Top10 Robot, Cyborg és Android és AI

A robotok és mesterséges intelligenciák nagyjából két kategóriába sorolhatóak: egy részük Pinokkió komplexusban szenved és csak igazi fiú szeretne lenni, a másik az abszolút idegen, érzelemmentes és ezért hajlíthatatlan szörny, aki alig várja, hogy egy tankkal áthajtson a koponyánkon. Ezen a listán akad minden fajtából, de mint mindig, a lista szubjektív, a kommentekben megoszthatjátok a saját kedvenc szintetikus karaktereiteket.

Terminator

A Terminator univerzum androidjai és mesterséges intelligenciája mindenképpen a koponya-roppantó fajtából valók, még ha maga a Terminator karaktere jelentős jellemfejlődésen is esett át a második részben. Arnold Schwarzenegger leszakadt arccal, ami alól kilátszik a fémváz és a higanyszerű T1000-es modell kultikus képei talán az elsők, amik az eszünkbe jutnak, amikor robotokra gondolunk.

HAL 9000 (2001: Space Odyssey)

HAL hihetetlen kultikus karakterré vált ahhoz képest, hogy egy villogó piros lámpából és egy színpadi Shakespeare-színész nagyon pontos kiejtéséből áll. HAL nem rosszindulatú, de kérlelhetetlenül logikus és teljesen mentes az empátiától, aki számára értelmezhetetlen az emberi állapot. HAL azóta teljesen beépült a popkultúrába, rengetegszer parodizálták és utaltak rá, és valószínűleg ugyanolyan mélyen ültette el bennünk a megyőződést, hogy amikor a robotok elkerülhetetlenül fellázadnak kiirtanak minden vér és hús pacát, mint ahogy Jaws meghatározta a viszonyunkat a cápákkal.

Marvin (Hitchhikers Guide to the Galaxy)

Természetesen nem hiányozhat a listáról Marvin, a paranoid android, aki intő példa lehet minden mesterséges intelligencia számára, aki emberré szeretne válni. Marvin a Genuine People Personalities technológia egy prototípusa, akit a gyártói hatalmas intelligenciával és emberi érzelmekkel ruháztak fel, aminek eredményeképp Marvint minden gyötör a depressziótól a hipochondriáig. A filmfeldolgozás nem aratott sikert, de Alan Rickman orrhangjával nagyon eltalálta a szenvedő Marvint.

Roy Batty (Blade Runner)

Többen jellemezték úgy a replikánsokat, mint bukott angyalokat, akik szellemileg és fizikailag is tökéletesebbek az embereknél, de a teremtőjüket keresik a Földön, hogy meghosszabítsa a mesterségesen lerövidített életüket. A film egyik legemlékezetesebb jelenete Rutger Hauer monológja: miközben a rövid élete alatt többet látott, tapasztalt és érzett, mint a legtöbb igazi ember a Földön, miért lenne kevesebb joga az életre?

Robocop

“A város beteg, betegsége a bűn”. Kemény a zsaruk élete Detroitban. Alex Murphy szerető férjként és zsaruként becsületesen végzi a munkáját, pedig jó előre megmondják neki, hogy itt vért fog vizelni. Ez egy olyan város, ahol egy rendőr nem sztrájkol, inkább meghal.  Amikor gyakorlatilag szitává lövik, a legmodernebb technológia segítségével agymosott Robotzsaruként van lehetősége tovább cirkálni a városban. Ám hiába próbálja uralni és irányítani teremtője, az OCP, a géptestben mégis felébred az ember, a belétáplált programot felülírják az érzelmek. Paul Verhoeven brutális és komor jövőképe mostanság már nem is áll annyira messze a valóságtól. — Koimbra

Iron Giant (The Iron Giant)

Brad Bird első egész estés rajzfilmjében egy űrbéli harci robot a Földön köt ki az ötvenes évek Amerikájában, ahol összebarátkozik egy kisfiúval, miközben az állam emberei el akarják pusztítani. Vin Diesel, aki az óriás hangját adja, legjobb alakítása a Pitch Black mellett. A történet hasonlít az E.T.-re, és Spielberg filmjéhez hasonlóan láttam felnőtt férfit, aki megkönnyezte a rajzfilm végét.

Major Kusanagi (Ghost in the Shell)

Mamuro Oshii Ghost in the Shell filmjei élvezhetőek mint gyönyörű animációk, de nem árt a PhD filozófiából és teológiából ahhoz, hogy valaki teljes egészében tudja értékelni az alkotások minden apró nüanszát. A Blade Runner egyértelműen ispirációul szolgált, míg a Ghost maga nagy hatással volt a Wachowski testvérekre a Matrix megszületésében, és ezekhez a filmekhez hasonlóan mindenképpen a „Mit jelent embernek lenni egy világban ahol a technológiának köszönhetően a test és a lélek elválaszthatóak, helyettesíthetőek és lemásolhatóak?” kategóriába sorolható.

Ash (Alien), Bishop (Aliens) és David (Prometheus)

Az Alien univerzumot több dolog kötötte össze a különböző inkarnációkon át, Ripley, Jonesy a macska, a Xenomorph és persze az androidok. Mindegyik külön személyiség volt, de majdnem mindegyikük darabokban végezte egy tócsa ragacsos, fehér lében. Ian Holm Ash-e manipulatív volt, Lance Henrisken Bishopja önfeláldozó és egyértelműen az emberek csapatában játszott, mégis David a legkomplexebb és legkifürkészhetetlenebb a szintetikus személyek közül. Számomra Michael Fassbender alakítása volt az egyetlen kiemelkedő aspektusa a Proemtheusnak, különösen azok a jelenetek, amikor David egyedül van ébren a hajón és a Lawrence of Arabia-ból tanul embernek lenni.

WALL-E

A Pixar legzseniálisabb alkotása a WALL-E első, teljesen néma fele, a mozi esszenciája, ahogy dialógus nélkül ismerünk meg és szeretünk bele a karakterbe, és az animáció csodája, hogy nem a hős nem is egy élőlény, hanem egy robot, akit csupán a mozgásának köszönhetően képesek vagyunk személyiséggel és érzelmekkel felruházni, és sokkal élőbb és érdekesebb karakter, mint az emberiség pufóka leszármazottai.

R2-D2 (Star Wars I-VI)

A guruló szemetesláda a Star Wars-franchise abszolút hőse, aki nélkül a szerencsétlen kétlábú szereplők egy epizódot sem éltek volna túl, már az első bezárt ajtónál vége lett volna a kalandnak. A Rebel Allience legalulértékeltebb fegyvere egy autonóm svájci bicska, akinek minden helyzetre van egy megfelelő nyílása vagy szerkentyűje, el tud rejteni egy lézer kardot vagy kézbesíteni egy holografikus üzenetet, nem beszélve arról, hogy bármilyen számítógépes rendszert meghackel. És mindezt úgy, hogy csupán beep-boop hangokkal kommunikál, de ha hihetünk C3-PO reakcióinak, nem állnak tőle messze a szarkasztikus megjegyzések.