Kis SW-hangoló: JJ. Abrams-portré

Az izgága, szemüveges geek ötvenen túl végül beteljesíthette álmát: megrendezhette gyerekkori fantáziáinak folytatását. Kétszer. JJ. Abrams a Star Wars Disney-korszakában elsőre kézenfekvő választás volt, másodszorra kényszer szülte, de oda se neki: ő, aki mindeddig elindítani meg folytatni szokott franchise-okat, most lehetőséget kapott arra, hogy lezárjon egyet. A kedvencét. A IX. epizód, azaz a Skywalker korának közelgő premierje alkalmából érdemes hát elmerülni Hollywood egyik legmenőbb filmkreátorának életművében.

írta Nikodémus

Jeffrey Jacob Abrams 1966. június 27-én tévés producerszülők gyermekeként látta meg a napvilágot New Yorkban. A családi legendárium szerint tesójával, Tracyvel együtt már korán érdeklődést mutatott a filmezés iránt. A szokásos lépcsőfokok: a családi vakáció filmezése Super 8-as kamerával, képregényolvasás, majd -rajzolás, iskolai fogalmazásokból kinövő fikciós történetek, és ami mindezeket mozgatta: érzékeny, élénk fantázia. A fiú életében a zenei vonal is erős volt, legelső filmipari munkája 15 évesen (!) épp a Nightbeast című 1982-es horrorfilm zenéjének a megírása volt. A sokirányú tehetséggel, és még szélesebb érdeklődési körrel megáldott, folyton agyaló pattanásos nagykamasznak apja gyakorlatiasan azt tanácsolta, inkább olyan suliba menjen, ahol a filmkészítés hogyanja helyett arról tanulhat, miről szólnak valójában a mozik. Az írói véna tehát egyre erősödött, fősulis évei alatt Jill Mazurskyval társulva megírta az 1990-es Filofax, avagy a sors könyve (Taking Care of Business) forgatókönyvét, majd egy évre rá jött a Csak egy lövés (Regarding Henry) Harrison Forddal és Annette Beninggel. A ’92-es Halhatatlan szerelem (Forever Young) stáblistáján már producerként is ott díszelgett a neve, és bár az álomgyárban szerették sajátos humorú szkriptjeit, ő érezte, másmerre kéne mennie.

Kitérőként kísérletezett számítógépes animációval (Rob Lettermannal, Loren Somannal és Andy Waislerrel csapatban), ötleteiket felajánlották az akkoriban új stúdiót alapító Jeffrey Katzenbergnek is. Sokan mások mellett ő is próbált javítani Michael Bay Armageddonjának forgatókönyvén, ám a nagy hírveréssel bemutatott film évében már első, igazán saját ötletével, a Felicity című sorozattal volt elfoglalva. A romantikus sorozat néhány főiskolás fiatal mindennapjait követi (címszerepben a göndör hajjal debütáló Keri Russellel), ám a sorozat hangvétele különbözött az akkoriban divatos, menősködő, ostoba tinivígjátékokétól. Abrams itt kezdte meg azt a hagyományt is, hogy saját készítésű sorozataihoz maga írja a főcímzenéket.

Az ezredforduló tájékán egyre inkább befutott: összehozott Kéjutazás (Joyride) címmel egy meglepően hangulatos, jópár csavarral teli thrillert, valamint létrehozta az Aliast, és ott bábáskodott a Lost – Eltűntek születésénél. Előbbi munkálatainak elején maga ragaszkodott a kettősügynök szerepében domborító Jennifer Garnerhez (aki be is robbant a fősodorba a szereppel), utóbbiról pedig maguk sem gondolták Damon Lindeloffal, hogy ekkorát durran majd. A(z akkoriban) ismeretlen színészek alakította, repülő-törött csapat szigetes kalandjai 2004-től milliókat tartottak lázban, egyre nagyobb felhajtást – és egyúttal terhet – okozva az alkotóknak. A részről részre, évadról évadra durvuló cliffhangerek egyre vadabb rajongói elméleteknek adtak alapot, amiket szépen ki lehetett tárgyalni az akkoriban induló facebookon, twitteren, internetes fórumokon. Az alkotók (főleg Lindelof és az írótárs Carlton Cuse) egy idő után már utaztak a nézők elvárásaira, sőt, írás közben használták is a netes teóriákat. A hat évadot megélt sorozat végül – nem utolsósorban az iszonyatos elvárások miatt – csalódással ért véget, de örökre megváltoztatta a sorozatfogyasztási szokásokat. És hozott két Emmy-díjat Abramsnek.

Két sikertelen sorozat-próbálkozás – Miért pont Brian? (What About Brian?), Hatodik kapocs (Six Degrees) – közben aztán megérkezett az esély egy nagyjátékfilm megrendezésére: Tom Cruise kereste szemüvegesünket, miután a Paramountnál épp összeveszett a produkciós csapata Davind Fincherrel és Joe Carnahannel a készülő Mission: Impossible III fölött. Cruise állítólag elkezdte nézni az Aliast, és annyira tetszett neki, hogy egyből ledarált belőle két évadot. Jellemzése szerint JJ. egy személyben színész, rendező, képregényíró, zeneszerző, bábos, keresztrejtvénygyártó, humorista, modellező egy gyönyörű családdal – egy igazi polihisztor. A film maga pergőre és izgalmasra sikerült (a nyúlláb mibenlétét persze azóta sem sikerült kitalálni), és azóta is minden idők legköltségesebb elsőfilmjeként emlegetik. Cruise azonban elégedett volt: Ethan Hunt harmadik kalandja szépen hozott a konyhára.

Hasonlóképp érezhettek a Paramount fejesei is, mert felkérték az Abramsszel már korábban is együtt dolgozó írópárost, Alex Kurtzmant és Roberto Orcit, gondolják újra Gene Roddenberry legendás, de akkorra kissé megkopott vízióját, a Star Treket. Meggyőzte őket többek között a trió által kitalált A rejtély (Fringe) sorozat zajos sikere is. Előtte Abrams még gyorsan lezavart régi haverjával, Matt Reevesszel egy kis, jelentéktelennek tűnő filmet, a Cloverfieldet (s mellékesen feltalálták hozzá a víruskampányt), aztán jöhetett a nagy feladat: életet lehelni a vágyott-imádott scifi-univerzum – riválisába. Merthogy szemüvegesünk megrögzött Star Wars-rajongó, ám semmi vész: úgy állt hozzá az újraindított Enterprise-kalandokhoz, hogy azoknak Kirk és Spock párosának dinamikájára kell épülniük. Jobban nem is találhatta volna el a lényeget: hiába kárhoztatták az ős-trekkerek a bugyuta sztorit, a megváltoztatott idővonalat vagy a felszínes mondanivalót, a karakterek (s az őket alakító színészek) friss dinamizmusa új energiákat kölcsönzött a szériának. A látvány persze pazar volt, a tempó kissé nyaktörő, a lens flare-t pedig elviseltük.

A Mr. és Mrs. Bloom (Undercovers) sorozat gyors bukása után 2011-ig kellett várni, míg hősünk két franchise-mozi után levezényelhette első, saját ötletből készült nagyjátékfilmtervét. A rejtélyeskedő kampánnyal megtámogatott Super 8 egyrészt emléket állít a rendező gyerekkorának (elindítva ezzel a máig dúló ’80-as évek-nosztalgiát), másrészt Új-Hollywood rendezőikonjai (főleg Spielberg és Lucas) előtt tiszteleg. Rosszmájúak szerint nem csupán tiszteleg, egyenesen lop tőlük, s bizony a cselekmény se mozgat nagy drámai fordulatokat, a hangulatteremtés azonban ezúttal is kiváló.

S mivel az előző küldetés sikeres volt, jöhetett 2013-ban a következő etap: a Sötétségben – Star Trek a blockbuster-folytatások tipikus jegyeit viseli magán: nagyobb, pörgősebb, csábítóbb szinte minden tekintetben, ám az össznépi örömködést azért pár dolog felhőzte: Benedict Cumberbatch karakterének átlátszó titkolása, aztán Alice Eve bájainak indokolatlan mutogatása vagy a túlzott (és erőltetett) visszakacsintgatás a neves elődre. Az azévi látványfilmszezont így is megnyerte a film, Abrams pedig, miután értesült arról, hogy kedvenc franchise-át megvette a Disney George Lucastól, izgatottan várt egy telefont. Ami meg is jött a vonal túlsó végén Kathleen Kennedyvel, aki a fáma szerint azzal győzte meg az igazi rajongó módjára tétovázó szemüvegest, hogy feltette neki a kérdést: mi lett Luke-kal, Leiával és Hannal a Jedi visszatér után?

Michael Arndt kifutott az időből a mindenki által tűkön ülve várt VII. epizód forgatókönyvével, így Abrams egy régi motorost, Lawrence Kasdant kérte fel társírónak a Disney-korszak Star Warsát beindító Az ébredő Erő szkriptjéhez. A geek beteljesíthette álmát: kedvenc univerzumában lubickolhatott, saját héroszait instruálhatta, és három évtized után újra beizzíthatta a Falcon hajtóműveit. A nyolcvanas évek modorában (filmszalagra, hagyományos trükkökkel és bábokkal) leforgatott filmnek jól jött, hogy Harrison Ford lábát törte a díszletben, így Abramsék kicsit csiszolhattak még a lóhalálában megírt szkripten. A lendületes assembly-sztori kétmilliárd dolláros bevételt fialt, ám idővel egyre hangosabbak lettek a kritikák, melyek szerint túl sok az Új reményre (IV. epizód) való visszakacsingatás meg a cukormázas nosztalgia.

Hősünk a jól végzett munka gyümölcseként pihent egyet, de nem állt le: továbbra is producerkedett a Mission: Impossible aktuális részénél, a 2016-os Star Trek – Mindenen túl (Star Trek Beyond) munkálatainál (ha már a rendezés nem fért bele), illetve segítette megvalósulni Jonathan Nolan álmát, az azóta is taroló Westworld sorozatot. Továbbépítette a Cloverfield-franchise-t a remekül sikerült 10 Cloverfield Lane-nel és a Netflixnél megbukó The Cloverfield Paradox-szal. Fél szemét azonban továbbra is a Star-szériákon tartja: állítólag készülnek már a negyedik újkori Star Trek-mozira (Tarantino meg egy másik tervezetet fejleszt), 2017-ben pedig benevezett még egy utolsó körre a Star Wars-univerzumban: Colin Trevorrow kirúgása után a Lucasfilm újra őt szerződtette a IX. epizód megrendezésére. De ez már egy másik történet.

*

Mindamellett, hogy idén pár Pókember-történettel képregényíróként is bemutatkozott a Marvelnél, Abrams mindig legalább hat-hét vasat tart a tűzben, melyek közül sok végül sosem valósul meg. Ezek mindegyike felsorolhatatlan, csak pár híresebb példa:

• 1989-ben Spielberg állítólag vele tervezett egy Roger nyúl a pácban-folytatást;
• 2002-ben írt egy forgatókönyvet egy készülő ötödik Superman-filmhez Flyby alcímmel, amit McG vagy Brett Ratner rendezett volna;
• 2009-ben szó volt arról, hogy egészestés adaptációt készít a Warnerrel közösen a Szamuráj Jack rajzfilmsorozatból, végül Genndy Tartakowsky rendezett egy friss évadot.

Abrams produkciós cége, a Bad Robot szeptemberben 5 éves szerződést kötött a WarnerMediával, ezen kívül együtt fog dolgozni még Guillermo del Toróval (Zanbato), szuperhősös thrillert fejleszt (The Heavy), és scifi-dráma sorozatot tervez saját ötletéből Contraband címmel az HBO-nak.

Szemüvegesünk saját bevallása szerint imádja a popkultúra minden műfaját (fogyasztja is rendesen), s gyerekkorában nagy hatással volt rá nagyapja, akitől a technikai kütyük iránti érdeklődést tanulta el, az öreg bűvésztrükköket mutatott neki, illetve egy alkalommal kapott tőle egy titokdobozt (mystery box), ami azóta is kibontatlanul áll ott Abrams polcán, emlékeztetve őt arra, hogy a rejtély sokkal izgalmasabb, mint a megfejtés. Ez az elv aztán forgatókönyvírói szemléletének egyik sarokpontjává vált, annak előnyével és hátrányával együtt. A sok-sok haver közül legjobb barátjának Greg Gunberget tartja, akit egyfajta kabalaként rendszeresen szerepeltet is projektjeiben. A magát zsidónak valló Abrams hűséges házasságban él a katolikus Katie McGrath-tel három közös kislányukat nevelve, akiket alkalmanként istentiszteletre is elkísér.

Forrás: Wikipedia, Origó, HVG