Barátom, Eric (Looking for Eric)

Monday küldött egy kritikát a Barátom, Eric angol filmről, amelyet nálunk a héten mutattak be. Köszönet érte!

Operation Cantona

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki manchesteri uralkodása (1992-1997) alatt csodaszép gólokkal örvendeztette meg hű alattvalóit. Persze King Eric nem palástot meg koronát viselt, hanem a United nevű futballcsapat vérvörös mezét. A történelemben alighanem ő az egyetlen „csigazabáló”, akit a gőgös angolok honfitársukként szerettek. És ez még csak nem is tündérmese.

Eric Cantona olyan játékos volt, aki körül mindig vibrált a levegő. Délceg tartású sportember, a védjegyévé vált felhajtott gallérral. Egyszóval tekintéllyel. Eric Bishop manchesteri postásnak viszont egyáltalán nincs tekintélye. Borostája van, két istenverte fogadott fia, meg ládába zárt emlékei. Harminc éve képtelen feldolgozni, hogy annak idején meggondolatlanul faképnél hagyta feleségét. Tíz éve nem járt meccsen, és ki tudja, mióta képtelen szót érteni két fiával. Súlytalan, akár egy árva fűszál az Old Trafford gyepéről.

Kollégái a klasszikus angol humornak megfelelően igyekeznek kimozdítani depressziójából, vagyis összehoznak neki egy jó kis postás-pszicho-tréninget. Ezen a foglalkozáson Ericnek sikerül elhinnie magáról, hogy ő King Eric, minden idők legjobb játékosa, és ettől a pillanattól kezdve szép lassan megváltozik az élete. Az ágya fölötti poszter-Cantonából háromdimenziós Cantona lesz, aki atyai jó tanácsokkal látja el hősünket. A rendszeres beszélgetések hatására Eric veszi a bátorságot, és szembenéz múltjával. Kinyitja azt a fránya ládát, és felidézi élete legboldogabb éjszakáját: egy táncversenyt, kék szarvasbőrcipőjét és a fiatal Lilyt. Aztán felhívja Lilyt. Találkozik vele. Megborotválkozik, és futni megy. Elmosogat. Ráncba szedi a családját. Végre nemet mond élősködő fiainak, sőt a film végén élete kockáztatásával felelősséget vállal ostoba tetteikért. Eric ötvenegynéhány éves korára felnőtté válik.

Ken Loach rendező könyörtelenül realista ábrázolással igyekszik ellensúlyozni azt a futballsztárok keltette illúziót, miszerint Manchester az álmok városa. A stadionon kívül ugyanis a mindennapok fakó-zöldek és porosak. Az emberek kövérek, az orruk nagy, a fogsoruk hézagos, és ugyanazokat a köröket futják évek óta. Afféle csehovi vérvonal – csakhogy ezúttal finoman adagolva igenis megkapjuk a magunk stilizált romantikáját, aminek eredményeként szinte észrevétlenül értékeljük át a siker fogalmát. King Eric szerint a siker: amikor önzetlenül passzolsz a balhátvédnek, holott te is gólt rúghatnál. Postás nyelvre lefordítva: sikeres vagy, ha szeret a családod, és számíthatsz a barátaidra. A kettő egy és ugyanaz.

A Barátom, Eric című film megindító és hiteles alkotás – nem pusztán futballrajongóknak (na persze nekik kötelező darab: garantált a libabőr az eredeti kommentárral közreadott Cantona-gólok láttán). A karakterek igazi hús-vér emberek; esetlenek, sérülékenyek, és nehezükre esik bevallani, hogy ezer szállal kötődnek egymáshoz. Mihelyst felismerik azonban, hogy az egyén élete és a közösség sorsa elválaszthatatlanok egymástól, megoldást találnak problémáikra. Elvégre a foci csapatjáték.

80 % (+ 20 % érzelmi faktor, amennyiben a te szobád falán is volt egy Eric Cantona-poszter.)