23

Hadak útján (War Horse, 2011)

Volt idő, mikor egy Steven Spielberg filmet mindenki repesve várt, amikor a rendező neve egyenlő volt a kiváló szórakozással, amikor naponta a naptárra tévedt tekintetünk leellenőrizve, hogy még milyen messze van a bemutató. Ugyan giccses és hatásvadász jeleneteket ekkor is vidáman forgatott, de tudta hogy meddig szabad elmenni. Új alkotása azonban durván tobzódik és dagonyázik a csöpögős, szentimentális pillanatokban, egyszerűen túl van a jó ízlés határán. Spielberg gyúr (sajnálatosan nem a Gálvölgyi showban), méghozzá arra, hogy a közönség elbőgje magát, azonban a Hadak útján inkább csak a gyomrot fekszi meg.

A rendező pályafutása során több háborús műben működött közre, ezúttal a főhőse nem egy újonc vagy veterán katona, hanem egy ló. Mindenki beleszeret és megkedveli egy pillanat alatt, azonban háború forgatagában megtartani senki nem tudja. Joeyt egy erősen ittas farmergazda vásárolja meg, senki nem hisz benne, hogy az állat majd hasznára, ám hamarosan kiderül, hogy az rendkívül kitartó és lehet rá számítani. De a háború kezdetén mégis kénytelen megválni tőle, eladja egy tisztnek, később viszont újabb gazdája lesz a pacinak. Joey sok csatamezőt megjár, rengeteg mérföldet legyalogol, de kitartóan viseli a megpróbáltatásokat.

Elég nyögvenyelősen indul be a gépezet, csak úgy, mint a Ryan közlegény megmentése esetében. Eltelik jó ¾ óra is, mire a paci végre a hadak útjára lép, addig azzal kell beérnünk, hogy az erényeit, akaraterejét és állhatatosságát dicsőítik. Semmi probléma nem lenne, a „ló kihúzza a bajból a derék őstermelőt” sztori akár egy filmre is elég, de ez a film nem (csak) erről szól, hanem el kellene vinni a nézőt a háború sűrűjébe. Spielberg egyszerűen csak elnyújtja a bevezetőt, nehezen akaródzik belevágni a tényleges történetbe. Persze anno Ryan közlegény felkutatására sem az első percekben indultak el, ám ott Spielberg olyan mészárszékbe dobta a gyanútlan nézőt, hogy az székébe süppedve meg sem tudott mozdulni és nem bánta, ha a tényleges cselekmény később veszi kezdetét.

Már kezdésnél is hatalmas gondok adódnak, John Williams aláfestő muzsikája nem hagy kétséget afelől, hogy itt bizony sírni kell. Mintha a rendező és a zeneszerző egy füstös kiskocsmában pár sör és feles mellett felidézték volna eddigi aranyos és cuki háziállataiknak tetteit, tulajdonságait és szomorú halálát és egymás vállán bőgve regéltek szeretett kedvenceikről. Majd elhatározták magukat, hogy ezt az érzést belegyömöszkélik egy filmbe. Williams az elejétől kezdve olyan zenét prezentál, ami idővel kényelmetlenné válik. Nem éppen vidám pillanatok történnek szemünk előtt és e miatt muszáj sírnod. Nem érted? Sírj, erre buzdít a zene, ezt akarja a rendező. Nem lenne meglepő, ha egy zsebkendőgyár is támogatta volna a film elkészültét. Erősen érződik, hogy a készítők azt akarták elérni, hogy több zsebkendőt használjon el a néző, mint egy hosszabb lefolyású megfázás során.

Joey frontra kerülése után gyorsan más gazdához kerül, megfordul több seregnél, de sokáig sehol sem maradhat lyen vagy olyan okok miatt. Minden egyes tulajdonosváltásnál Spielberg rátesz egy lapáttal, már-már ott áll a néző mögött, mintegy megveregetve a vállát, hogy ezúttal még szomorúbb percek jönnek és készülhetnek a könnycsatornák. A sok próbálkozás között van, ami tényleg megindító, de többségében annyira arcpirító kísérlet, hogy önkéntelenül is olyan képek után kutatunk a neten, ahol Spielberg megpörkölődött szakállal látható. Ráadásképp nem is igazán ismerjük meg a „tulajokat”, őket se marad időnk megkedvelni. Miért kellene sajnálnunk, hogy többé nem bukkannak fel vagy esetleg földbe harapnak? Esetleg a nagy masszából kiemelkedhet nagypapi és kislánya, akiktől lekvárt rekvirálnak a németek. Nincsenek kidolgozott karakterek, akik meg vannak azokkal nem lehet együtt érezni.

A Hadak útján jobban járt volna animációs filmként, egyes helyzeteket csakis így lehetett volna tálalni. Joey az egyik csatamezőn szögesdrót fogságába kerül, a lövészárkokban nézelődő ellenfelek inkább összefognak pár pillanat erejéig, míg kimenekítik a csapádból. Ahol több millió ember halt szörnyű halált pont egy ló szenvedése miatt izgulnak a katonák? Szintén furcsa, hogy a nagypapi egész vagyonát odaadja, hogy megvehesse a paripát, majd átruházza a ló eredeti gazdájára. Hiába az erőlködés, ha olyan jelenetekkel pakolták tele a filmet, amelyeket nem lehet komolyan venni.

Két és fél óra telik el úgy, hogy Spielberg és Williams apait-anyait beleadva nyomja az érzelgősnél érzelgősebbnek szánt momentumokat. Sok az, ami sok(k), a film émelyítővé válik, képtelen befogadni az ember gyomra, a vége pedig talán még 60 éve is vállalhatatlan lett volna. Ami a vásznon az a felhalmozódott giccs. Nem árt ha a film elején több kiló rongyot teszünk a vászon alá, hogy felfogja a rengeteg szirupos maszlagot. Az operatőr próbált javítani a végeredményen, de sajnos a szép tájak és képi világ nem tudott dobni a produkción.

imdb: 7,3
rottentomatoes: 76 %

Büdzsé: 66 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 77 millió dollár
Eddigi összbevétel: 119 millió dollár

 

23 komment

  1. Sejtettem, hogy ez lesz. Amikor megtudtam, hogy egy fiú és egy ló lesz a főszereplő, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy újra csak egy giccshalmazt látunk majd.

    Szerintem ezt a filmet meg se nézem.

  2. Azzal nincs baj, hogy lehúztad, de!
    “Hiába az erőlködés, ha olyan jelenetekkel pakolták tele a filmet, amelyeket nem lehet komolyan venni.”
    Remélem nem vetted komolyan egy pillanatra sem, mert az igen felelőtlen dolog lenne. Így ne csodálkozz ha utálod. Persze mindenhogy egy ömlengő giccsparádé, de komolyan venni akkor sem szabad.

  3. @Swarm: Ha nem szabad komolyan venni, akkor hogy álljak hozzá? Nevessek rajta?
    Spielberg egy komolya filmnek szánta, amin mindenki elbőgi magát.

    Egyébként ha más lett volna a zene talán még élvezhetőbb is lehetett volna.

  4. egy rakas szar… en vegig sem birtam nezni. kar ezert a sok karakterert… en csak egy mondatot irtam volna rola…
    ha meg errol is ennyit irsz, akkor milyen filmek erdemlik vajon ki az egymondatos kritika kategoriat? 🙂

  5. @koimbra: Van különbség komolyan vett film és komolyan vett film között is. A film témája komoly, ettől függetlenül 0 a valóságalapja (illetve annyi, hogy világháború van benne). Egy mese a barátságról és ennyi. Pl a Hugo is elég meseszerű, mégis komoly a témája. Az más kérdés, hogy azt komolyan is lehet venni.
    Mindemellett Spielberg kb elfelejtett rendezni és a giccs teszi ki a cselekmény 2/3-át.

  6. Ezt jó volt olvasni, imádom a negatív kritikákat. A legkönnyebb megírni. Sajnos azonban igazad van, Spielberg könnyfacsaró filmje a Kamilla termékcsalád nagyfogyasztóinak okoz csak kellemes perceket.

  7. @duckit: Ez igaz, könnyebb lehúzni egy filmet, mint dicsérni. De én szerettem volna szeretni, meg egyébként is kedvelem Spielberget, de ez nem az ő időszaka nálam. Még a Tintin sem jött be annyira.

  8. A somme-i csatajelenet igazán hiánypótló lett, igazi ritkaság minőségi első világháborús harci jeleneteket látni, ajánlom mindenkinek, akit érdekel a történelem ezen korszaka.

  9. A fent olvasható kritika senkinek se vegye kedvét. Tegnap néztem meg, és nagyon tetszett. Ez egy szentimentális hősköltemény az 1. vh-ból. Pazar képekkel és zenével, azonban senki se várjon partraszállós vérfürdőt, Spielberg nagyon ügyelt, hogy egy csepp vér se fröccsenjen. Talán kicsit iparos, de értékes film.

  10. Csatlakozom yorkmess-hez! Senki ne vegye figyelembe a fenti negatív kritikákat! Ez a film az utóbbi évek egyik legjobb filmje, csodálatos(!!!) mozi a hűségről az áldatlan időkben! A képek, a hanghatás és a hömpölygő zene, a karakterek tisztasága ragyogóan emelik a sztori egyszerűségét. Ez egy igazi lelket felemelő film, akinek ez már giccses, nos, talán ott nincs is mit felemelni. (Annak ellenére, hogy éreztem a szentimentalizmust előcsalogató eszközöket, nem tűnt erőltetettnek és soknak.) Ez amolyan családi film felé hajló dráma. A harcok realisztikus ábrázolásmódja persze nem éri el a Ryan-film naturalizmusát, mégis hiteles képet kapunk az első világháborúról. Valentin-napi ajándékom volt, és a katarzisélményt a 2 használt zsepi is igazolja… 🙂 Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a szépet!

  11. Michael Morpurgo megindító története az angol ifjúsági irodalom klasszikussá érett remekműve, melyből az egyik legnagyobb hollywoodi rendező, Steven Spielberg készített filmet.

    istenem igy múlik el a világ dicsősége vajon hány iró, költő, rendező érte már meg hogy a történetein felnőtt generáció nem érti miről mesél vagy miről akar mesélni az öreg mestertalán ha több autobot vérfarkas vámpir vagy varázsló szerepelt volna a történetben…

  12. másrészről ez nem is csoda. azok a fiatalok akik a mozibajárók gerincét alkotják akik hozzáteszem egyre kevesebben vannak hisz ha nem fantasy vagy robotos vagy szuperhősős filmet vetitenek elég nehéz a pc vagy konzol elől kirobbantani. ez a generácio valamikor a rendszerválttás tájékán születtek akik 5-6 évvel később mikor már elvitték őket moziba nem spielberg filmre ültek be hisz a mester akkor már annak a generációnak késziett drámákat akik az ő filmjein nőttek fel a 80-as években vagy előtt akárhogyis spielberg filmet az értmeg aki ismeri az elbeszélő stilusát. az ért a borhoz aki szereti a bort aki meg nem igyon kólát

  13. @szpok1975: nyilván generációs elméleteket kell gyártani, az kizárt, hogy a film műfaján belül nem annyira jó. sajnos nincs is más, csak ez, meg a robbanó robotvámpírok, nyilván. bár ha nem az aktuális közönségnek készít valaki filmet, az mindenképp win-win szituáció, vagy jó, vagy nem, de akkor is van kifogás.

  14. kifogás mindig lesz. nem csak a generációk de velük együtt a korszellem is váltoik. a rendezők öregszenek változik a látásmódjuk és változunk vagy öregszünk mi is nem csak az aktuális filmeket látjuk máshogy de a régieket is. ezek a tényezők egymás ellen hatnak és mélyitik a szakadékot egymás közt. spielberg fiatalkori példaképe hitchcock is öreg korában már nem tudta megértetni magát a közönségével öt váltotta le spielberg generációja nem sokára biztosan levátják majd öt is valakik. bizonyára az én öregedésemnek köszönhető hogy nem preferálom a kortárs rendezők nagyját biztosan bennem is van hiba de azokban az ifju barátaimban biztosan van akik azárt nem néznek meg mondjuk egy chaplin filmet mert nem szines és nem beszélnek benne szemben a halálos iramban 5 vagy végső állomás 6-al. igen biztosan őreg vagyok már 🙂 volt a holt költtők társasága cimü filmben egy jelenet mikor robin williams egy asztalra állitatja fel a diákjait hogy megértesse velük az életben szükség lehet rá hogy idönként más szemszögből is lássuk a dolgokat. az elvonatkoztatásra való képesség mintha hiányozna néhány hozzászolóból. biztosan nem ez lesz a kedvenc spielberg filmem de mivel ifjusági regény adaptációról van szó a helyén kezelem spielber mint jó iparos hozta amit hoznia kellett direkt jót tett a filmnek hogy a szinte már várt spielbergi hatások megoldások kamera vagy vágásteknika vagy dramaturgia a helyén volt. talán ezért tünt idönként kiszámithatónak a történet. az öreg mester már szinte rokon aki idönként meglep minket az ujabb a moziszeretetétől átitatott ajándékával én azt mondom élvezzük öket mig lehet.

  15. @szpok1975: jó, hogy említed a Chaplin filmeket, többek közt olyanoknak sem tetszett ez a film, akik a The artist-ot nagyszerűnek tartják, ami gondolom tudod milyen eszközökkel dolgozik. egy zsáner vagy bizonyos filmes eszközök befogadásánál talán még lehet tényező a generációs probléma, de ez oda-vissza működik, a régi filmekhez szokott néző néha egy mai jó filmet esetleg azért nem értékel, mert nem tud túllépni arra a másfél órára a berögződésein, vagy esetleg egy műfajt elutasít, mert nem érzi, hogy neki szólna. a jó film megítélése viszont nagyrészt ettől független, a néző a téma iránt érdeklődve fizeti ki a nem olcsó mozijegyet és a műfajhoz igazított elvárásokkal áll neki. persze ez idealizált, de sok esetben így működik, és ha csalódnak, akkor elég cink ilyen kifogásokkal jönni, hogy mai fiatalok meg robbanó robotok. aki azt keresi, az szerinted beül erre, hogy aztán direkt ne szórakozzon jól? hm-hm.

  16. @szpok1975: Spielberget kedvelem, de már nem a régi. Ahogy írtam is régen számoltuk a napokat, hogy mikor jön már az új filmje. De ez változott.

    Mellesleg én nem úgy ülök le nézni egy filmet, hogy ez rossz lesz. Mi értelme ennek? Direkt azért megnézni valamit, hogy lehúzhassam? (Már Uwe Boll-ról is csak akkor érdemes írni valamit, ha esetleg nézhetőt produkál.:))
    Spielberg sajnos elvetette a súlykor, sajnos olyan filmet csinált, ami rendesen megfeküdte a gyomrom. Nekem sok volt, ha esetleg más zenét nyomnak be alá, akkor talán változott volna a helyzet.

  17. chuck- d talán tényleg igazad van és elfogult vagyok a spielberg filmek iránt talán tényleg a saját müfaján belül kell összehasonlitani a filmeket. de ha igy van a hadak utjánt mivel kell összehasonlitani? sem a film elött sem alatta eszembe sem jutott arra gondolni hogy ez majd spielberg I világháborus ryan kölegénye lesz. mivel egy ló hányattatásairól szól egy ló szemével látjuk a történéseket s mivel a ló nem érti az embereket talán ezért sem bontották ki a karaktereket nem is kell. kicsit az ember tragédiájának szerkezete jut eszembe ahol szintén nincsenek mély jellem ábrázolások, a történelem szeleteit pillanat képeit látjuk mint itt is a háborban résztvevök villannak fel amerre a ló elvetődik. ifjusági regényből készült igy nem is lehet olyan véres mint a ryan közlegény talán ezért szentimentalista -spielberg ezért jó választás- visszatérve az ifjuságira nekem a pál utcai fiuk meg a tüskevár jut eszembe meg ha megeröltetem magam a lessie meg -probálok állatosakra koncentrálni- bambi? nem a disney! nem tudom nem jut több eszembe de valami azt súgja hogy itt nem a háboruson van a hangsúly mostmár tényleg megveszem a könyvet hogy lássam mi volt az eredeti mit vett el és mit tett hozzá a rendező.mindazonáltal nem szolgált rá a film hogy olyan jelzőkkel illesék:

    Sejtettem, hogy ez lesz. Amikor megtudtam, hogy egy fiú és egy ló lesz a főszereplő, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy újra csak egy giccshalmazt látunk majd.

    Szerintem ezt a filmet meg se nézem.

    meg:

    egy rakas szar… en vegig sem birtam nezni

  18. Szerintem nem volt rossz film. Érződött Spielberg nagy alkotási vágya,ami igazából nem sikerült teljes mértékben,de azért szerintem egy jó filmet tett le az asztalra. Engem teljesen lekötött arra a 2,5 órára,gyorsan el is telt. Sokáig halogattam a megnézését,de kellemesen csalódtam. Szerintem teljesen jó kis dráma. 7,5/10

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *