0

Kopogás a kunyhóban – A kulisszák mögött

Egy Isten háta mögötti kunyhóba megy feltöltődni egy kislány a szüleivel, ahol túszul ejti őket négy fegyveres, és elképesztő választásra kényszeríti őket, hogy elkerülhető legyen a végítélet. A külvilágtól távol a családnak el kell döntenie, miben hisznek, mielőtt minden elveszett.

M. Night Shyamalan, a szárnyaló képzeletű filmes számos erénye közül talán az a legnagyszerűbb, hogy munkái mindig rejtélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy Shyamalan-film esetében csak egyetlen dolog biztos: sosem lehet tudni, honnan érkezik a nagy meglepetés. Könnyen meglehet, hogy a Kopogás a kunyhóban a Shyamalan-érzés csúcspontját jelenti. Ez a műve ugyanarról a tőről fakad, mint korábbi filmjei, mégis egészen más, mint eddigi alkotásai.

Így kezdődött

A Kopogás a kunyhóban Paul Tremblay The Cabin at the End of the World című bestsellerén alapul, amelyből Steve Desmond és Michael Sherman írt forgatókönyvet. Munkájuk bekerült a Blacklistbe, ami egy adott év tíz legjobb meg nem valósult forgatókönyvét sorolja fel. Eredetileg az volt a terv, hogy Shyamalan Blinding Edge Pictures nevű producercége csak gyártója lesz a filmnek, de a történet annyira érdekfeszítőnek bizonyult, hogy Shyamalan meg akarta rendezni belőle a maga változatát. „Egyik nap egy megbeszélésen Night így szólt: mi lenne, ha jól átírnám és én rendezném meg? – meséli Ashwin Rajan producer, a Blinding Eye gyártási igazgatója. – Komolyan kötődött a témához és látszott, hogy tartalmas és mély mondanivalója van vele kapcsolatban.”

A történet középpontjában egy meleg pár áll, Andrew (Jonathan Groff) és Eric (Ben Aldridge), valamint örökbe fogadott lányuk, Wen (Kristen Cui). Távol a világ zajától, egy erdei kunyhóban nyaralnak, amikor rajtuk üt négy felfegyverzett idegen: Leonard (Dave Bautista), Sabrina (Nikki Amuka-Bird), Adrianne (Abby Quinn) és Redmond (Rupert Grint). Túszul ejtik a családot, és közlik velük – miközben a jövevények egymást sem ismerik –, hogy mind a négyüknek ugyanaz a gyötrelmes prófécia jelenik meg látomás alakjában: vége lesz a világnak, ha a kunyhó lakói ki nem választanak valakit maguk közül, akinek meg kell halnia. Teljesen mindegy, hogy a négy jövevény megőrült vagy igaza van, mert nem segít a dolgon. Mindkét lehetséges forgatókönyv borzalmas. „Olyan thrillerrel van dolgunk, amelynek szédítően izgalmas kérdés áll a középpontjában – magyarázza Rajan. – Mit tennél, ha választanod kellene, hogy a családodat mented-e meg, vagy az emberiséget?”

Shyamalan ezt a kérdést több tekintetben is jól tudta kapcsolni az AppleTV+-on futó Servant című sorozata témáihoz, illetve ahhoz, amit világunk jelen állapotáról gondol. A Servant (Szolga) főhősei egy tehetős házaspár. Az anya, Dorothy az autóban felejti csecsemőjét, aki hőgutában meghal. Az egyébként is instabil Dorothy idegösszeroppanást kap, terápiaként egy újjászületett babát (reborn baby) ír föl neki az orvos. A reborn baby két évtizede létező divat Amerikában. A teljesen élethű babát van, aki terápiás kellékként gondozza gyászfeldolgozás céljából, mint Dorothy, mások hobbiból gyűjtik. Többször riasztották már a rendőröket zárt autóban észlelt reborn baby miatt, innen származhat a sorozat alapötlete. Egyesek szerint a reborn babyk alkalmazása beteges dolog, többet árt, mint használ. Dorothy saját, élő gyermekeként kezeli a babyt, ezért dadust fogadnak mellé, akiről gyanítani kezdik, hogy természetfeletti energiák mozgatják, és nemcsak munkaadóit szolgálja. A sikeres sorozat zöld utat kapott a negyedik évadra, Shyamalan a showrunner és több epizód rendezője. A rendezők között ott van Antal Nimród, továbbá Shyamalan 22 éves lánya, Ishana is.

A Shyamalan által újraírt Kopogás a kunyhóban olyan kérdéseket boncolgat, amelyekre nincs egyszerű válasz: milyen mozgatórugói vannak a hitnek, mi rejlik a bizonyosság és a kétkedés mögött, miben áll az erejük, és hol vannak a határaik? „Ez egy modern bibliai történet, akárcsak a Servant – mondja Shyamalan. – Mélyen megmozdít bennem valamit. A film azt a benyomásomat tükrözi, hogy ami mostanában a világban történik, nem fest valami jól és nem kelt valami jó érzést, de hiszek abban, hogy küszködésünk jó irányba tudja terelni a dolgok menetét. Időnként természetesen rosszul döntünk, de az emberiség általában véve a helyes irányt célozza meg, ezért megérdemeljük az esélyt a folytatásra. Így érzek. Egyetlen love story elég annak bizonyítására, hogy folytatnunk kell. A Kopogás a kunyhóban hihetetlen lehetőség arra, hogy egy család tapasztalatain keresztül átélhessük ezt a gigantikus bibliai történetet.” Számos Shyamalan-film középpontjában a család eszméje áll. „A közönség a filmekben szereplő családok tagjaival együtt érzelmi utazáson vesz részt” – magyarázza Marc Bienstock producer, aki már öt filmet készített Shyamalannal. A rendező szeret kihívásokat állítani maga elé, és ebben a filmben van is egy különösen nagy: szinte az összes jelenet ugyanabban a belsőben játszódik. „Hihetetlenül vonzanak a bezártság köré épülő történetek, ahol rendkívüli eseményeket mutathatok be szinte a kulcslyukon keresztül – mondja Shyamalan. – Nagyon izgalmas számomra az ellentét, ami a történet nagysága és az elbeszélés módja között feszül.” Ez a felállás ígéretes kreatív lehetőségeket rejtett magában. „Night a feszültségkeltés művészetére tudott koncentrálni – magyarázza Steven Schneider executive producer. – Hitchcock az egyik kedvenc rendezője, és most lehetősége nyílt arra, hogy az ő stílusában alkosson: vonatkozik ez a beállítások megszerkesztésére és a feszültség felépítésének kidolgozására, amihez minden filmes elemet felhasznált a színészi játéktól a világításon át a vágásig és a szereplők mozgatásáig.”

Az eredeti forgatókönyv Tremblay könyvének cselekményét követte, Shyamalan változata azonban merész és váratlan irányba vitte el a történetet. „Adaptációról van szó, de a történet közepe táján éles kanyart vettünk – világít rá Shyamalan. – Ez nem kis feladatot jelentett, de erős késztetést éreztem, hogy megtegyük. De pont ez volt benne a szép: csinálhatok-e egy borzasztó Sophie választása típusú filmet, és be tudom-e vonni a közönséget egy ilyen történetbe? A történetben semmi nem fekete vagy fehér, és a hősöknek – meg a nézőknek – felül kell vizsgálniuk előfeltevéseiket, és a feszültség növekedésével addig szilárdnak gondolt hitek kérdőjeleződnek meg. „Odavagyok az ilyen típusú történetmesélésért, ahol a feszültség részben onnan származik, hogy nincs minden teljesen kimondva, és a közönségnek táncba kell menni – folytatja a rendező. – Gondoljunk csak az Alkonyzónára, a nézőnek ott is mozgósítania kell a fantáziáját, hogy összeálljon számára a teljes kép.” Bár a film aktuális témákat boncolgat provokatívan, korántsem zord és pesszimista beszámoló az emberi lét jelen állapotáról. „Azért tudok ilyen komor alapból kiinduló történeteket elmesélni, mert nagyon pozitívan gondolkodom az emberről és a világról általában – szögezi le Shyamalan. – Bármilyen negatív dolgot pozitívba tudok fordítani, mert mélyen optimista vagyok.”

Leonard: Dave Bautista

Leonard a vezetője annak a négytagú társaságnak, amely felbukkan a kunyhóban és elképesztő választásra kényszeríti a családot. A karaktert Dave Bautista alakítja, akit leginkább A galaxis őrzői franchise-ból ismer a mozis közönség. Bautista sikeres profi pankrátor volt, de amint megtapasztalta, milyen érzés, beleszeretett a színészetbe. „Olyan jó akartam lenni, amennyire csak lehet – mondja. – Nem akarok filmsztár lenni, csak színész. Nagyon jól ment a pankrátorkodás, de a csúcson abbahagytam a színészet miatt, mert a kettőt együtt nem lehet csinálni. A pénz meg a hírnév semmit nem jelentenek számomra. Azt akarom, hogy megbecsüljenek a színészszakmában, és erre kiváló lehetőség ez a szerep.” Bautistának azonnal megtetszett a Kopogás a kunyhóban története és Leonard szerepe. „Azt gondoltam első blikkre, hogy öcsém, ez nagyon durva. Aztán az jutott eszembe, hogy ez óriási kiugrási lehetőség. Erre vártam, mert efféle szerepekkel nem nagyon kínálnak meg. Általában akciófilmekbe hívnak, és persze tudom, miért kerültem ebbe a skatulyába. De ki akartam törni belőle. Komolyabb szerepekre vágytam, mert bizonyítani akarok színészként.”

Leonard szerepe összetett és rétegzett, mutat rá Shyamalan. Nem fanatikus figura. Mélyen megrázza, hogy képtelen választásra kell kényszerítenie egy családot. „Leonard valóságos óriás, fizikailag félelmetes és szörnyű dolgokat kell cselekednie, de igazából rendkívül gyengéd és megértő, akár egy tanár – magyarázza a rendező. – Dave pedig pont ilyen karakter. Nagyon okos és pontosan érti, hogyan működik az emberi természet – tiszta a lelke, mint egy gyereknek. És éppen úgy tud pánikolni, mint egy gyerek. Ezt akartam vászonra vinni. Tudtam, hogy Dave lesz számomra a nyerő kombináció, a maga élettapasztalatával és esendőségével, mert erre volt szükségem Leonard felépítéséhez.” A film egyik fő üzenete, hogy bizonyos helyzetekben áldozatot kell hoznunk és ne akarjuk mindenáron meghatározni, mi az igazi szeretet. „A szeretet különféle formákat ölt és onnan jön közénk, ahonnan nem is várnánk – mondja Bautista. – Utálok ordas közhelyeket pufogtatni, de ez képes megmenteni a világot.”

Andrew: Jonathan Groff

A Tony-díjas és kétszeres Emmy-jelölt színész játssza Andrew-t, aki férjével, Erickel neveli a nyolcéves Went. „Sosem játszottam még apát vagy férjet, ezért Ben és Kristen társaságában, a feszült, intenzív forgatási közegben sokkal emelkedettebb érzelmi állapotba kerültem, mint amikor először olvastam a forgatókönyvet – mondja Groff. – Mivel egyetlen helyszínen, színészek szűk körében meséltünk el egy történetet, meglehetősen színházszerűen működtünk. A próbák alatt is olyan érzésünk volt, hogy egy színdarabra készülünk, ahogy passzolgattuk egymásnak ide-oda a labdát ezekben a hosszú, 15 perces jelenetekben.” Andrew és Eric nagyszerű párt alkotnak, bár eltér a véleményük az emberiségről. Andrew a cinikusabb, már elvesztette az emberekbe vetett hitét; Ericben maradt még némi remény, és hajlamosabb meglátni a jót az emberekben. „Tehát ott van ez a két eltérő felfogás az egyre feszültebbé váló közegben, rájuk zúdul ez az ijesztő, szektákat idéző energia, aminek hatására emberek elképesztő dolgokat mondanak nekik – folytatja Groff. – Ez a történet érdekes kérdéseket szegez nekünk hitről, bizalomról, családról, és természetesen az áldozathozatal mibenlétéről.”

Shyamalannak mindig határozott elképzelése van arról, mit vár el a színészeitől. „Night két csoportra osztja a rendezőket: vannak vadászok, és vannak gyűjtögetők – magyarázza Groff. – A vadászok pontosan tudják, hogy mit akarnak, és elindulnak vadászni. A gyűjtögetőknek is van elképzelésük arról, merre szeretnének haladni, de várnak, amíg oda nem érnek, és meg nem látják, mi történik; aztán kitalálják, hogyan tovább. Night alapvetően vadásznak tartja magát. Tudja, mit akar, a stáb és a színészek pedig segítenek neki víziója megvalósításában. Ez az egyik kedvenc munkakörnyezetem, mert szépen fel tudok oldódni az alkotói folyamatban. Van egy irányító, aki mindenben támogat, mindent lát, és ki tudja hozni belőlem azt az alakítást, ami már régen határozott alakot öltött a fejében.”

Andrew és Eric kapcsolata megható szerelmi történet, és Shyamalan észrevette, hogy Groff és Aldridge rögtön az elejétől át tudták ezt érezni. „El nem váltak volna egymástól a forgatáson – meséli a rendező. – Mondtam nekik, hogy ’oké, ti ketten mára végeztetek’, és elkezdtem valaki mással dolgozni, de ők csak ott ültek, és órákig beszélgettek. Egy ponton túl már rájuk is szóltam, hogy ’már nem maradt semmi mondanivalótok egymás számára, Jonathan és Ben, fejezzétek be’. De ők tényleg élvezték egymás társaságát. És ez átjön a filmen is.”

Groff szerint az köti össze őket össze Aldridge-dzsal, hogy meleg színészként hasonló tapasztalatokat szereztek a szakmában. „Bennel jócskán a harmincas éveinkben járunk, és 20 évvel ezelőtt, amikor elkezdtünk felnőni, még egészen más idők jártak – magyarázza. – A szexuális identitás elfogadása még gyerekcipőben járt. Hosszú utat tettünk meg azóta, de azért váltig csodálkozunk, hogy benne vagyunk egy hollywoodi horrorfilmben, és meleg színészként meleg karaktereket alakítunk M. Night Shyamalan rendezésében. 15 éve még nem így nézett volna ki a dolog. Csodás lehetőség, hogy saját magunkat alakíthatjuk egy szórakoztató, izgalmas és rémisztő filmben – melegek lehetünk a vásznon meg az életben is.”

Eric: Ben Aldridge

 

„Azonos nemű szülők alkotta családról van szó – mondja Andridge. – Ez fontos eleme a sztorinak, de a történet nem erről szól.” Eric és Andrew tiszteletben tartják, hogy a másik eltérően gondolkodik az emberekről, de amint egyre kétségbeesettebbé válik a helyzet a kunyhóban, Andrew cinikus és Eric pozitívabb világlátása mindinkább feszültségek forrása lesz. „Night nagyon jól ért ahhoz, ahogy ez a Jelekben és A faluban is tetten érhető, hogy fog egy átlagos családot, és bibliai méretűvé alakítja a helyzetet – folytatja a színész. – Ez a történet is nagyon intenzívvé válik, amikor kezdenek elfajulni a dolgok. A forgatókönyvet olvasva gyorsan kiderült számomra, milyen óriási témákat fogunk feszegetni, és mekkora utat tesznek majd meg a szereplők.” Shyamalan filmjei arra késztetik a közönséget, hogy megkérdőjelezzék a világról alkotott fogalmaikat. „Ez a film sokkal direktebb módon zökkenti ki a nézőt a nyugalmi helyzetéből, mint a korábbiak – mondja Aldridge. – Azt feszegeti, miben hisz, mit jelent számára a vallás, konfrontatív módon teszi fel az élet nagy kérdéseit, s mindez ebben a nem éppen hétköznapi családi felállásban sűrűsödik össze.”

A nyíltan meleg Andridge úgy véli, a filmipar komoly fejlődést tud felmutatni a másság ábrázolása terén. „Egészen fiatal koromban nem találkoztam olyan támpontokkal, amelyek alapján világos lett volna, milyen, ha valaki meleg, mert nem volt hozzáférés. Angliában akadt egy pár extrovertált, rikítóan öltözködő és kihívóan viselkedő tévés személyiség, akikről azt gondoltam, na, ilyen dolog melegnek lenni, de nem tudtam, mindez hogyan működik emberi síkon. Tehát a megjelenítés roppant fontos, látnunk kell, hogyan tükröz vissza bennünket a művészet. Így tudunk magunkról és a többi emberről, akik nem olyanok, mint mi, tudást szerezni.”

Sabrina: Nikki Amuka-Bird

Sabrina a négy jövevény egyike, akik foglyul ejtik a kunyhó lakóit, hogy megakadályozzák a végítéletet. Foglalkozását tekintve ápolónő, ám az utóbbi időben megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalt, ezért csatlakozott társaihoz. Akárcsak Leonardót, őt is megviseli, amit hite szerint tennie kell. A karaktert alakító Nikki Amuka-Bird legutóbb Shyamalan Idő (Old) című filmjében szerepelt. „Sabrina gondoskodó alkat – mondja a színésznő. – Szorosan kötődik a családjához. Nem feltétlenül hitt istenben, de egy nap látomásokat kezdett tapasztalni, amik megváltoztatták az életét. Sürgető kényszert érzett arra, hogy belevesse magát a történetben ábrázolt események sodrába, hogy szinte feláldozza magát az emberiség megmentése érdekében. Ugyanúgy meg van rémülve, mint a többiek, de túlteszi magát ezen, mert hisz abban, hogy életeket ment.”

„Ahogy tapasztaltam, az ápolónők a legönzetlenebb emberek közé tartoznak, ugyanakkor muszáj nagyon karakánnak lenniük – folytatja Amuka-Bird. – Erősnek kell maradniuk, amikor mások szenvednek és kivetkőznek magukból. Ez volt a legnagyobb kihívás ebben a szerepben, mivel lehetetlen és extrém helyzetről van szó. Sabrina erős nő, de most számára ismeretlen területre tévedt, és le kell győznie félelmeit, hogy a többieknek segíthessen. Erről suttogott nekem Night a közös munka során: Sabrina bírja a nyomást, és megtestesíti a józan észt, amikor a többiek már kezdenek teljesen szétesni.” „A jövevényeket náluk magasabb erő vezérli – magyarázza a színésznő. – Jelenetről jelenetre azon kellett dolgoznunk, hogy ezek az emberek ne tűnjenek őrültnek, hogy érzékeltessük, ők maguk is ki akarnak törni ebből az elviselhetetlen helyzetből. Számomra ez a film olyan, mint egy görög tragédia: normális emberek szélsőségesen abnormális helyzetbe kerülnek. Maximumra turbózzuk a tragédia hőfokát és a téteket, és a közönség azt látja, hogy a szereplők olyan dolgokon mennek keresztül, ami velük soha nem történhetne meg. De attól még a nézők ezt kérdezhetik maguktól: én mit tennék hasonló helyzetben?”

Redmond: Rupert Grint

A brit színész az egyik betolakodót alakítja. A forgatókönyv alapjául Grint két legszörnyűbb rémálma szolgál: a betöréses rablás típusú bűncselekmény és a végítélet. „Van valami vonzó a végítélettel foglalkozó filmekben – mondja Grint. – Az emberek szeretnek azon töprengeni, hogyan is nézne ki. Viszont ritkán fordul elő, hogy egy távoli, zárt és szűk helyen vetődik fel a téma, mint esetünkben a kunyhóban. Ez tökéletes helyszín, mert annyira izolált, hogy bármi megtörténhet. Messze a segítség, és ettől csak még felkavaróbb a történet.” Grintnek azért is tetszett a történet, mert aktuális félelmekre tapint rá. „Most másztunk ki a világjárványból, és nyakunkon a környezeti katasztrófa, szóval soha nem volt még ilyen törékeny a világunk. Bolygónk pusztulása kézzelfogható lehetőséggé vált, és ez rengeteg embert foglalkoztat.”

Redmondot és a többi jövevényt szorítja az idő. „Számára ketyeg leghangosabban az óra, ezért páni félelem hajtja – magyarázza Grint. – Ráadásul átalakulóban lévő karakter. Sötét múltja van, de amikor találkozunk vele, már jó útra tért. Aztán nyakába szakad ez a hatalmas teher, és döntésre kényszerül. Nagyon agresszív, még mindig feszíti a szörnyű harag, amivel küzd. Ez sokféleképpen megmutatkozik. Ő viseli legrosszabbul ezt a helyzetet. Nem tud hideg fejjel gondolkodni, és a kommunikáció sem erős oldala.” Grint Shyamalan Servant című sorozatának egyik főszereplője, tehát ismeri a rendező stílusát, de a Kopogás a kunyhóban egészen másként készült. „Van olyan jelenet, ami tíz perces hosszúságú, és Night úgy forgatta le, hogy néhány felvétel hossza öt perc – magyarázza Grint. – Olyan érzés volt, mintha színdarabban játszanánk, annyira hosszú volt. Teljesen bele lehet merülni ebbe a világba, összehangolódva a többi színész ritmusával.”

Adrianne: Abby Quinn

Quinn nagyra értékelte, hogy a történet váratlan kérdéseket szegez a nézőnek. „Night az emberek legnagyobb félelmeit elegyíti, amitől minden szereplő megkérdőjelezi a saját erkölcseit és értékrendjét, kit vagy mit tartanak fontosnak, és milyen áldozatra hajlandók – magyarázza a színésznő. – A filmnek köszönhetően a néző azon is elgondolkodhat, milyen messzire mehetünk el jó vagy rossz irányban egy nagy cél érdekében és abban a tudatban, hogy valami jót cselekszünk.” Shyamalan egyik fő célja az volt, hogy feltárja a szereplők kapcsolatát. „Night átdolgozásában a történet sokkal inkább háromdimenziós lett – mondja a színésznő. – Ez a film kiváló alkalom arra, hogy lelassítsunk és alaposan számot vessünk az életünkkel meg az emberi kapcsolatainkkal.

Wen: Kristen Cui

A nyolcéves Kristennek ez az első nagyjátékfilmes szerepe. Örömteli és tanulságos tapasztalatokat szerzett a forgatáson, különösen a történetbeli két apjával, Jonathan Groffal és Ben Aldridge-dzsel végzett munka során. „Ben egy csomó jó tanácsot adott a színészettel kapcsolatban – meséli Cui. – Ha megkérdeztem tőle, nem lesz-e fura, ha így vagy úgy csinálom, mindig megmutatta, ő mire gondol, és el is magyarázta, hogy miért. Komoly tanár veszett el benne. Jonathan pedig nagyon játékos és mókás volt. De amikor elhangzott, hogy ’Felvétel!’, azonnal átváltott a karakterre.” „Night őszintébb és nyíltabb volt Kristennel, mint velünk – veszi át a szót Aldridge. – Nekünk nagy egónk van, és ha minket is ennyire egyenesben dirigál, hát biztosan falnak mentünk volna. Kristenben nem munkál az a sok bizonytalanság, amit mi magunkkal hoztunk, így Night zökkenőmentesebben alakítgathatta vele az általa elképzelt karaktert.”

UIP Dunafilm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *