Nagy SW-hangoló: George Lucas-portré – 3. rész

írta Nikodémus

Néhány hét múlva újabb fejezet íródik a Star Wars-mitológia nagykönyvébe, ám amíg december 18-án, a VII. rész intrójaként felzengenek John Williams felejthetetlen taktusai, bepótoljuk lemaradásunkat, és sorra vesszük, mi történt eddig abban a bizonyos, messzi-messzi galaxisban. Mivel az előző cikkbe helyszűke miatt nem sikerült belegyömöszölni a Birodalmat és a Jedit, rájuk ezen a héten térünk ki.

Na nézzük csak, hogyan alakul a folytatás…

„Az tény, hogy a Csillagok háborúja a világ eddigi legnagyobb filmsikere, ugyanakkor az a másik tény, hogy szerzője elégedetlen vele – nos, ez késztet rajongásra George iránt. Azt bámulom benne a leginkább, hogy ekkorát téved a saját filmjének megítélésében.” Ned Tanen elragadtatott mondatai jól jellemzik hősünk irigyelt, mégis kényes helyzetét akkoriban: mindenki ötletekkel, ajánlatokkal ostromolta, természetesen újabb profit reményében. Lucas azonban egy huszárvágással hátat fordított a logikus(nak tűnő) útnak: elhatározta, hogy teljes egészében függetleníti magát a stúdiórendszertől, és a folytatást maga finanszírozza. Mi több, szembemegy az egyes számú álomgyári ökölszabállyal: bankkölcsönt vesz fel és saját, gyorsan megvastagodott zsebébe nyúl. A Foxnak csupán disztribútori szerep jut, és néhány lehulló morzsa a bevételből – az illetékesek őrjöngenek, de Lucas hajthatatlan, így kénytelenek elfogadni, hogy az egyelőre cím nélküli folytatás Ladd segítségével független produkcióban készül.

Miközben a Lucasfilm és kapcsolódó cégeinek költözését vezényelte, a szakállas rájött, hogy mindent nem bír el egyszerre, és rendezőt keresett maga helyett. Egykori tanára, Irvin Kershner eleinte nem akart kötélnek állni, ügynöke győzte meg, s Lucas merész választása utólag jó húzásnak bizonyult. Közben már formálódott a forgatókönyv: Leigh Brackett első változata (aki nem sokra rá elhunyt rákban) nem nyerte el szakállasunk tetszését, így került képbe az első Indy-kalandot megíró Lawrence Kasdan, aki egyből fellelkesült, amikor megtudta, Lucas milyen irányba szeretné vinni a Birodalom visszavág sztoriját. Hősünk ugyanis egy komorabb hangvételű filmet képzelt el, a kaland mellett több drámával és egy letaglózó fordulattal. Az a bizonyos csavar ugyan ekkor még nem volt jelen a szkriptben, Luke apja valamiféle szellemalakként terelgette volna a fiút. Az első rész forgatásán profizmusa miatt csodált Alec Guiness így minden ellenérzése ellenére visszatért mentorkodni (gondolom, a bevételrészesedés sokat nyomhatott a latban – végülis egyszer már bejött neki), Luke apja pedig, nos, hogy kicsoda, azt csupán Lucas, Kasdan és Kershner tudta, egészen az adott jelenet leforgatásáig. A többieknek beadták az „Obi-wan ölte meg az apádat!” dumát, Luke-ot pedig néhány perccel a jelenet forgatása előtt világosították fel. Meg is lepődött rendesen.

Akárcsak azok, akik a forgatásra ellátogattak: az első rész kényszerű szükségmegoldásai helyett gigantikus díszleteket, jól szervezett munkát és bőkezű költségvetést (18 millió dollár) tapasztalhattak, nyugalmukat csupán az zavarhatta meg, ha összetalálkoztak Lucasszal a díszletben, aki elkezdte magyarázni, hogy itten most az ötödik rész forgatása zajlik. Mikor ugyanis eszébe jutott a nagy – és aztán gondosan titkolt – fordulat, egész háttértörténetet kreált a Skywalker-família köré (ebből lesz aztán a prequel-trilógia), ami annyira megtetszett neki, hogy utólag kinevezte a Csillagok háborúját egy második trilógia kezdőpontjának, azaz a negyedik résznek. Matek ide vagy oda, Lucast viszont az bosszantotta, hogy rendezője meglehetősen szabadon kezeli a forgatókönyvet, improvizálásra buzdítva színészeit (így született egyébként a „Szeretlek.” „Tudom.”). Ők amúgy nem túl jó formában érkeztek meg Norvégiába (Hamill arcát motorbaleset miatt plasztikázni kellett, Fisher alkohol- és drogfüggősége John Belushiban megértő társra lelt, Ford egója pedig sztárstátuszával párhuzamosan igencsak megnőtt), ahol mínusz 30 ºC fogadta őket. A filmtekercs egyszerűen elpattant, a szállodából hetekig ki sem lehetett lépni a fagyba. Az Elstree-ben pedig többek között Dagobah mocsarainak bemutatásával és az új karakter, Yoda élethűvé varázsolásával szenvedtek meg – Hamill különösen, hisz a kamerán túl ő volt hónapokig az egyetlen élő szereplő. Mikor a Birodalom visszavág grandiózussága túllépte a keretet, a bank fontolóra vette, hogy visszaveszi a kölcsönt. Lucas és Ladd eszeveszett érvelésbe kezdtek, hogy dehát minden idők legjövedelmezőbb filmjének folytatásáról van szó, ám egy zárt ajtók mögötti tárgyalás végül mindent megoldott: a Fox kezességet vállalt, cserébe nagyobb szeletet kaphatott a reménybeli profitból.

Különös iróniája a sorsnak, hogy a film kirobbanó közönség- és (most már) kritikai sikerét látva a stúdió annyira megorrolt Ladd-re az ő szempontjukból túl előnytelen szerződés miatt, hogy Lucas pártfogója távozott a stúdiótól. Az 1980. május 17-én debütáló Birodalom visszavág az első hétvégén 11 milliót csengetett (alkotójának pedig három hónap alatt visszahozta gyártási költségét), és ez alkalommal már a kritikusok is fejet hajtottak: dicsérték az árnyalt karaktereket, a némileg összetettebb cselekményt, a drámaiságot, és persze őket is lázban tartotta a nagy kérdés: hogy is értette Darth Vader azt a bizonyos mondatot?

*

A sagát tehát folytatni kellett, s miután Lucas hazardírozása a Birodalommal bejött, újra saját finanszírozásban gondolkodott, s ehhez most már bankkölcsön sem kellett az elképesztő merchandising-bevételek miatt. Közben felépítette a Skywalker Ranch-et, ahol zavartalanul forgathat ő maga és a haverjai (Coppola, Redford, Spielberg) is, megalakult a THX, a Skywalker Sound, a LucasArts, a Pixar Graphics Group és egy seregnyi más cég, amely mind az ő keze alá dolgozott. Különös, de igaz: George Lucas, aki annyira függetlenedni akart a stúdiórendszertől, voltaképpen önálló stúdió-entitássá növekedett. Ám miközben ízlelgette a tényt, hogy szinte bármit megtehet, Ladd után elveszítette másik fontos szövetségesét: Gary Kurtz kreatív producert.

A jedi visszatér egyik korai szinopszisa ugyanis úgy nézett ki, hogy a Jabba fogságából való szökés után egy birodalmi rajtaütés miatt Solo feláldozza magát Luke és Leia érdekében, s a nagy csata végén pedig keserédes a finálé: Leia az új köztársaság királynőjeként beleveti magát az újjáépítésbe, Luke pedig magányosan elszáguld X-szárnyújával a csillagok felé. Ford, Kasdan és Kurtz is emellett kardoskodott, Lucas azonban ragaszkodott a teljes hepiendhez, és tulajdonképpen reciklálta az előző két rész legkedveltebb elemeit – gondoljunk csak a Skywalker-család rokoni viszonyainak tovább-bonyolítására, Yodára, Ben Kenobira, a lélegzetelállító űrcsatára vagy az újra felbukkanó halálcsillagra. S amikor szakállasunk a merchandising-bevételektől elszédülve cuki ewokokká szelídítette az Endor bolygó lényeit, Kurtz-nél betelt a pohár. Anya és apa válik, jegyezte meg találóan Hamill (nem sokkal később Howard Kazanjian személyében találtak új producert). S még nem volt vége a viszontagságoknak: a hatásos kezdősnitt érdekében az összes Star Wars-film stáblistája a végefőcím után kezdődik, és ezt az amerikai írószakszervezet csak egyszer volt hajlandó lenyelni: a Birodalmat látva perrel és a moziforgalmazásból való visszavonatással fenyegetőztek. Lucas kifizette őket, ekkor azonban a rendezőszakszervezet lépett színre (Kershner érdekeit vadul védve – még ha az nem is kért belőle), erre a szakállas hirtelen felindulásában kilépett az összes hasonló gittegyletből. Tényleg független lett. Ennek következtében nem tudta leigazolni első választását, Steven Spielberget a rendezői székbe. Próbálkozott David Cronenbergnél és David Lynchnél is (utóbbit inkább a Dűne izgatta akkoriban), végül a walesi Richard Marquand mutatkozott alkalmasnak a feladatra.

Nem, nem szólok bele a forgatásba…

Az időközben Jedi bosszújára átkeresztelt film megvalósítása hatalmas gépezetként indult be, de a függetlenség hátrányai itt is megmutatkoztak: alig találtak stábot, és álnevet kellett kitalálni a mozinak, hogy a partnercégek olcsóbban adják szolgáltatásaikat. A Blue Harvest – Horror Beyond Imagination cím persze csak addig működött, míg a főszereplő színészek meg nem jelentek a díszletben. A kamera 1982 januárjában kezdett forogni, és a forgatást végül hat héttel rövidebb idő alatt fejezték be, mint a Birodalom esetében: Marquand erélyes rendezőnek bizonyult, így harmadikra végül sikerült határidőn és büdzsén (32,5 millió dollár) belül maradni. Feszültségek azért adódtak: az erdőbolygónak kinézett helyszínen – szinte már megszokott módon – hatalmas vihar söpört végig, kidőlt fákat és sártengert hagyva maga után, az érdeklődés pedig olyan nagy volt, hogy a stáb egy alkalommal egy pofátlan sajtóhelikoptert is kénytelen volt elkergetni. Marquand pattogós stílusától néhány színész begörcsölt, tapasztalatlanságától pedig az effektmesterek feje fájdult meg – Lucas tehát újra megjelent, de most nem sürgetni, hanem nyugtatni: visszafogta rendezőjét, és second unitként leforgatta a rázósabb effekt-jeleneteket. Az ILM jó szokásához híven megint eltotojázott kicsit, és 1983. április 1-jéig napi 20 órás talpalásban csinálták meg a filmhez szükséges nem kevesebb, mint 900 vizuális effektet. A befektetett energia megtérült: a Jedi rendelkezik a leglátványosabb űrcsatával a trilógiából, melyet a párhuzamosan zajló fénykardpárbaj érzelmi töltete is fokoz.

A napra pontosan hat évvel a Csillagok háborúja után, 1983. május 25-én bemutatott Jedi visszatér (Lucas öt hónappal a premier előtt visszacsinálta a címet) záróepizódnak megfelelő reakciókat kapott (emellett 572 milliót hozott világszerte), s mindenki érezte, itt a vége. A film megítélése azóta romlott valamelyest – főképpen a vékony cselekmény, a könnyed hangvétel és az ewokok miatt –, és hiába az érzelmileg rendkívül erős befejezés, úgy tűnik, Lucas nem tanult kis szőrmókjaitól, akik nem a technikai fölény birtokában, hanem ellenére vívták ki a győzelmet a hatalmas Birodalom ellen.

Nem mintha ez annyira izgatta volna akkoriban szakállasunkat: a premier környékén épp válását intézte. Egyedül maradt kütyüivel és mítoszával. Azzal a fantasztikus űrmesével, mellyel millióknak adott boldogságot, csak épp ő maga nem lelte többé örömét benne.

(Jövő héten folytatjuk.)

Forrás:
Michael Pye, Linda Myles: Mozi-fenegyerekek – Hat rendező, Hollywood mai urai, Gondolat, Budapest, 1983
Robert Schnakenberg: Híres filmrendezők titkos élete – Amit tanáraink soha nem meséltek el, HVG Könyvek, Budapest, 2012
Köbli Norbert: George Lucas és az egyszemélyes filmkészítés, film.mindennapi.hu
Star Wars – Empire Of Dreams, dokumentumfilm, 2004
Star Wars – The Legacy Revealed, dokumentumfilm, 2007
Wikipedia.org