5

Truth (2015)

írta Nikodémus

2016-04-truth-1

(A tömegtájékoztatás világnapjára.)

Nem rossz, nem rossz, de nem az igazi: a Truth szerencsétlensége, hogy rossz időben volt rossz helyen, és hát nem olyan erős, hogy ezt kompenzálja. James Vanderbilt sztárokat felvonultató oknyomozós újságírófilmje nem tudott kikeveredni a Spotlight okozta felhajtásból, így elsikkadt. Pedig legalább egyszer érdemes megnézni.

No nem mintha makulátlan remekműről lenne szó: itt-ott lötyögnek az alkatrészek, és a történet kibontásával is adódnak kisebb problémák. Az alapszituáció viszont igen erős: még 2004-ben a CBS 60 minutes című műsorában (1 órányi oknyomozás? Hol vagyunk ma már ettől…) bemutatnak néhány bizonyítékot, melyek arra engednek következtetni, hogy George W. Bush regnáló amerikai elnök elsumákolta katonai szolgálatát, s ebben mások segítettek neki. Mary Mapes (Cate Blanchett) és csapata összerakja, Dan Rather (Robert Redford) bemondja, s mivel az elnökválasztási kampány közepén járunk, jól ki is borul a bili. Az a legkevesebb, hogy a műsort célzatossággal vádolják: a rivális csatorna megpróbálja ízekre szedni a bizonyítékokat, és bizonyos hatóságok is elkezdenek élénken érdeklődni a sztori iránt – nem pozitív értelemben.

2016-04-truth-2

Cate Blanchett a film legfőbb erényeként annak a tényekhez való szigorú ragaszkodását emlegette, s ez valóban sokáig a javára is válik a cselekménynek: korabeli levelek írásszakértői kulisszatitkaiban merülünk el, izgatott telefonálások és konspiratív módon megszervezett interjúzások váltják egymást, ám amikor elkezdik a bizonyíték valódiságát firtatni, kicsúszik a néző lába alól a talaj. A felfokozott érzelmek érthetőek, de ezzel együtt nem kéne, hogy meggyűrődjön a cselekmény szövete. Pedig ez történik: néhány addig jól felépített szál értelmét veszti, és a nagy kapkodásban mintha az ok-okozati összefüggések alaposabb bemutatására se jutott volna idő. Ez pedig kínos, hiszen egy klasszikus újságírófilmről beszélünk.

A színészeken nem múlik: Cate Blanchett rutinosan hozza a szétesett (sminkű és életű) sztárújságírót, Robert Redford tekintetének két-három villanásával jelzi, mekkora ász a médiaszakmában, a többiek viszont elsikkadnak. Egy közös szerkesztőségi ötletelésen túl nem nagyon érthető, mit keres a filmben Topher Grace, Elisabeth Moss (ő még bántón ki is lóg az összhangból) és Dennis Quaid. Utóbbira – hogy megfelelően entellektüelnek nézzen ki – rá is tettek egy szemüveget, biztos ami biztos. S mivel alig van eljátszható karakter, a forgatókönyv közhelyeket kezd diktálni nekik: az összeomló naíva, a vigasztaló társ, a kőkemény harcos, a kételkedő szekundáns és a rezignált profi.

2016-04-truth-3

Így jár maga a film is, melyben röviden felvetődnek az infotainment felé tartó médiával kapcsolatos dilemmák, ám a cselekmény végére elhatalmasodik az igazságért (bármi legyen is az) folytatott kereszteshadjárat. Az ironikus az, hogy végülis nem derül ki, igaza volt-e Mapes-éknek, még annak ellenére sem, hogy jó amerikai módra veretes bizottsági meghallgatást rendeznek  az ügynek, ahol aztán lehet szépeket riposztozni és könnyfakasztóan szónokolni.

A műsor persze megszűnik, az állás repül, Redford pedig jól bele is mondja a kamerába, milyen csodálatos és veszélyes hivatás is az újságíróé. Nagy kár, hogy ezt már alig lehet neki elhinni addigra. A Truth tehát (hiába a címmel is jelzett nagy vállalás) nem az igazságon, hanem a hihetőségen vérzik el, hasonlóan A dolgok állása fináléjához, és ellentétben a Spotlight-tal, amely mindvégig megőrzi távolságtartását és egyensúlyát a tények és a menthetetlenül köré fonódó vélemények között.

5 komment

  1. “Az a legkevesebb, hogy a műsort célzatossággal vádolják:” Mi az a célzatosság? Életemben nem hallottam még ilyen kontextusban, és visszafejteni sem tudom angolra, hogy mi akar az lenni. Részlehajlás?Hitelrontás? Becsületsértés? Rosszindulatúság? Elfogultság?

    • Itt azt jelenti, hogy tényeket mutatunk be, de nem mindegy mikor és hogyan. Ha egy elnökválasztási kampány közepén, annak külön jelentősége van. S ebben van némi igazság.

      • Hiába túrtam a netet, ilyen összefüggésben, ilyen módon nem találtam példát a szó használatára. Érzem hogy mit akar kifejezni, értem hogy mire akarsz kilyukadni, de akkor is akkor is erős anglicizmus szaga van, és (sztem) sem fogalmilag sem jelentéstartalmilag nem működik! (Rákérdezek nyelvész ismerősömnél!) Amúgy a cikk többi részét is elolvastam 😀 csak ez úgy megragadt hogy azóta flesselek rajt’!

        • Töredelmesen bevallom, annyira tudatosan nem gondoltam végig ezt a jelzőhasználatot. 🙂

  2. Szerintem nem a Spotlight miatt sikkadt el. A Spotlight nem csupán egy korrekt darab volt, ami kényes témát boncolgatott jó színészekkel, de érdekesen elmesélte a történetet. A Truth-ból pedig konkrétan pont az érdekességet hiányolom. Az utolsó harmadra tér csak magához, addig eléggé lagymatag.
    Blanchett helyett inkább Redford a rutinos, a színésznő ismét remekelt, Redford pedig úgy volt jó, hogy meg sem erőltette magát:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *