0

BSG-retró: Ilyen is lehetett volna

Bryan Singer és a cylonok

írta Freevo

Március 20-án volt kerek tíz éve, hogy véget ért a tévétörténet egyik legegyénibb, kultsikert elérő scifi-sorozata. A korábbi hetekben körbejártuk, hogyan lett mítosz a mítosz-építő Battlestar Galacticából. Freevo kulisszatitkokat leleplező írását szíves engedélyével közöljük.

Kevesen tudják minálunk, hogy a Battlestar Galactica felújításának ötlete nem Ron Moore és David Eick fejében fogalmazódott meg először. Az eredeti BSG atyja, Glen A. Larson maga is tervezgetett egy Battlestar Atlantis című előzmény-sorozatot, és Richard Hatch, az ős-Apollo, ismertebb nevén Tom Zarek, évekig kampányolt a folytatás mellett. Ő odáig jutott, hogy saját pénzből leforgatott egy három perces kamutrailert, hátha ráharap valamelyik stúdió, de a terve nem jött be, bármennyire is hatásosra sikerült a projektje.

Végül nem mások, mint Bryan Singer és Tom DeSanto vették kezelésbe az ügyet. A rendező és a producer épp túl voltak az X-Men forgatásán, amikor DeSanto szóba hozta kollégájának a régi álmát, hogy folytassa a BSG-t. Singernek, aki gyerekkori rajongója volt a sorozatnak, rögtön megtetszett az ötlet, és szerepet akart vállalni a projektben. A Universal stúdió azelőtt évekig hallani sem akart a dologról, mert nem ők birtokolták a szerzői jogokat, de miután a páros filmje kiválóan teljesített a mozikban, rögtön kinyílt az ő pénztárcájuk is. Megszerezték a szükséges jogokat, és áldásukat adták egy kétórás minisorozat forgatására, amely úgynevezett backdoor pilotként szolgált volna egy lehetséges sorozat számára, ha jó nézettségi adatokat ér el. Ismerős a történet?

Így 2001-ben meg is kezdődtek az előkészületek a Fox tévé kanadai stúdiójában, legyártottak több életnagyságú Vipert és cylon robotot, DeSantóék pedig megírták a konkrét sorozattervet is. Novemberre tűzték ki a forgatást, amire végül sosem került sor. Szeptember 11. eseményei után a sokkhatás, a megrendültség miatt érthetően egy hónapig tolódott a projekt, míg végül Bryan Singernek ki kellett szállnia a rendezői székből, hogy részt vehessen az X-Men folytatásában. Az egyedül maradt DeSanto rögtön keresni kezdte a lehetséges utódokat, ám hamarosan felröppent a hír, hogy a Fox csatorna zöld utat adott a Firefly-nak, egy sci-fi sorozatnak Joss Whedontól. Ez újabb szög volt a Battlestar Galactica koporsójában: egy földi sugárzású csatorna sem vállalna be egyszerre egynél több űrhajós műsort. Az elszánt producer továbbra sem adta fel gyerekkori álmát, nyelt egyet, és átment a Sci Fi Channelhöz, akik benne is voltak egy négyórás, Dűne-szerű minisorozat leforgatásában. Közel fél év telt el, mialatt DeSanto folyamatosan a csatorna nyakára járt, ám 2002 tavaszán ők a folytatás helyett inkább az újrakezdés mellett döntöttek. Megköszönték Tom DeSantónak a lehetőséget, és átpasszolták a sorozat ötletét David Eicknek, aki hajlandó volt összehozni a Battlestar Galactica modernizált, újragondolt változatát Ronald D. Moore-ral. A sors iróniája, hogy ez a verzió épp szeptember 11. utóhatását lovagolta meg, és annak a nyomán lett sikeres.

A DeSanto-féle sorozatterv egyenes folytatása lett volna az eredeti sorozatnak. Huszonhárom évvel a finálé eseményei után vettük volna fel a fonalat (megjegyzendő, hogy a valóságban is épp ennyi idő telt volna el a vetítések között). A kiesett két évtized legfontosabb eseményeiről gyorsan képbe kerültünk volna.

