Hadik / Űrpiknik / Hab

írta Nikodémus

Hadik – Bevágtatott hát a mozikba a nemzeti filmgyártás új irányának egyik első példánya, és mint ilyen, hálátlan szerepre van kárhoztatva. Mint ahogy a Vajna-korszak első hírmondóit (épp tíz éve), úgy a Hadikot is túlzott ellenszenv fogadta, ami utólag is rengeteget fog rontani a megítélésén. Pedig Szikora János becsülettel odatette magát, színházi rendezőként ennyi tellett tőle. Nem is itt van a baj, s nem is ott, hogy a magyar huszárlegendárium legdicsőbb hőstettét gyakorlatilag puszta akciófilmként próbálják nekünk eladni. Kis-Szabó Márk forgatókönyvíró valamit nagyon benézhetett, mert hiába a kiváló színészek (Trill Zsolt, Molnár Áron, László Zsolt), az érvényes jellemábrázolás sajnos nem helyettesíthető pár bombasztikus snittel és néhány békés idill-jelenettel. Érezhető, hogy ekkor a kamera is sutább, a jelenetezés is gyengébb: manapság már nem elég egyszerűen bemutatni, hogy a hős harcosok a csaták szünetében csipkelődő haverok, boldog családapák vagy kedélyesen poharazgató bajtársak. A személyes bosszú motívuma ide-oda lengedezik a cselekményvázon, a finálé pedig, tele következetlenséggel, tényleg alaposan lerontja az összképet. A látvány persze rendben van (látszanak a filmre költött milliárdok), a csaták izgalmasak, de még mindig egyetlen érvényes magyar huszárfilmünk van: Sára Sándor 80 huszárja.

Űrpiknik – Messze ötletesebben (s persze műfajszerűbben) indítja kb. nullköltségvetésből készült első nagyjátékfilmjét Badits Ákos: egy vizsgahelyzetbe csöppenünk, és a szigorú bizottság láttán azonnal megsajnáljuk főhősünket. Pedig szó se róla, később kiderül, ő maga sem egyszerű eset: Panna (Walters Lili) enyhén autisztikus viselkedést mutatva folyamatosan lázad kontrollmániás anyja ellen, s valami józan életpályamodell helyett titokzatos szerkezetekkel figyeli a világűrt, hátha bejelentkezik valamilyen földönkívüli entitás. S a kívánság beteljesül: érkezik valaki (Takács Zalán) az idegen világokból, aki figyelmezteti a lányt, hogy a Föld hamarosan el fog pusztulni, ám ő nem azért van itt, hogy megmentse az emberiséget (nem is ismeri őket), csak egyet: az imádott Zalatnay Saroltát. Tökéletesen hibbant alapfelállás, és alkotóink mindent meg is tesznek azért, hogy ennek lehetőségeit egyetlen kalandos éjszakába sűrítve alaposan kihasználják. Félúton azért kiderül, hogy a bizarr road movie tulajdonképpen szimbolikus önkeresés, és ez a költségvetést látva jót is tesz a cselekménynek. A végére sajnos kiütköznek a pénzügyi hiányosságok, de az Űrpiknik amíg tudja, bámulatos egyensúlyban tartja a kreativitást, az ötletességet és hőseinek útját. Nem olyan jó, mint a Zanox, de biztató, becsülendő próbálkozás.

Hab – Harmadikként pedig álljon itt az immár letűnt Vajna-korszak egyik tipikus zsánerdarabja: egy könnyed vígjáték kellemes látvánnyal, szép színészekkel és nem túl megterhelő (s ezért nem is reális) dilemmákkal. Dóra (Kerekes Vica) képtelen elengedni bármit is: frissen elhagyott szerelmén túl ezúttal leginkább saját cukrászdájával küzd, amiben híres filmsztár-szerelmesek ihlette sütik sorakoznak, mérsékelt sikerrel. Jön viszont egy mindent egyenesbe hozó pályázat ígérete, ám a családi vállalkozásokat támogató lehetőség megragadásához Dórának férjet, gyereket kéne szereznie, mégpedig gyorsan. Képbe került a cinikus-csajozós fogorvos (Mátray László) és egy enyhén szólva fura kisfiú (Gyarmati Erik) a szomszédból. Az egyhetes elvonulós tréning kezdetekor éled fel igazán a film, s itt nagyon sokat ígér: lehet hahotázni a guru száját elhagyó válogatott marhaságokon, az üresfejű, de annál lelkesebb pályázati referensen és a szándékosan elrajzolt házaspárokon. De nagyjából ezen a ponton tudatosul bennünk, hogy szatirikus társadalomkritika helyett egy gasztro-romkomot nézünk, vagyis az iménti motívumok sosem válhatnak annyira súlyossá, hogy véletlenül komolyan vegyük őket. Ami pedig a nagy lamúrt illeti, Lakos Nóra rendező vét ugyan néhány hibát (pár kulcsfontosságú beszélgetés egyszerűen kimarad a forgatókönyvből), de összességében jól csúszó, ártalmatlan filmélmény a Hab – persze hepienddel.