írta Nikodémus
Roskadoznak a könyvesboltok polcai a nevelési tanácsokat osztogató kézikönyvektől, az öt éve bemutatott Beszélnünk kell Kevinről azonban két órára az összes okosságot érvényteleníti. Felzaklató antitézise ugyanis mindannak, amit a vulgárpszichológia ránk tukmál gyereknevelés-ügyben.
Nagy megdöbbenést keltett a felvilágosodás pozitív légkörében Kant, amikor A vallás a puszta ész határain belül című művében előhozakodott a ’radikal Böse’ gondolatával. Azzal, hogy az emberben – amellett, hogy alapvetően megvan benne a jóra való hajlam – kezdettől fogva ott lakozik valami megmagyarázhatatlan vonzódás a gyökeres rossz iránt. Habár az akkori porosz cenzúrahatóság rosszallását nem ez, hanem a kereszténység észvallásként való értelmezésének kísérlete váltotta ki, Königsberg filozofáló olvasóközönsége Kant idézett sorainak olvastán úgy érezhette, hogy visszaröpült a „sötét középkorba”. Nem tudták ugyanis elképzelni, hogy a felvilágosodás eszméinek betetőzője az ember morális eredetének elemzésekor miért nyúlik vissza tulajdonképpen az áteredő bűn gondolatához.
A Beszélnünk kell Kevinről tulajdonképpen erről szól, noha minderre csak a film megtekintése után töprengve eszmélünk rá. Addig ugyanis, míg Lynne Ramsay rendezőnő kamaradrámáját nézzük, mással vagyunk elfoglalva: azzal, miként alakul egy anya (Tilda Swinton) és fia (Ezra Miller) kapcsolata. Kezdetben minden adott a boldog családi kiteljesedéshez: szerető férj, logikus döntésként feladott karrier, kielégítő anyagi körülmények. Aztán az egész – nem tudni, hol – végzetesen félrecsúszik. Rémülten figyeljük Eva saját elsőszülött fiától való idegenkedését, miközben azon gondolkozunk, az anya szeretetlensége vagy a gyermek eleinte vásottságban megnyilvánuló gonoszsága katalizálja inkább a folyamatokat. Különösen éles a kontraszt, amikor Kevin édesapjához (John C. Reilly) közeledik, vele ugyanis felhőtlennek tűnik a viszonya. Húga pedig – vele ellentétben – a normális fejlődés jeleit mutatja, s ez még inkább kétségbeejti az édesanyát. Az erős vizualitással és visszafogott, szimbólum-erejű gesztusokkal élő film eléri, hogy szinte végig reménykedjünk a pozitív végkifejletben – annál nagyobb a megdöbbenésünk, amikor látjuk: végül épp ennek az ellenkezője következik be, s a szörnyű tragédia súlya alatt nyögő Eva mindvégig ebből az alapállásból, utólag igyekszik megérteni fiával való kapcsolatát. Tilda Swinton játéka lenyűgözően vegyíti a szégyen, a bűntudat, az önsajnáló mártíromság és a megérdemeltség belenyugvó apátiájának érzéseit, miközben analizálásra túlságosan is hajlamos értelmiségiként lankadatlanul keresi a választ kérdéseire.
Visszatérő jelenet, hogy Eva – monomániás Ágnes asszonyként – valamilyen piros folyadékot tisztít le házának faláról. A tabusértő bátorsággal kérdező film bravúros elbeszélés-technikájának hála, sokáig nem tudjuk eldönteni, mi is ez a titokzatos folyadék: paradicsomszósz, festék vagy vér. Hiába várjuk családjainkban új Éden születését a gyermek jövetelével, ha a világra jött poronty Káinként gyilkol, rettenetet, fájdalmat és örök sebeket hagyva maga után. Feloldani mindezt csak az az anyai szeretet képes, mely mégis, így is magához öleli fiát – annak szeretetéből táplálkozva, Aki saját vérével váltott meg minket.
(Megjelent: A Szív, 2012. április)
- Wolfwalkers - 2021. január 17.
- Röviden: Az éjféli égbolt / A chicagói 7-ek tárgyalása / Ma Rainey - 2021. január 10.
- Egymásra utalva – A 2020-as Faludi Filmszemléről - 2021. január 09.
- Top 10: John Le Carré-filmek - 2020. december 31.
- The Mandalorian – 2. évad - 2020. december 27.
- Ha Isten úgy akarja (Se Dio vuole, 2015) - 2020. december 25.
- Röviden: Karácsonyi ének (2019) / Egy nagyon angolos botrány (2018) / Tudhattad volna minisorozat - 2020. december 20.
- Családi kötelékek (Crímenes de familia) - 2020. december 13.
- Hallgat róluk az evangélium – Apasorsok a filmvásznon - 2020. december 06.
- The Social Dilemma / The Great Hack (2019) - 2020. november 29.