31

Sherlock Holmes – 2 in 1 iromány

 

koimbra

Sir Arthur Conan Doyle klasszikus nyomozóját több, mint 130 éve ismerhette meg a közönség. Az író négy regényt és több tucat (szám szerint 56-ot) novellát írt Sherlock Holmes főszereplésével, ezekben a művekben a detektív fején a megszokott sapkájával és szájában az elmaradhatatlan pipájával oldotta meg a furmányos bűntényeket, az olvasó pedig minden alkalommal elámulhatott a figura híres-neves megfigyelőképességén és intelligenciáján. Számos film dolgozta már fel Doyle műveit, de talán egyikben sem ábrázolták még úgy a figurát, mint Guy Ritchie alkotásában, ebben ugyanis Holmes akcióhőssé válik. A készítők nem is titkolták azon szándékukat, hogy kicsit másképp mutatják majd be ezt a klasszikus karaktert, jó előre közölték, hogy képregényes jelleget fog ölteni a produkció, tehát aki a megszokott, jól ismert Holmest akarja látni a vásznon, az bizonyára messzemenőkig csalódni fog.

A történet szerint Lord Blackwood sátáni tervet hajtana végre, az elgondolását és a szükséges rituáléját Holmes zavarja meg, minek következtében a lakosság által gonosz mágusnak vélt fickó börtönbe, majd a bitófára kerül. Derék nyomozónk azonban nem kísérletezgethet nyugodtan otthonának sötétségében, ugyanis jön a hír, miszerint Blackwood feltámadt halottaiból, a szabadkőművesek pedig ezt egyelőre nem nézik jó szemmel és Holmes-t állítják rá az ügyre. Ráadásul feltűnik a színen Holmes régi (?) nagy szerelme, aki nem mellesleg az egyetlen személy, aki többször kifogott emberünk éles logikáján.

A hagyománnyá vált pipa megmaradt, ám nem kerül elő túl gyakran, szintén van kalapja Holmesnak, de a nyomozó korántsem olyan elegáns és legkevésbé sem nevezhető gentlemannek, ráadásul a borotvát is messziről elkerüli. Megfigyelőképessége, logikája maradt a régi, azaz még erre is rádobtak egy lapáttal, ha a nyomozó találkozik valakivel azonnal megmondja kiféle-miféle az illető, mit csinált délután, mit evett reggelire, mi forog a fejében. Ezen kívül nem fél használni az öklét, jó előre lejátssza magában a meccset, két másodperc múlva az ellenfél máris a földön keresi az eszméletét. Szerencsére az alkotók nem érezték szükségesnek, hogy minden bunyó előtt közöljék a jónéppel Holmes stratégiáját, pont elég volt annyi, amennyit mutattak.

Robert Downey Jr. már a Vasemberben is megmutatta, milyen jól tudja hozni a könnyed, laza figurát, az ismert és elismert detektív megformálása sem okozott számára problémát. Jude Law vele ellentétes figurát mutat fel, Watson karaktere már komolyabb, kissé merev, némi önteltség is sugárzik belőle. Holmes és Watson folyamatosan civakodnak, csipkelődnek, beszólogatnak egymásnak, ami a film humorforrásának nagy részét adja. Rachal McAdams nem erőltette meg magát a film alatt, hiába mondják el, hogy mennyire hatalmas agy, hiába közlik, hogy még Holmest is sikerült átvernie, a fantasztikus átverőképességéből mi nézők nem sokat tapasztalunk. Mark Strong is eléggé háttérbe szorul, nem tud kibontakozni, a rafináltnak tűnő bűvésztrükkjei csak a szereplők érdeklődését keltik fel, valahogy nem az az igazi főgonosz.

Több kritikus megemlíti a Holmes és Watson közötti meleg légkört. Ez előtt személy szerint értetlenül állok, fogalmam sincs honnan és miből szűrték le ezt a badarságot. Néztek oly forrón egymásra, mint Sean Penn és James Franco a Milkben? Vagy ölelték egymást oly boldogan, mint a két főszereplő a Túl a barátságon drámában? Vagy úgy vélték Holmes féltékeny Watsonra? A nyomozó egyszerűen csak aggódott, ha Watson elveszi a hölgyeményt, akkor többet nem tud találkozni a legjobb barátjával, akivel oly sok év alatt együtt oldottak meg mindenféle kacifántos bűnügyet. Ilyen alapon akár bármelyik buddy-movie-ra rá lehetne fogni mindenféle sületlenséget.

Guy Ritchie nem a tőle megszokott produkciót készített, merőben más művet tett le az asztalra. A Sherlock Holmes pörgősebb a rendező eddigi műveinél, ám néhány helyen megcsillan a rendezőre jellemző momentum. Talán még hátrányára is vált volna a filmnek, ha valóban próbálta volna Ritchie beletenni mindazt, amit elvártak volna tőle a rajongók. A 19. századi viktoriánus London bemutatásával szép munkát végzett, teljes mértékben illik a rejtélyes és misztikus bűnügy megoldásához, a város összképe nem éppen azt a vidám összképet mutatja, sötét, komor, fenyegető érzést kelt az emberben. A jó direktor rövidebbre is vág(at)hatta volna a filmet, a rövidebb játékidő alatt talán nem találkoztunk volna felesleges üresjárattal, a krimiszál is olykor olyan semmilyennek, nem igazán ügyesen kifundáltnak tűnt, ám ez is csak arra volt jó, hogy Holmes eljusson egy másik pontba, ahol bunyóba keveredhet.

Van némi Leslie L. Lawrence beütése is a filmnek, a termékeny író minden művében (legalábbis régen) 100 oldalon keresztül adta elő, hogy milyen kiválóan jött rá egyes dolgokra és mintegy az olvasó számára megválaszolja az addig felmerült kérdéseket. Holmes a finálé alatt teszi szinte ugyanezt, ami totálisan feleslegesnek tűnik Blackwood leleplezése után, esetleg a stáblista alatt elfért volna. 60 %-ot tudok adni a filmre, a szinkron szerintem valamennyire rontott az összképen, eredetiben sokkal élvezetesebb lett volna. Ezen kívül zavaró volt számomra az, ahogyan a szereplők egymással beszéltek. Mikor konzultálnak egymással úgy a felek, hogy az egyik háttal áll a másiknak? Én ilyen esettel a való életben még nem találkoztam, annál inkább a Barátok köztben. Egyes filmek esetében ez kevésbé bosszantó, itt viszont túl erőltetett volt.

A film végén nem varrták el az összes szálat, de nem kell aggodalmaskodni, a második rész elvileg jövőre érkezik a mozikba, nyáron hozzá is látnak a forgatáshoz, a készítők eleve trilógiának szánták a Sherlock Holmes-t. A következő felvonásban már minden bizonnyal előtérbe került a titokzatos M is.

Elanor

Nézzük meg Guy Ritchie Sherlock Holmes-szát! Üljünk be rá egy nehéz nap után a haverokkal, tömjük kétpofára a kukoricát, és hagyjuk, hogy lenyűgözzön a tökéletesen autentikus látványvilág és a karakterek harsánysága. Agyalnunk sajnos-szerencsére ezen a sztorin sem kell. Csak dőljünk hátra 128 percre és kapcsoljuk ki a jelen kort, minden nyűgével-bajával.

Persze nem meglepő, hogy Ritchie a jól ismert alapanyag dacára sem csinált intellektuális mozit, és ennek két oka van. Egy. Csak azt az egyetlen egy ütéskombót tudja bevinni, amit ismer. Kettő. A füledbe súgja, hogy ő jobban tudja, milyen volt az akkori London. Hiszen a mostani is az övé. Szóval aki Sir Arthur Conan Doyle sztoriain (is) nőtt fel, az kissé csalódottan távozhat a moziból.

Az, hogy ez egy jócskán modernizált-akciósított változat, önmagában nem baj. Ha valakinek az előzetesekből nem esett volna le, akkor is már rég a szájába rágták ezer meg egy fórumon, hogy ez a Sherlock már nem csak a fejét használja, hanem az öklét is. Tudjátok, korszerűsödünk: bigger, stronger, faster.

Mondjuk, azt nem tudom, miért akkora szám, hogy Holmes piál és bunyózik. Csodálkoznánk is, ha egy magánnyomozó túlélne 5 percet a téren (pláne a viktoriánus Angliában) a puszta intellektuális erőfölényével. De, hogy ezt ilyen hangsúlyossá kellett tenni, azzal nem értek egyet.

És – visszatérve – valóban, mihelyst megjelenik a két főszereplő a vásznon, már senki nem csodálkozik azon, hogy jó kis bunyók következnek. Csakhogy nem azért, mert annyira jól el vannak találva a karakterek vagy a sztori annyira megköveteli, hanem mert pontosan tudjuk, hogy Ritchie-től, Downey Jr-tól és Lawtól ez várható el. Annyi hasonlót láttunk már tőlük, hogy most sem bírjuk elfelejteni, hogy nem  Doyle, Sherlock és Watson varázslatos világába csöppentünk, hanem egy üzleti vállalkozáshoz asszisztálunk. Ha a lenyűgöző látvány egy pillanatra magába is olvaszt, ahogy megjelenik a főszereplők sokszor látott arca, vagy a rendező sokszor látott szaggatott belassító trademarkja, máris kizökkenünk és előre látjuk, mi fog következni. Nem arról van szó, hogy ne lennének jó arcok, csak valahogy túl sablonos az egész.

A sablonok pedig nem csak a színészek és a rendező részéről jönnek zsinórban, hanem a sztori is túl gyenge és kiszámítható. Amikor például egy ígéretes jelenet után hamar kiderül, hogy mégsem lesz olyan agyafúrt a folytatás, hovatovább, a megoldás, akkor megint kizökkenünk. Hiszen legbelül azért mégiscsak valami csavaros sztorit vár az ember, ha már egy igazi Sherlock Holmes-sztorira ül be.

Marad tehát a felszínes szórakozás, de ahhoz meg sajnos túl gyenge. Ebben a filmben senki nem tud újat mutatni. És az újat nem úgy értem, hogy találják fel a spanyol viaszt és fenekestül forgassák fel a legendát. Csak hogy önmaguk árnyékán lépjenek túl vagy másképp mondva, ne erőltessék rá ennyire a tulajdon (egydimenziós) karakterüket arra az alapanyagra, ami önmagában is megállja a helyét, akárhányat is írunk.
Én például nem bántam volna, ha megmarad az eredeti karakterkiosztás, és Holmes csak az agyát használja, Watson csak a kezét, a történetek női szereplői pedig (feminizmus ide vagy oda) csak a női őserejüket. Hiszen olyan zseniális elme, mint Holmes, csak egy van. Ezt ne vegyük már el tőle.

A film nálam is 60%.

imdb: 7,7

rottentomatoes: 69 %

Büdzsé: 90 millió dollár

Eddigi amerikai bevétel:  180 millió dollár

Eddigi összbevétel: 311 millió dollár

31 komment

  1. Szerintem szórakoztató film, nem volt vele semmi bajom. Downey Jr. olyan vicces fejeket tud vágni, meg úgy az egész olyan volt, hogy nem is lehetett komolyan venni, de le tudott kötni. Olyan filmekre emlékeztet, mint a Titkok könyvtára sorozat, vagy kicsit az Indiana Jones. A kosztümök szépek voltak, a város magával ragadó, mondjuk, én nem Conan Doyle könyvein nőttem fel, ahhoz képest nem tudom, mennyire más, de talán nem is lényeges.

  2. Látványban nem idegesített a Tower Bridge építese, amit nem tudok elhinni, hogy úgy építették? 🙂

  3. rengeteg volt benne az üresjárat, szerintem a rendezés is eléggé döcögős volt, de összességében a 6 pont reális. én is annyit adtam rá. 🙂

    amúgy mindenki azzal jön, hogy ez a Sherlock Holmes más. csakhogy. az eredeti könyvekben Holmes kiváló ökölvívó, jól bánik a karddal, nem veti meg az alkoholt és a drogokat sem. és nagyon ért a kémiához is, ami ebben a filmben is előjön.

    Watson meg katona volt, így ő is elég jól bírja az ütést, csúnya is lenne, ha az első verekedésben laposra vernék.

    szóval szerintem csak visszatértek a gyökerekhez, amit a többi SH film/sorozat szépen elferdített magának.

  4. @freakin’: Ejha, akkor csak a többi filmhez képest volt más, de az alkotók így is kiemelték, hogy mennyire jól bánik az öklével.
    Egyébként nem volt benne kardvívás, pedig azt mondták, hogy a karddal is ügyesen bánik Holmes.

  5. szerintem egy nagyon jó film volt.nekem nagyon tetszett.várom a folytatást:)sok emberrel ellentétben engem hidegen hagy az avatar.

  6. Hurra Koimbra, vegre valaki, aki szerint hulyeseg a homoszexualis kapcsolat Holmes es Watson kozott!

    Nekem nagyon tetszett, csak a Guy Ritchis lassitasok idegesiettek, es hogy majdnem mindent ketszer kellett vegigneznunk magyarazat keppen. Egyebkent egy teljesen elvezheto, szorakoztato, egyszerhasznalatos darab. Kulonos, hogy nem nyaron jott ki.

  7. @FayeFaye: Teljesen az volt:) Fel nem fogom miért mondják ezt egyesek.
    A december is kedvező lehet a filmeknek, ott van a téli szünet, ez alatt meg tudják magukat szedni az alkotások rendesen.

  8. Nem buzultak benne? Akkor megnyugodtam, most már meg fogom nézni, eddig elrettentett, hogy mindenhol ezt nyomatták, hogy a két főszereplő között szikrázik a melegség vagy mi….én nem akarok ilyen filmre beülni
    Szintén örülök, hogy nem erőltetik túl a lassításokat.

  9. ezt amúgy én sem értettem, hogy találták ki ezt a meleg dolgot, de a film csak egy egyszerű buddy movie, semmi buzulás nincs benne.

  10. Hát, ha a Sherlock Holmes meleggyanús egyesek szerint, akkor vajon ugyanezek az emberek mit szólnak-szóltak a Rocky 3-hoz? Amikor Rocky és Apollo, a két kigyúrt bokszfélisten szűk naciban rohangásztak a homokos tengerparton, és egymást ölelgették??? 😀

    Nekem tetszett a Sherlock Holmes – egy egyszerű kis brainwash volt, a célnak tökéletesen megfelelt.

  11. Nekem tetszett, nálam simán 8/10.

    Amúgy Richie nem csinált mást, csak visszanyúlt a kezdetekhez úgymond. (Ahogy azt már fentebb is mondta valaki kommentben)

    Ezt a “meleg dolgot” meg én sem tudom, hogy ki és honnan vette.

  12. Szerintem is jó volt, sztem Downey Jr. megérdemelte érte a GG-t 🙂 Tényleg voltak benne üresjáratok, de remélem ezt tudni fogják pótolni a 2. részben. 🙂 Az alapból triológiának készülő filmekben mindig jó szokott lenni a 2 🙂 És csak nekem tűnt fel, hogy a végén a titokzatos M-et tisztára úgy mutatták be, mint a Batman Begins-ben Joker-t? 🙂 Végülis nálam ez megvolt 83% 🙂 És nem volt benne semmi meleg…

  13. Kissé laposka volt nekem. Talán túl sokat vártam magától a sztoritól, kicsit nagyobb csavart.

  14. A film jó, és kész, háromszor néztem meg. Meleg légkör sehol, igaz, Scherlock-múzsája jobban is szerepelhetne benne.

    De nem ezért írok, hanem a cikkírónak:

    Doyle műveiben Scherlock igen is sokat verekszik kocsmákban és erősen kábítószerezik is (ami ebben a filmben kétszer csak burkoltan szerepel, a szemműtétes-pia és a megjártam a nyúl üregeit:), ha tetszik, ha nem, ez a feldolgozás áll legközelebb az eredeti műhöz. Persze ettől még nem kell szeretni, de ezért ne fikázzuk már Guy Madonn… Richie-t:D

  15. Kicsit jobbat vártam, monoton volt. De abszolút nem volt rossz. Külön fellélegzés volt a vége, hogy nem keverték egymásba a baromságokat.

    A filmzene nagyon rossz volt, és egyáltalán nem illett hozzá.
    Nekem is 60%

  16. Szerintem ez egy nagyon jó film! Nálam 80 90 százalékos. Nem értem miért húztátok le ennyire az írásban. A történet nagyon is korrekt volt a szereplőkről pedig csak annyit hogy Downey Jr Golden Globe-ot kapott az alakításáért! Nekem jobban tetszett mint az Avatar. Holmes figurája a filmben nekem kicsit olyan mint Dr. House (borostás, mindenkinek beszól, és mindig igaza van). Én azt mondom érdemes megnézni!!!

  17. @BeniMan: Ízlések és pofonok, szokták mondani. Neked nagyon tetszett, nekem nem annyira.
    Downey Jr. megérdemelten kapott díjat, remélhetőleg azért nem ragad le ennél a karakternél.

  18. @BeniMan: koimbra nem is írt a kritkában az avatarról, tehát szerintem azt nem kell ide belekeverni.

    Szerintem is állat film volt, de azok a cgi megoldások érdekesek volt, látom abszolulta nem tudják, hogy müködik és éptenek egy hídat (de ez maga a filmet nem befolyásolja).
    Downey király volt és tényleg megérdmelte a komikusi GG-t, volt olyan jó a karaktere, mint a Tony Stark.

  19. Szórakozásnak tökéletes volt, amúgy is örülök, hogy a jóféle kalandfilm-zsáner kezd újra divatba jönni. Ez a London koszos, életteli, hangulatos, a párbeszédek pörgősek, Downey és Law jól nyomja, a pofonok csattannak, a sztori (ami valóban nem túl erős) göngyölődik. Ennél többet nem is kellett várni. Guy Ritchie pedig szerencsére ki tudott lépni saját stílusából, és tisztelettel kezelte az alapanyagot. Ez egy új sorozat kezdésének bevált szerintem.
    Az “eredetiség-vitát” meg túlpörgetettnek tartom (lásd még: Star Trek 2009).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *