalkozni egy bő húsz évtizeddel ezelőtti átigazolási üggyel. Igen ám, csakhogy az az igazolás tényleg megváltoztatta az európai klubfutballt, alanya pedig a világ legjobb játékosa volt. Legalábbis ez volt róla a közvélekedés. Luis Figo üstökösként emelkedett ki a Sportingból, és (némi hercehurca után – erre szintén kitért filmünk) a Barcelona játékosa lett, ahol a holland stílusba beilleszkedve valóban a világ legjobbjai közé emelkedett. Imádták: a kinézetét, a játékát, a stílusát, mindent. Épp ezért sokkolt mindenkit, amikor Figo egyszercsak bejelentette, a Real Madridba igazol. A gyűlölt riválishoz, ahol egy új, ambiciózus klubelnök gigantomán tervének első építőkockája lesz. Florentino Pérez és a “galaktikus Real” tényleg új korszakot hozott a futballban, és a dokumentumfilm azt ígéri, végre kibogozza az igazságot az átigazolás körül. Becsülettel le is ültet minden érintett felet a kamera elé, átnézünk szerződéseket, felállítunk időrendet, böngészünk szabályzatokat, de a homály csak nem akar oszlani. Figo ugyanis, hiába ígérte a nyitányban ennek ellenkezőjét, adós marad a konkrét válasszal. Miért? – lebeg ott máig ezernyi Barcelona-szurkoló, focidrukker, érdeklődő és újságíró fejében. Figo arca nem rezdül, tekintete ugyanolyan rejtélyes – csak akkor nyílik meg akaratlanul, amikor bemutatják az új habfehér mezben. Nem örül, és ez látszik. Már tudja, hogy hatalmasat hibázott.