A majmok bolygója: Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes)

A reboot/remake mánia odáig fog fajulni, hogy egyszer majd valaki kitalálja, hogy olyan történetet kell vászonra vinni, ahol valaki azért megy vissza az időben, hogy a nemrég piacra dobott sikerfilmből inkább ő maga készítsen klasszikus és minőségi produkciót. Például a 60-as években megkeresi Charlton Hestont, hogy játssza el A majmok bolygója főszerepét. Vagy ne adjak ötleteket?

A Hestonnal leforgatott film után jött jó néhány folytatás, amely végül bevette az „Abszolút fölösleges” kanyart és valahol az „Ezt tényleg nem kellett volna” zsákutcában kötött ki. Majd Tim Burton rántott össze egy pénzügyileg sikeres, de közutálat tárgyának örvendő rebootot, amit maga a direktor sem kedvelt. Sőt, amikor megkérdezték, hogy megcsinálná-e a következő felvonást azt felelte, hogy szívesebben ugrik ki egy ablakon. A következő reboot is nehézkesen valósult meg, érthető, hogy a többség előre temette a filmet, amely végül kellemes meglepetés lett és az igen gyengén muzsikáló nyári időszak egyik ékkövévé vált.

Habár szívhattuk a fogunkat, hogy Rupert Wyatt nem maradt a Forradalomra, mondván, hogy neki a tempó túl gyors, ám a végeredményt látva megnyugodhatunk. Csupán a költségvetés hízott méretesre, a stúdió elvárásai között nem szerepelt, hogy a címszereplők végigdúlják a bolygót, inkább a történetre fókuszáltak, amely a mai divatnak megfelelően kellőképpen reális és komor hangvételű.

10 év telt azóta, hogy a majmok végigrobogtak a Golden Gate hídon. A Ceasar vezette csoportosulás azóta békében és nyugalomban él. A legfőbb szabály: a majom nem öl majmot. Az emberiség nagy részét elpusztította a vírus, jó ideje nem lehetett látni egyetlen élő személyt sem. Azonban akadtak túlélők és egy csoportjuk a közelben húzta meg magát. A bökkenő, hogy pont Ceasarék területén lenne halaszthatatlan elintéznivalójuk.

A majmok bolygója – Abszolút úgy tűnik az elején, hogy tényleg övék a világ. Egy ideig nem is láthatunk embert és ezalatt betekintést kapunk a társadalmukba. Ami végső soron nem különbözik túlságosan az emberekétől. Majd belépnek a történetbe az emberek is és óhatatlanul is összehasonlítjuk a két oldalt. Megtalálhatóak, akik ellenségesen szemlélik a másik fajt és akadnak óvatosabb, békésebb egyének is. Meg lehet beszélni nyugodtan a problémákat vagy a háború elkerülhetetlen? A nehéz órákban elvakít-e a düh és a bosszú vagy lehet-e higgadtan gondolkodni?

A majmok és az emberek tettei és motivációi abszolút kristálytiszták. Érthető és világos, hogy ki miért teszi azt, amit. Melyik oldalra állsz? Általában az alkotók egyértelműen állást foglalnak, ezúttal könnyedén lavíroznak a felhúzott középvonalon. Ami némi morgásra adhat okot, hogy Jason Clarke és családja a jólelkű és önzetlen családot, azaz ők lennének a tökéletes amerikai família, akik még a nehéz időben is összetartanak és helyes döntéseket hoznak.

Könnyen előfordulhatott volna, hogy hatalmas csatába fullad a film. Ami nyilvánvalóan jól mutatott volna, hiszen a majmokat motion capture-rel kiválóan alkották meg, Andy Serkis és Toby Kebbell játéka az effekteken túl is átjön. Akad persze némi lövöldözés, de nem azért sül egy fegyver vagy robban ki az ütközet, hogy azok is jól érezzék magukat, akik sok és hosszú akciójelenetekről ábrándozva váltottak jegyet a produkcióra.

A folytatás tartja elődje szintjét és akár ugyanazt el lehet róla mondani: Kiemelkedik a nyári felhozatalból. 80 %

imdb: 8,4

rottentomatoes: 91 %

Büdzsé: 170 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 143 millió dollár
Eddigi összbevétel: 252 millió dollár