Fugitive / The Lady and the Dale

írta Nikodémus

Úgy tűnik, lassan az autóipart is megtalálja a streaming-platformok folyamatos tartalomgyártási láza, és ez örvendetes is lenne, ha sikerülne jól felépített, pontos dramaturgia szerint működő dokumentumfilmeket gyártani. Mivel ezt a lécet eddig elég ritkán sikerült megugrani, kíváncsian vártam, mi sül ki két, az iparágban nagy hullámokat vetett botrány feldolgozásából, melyeknek ráadásul két rivális streaming-csatorna vágott neki. A frissességet ezúttal a Netflix szállította a Fugitive: The Curious Case of Carlos Ghosn képében, a(z autó)történelemben pedig most az HBO merült el The Lady and the Dale címmel. Mindkét alkotás kissé felemás összképet ad, leginkább azért, mert egyikük túl keveset, másikuk túl sokat akar mondani hőséről. És ennek – hiába a látszat – vajmi kevés köze van a játékidőhöz.

Ha azt mondom, “Carlos Ghosn, a költséggyilkos”, keveseknek jut eszébe több, mint egy kegyetlen topmenedzser, aki összes cégénél érvényesíti a rideg szabadkapitalizmus törvényszerűségeit, és ezzel ér el sikereket. Igen, tulajdonképpen erről is van szó, csakhogy a történetbe belekeveredik egy ambiciózus cégközi partnerség, egy japán letartóztatás és egy eléggé kalandos szökés a felkelő nap országának igazságszolgáltatása elől. Lucy Backstad másfélórás doksija jó tempóérzékkel, érdekesen mutatja be, hogyan lett a libanoni származású, szokatlan családi múlttal rendelkező Ghosn a Renault-Nissan társulás atyaúristene: kemény intézkedésekkel megfordítja az eladási mutatókat, s úgy libben át a 2008-as válságon, mint a kőszáli kecske. A franciák ünneplik, a japánok (a kezdeti bizalmatlanság után) meg vannak veszve érte. Aztán a mérleg nyelve kicsit alaposabban kitér, mégpedig a cégcsoport európai felének javára – legalábbis az elkötelezettségből mindig jelesre vizsgázó japánok így érzik. Emberünk közben személyi kultuszt épít maga köré, hajbeültet, imázst vált és ingatlanokat vesz, családját utaztatja (és partiztatja), folyton magángépén repülve intézi az ügyeit, mígnem egyszercsak érkezik a letartóztatás japán földön. A film szépen végigveszi az eseményeket, bőven megszólaltatja a kortárs figurákat, sőt, hősét is szóhoz juttatja egy különös, immár szökése utáni rejtőzködése idején felvett anyag révén, ám a kulcskérdést nem sikerült kiderítenie: bűnös-e főszereplője? Lehet szörnyülködni a japán ügyészség hajmeresztő hatékonyságán vagy az ottani igazságügyi rendszer visszásságain, de hogy végülis visszaélt-e hatalmával Carlos Ghosn, nos, nyitott kérdés marad a stáblista után is.

Sokkal jobban ráér, ezért van ideje mesélni a Nick Camilleri–Zachary Drucker rendezőpárosnak, akik a hetvenes évek amerikai autóiparának egyik legellentmondásosabb sztoriját vették elő. Történt, hogy akkoriban súlyos olajválság pusztított a nyugati világban (ezeket a jeleneteket manapság fészkelődve nézzük), amikor egy szokatlanul robusztus testalkatú nő a semmiből előáll egy háromkerekű, 100 km-en 4 litert fogyasztó, rikító sárga színű kisautóval, mondván, ez majd megold minden problémát. Jó, ha tudjuk: habár nagy volt a szenzáció, a Dale névre keresztelt kocsi sohasem került sorozatgyártásba, menet közben pedig eltűnt az előrendelők pénze, eldördült az irodában egy pisztoly, Elizabeth Carmichael néven bemutatkozó üzletasszonyunk pedig szőrén-szálán eltűnt. Az ő története bizony megér egy alapos doksit, és ebben nem is kell csalódnunk: megismerjük zavaros előéletét, számtalan kalandját (magán- és üzleti szempontból egyaránt), és természetesen szóba kerül a bukott céget követő látványos (és fordulatos) per (no meg a csavaros utóélet) is. Ennek egy pontján kiderül, hogy a parókát és erős sminket használó asszony transznemű, s valójában férfiként született. A korabeli sajtó persze elég visszataszító módon csámcsog az ügyön (befolyásolva a közhangulatot), s összekeveri hősünk identitását a tetteivel. Sajnos ugyanezt teszi dokumentumfilmünk is, csak épp az ellenkező előjellel: árnyalt bemutatás helyett woke-úttörőként menesztik mennybe az alkotók Carmichael figuráját, akinek erre való tekintettel meg vannak bocsátva ifjúkori csínytevései, gyanús pénzügyi manőverei és súlyos nagyzolási mániája. Ha emberünk valamiben úttörő, akkor viselkedése inkább a folyton hazudozó mai techmessiások káros és veszélyes mentalitását idézi – így, szűk öt évtized távlatából pláne.