A pilot nyitójelenetében történelemórán ülünk, ahol a tanárnő épp a letelepedés előtti korszakot meséli el. Megtudjuk, hogy az eredeti sorozatban még a Galacticával együtt cirkáló Pegasus elveszett egy összecsapásban, amelyben a gonosz idegen faj, a cylonok vereséget szenvedtek, és végleg eltűntek. Adama parancsnok is a csata áldozatává vált, így a Galactica hídját Tigh ezredes vette át, hogy folytassák a Föld keresését. A flotta polgárai azonban hamar megunták az állandó, kilátástalan utazást, és föllázadtak a katonai vezetőség ellen, így döntöttek a letelepedés mellett egy nyersanyagokban gazdag aszteroidamezőn, amelyet Új-Capricának neveztek el. Ez az aszteroidamező szolgált a leendő sorozat helyszínéül. A pilot eseményei szerint a több mint ötszáz éves Galacticát megérettnek nyilvánítják arra, hogy kivonják a forgalomból, és épp zajlanak a leszerelési ceremónia előkészületei. Nyilvánvalóvá válik az is, hogy a letelepedés után helyreállították a kolóniák politikai rendszerét is. A menekülés során itt nem nevezték ki Adar utódát, így a teljes hatalom Adama kezében volt, ám most, a folytatásban, megismertük volna az új elnökasszonyt, Marát, aki azért érkezik a Galacticára, hogy részt vegyen a búcsúünnepségen. Eközben a cylonoknál is zajlanak az események. A teljesen robotikus faj társadalmában két évtizeddel korábban belső ellentétek alakultak ki, melynek végén arra jutottak, hogy a szabad akarat mérgezte meg a logikus gondolkodásukat. Baltar, aki eredetileg is a cylonokkal konspiráló ember volt, implantátumok segítségével asszimiláltatja magát a gépi társadalomba, ezzel bizonyítva, hogy milyen előnyei vannak az emberi létnek. Ténykedése nyomán azonban polgárháború tör ki a cylonok közt, melynek eredményeképp azt a döntést hozzák, hogy az emberiség kiirtása helyett az asszimilációjukat választják. A megfelelő pillanatra várva leselkednek Új-Caprica fölött, és rögtön megindítják a támadásukat, amint a Battlestar Galactica áramköreit végleg lekapcsolják.

Ennyi maradt fenn az utókor számára abból a számtalan anyagból, amelyeket megsemmisítettek a projekt lefújása után. A hasonlóságok mindenesetre érdekesek mind a két irányban: tetten lehet érni némi lopást a Star Trektől, ugyanakkor egyértelmű, mi minden szivárgott át ebből a vázlatból az újragondolt Battlestar Galacticába, amelyet jelenleg is élvezünk. Nem akarok konklúziókat levonni, mivel nyilvánvaló, hogy teljesen más sorozattal szembesültünk volna, ha DeSanto és Singer tervei megvalósulnak. Spekulálni lehet, hogy vajon a Foxnak jobban tetszett volna-e, mint a Firefly, amit elég hamar elkaszáltak, azt viszont mindenesetre elkönyvelhetjük, hogy egy X-Men- vagy Transformers-minőségű és -stílusú produkciót kaptunk volna, ugyanis ilyesmik fűződnek DeSanto nevéhez. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt az olvasóra bízom. Én személy szerint Ronald D. Moore miatt kezdtem nézni a Battlestar Galacticát, engem Bryan Singer feleannyira se tudott volna megmozgatni, bármennyire is szeretem a munkáit.

The Second Coming

Az előbbiek után most arról lesz szó, hogyan folytatta volna a szériát Richard Hatch, az egykori Apollo és jelenlegi Tom Zarek, ha megkapja a jogokat és a pénzt az ötletére.

A színész, gyakorlatilag mióta az eredeti sorozatot törölték a műsorról, folyamatosan kardoskodott a folytatás mellett, tekintettel arra, hogy a félresikerült és rövid életű Galactica 1980 nem volt éppen méltó befejezése a legendás történetnek, amelyet Glen A. Larson álmodott meg 1978-ban. Végül a kilencvenes években, saját pénzből leforgatott egy trailert, és túlságosan konkrét elképzelések és kézzelfogható forgatókönyv hiányában ezzel próbált meg házalni a Universalnál, hogy élesszék újra gyermeküket. Hatch, aki a saját produkciós cégével csinálta meg a háromperces videóanyagot, maga ugrott vissza az idősödő pilóta bőrébe, a régi kollégái közül többeket is rávett, hogy térjenek vissza a szerepükhöz a Battlestar Galactica húsz évvel később játszódó folytatásában.

A trailer az ő hangjával nyit, innen tudjuk meg, hogy a cylonok hosszú időre eltűntek, de Apollo számít a második eljövetelükre (innen a cím is), és föl kell készítenie rá az embereit. John Colicos, az eredeti Baltar immár Palpatine-szerű sebhelyekkel és csuklyában tűnik fel, mint a velejéig romlott áruló. A történet szerint azért tér vissza, hogy elmondja, a cylonok között polgárháború tört ki, és egy új nemzedékük fejlődött ki ennek eredményeképpen (hát igen, az eredeti cylonokkal valamiért minden remake-nek voltak bajai), akiktől csak ő mentheti meg az emberi fajt. Az előzetes vége felé Apollót láthatjuk, amint a Galactica legénységének tart lelkesítő beszédet arról, hogy újra vegyék fel a harcot az ellenséggel szemben, akik immár fejlettebb Raiderekkel támadnak, az egyik jelenetben pedig egy komplett bolygót is felrobbantanak.

Hatch, aki az eredeti sorozat talán legjobb színésze volt, nem talált meghallgatásra az impresszív videójával, de folytatta a küzdelmet, és számtalan rajongói találkozóra elvitte az anyagait, hogy maga mellé állítsa a tévénézőket, hátha így meggondolja magát a stúdió. Végül a Fox 2001-ben nekiállt elkészíteni a DeSanto-Singer páros folytatását, így a konok színész kénytelen volt feladni. Miután 2003-ban a tudomására jutott, hogy a Sci Fi Channel egy remake-et készít a sorozatból, ő lett a projekt egyik leghangosabb ellenzője. A minisorozat levetítése után azonban elhallgatott, 2004-ben pedig már alá is írta a szerződést Tom Zarek szerepére, és azóta is gyakran ad hangot elismerésének Moore-ék munkájával kapcsolatban, többek közt a különböző rajongói találkozókon való megjelenésével.

*

Szereposztó dívány

Ezúttal néhány, a megvalósult sorozattal kapcsolatos érdekességről számolok be. Tudvalevő, hogy a filmek, sorozatok szereplőit általában castingolás során választják ki, persze nem ritka, hogy egyes színészeket külön kérnek föl egy-egy szerepre, illetve eleve rájuk írják a karaktereket, mint mondjuk egy Jim Carrey-filmnél. A főszereplők castingjánál természetesen jelen szoktak lenni maguk az írók is, hiszen az ő fejükben mindig él valamilyen konkrét elképzelés a karaktereikről, és eszerint válogatnak.

A Battlestar Galactica esetében sem történt ez másként, azzal a különbséggel, hogy Ronald D. Moore és David Eick már úgy dolgozták ki a két legfontosabb hősüket, William Adamát és Laura Roslint, hogy a lelki szemeik előtt Edward James Olmos és Mary McDonnell lebegtek, mint szerepideálok (pontosabban nem csak a lelki szemeik előtt, ugyanis Moore a Donnie Darkót nézte, amikor írt, és megihlette a nő alakítása). A két Oscar-jelölt színész megszerzésére reális esély nemigen volt, ezért összeírtak még pár nevet, akiket el terveztek hívni a szereplőválogatásra, miután Olmos és McDonnell lemondták a felkéréseket. Aztán úgy alakult, hogy Ron Moore-nak olyan fasza forgatókönyvet sikerült rittyentenie a pilothoz, hogy mindkét színész azonnal rábólintott a szerepére, és azóta is élvezhetjük a játékukat a sorozatban. Ennek ellenére a Battlestar Galactica első évadjához megjelent ismertető könyvben megtalálhatjuk, hogy kik voltak azok, akiket a “legrosszabb esetre” tartogattak a tarsolyukban Eickék. A tovább után láthatjuk a nem kicsit ambiciózus listát képekkel, rövid ismertetőkkel.

Kezdem azzal a színésznővel, akinek a megszerzésére a legnagyobb esélyük lett volna, ha történetesen a számításaik Mary McDonnell-lel nem jönnek be. Kathleen Quinlan mostanában inkább tévés személyiségként ismert, főleg sorozatbeli mellékszerepekben láthattuk. A szélesvásznon feltűnt az Airport ’77-ben, a The Doorsban, valamint az Apollo 13-ban, amelyért egy Oscar-jelölést is bezsebelt. A külső hasonlóság közte és McDonnell között azonban tagadhatatlan. Sajnos azonban nem ismerem vagy nem emlékszem a szerepeire, így nem hirdetek fölötte ítéletet, mindenesetre szerintem kiegyeztem volna vele.

Nemigen eresztették lejjebb a lécet Moore-ék, mert a másik jelöltjük az elnöknő szerepére Alfre Woodard volt, aki szintén büszkélkedhet egy Oscar-jelöléssel, és nem ismeretlen tőle a sci-fi világa sem, miután játszott a Star Trek: Kapcsolatfelvétel című moziban. A televízió sem idegen a számára, sokáig a Született feleségek visszatérő szereplője volt, így megvolt az esélye, hogy hajlandó legyen magát elkötelezni egy több évig futó sorozat mellett. A Battlestar Galactica mellesleg azon kevés sorozatok egyike lett volna, ahol bizonyára nem játsszák ki nyíltan a “fekete elnök”-kártyát, legfeljebb külön elismerést kapott volna a kritikusoktól a merész választásért.

Végül jöjjön az abszolút ász, akit be sem kell mutatnom: Susan Sarandon. Oscar-díjas színésznő. Négy másik alkalommal jelölték. És ő a második lehetőség Laura Roslin szerepére, kizárólag Mary McDonnell után. Egyáltalán megfordul egy sorozatkészítő fejében, hogy ha McDonnell nem is, akkor talán ő elvállal egy tévés szerepet. Annyiban igazuk van, hogy 2003-ban, a Battlestar Galactica premierjének évében már szerepelt Sarandon a Sci Fi Channel egyik produkciójában, a Dűne gyermekeiben, tehát nem idegen tőle a műfaj. Az is igaz persze, hogy a hasonló minisorozatokra mindig meg lehet nyerni egy-egy nagyobb nevet, és lehet, hogy ez sikerült volt a BSG-pilot számára is, de nagyon valószínű, hogy valaki más vette volna át a színésznő szerepét az első évadtól kezdve, hiszen egész mást jelent egy több évados szerződés, mint egy háromórás tévéfilm. Mindamellett a kisugárzása, a megjelenése nagyon is passzol az elnöknő karakteréhez, és van egy olyan gyanúm, hogy igen hasonló alakítást láthattunk volna tőle, mint McDonnelltől.

Nem kevésbé nagyratörő terveik voltak Adamával is, ha nem sikerült volna megnyerni EJO-t. Kezdjük az Alien film Dallasával, Tom Skerritt-tel. Ő az, akit rengeteg szerepben láthattunk a karrierje során, kezdve az űrhajóstól a westernhősön át az elnökig bezárólag, szóval nyilván megbirkózott volna az admirális karakterével is. Az imdb-oldaláról látható, hogy sose esett nehezére átjárkálni a tévés és a mozifilmes világ között, plusz reklámozik is, szóval talán a BSG-t is vállalta volna. Én személy szerint szimpatikus figurának tartom, de rohadtul nem tudom elképzelni őt William Adamaként. Bár a többi jelöltet elnézve lehet, hogy még örültünk volna egy Tom Skerrittnek.

A második név a férfiak listáján Sam Elliott, Hollywood egyik legismertebb karakterszínésze. Ha a google-ben rákeresünk, jóformán csak olyan képet találunk róla, amelyen cowboyruhában feszít, pedig nem egy katonatisztet is eljátszott. Sőt, ő A hollywoodi katonatiszt. Moore-ék köztudottan imádják a westernműfajt (különös tekintettel Sam Peckinpah filmjeire), ami plusz pont lehet mellette, illetve az ő karizmatikus személyiségével igen erős Adama-figurát kaptunk volna, még ha nem is lett volna ugyanolyan rokonszenves, mint EJO vénembere.

Brian Cox szintén leginkább a mellékszerepeiről ismert, ugyanakkor ezen a téren ő az egyik legsokoldalúbb figura Hollywoodban. Ha csak annyit mondok, hogy ő játszotta Hannibal Lectert az Embervadászban, és ő az egyik szereplője a Deadwood című westernsorozatnak, azzal mindent elmondtam róla. Csak a tisztesség kedvéért teszem hozzá, hogy a Bourne-filmekben is láthattuk, illetve ő volt a Trója Agamemnónja, azaz az összes eddigi színészhez hasonlóan valahonnan biztos ismerős mindenkinek. Sajnos épp a sokoldalúsága miatt nem tudom elképzelni, milyen Adama lett volna belőle, de attól tartok, jellegtelenebb lett volna, mint amit mi ismerünk.

Persze, hogy a végére hagytam a kedvenceimet: a képen látható úriember Chris Cooper, ha valaki nem ismerné a nevét. Azért le merem fogadni, hogy minimum három filmet mindenki tud mondani, amiben látta őt. Syriana, Bourne-rejtély, Amerikai szépség, A királyság, és még sorolhatnám, mindegy, csak öltönyös ügynök vagy egyenruhás katona legyen a szerepe. Soha nem is tudott, de szerintem nem is akart kitörni ebből a skatulyából Cooper, ő lubickol a köcsögember képében. Oscart is kapott érte, épp abban a filmben, amelyben Brian Coxszal együtt játszott. Ritka, hogy őt pozitív hősként lássuk, de nem lehetetlen, viszont mint a Battlestar Galactica atyafigurája, teljességgel elképzelhetetlen. Legfeljebb Tigh ezredesként fogadtuk volna el, de ilyet inkább nem is mondok.

A végére hagytam azt a faszit, akin még Chris Coopernél is nagyobbat röhögtem. A világ legtökösebb nevű színésze címre is pályázhatna Powers Boothe, aki megint csak olyan, hogy az ember nem ismeri a nevét, de tutira rémlik neki valami westernből, ahol ő volt a rosszfiú. Hát igen, az a western a Tombstone lesz, de játszott ő ugyanilyet a Deadwoodban is, azokon kívül pedig láthattuk a Sin City köcsög szenátoraként és a 24 köcsög alelnökeként. Ha van olyan színész, aki Chris Coopernél is rosszabb rosszfiúkat játszik, akkor ő az. Esetleg még Danny Trejo nem merült föl? Lényeg a lényeg, fogjuk rá, az ürge hasonlít Edward James Olmosra, de mint a jóságos Adama, sehogyse bírom elképzelni.

Hát, ennyit a második lehetőségekről. Néhány ötletet elnézve, azt hiszem, összetehetjük a két kezünket, és köszönetet mondhatunk EJO-nak és Mary McDonnellnek, amiért merészen belevágtak ebbe a sorozatba. Igaz, csupa kiváló színészben gondolkodtak a producerek, de egész másként is elsülhetett volna ez a sorozat, ha másképp alakul a casting. Láthatjuk a jó példát: a Star Trek: Voyager Janeway kapitányának szerepét lemondta a szerethető Genevieve Bujold, és kaptunk helyette egy irritáló Kate Mulgrew-t, oda is lett az egész sorozat.

Forrás: battlestar.freevo.hu 1, 2, 3

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *