0

Freaky – A kulisszák mögött

A Freaky merészen csavar egyet a testcserélős filmek műfaján: ezúttal egy kamaszlány költözik egy könyörtelen sorozatgyilkos testébe, és viszont. A 17 éves Millie Kessler (Kathryn Newton /Hatalmas kis hazugságok/) a túlélésre játszik a Blissfield High középiskolában, ahol nap mint nap meg kell küzdenie a gonosz évfolyamtársak ármányaival. Ám az igazi megpróbáltatások akkor kezdődnek, amikor őt szemeli ki magának a Böllér becenevű hírhedett sorozatgyilkos (Vince Vaughn), és innentől a gimis gyötrelmek csak apró diáktréfáknak tűnnek. A Böllér misztikus azték tőrje drámai fordulatot idéz elő: Millie és a gyilkos testet cserélnek, és a lánynak mindössze 24 órája van arra, hogy visszafordítsa a helyzetet, különben örökre egy középkorú elmebeteg testében ragad.

A testcsere nem játék – Kaszabolás és komédia

Jó néhány testcserés filmet láthattuk már, de a legtöbbjük klasszikus vígjáték volt. A Freaky a feje tetejére állítja a műfajt. Sötét thriller, de ugyanolyan rémisztő, mint amilyen vicces, s ezáltal a horror és a humor sokkoló elegye jön létre. A Freaky ötlete Michael Landon forgatókönyvíró társa, Michael Kennedy agyából pattant ki. „Néztem a Boldog halálnapot! című filmet, és valami mocorogni kezdett bennem – mondja Kennedy. – Hasonló kevert műfajú filmet szerettem volna csinálni, és a testcsere jutott eszembe. Hiszen a Boldog halálnapot! olyan okosan elegyített két nagyon ismerős műfajt. De az eszembe se jutott, hogy a Freaky forgatókönyvét Chris Landonnal írom majd, aki a Boldog halálnapot! alkotója.” „A közönség csak mostanában kezd rászokni azokra a filmekre, amelyek a horrort a vígjátékkal elegyítik – mondja Landon. – Ehhez olyan produkciók kövezték ki az utat, mint a Szörnyecskék, az Ahová lépek, ott szörny terem vagy a Gonosz halott 2. Az ember meg tud rémülni ezeken a filmeken, de közben nevethet is, és ez a két kedvenc foglalatosságom.”

„Van bizonyos John Hughes-hatás a Freakyben, és ennek igazán örülök – folytatja a rendező. – Szerintem Hughes azért volt jelentős filmes, mert sosem ítélte el azokat a fiatalokat, akikről írt. Hasonló megközelítési módot alkalmaztam a mi filmünkben is.” A horrort és a vígjátékot nagy óvatossággal kellett keverni. Az alkotók vigyáztak arra, nehogy eltolódjanak egyik vagy másik irányba. „Jelenetről jelenetre állítottuk be a hangvételt – mondja Kennedy. – Eldöntöttük, mi viszi előre a jelenetet, és mennyire lehet vicces anélkül, hogy ez elnyomná a feszültséget és a karakterek érzelmeit.”

Landon a munka megkezdése előtt szándékosan nem nézett testcserés filmeket, mert nem így akart inspirációra találni. „Valahányszor olyasmiről írok, ami hasonló világban létezik, mint a miénk, nem akarom, hogy mások munkái belekavarjanak az enyémbe, mármint annál is jobban, mint amennyire eddig belekavartak – mondja Landon. – Az egyik film, amit mégis alaposabban megnéztem, az az Ördög bújt beléd volt, ami sírnivalóan alulértékelt alkotás, és szerintem csak mostanában kezdik elismerni, hogy nem is olyan rossz. Azt figyeltem a filmben, hogy a hősnő a tipikus gimnáziumi környezetben hogyan kezd ámokfutásba. (A Megan Fox játszotta lányt megszállja az ördög, démonná válik, és elkezdi kiirtani az iskolatársait – a ford.) „Én se néztem testcserés filmeket, hogy merítsek belőlük, amikor írtuk a forgatókönyvet – veszi át a szót Kennedy. – Azt akartuk, hogy a Freaky saját jogán megálljon a lábán. Inkább olyan filmeket kerestem elő, amelyekben ősi kegytárgyakat vagy mágiát használtak, és az így talált motívumokat építettük be, amikor kidolgoztuk, hogyan és miért zajlott le a testcsere.” Kiderült, a testcsere szabályait bonyolultabb összerakni, mint gondolták. „Ez volt az egyetlen dolog, ami komolyabb gondot okozott: ki kellett találni, hogyan zajlik a testcsere, és mennyit akarunk erről elárulni – mondja Kennedy. – Nem akartuk túl szűken adagolni az információt, de azt is szerettük volna kerülni, hogy túl sokat árulunk el, és ettől film és maga a mágikus tárgy nem lesz elég félelmetes. Tehát meg kellett találnunk az egyensúlyt, mennyi infót adagolunk a testcseréről és a Böllér múltjáról.”

A forgatókönyv fejlesztése közben Landonnak és Kennedynek azt is el kellett döntenie, mennyi patakvér folyjon. „A Boldog halálnapot! kapcsán sok bírálat ért, hogy nem csináltunk rendes, korhatáros mészárolós filmet, de végül is eleve nem akart korhatáros film lenni, mert az érdekelt minket, hogyan jutunk el a hősnő haláláig, nem pedig az, konkréten hogyan ölik meg – magyarázza Landon. – Ami a Freakyt illeti, elhatároztuk, hogy most aztán tényleg korhatáros filmet készítünk, sok erőszakkal és patakvérrel. Úgy képzeltük, hogy ez érdekes lesz, ráadásul szokatlan egy testcserélős filmben. Azon töprengtünk, hogyan lesz a gyilkolás hajmeresztő, mégis rajzfilmszerű. Amikor nézed a filmet, nem arra gondolsz, hogy jesszusom, ez mennyire rémes és borzasztó. Sokkal inkább nevetsz, ha éppen gyilkolás van, mert annyira röhejes.” Kennedy szerint Landon találta ki a különféle bizarr halálnemeket. „Chris fölhívott és azt mondta: durván fogunk gyilkolni – emlékszik vissza Kennedy. – Már egy csomó ötlet ott pezsgett a fejében. Sorolta, hogy eltörünk egy teniszütőt, és átszúrjuk vele a csávó fejét, az egyik lányt egy vécéülőkével kellene megölni, és lehetne egy olyan áldozat is, akinek lenyomnak egy üveg bort a torkán. Erre azt mondtam: ó, ez igazán pompás. Mire ő: belezzük ki őket! Remek szórakozás lesz.”

Nagyjából három hét alatt meg is írták együtt a forgatókönyvet, és elvitték a Blumhouse producercégnek, amellyel Landon régi jó kapcsolatot ápolt. „Nyilvánvaló volt, hogy hozzájuk megyünk, és együtt csináljuk meg a filmet – mondja Landon. – Nagyon gyorsan történt az egész.” A borzalmak és a humor mögött egy mélyebb üzenet is megbúvik egy fiatal nőről, aki megtalálja a benne szunnyadó erőt, és nem hagyja, hogy mások határozzák meg, kicsoda ő. „Valahányszor filmet készítek, úgy érzem, hogy megütöttem a főnyereményt – mondja Landon. – Büszke vagyok arra, hogy olyan filmet csináltunk, amely elérte a kitűzött célt, és akár ez a kedvenc műfajod vagy sem, szórakoztató és vicces munka lett. Fontos tartalommal tudtuk megtölteni, és szerintem sokat számít, ha egy film szól is valamiről. Attól még, hogy valamilyen szórakoztató dolgot hoztunk létre, lehetnek benne különféle rétegek és hordozhat mélyebb üzenetet. Jó dolog, ha az embernek van mondanivalója, különösen a fiatalabb közönség számára.”

Millie Kessler / a Böllér – Kathryn Newton

Millie 17 éves gimnazista, aki a tanulmányaira és a fakultatív tevékenységeire koncentrál. Nem sok vizet zavar az iskolában, ideje nagy részét legjobb barátaival, Nylával és Josh-sal tölti. „Millie sokban hasonlít a régi gimnazista énemre – mondja a karaktert alakító Kathryn Newton. – Kicsi, de nagyon szoros baráti köre van, de ennyi éppen elég is neki. Túl akarja élni az utolsó két gimnáziumi évet. Semmi szüksége arra, hogy a Blissfieldi Böllér átvegye a testét, de ez történik, és ez olyan módon segít neki a személyiségfejlődésben, amire soha nem gondolt volna.” Millie gyakran kételkedik önmagában, ami oda vezet, hogy inkább mások érdekeit tartja szem előtt ahelyett, hogy saját magával és a célkitűzéseivel törődne. „Millie igazi nünüke, amikor találkozunk vele – mondja Landon. – Az apja évekkel ezelőtt meghalt, és a család kissé szétesett emiatt, ezért a lány teljesen elveszettnek érzi magát. Vannak álmai, de nincs benne elég elszántság, hogy megvalósítsa őket.”

A visszahúzódó Millie nem sokáig pislákol takarékon, mert kiszemeli magának a Blissfieldi Böllér, a város sorozatgyilkosa. A Böllér egy ősi mágikus tőr segítségével testcserét hajt végre közöttük. Ez azt jelenti, hogy a színésznőnek nem csupán Millie-t kellett játszani Millie testében, hanem a Böllért is Millie-ként. „Nagy kihívás volt, hogy nem csupán két szerepet kellett játszanom, hanem két szerepet gyakran ugyanazokon a napokon – mondja Newton. – Millie voltam az egyik jelenetben, aztán rögtön a Böllér a következőben. Sokszor kérdezték tőlem, melyik karakter megjelenítése a nehezebb. Valahányszor Millie-t játszottam, úgy éreztem, ez a bonyolultabb, aztán jött a Böllér, és úgy tűnt, hogy ez még keményebb. A két karakter közötti legnagyobb különbséget a fizikai tulajdonságaik jelentették, ezért nagyon oda kellett figyelnem, milyen a testtartásom és hogyan mozgok az egyes jelenetekben. A lábam mindig nagyon el volt zsibbadva, néha ki is sebesedett, miután a Böllért játszottam.”

„Kathryn tökéletesen értette, milyen karakter Millie, honnan jön és milyen gondok nyomasztják a családja miatt – mondja Landon. – Nagyon kidolgozottan ábrázolta a karakter lelki tulajdonságait. Aztán át kellett lényegülnie a másik karakterré, akit 90 százalékban fizikai gesztusrendszerrel jelenített meg. A kegyetlen sorozatgyilkos rájön, hogy Millie testében hatásosabban tudja manipulálni az embereket, hiszen ő lesz a báránybőrbe bújt farkas. Mindezt nem könnyű megjeleníteni, de Kathryn fenomenálisan megoldotta a feladatot. Millie és a Böllér személyisége egymás éles ellentéte, Katrhryn pedig minden lehetőséget kihasznál ennek ábrázolására. Színészként nem ismer félelmet, én pedig őszintén csodálom őt ezért.”

Newton számára sok segítséget jelentett, hogy a rendező írta a forgatókönyvet, ezért nagyon közel álltak hozzá a karakterek. „Chris mindvégig gondosan odafigyelt arra, hogy hitelesek legyenek a szereplők – mondja a színésznő. – Az egész film már készen benne volt a fejében, tudta, mit akar kihozni egy-egy jelenetből. Imádtam vele dolgozni, mert bízott bennem és hitt az általam alkalmazott megoldásokban, miközben óvatosan terelgetett az optimális irányba.” A Freaky bizonyos értelemben Millie fejlődéstörténetét ábrázolja, azt, hogyan talál végre önmagára. „Egy kamaszlány erős, független nővé válik ebben a filmben – folytatja Newton. – Millie a Böllér bőrében úgy érzi, nem létezik számára akadály. Azt tapaszalja, hogy mindenki odafigyel rá, és csodálkozik azon, jellemének ez az erős oldala miért nem jött felszínre ilyen sokáig.” „Azért is szerettem bele ebbe a filmbe, mert olyan karaktert mutathatunk be, aki elveszettnek érzi magát, semmibe veszik és a szőnyeg alá söprik. Nagyon izgalmas volt annak a folyamatnak az ábrázolása, amelynek során Millie először egy férfi bőrébe bújik, és rájön, ez mekkora hatalommal ruházza fel, aztán kiderül számára, hogy nem is kell férfinek lenni ahhoz, hogy erősnek érezze magát. Szerintem ez nagyon fontos üzenet.”

A Böllér / Millie Kessler – Vince Vaughn

A Böllér sorozatgyilkos, aki kamaszokra vadászik Blissfieldben. Behemót és félelmetes alak, és amikor talál egy Dola nevű ősi tőrt, tudja, hogy megvan az új csodafegyvere. „A Böllér maga a megtestesült Gonosz – magyarázza a karaktert alakító Vince Vaughn. – Kegyetlen sorozatgyilkos, ám egyúttal, ahogyan az ilyen filmekben a főgonoszokkal lenni szokott, magányos figura is.” Landon és Kennedy különféle klasszikus horror- és akciófilmek gyilkosainak karaktereiből gyúrták össze a Böllér figuráját. „Egy kicsit Jason Vorhees (a Péntek 13. franchise réme), egy kicsit Michael Myers (Halloween-sorozat), de van benne egy leheletnyi Terminátor is – sorolja Landon. – Hidegvérű, robotszerű gyilkológépet szerettünk volna létrehozni. Úgy döntöttünk, hogy nem teremtünk neki mitológiát és nem vacakolunk háttértörténettel sem, mert nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy van egy vérszomjas elmebeteg, aki kamaszokat akar gyilkolni.”

A film jelentős részében Vaughn Millie-t játssza a Böllér bőrében. „Vince-nek kamaszlánnyá kellett változni, ami nemcsak a gesztusaiban, a beszédében vagy a mozgásában nyilvánul meg, hanem érzékeltetnie kellett, hogy ennek a fiatal lánynak milyen reményei, vágyai és félelmei vannak, mindezt úgy összegyúrva, hogy meggyőző legyen – mondja Landon. – Ezt elég nehéz összehozni. Érdekes volt figyelni, ahogyan Vince tényleg átlényegül Millie-vé, és hozza a figurát. Soha nem csak úgy csinált, mintha kamaszlány lenne. Az adott jelenetekben mindig teljesen ő volt Millie, imádtam, hogy ennyire meg tudja ragadni a lényeget.” „Millie nagyon kedves lány, aki meg akarja találni a helyét a gimnáziumban, hogy aztán kiléphessen a nagybetűs életbe – magyarázza Vaughn. – Mint a legtöbben az ő korában, megpróbál boldogulni az iskola bonyolult szociometriai viszonyai között, miközben igyekszik összerakni, mit kezdjen az otthoni problémákkal.” „Nagyon örültem a feladatnak, mert ilyen szerepem még nem volt – folytatja a színész. – Az is sokat inspirált, hogy a vígjátékot és a horrort házasítottuk össze, és mindkét műfaj sajátos stílusa markánsan fűszerezi a filmet. Nagyon bírtam, hogy a nevetés még élvezetesebbé teszi a rémisztgetést.”

Nyna Chones – Celeste O’Connor

Nyla Millie legjobb barátnője, szókimondó lány, gyakran tesz meredek kijelentéseket. Ugyanakkor józan eszű, aki képes előre gondolkodni, így ő az osztály vezéregyénisége. „Nyla az én alteregóm, művésziesebb kivitelben – mondja a karaktert játszó Celeste O’Connor. – Ő a csapat legérettebb tagja és a problémamegoldás nagymestere. Bizonyos értelemben a srácok erkölcsi iránytűje. Nem érdekli, mennyire népszerű és egyéb olyan dolgok sem izgatják, amik miatt a középiskolások általában tipródni szoktak. Egyszerűn vicces és érdekes emberekkel akar együtt lenni, ezért barátkozik Josh-sal és Millie-vel.” „Nyla a tökéletes barát, aki mellett biztonságban érzed magad, mert nagyon menő és okos csaj, aki távol tartja magát a szokásos gimis intrikáktól – mondja Landon. – Simán ő lehetne az iskola legnépszerűbb diákja, de ahhoz ő túl összetett és erős egyéniség. Nagyon aggódik Millie miatt, szeretné kihúzni őt a csávából, hogy talpra állhasson és elkezdjen önálló döntéseket hozni. Celeste nagyon árnyaltan ábrázolja a karaktert, mert sokban hasonlít Nylára.”

O’Connornak azért tetszett a szerep, mert szembemegy azokkal a sztereotípiákkal, amelyeket a legtöbb gimista horrorfilmben látunk. „Itt van ez a fiatal fekete lány meg a meleg srác, őket szokták elsőnek kibelezni az ilyen filmekben, most viszont igazi hősök. Nyla és Josh vezetik a harcot azért, hogy visszakapják barátnőjüket. Ez roppant üdítő mozzanat volt számomra.”

Josh Detmer – Misha Osherovitz

Nylához hasonlóan Josh is mindent megtenne Millie-ért. „Josh nagyon különleges figura, magabiztos, imádnivaló meleg srác – mondja Osterovich. – Párszor keményen odavág és megtalálja az őt megillető helyet a történetben, amit nemigen láthattunk még meleg karaktertől egy horrorfilmben, ezért mondtam azonnal igent erre a szerepre.” „A horrorfilmekben nem voltak olyan szereplők, mint Josh, amikor én még rejtőzködő meleg srác voltam Ohióban, aki próbálja kitalálni, mégis ki a búbánat lenne – mondja Kennedy. – Most itt van Josh, aki teljesen vállalni tudja önmagát. Boldogan megéli az élet minden egyes pillanatát és szabad ember, ráadásul okos, remek a humora és olyan barát, akire bármikor lehet számítani. Nagyon fontos volt számora, hogy egy ilyen karakter is benne legyen a filmben. Josh olyan, amilyen én szerettem volna lenni 17 éves koromban. Borzasztóan örülök, hogy megalkottam ezt a karaktert, és nem csupán az LMBTQ közösség miatt, hanem azért is, mert a fiatal nézők végre láthatnak egy ilyen pozitív hőst is.”

Booker Strode – Uriah Shelton

Millie titokban gyengéd érzelmeket táplál Booker Strode iránt. Landon és Kennedy igen nagy Halloween-rajongók, ezért gondolták, elkél egy utalás Laurie Strode-ra (a Jamie Lee Curtis által játszott karakter a sorozatban). Booker jó szándékú srác, de túlságosan meg akar felelni a többieknek. Nincs mindig elég bátorsága ahhoz, hogy azt csinálja, amit kellene, mert tart a barátai véleményétől. „Amikor megalkottuk a karaktert, tudtuk, hogy meg kell felelni bizonyos műfaji követelményeknek – mondja Landon. – Booker az ügyeletes klassz focista, akibe minden csaj bele van zúgva a gimiben, de ennél árnyaltabbra akartuk venni a figurát. Őrlődik a barátai támasztotta követelmények és az iskola társadalmi ranglétráján elfoglalt helye szerinti elvárások között. Nem tud igazán önmaga lenni és nem is rajong őszintén azokért az emberekért. akik körülveszik.”

Millie még csak nem is sejti, hogy ő is tetszik Bookernek. „Ez a vonzalom akkor sem változik, amikor a lány 196 centi magas férfivá változik – mondja Shelton. – Nincs sok kedve a testcserés drámához, de magukba szippantják az események. Ám megéri a sok bonyodalom, mert nemes ügyről van szó: ez pedig a szerelem. Az a szép az egészben, hogy nem csupán felszínes belezúgásról van itt szó. Bookernek nem számít a külső, az a fontos, mi van belül. Ráadásul Vince Vaughn nem is néz ki rosszul.” Shelton régóta csodálja Vaughn alakításait, így igazán boldog volt, hogy vele játszhatott. „Az ő filmjein nőttem fel, és kicsit megijedtem, hogy fogok én hozzá felnőni – mondja a színész. – De nagyon kedves volt, közvetlen és szerény. Sokat segített abban, hogyan tehetjük még viccesebbé a jeleneteket.”

A Dola – A misztikus azték tőr

A forgatókönyvíróknak ki kellett találniuk, mi lesz az, amiről bekövetkezik a testcsere. „Arra jutottunk, hogy egy antik misztikus tőr lesz az igazi – mondja Landon. – Olyasmi, amit annak idején emberáldozatokhoz használtak. Valamilyen mitológiába akartuk beágyazni, és az aztékoknál kötöttünk ki. A dizájn kitalálása érdekes feladat volt, mert az volt a cél, hogy a műtárgy misztikus, nem evilági és félelmetes legyen. Egy csomó antik azték műalkotást megnéztünk, és végül úgy döntöttünk, hogy tőrünk nyele legyen olyan, mintha csontból lenne, közepén egy hatalmas ékkővel szem gyanánt. Egy csomó energiát fektettünk a dizájn kidolgozásába, mert azt akartuk, hogy a tőr rendkívüli darab legyen, és a közönség átérezze, mekkora hatalommal bír.” S honnan a fegyver neve? Teljesen a képzelet szüleménye. „A Dola nagyon misztikusan és régiesen hangzik – mondja Kennedy. – Büszke vagyok, hogy sikerült így kitalálnunk, mert a saját történetével sokban árnyalja a film sztoriját.” A spanyolul értők számára bizonyára áthallásokat is rejt e név. A ’dolor’ spanyolul fájdalmat, gyászt és bánatot jelent.

Természetellenes halálok – Gyilok gyilok hátán sok aljas trükkel

A Freakyben kizárólag különleges halálnemek szerepelnek, különös tekintettel arra, amikor egy hidegszaunában öl meg a Böllér egy diákot. „Ezt az utolsó pillanatban raktuk bele a filmbe – mondja Landon. – Különleges helyet kerestünk az egyik gyilkosság számára, és az jutott eszünkbe, mi történhet egy lányöltözőben. Amikor elmentünk egy-egy gimnáziumba körülnézni, azt találtuk, hogy a sportszekciót mindenhol rendkívül jól felszerelték mindenféle technikai eszközökkel, mert jól meg voltak finanszírozva a sportprogramjaik. A legtöbb helyen volt hidegszauna. Elkezdtem nevetni: mi történik, ha valakit bezárnak egy ilyen készülékbe, ami lényegében egy óriási fagyasztószekrény? Ez csak úgy hirtelen beugrott és megcsináltuk. A többi haláleset mind benne volt már a forgatókönyvben, roppant véresek és brutálisak.”

„Kathryn és Vince majdnem az összes bunyót és hentelést maguk játszották el – mondja Landon. – Néha kék-zöld foltokkal jöttek másnap a forgatásra. Vince elég brutális filmeket is csinált az utóbbi öt-hat évben, és most elhozta az így szerzett tapasztalatait. Ennek köszönhetően sokat segített a verekedős jelenetek koreografálásában.” Kathryn Newton kaszkadőrdublőze, Kelly Phelan már a két Halálnapot-filmben is együtt dolgozott Nolannel, ott Jessica Rothe helyett játszotta a legveszélyesebb jeleneteket. „Chris nagyon vigyáz, hogy senkinek ne essen baja a forgatáson, ugyanakkor minden jelenet hiteles kell hogy legyen – mondja Phelan. – Az volt a cél, hogy a színészek minél több kunsztot maguk adjanak elő, ezért sokat gyakoroltunk Kathrynnel. hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. Bármire hajlandó volt. Mivel nagy golfos és bokszol is, tudtuk, hogy be fogja dobni magát.”

UIP Dunafilm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *