1

Hosszú út lefelé (Long Way Down)

hosszuut

Ki mondta, hogy az öngyilkosságot feltétlenül komolyan kell vennünk? Tény, hogy elég nehéz téma, de egyúttal némileg viccesen is lehet kezelni. És bizony már a történet hallatán úgy érezhető, hogy ehhez pláne kell némi humor. Szilveszter éjjelén a sittet megjárt lecsúszott híresség, egykori műsorvezető szeretné mélybe vetni magát. Utolsó szivarján pöfélgetve ismerkedik a mélységgel, amikor nagy megdöbbenésére újabb öngyilkosjelölt toppan be. Majd még egy és egy negyedikkel is kiegészülnek. Ezzel sorsuk összefonódik, nem vetik magukat le, inkább próbálják egymásban tartani a lelket és figyelnek egymásra.

Maureen (Toni Collette) egyedülálló anya, gyakorlatilag nincsenek barátai, csak egy sérült gyermeke. Jó ismerősök nélkül könnyen depresszióssá válik az ember. Jess (Imogen Poots) leginkább családja, eltűnt testvére és magányosnak vélt élete miatt lépdel fel a tetőre, J.J. (Aaron Paul) pedig állítása szerint agyrákban szenved. Négy abszolút különböző személyiség, de a forgatókönyv egyik negatívuma, hogy mégsem tud velük egyenlően bánni. Tovább “Hosszú út lefelé (Long Way Down)” »

2

Instructions Not Included

instructionsnotincluded

Bosszantó! Nagyon lehangoló tud lenni, amikor egy film közben megjegyezzük, hogy ez nem is rossz, határozottan tetszik, még pár kissé béna fordulaton is könnyedén túltesszük magunkat, majd a végén azért marad tátva a szánk, mert olyan befejezést készítettek, ami abszolút nem odaillő. Az Amerikában nagy meglepetésre hatalmas sikert elért Mexikói dramedy olyan végkifejlettel bír, ami nem csupán megdöbbentő, de akár ki is hozhatja az embert a sodrából.

Az Instructions Not Included alapvetően egy vidám, popkultúrális utalásokkal tarkított film, ami még akkor is képes vidám pillanatokkal szolgálni, amikor éppen komolyabb hangvételt akar megütni. Valentint édesapja (akit Johnny Bravonak hívnak és ezzel el lehet poénkodni pár alkalommal) az élet nehézségére próbálta felkészíteni, bátor fickót akart faragni belőle. Felnővén igazi nőfaló válik belőle, nem az a tipikus playboy, mégis bárkit ujja köré tud csavarni. Majd az egyik kalandja néhány hónap elteltével kopogtat az ajtaján, szépen kezébe nyom egy lurkót és pénzt kér, hogy kifizesse a taxist. Valentin magára marad a kislánnyal, mivel nem készült fel az apalétre átszökik Amerikába, hogy megkeresse a nőt. Tovább “Instructions Not Included” »

1

Kavarás (Blended)

kavaras

Van, aki elérte, hogy a munka inkább pihenés és szórakozás legyen. Eddigi is sejthető volt, hogy Adam Sandler-féle forgatások egy hosszúra nyújtott baráti találkozóhoz hasonlítható, hiszen a komikus ritkán dolgozik ismerősei nélkül. De múltkor még azt is bevallotta, hogy rendszeresen belepiszkál a forgatókönyvbe, eléri, hogy a jeleneteket valamiféle üdülőkörnyéken rögzítsék. Az ő ötlete volt, hogy Dél-Afrikába helyezzék a Kavarás cselekményét. Igen, így lehet élni, pláne 20 millió dolláros fizetés mellett.

Sokadjára is Frank Coraci dirigálhatott a kamera másik oldaláról és Sandler Drew Barrymore-t szerződtette le maga mellé, hiszen a színésznővel kétszer is szép sikert ért el. Barrymore jött a hívó szóra, de nem erőltette meg magát túlzottan, az Arany Málnások már valószínűleg felvésték a nevét a listájukra. A történet szerint Lauren (Barrymore) és Jim (Sandler) vakrandija felettébb rosszul sül el, a férfi és a nő nem szívesen találkozna újra egymással. De a sors úgy hozza, hogy többször összefutnak, majd az egyedülálló apuci és a szingli anyuci közösen mennek Afrikába vakációzni. Valószerűtlen helyzetek, igen, de a színésztől már megszokhattuk. Tovább “Kavarás (Blended)” »

3

Hogyan rohaj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West)

hogyanrohanj

Nincs kétségem afelől, hogy Seth MacFarlane-nek jó a humorérzéke. Pályafutását átpörgetve leszűrhető, hogy remek komikus, a Dexter laboratóriuma (omlettdufromázs!!) vagy éppen a Johnny Bravo egyes epizódjai kellemes kikapcsolódásnak számítanak és a Family Guy-on is rengetegen derülnek hétről hétre. Tulajdonképpen első mozifilmje, a Ted úgy is működött volna, ha a tévében mutatják be belőle pár perces jeleneteket. Mégis sikerült úgy összefűzni, hogy összességében nem tűnt fárasztónak, sem erőltetettnek, más részről egyes mondatokat még idézgettek is.

Abból általában nem sül ki semmi jó, ha a westernt más műfajjal próbálják keverni. Nem hiányzott sem a Jonah Hex és a Bandidas nélkül is egészen jól meg lett volna a világ. Nyilvánvaló, hogy MacFarlane sem kapott volna több tíz millió dollárt vadnyugati környezetbe helyezett vígjátékára, ha a Ted leszerepel a kasszáknál. Ám jobb lett volna, ha a Hogyan rohanj a veszTED-be címre ferdített művét ténylegesen darabokra bontja és a kisképernyőn adja le. Már csak azért, mert könnyedén át lehet kapcsolni és nem a vászon előtt kell arra várnunk, hogy a következő percekben biztosan felnevetünk majd. Tovább “Hogyan rohaj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West)” »

3

A Lego kaland (The Lego Movie)

legokaland

A modern kor gyermekei előbb találják meg a számítógép bekapcsoló gombját, mint a hagyományos játékokat. Nem szeretnék belekezdeni egy ‘Bezzeg az én koromban’ litániába, kissé szomorú, hogy néhány szülő nem arról beszél, hogy a fia milyen csodálatos várat húzott fel legókból, hanem arról, hogy milyen szépen átállított néhány dolgot a monitoron. És ha szétnézünk a nagyobb áruházakban, látható, hogy egy legokészlet nem az egykori kis apró építőelemekből áll, hanem sokkal nagyobbak, mint 10-20 évvel ezelőtt.

Kissé felemás érzés volt, amikor bejelentették a LEGO-kaland animációs filmet. Habár lehet örülni, hogy megpróbálják terjeszteni az „igét”, úgymond szeretnék rávenni a fiatalabb korosztályt, hogy összerántson egy kisebb várost. De ugyanakkor félő volt, hogy ötlettelen, „lovagoljuk meg a trendet”-szerű elképzelés, élvezhetetlen végeredmény születik. És ehhez még hozzá kell tenni, hogy mostanában az animációs műfajban alig akad emlékezetes darab. Tovább “A Lego kaland (The Lego Movie)” »

0

Bűbáj és kéjelgés (Las Brujas de Zugarramurdi)

bubajes

Képzeljük el, hogy a egy keresztet cipelő ezüstszínűre festett Jézus fiával, az ólomkatonával, Spongyabobbal, Minnie egérrel és a Láthatatlan emberrel kirabol egy zálogházat. Megvan? Álex de la Iglesia nem csak elképzelte, hanem le is forgatta. Nem, nem animációs filmről van szó, hanem lemázolt, elmaszkírozott színészekkel dolgozott. És ez még csak a kezdet.

Néhány legatyásodott szerencsétlen végső elkeseredésében úgy dönt, hogy szépen megszabadítják a zálogfiókot az értékes gyűrűktől. A rablás kicsit Woody Allen-es lesz, csak itt éppen nem a cicón vitatkoznak a jelenlevők, hanem a tartásdíjról. A kigondolt terv felemás sikerrel ér véget, némi tűzpárbaj után Jézus fiával és katonával bepattan egy utast szállító taxiba, ahol megszabadulván a rengeteg felesleges testükre kent festéktől úgy határoznak, hogy másik országba szöknek, csakhogy út közben pont olyan helyen állnak meg pihenni, amelyet boszorkányok laknak. A menekülő balfácánok nyomában pedig ott lohol a srác édesanyja és a nőt követő nyomozók. Tovább “Bűbáj és kéjelgés (Las Brujas de Zugarramurdi)” »

1

Dom Hemingway

domhemingway

Ha angol gengszterekről esik szó akarva-akaratlanul is arra gondolunk, hogy a helyén van-e még a Ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső agyonnézett videókazettánk vagy esetleg illene-e újra elővenni a Blöfföt. Vitathatatlan, hogy ezen filmek rendezője remekbeszabott filmeket tett le az asztalra és a Dom Hemingwayt is lépten-nyomon megpróbálták összehasonlítani velük. De miért? Hiszen már a Spíleren is látszott, hogy Guy Ritchie kezd fáradni, meg akar felelni a rajongóinak és hiába lett korrekt végeredmény idézhető, igazán emlékezetes pillanatok nem akadnak benne. Még Richard Shepard is elmondta, hogy nem állt szándékában a Ritchie-filmekhez hasonlót készíteni, de ha már rokonítani kell valamivel, akkor Martin McDonagh munkásságához áll közelebb. Ha ő mondja…

Hemingway nagypofájú kasszafúró, 12 éven keresztül rohadt a sitten, ahol szerszámát természetesen nem hanyagolta el és folyamatosan löki az olykor fennköltnek hangzó dumáját. Mindazonáltal képes titkot tartani és miután elhagyja a fegyintézet falait úgy gondolja, hogy megpróbál közelebb kerülni lányához, de előbb behajtja járandóságát. Tovább “Dom Hemingway” »

4

A pofon egyszerű (Grudge Match)

grudgematch

Sajnos a film csak tovább erősíti a gyanút, hogy Sylvester Stallone nem hajlandó elfogadni, hogy véget értek a 80-as évek, az elmúlt időszakban csakis olyan művekhez adja a nevét, amelyek 30-35 éve számítottak volna messzemenően szórakoztatónak. A Harcban élve forgatókönyvével egyedül az volt a probléma, hogy rossz évtizedben született, a Fejlövés pedig jobb lett volna, ha akkor készül, amikor Walter Hill még energikus volt és nem egy fáradt öregembernek nézett ki. A Grudge Match is gyakorlatilag múltidézés, létrejöttét annak köszönheti, hogy Robert De Niro és Stallone repertoárjában akad kiváló bokszfilm és akarva-akaratlanul folyamatosan fel lehet emlegetni a marketing során el lehet sütni a Jake La Motta vs. Rocky szöveget, de legalább kellőképpen vicces és néhol feleslegesen próbál drámai lenni. Tovább “A pofon egyszerű (Grudge Match)” »

2

Röviden: Pofázunk és végünk

ridealongElőfordult már, hogy egy kis csendért rimánkodtál egy film alatt? Mármint nem azért kulcsoltad össze a kezed, hogy a körülötted ülők fogják be, hanem azért, hogy a szereplők ne nyissák ki a szájukat egy ideig? Érezted úgy, hogy ennél még az is jobb lenne, ha füledbe forró ólmot öntenének? Ezúttal Kevin Hart húzta ki a gyufát a folyamatos dumálásával, próbálja majmolni a nagy elődöket. Gondoljunk csak vissza Richard Pryorra, aki olyan szövegeket szállított, hogy a hasunkat fogtuk a nevetéstől és egykoron ittuk Eddie Murphy minden szavát. De Chris Tucker száját is jó átlagban hagyják el vicces mondatok, ha éppen kinyitotta a száját, márpedig eléggé jellemző rá, hogy soha nem hallgat el. Hart folyamatosan járatja lepénylesőjét, de hiába várjuk, hogy akár egy félmosolyra valót ki tudjon erőltetni magából. Általában egy rossz vígjátéknál meg szokták jegyezni, hogy 10 poénól jó, ha 1 ül, itt azonban örülhetünk, ha 30 után jön valami értékelhető szöveg. Hart totálisan idegesítő, végigpofázza a bő másfél órát és egy idő után bezsong tőle az agyunk. Tavaly valamennyire fellélegezhettünk, hogy van még szufla a zsarus „buddy action comedy” műfajában, most azonban csak lemondóan legyinthetünk. És leginkább az a szomorú az egészben, hogy mindenki csak asszisztál Hartnak, akinek mostanában egyre ismertebbé válik, stand up-os múltjának is sokat köszönhet. Ice Cube se nem oszt, se nem szoroz, egyszerűen csak meglátta a könnyű pénzt a filmben, nem bánta meg, hogy főszereplő-producerként részt vett a produkcióban, ami az év eddigi legrosszabbja. Tovább “Röviden: Pofázunk és végünk” »

4

Last Vegas (2013)

lastvegas

Hogy szuperál a titán csípőd? – kérdezi Arch (Morgan Freeman) egy halom gyógyszer társáságában – Az tavalyi ügy volt, idén térdműtétem volt. – feleli gyerekkori jó barátja, Sam (Kevin Kline). Bizony, a nyugdíjasokegy részének mindenféle nyűgje van és inkább megszokott, kényelmes székükben üldögélve méláznak a múlton, nézik a tévét és nem futkároznak úgy, mint fiatalkorukban. Morgan Freeman, Robert De Niro, Michael Douglas és Kevin Kline sem mai gyerek, sok-sok év van mögöttük, nem csak legendás múltjuk, hanem életkoruk is alkalmassá teszi őket arra, hogy együtt bolondozzanak egy nyugdíjas-vígjátékban.

Megőrültél, hiányzik egy újabb stroke? – Tegyük félre a Másnaposokat. Habár a Last Vegas első ránézésre úgy tűnt, hogy a három részt megélt franchise klónja lesz és a színészek úgy tepernek végig a városon a legénybúcsú éjszakáján, mintha nem lenne mögöttük már legalább (nagy túlzással) 100 év. Kifejezetten jót tett a filmnek, hogy próbál kicsit életszerűbb lenni, azaz az öregkorral járó problémákat nem próbálja a szőnyeg alá söpörni és a kvartett sem akar Supermanként hasítani a kaszinóvárosban. Tovább “Last Vegas (2013)” »

1

Banks úr megmentése (Saving Mr. Banks)

banksurmegmentese

A legtöbb író tapsikol örömében, ha regényének megfilmesítési jogai elkelnek és közismert személyiség felügyelete alatt viszik vászonra a szerző által papírra vetett történetet. Ám P.L. Travers eléggé makacs volt, hallani sem akart arról, hogy a Mary Poppinsból mozifilm legyen. Walt Disney 20 éven keresztül próbálta megszerezni az engedélyét és a hölgy végre beadja a derekát, azonban ez nem jelenti azt, hogy minden azonnal sínre kerül, elég messze van még, hogy a stúdióvezér végre meglássa a fényt az alagút végén.

Mivel a Disney stúdió falai között készült a Banks úr megmentése, így egyáltalán nem meglepő, hogy egy családi filmről van szó. Ugyanakkor a lehetőségekhez képest bátor húzás, vicces lépés, hogy be merik mutatni ahogy az egykori vezér kijelölte számukra a jövőben követendő utat, amelyről a mai napig nem akarnak és nem is szándékoznak letérni, ugyanakkor próbálnak rámutatni, hogy nem a sok-sok zöldhasú érdekében teszik mindezt, csakis a minőségi szórakoztatás érdekében. Disney-t nagy álmodozóként mutatják be, aki szívvel-lélekkel irányítja a céget és hatalmas kompromisszumokra hajlandó annak érdekében, hogy újabb szórakoztató produkciót többet adjon a világnak és a közönségnek. Mint mondja, a Mary Poppins nem csak egy újabb alkotás, amely belepasszol a szépen felépített birodalmába, nem egy olyan produkcióként gondol rá, amely birodalmának újabb ékköve lehetne, hanem emberek millióinak a kedvencét szeretné elhozni a mozikba. (De meg kell említeni, hogy több, mint 100 millió dollárt kaszált Mary Poppins és 5 Oscart zsebelt be). Tovább “Banks úr megmentése (Saving Mr. Banks)” »

0

Exek és szeretők (Enough Said)

exekesszeretok

Bántóan rossz romantikus filmek születnek manapság! Az még hagyján, hogy kvázi a férfi és a nő is ugyanúgy néznek ki, a modell alkatú színészek csillogó szemekkel vagy éppen bús arckifejezéssel pislognak egymásra. Sokat dobna a latba, ha láthatóan nem unnák a forgatást vagy esetleg a főszereplő a megfelelő borosta vagy az izmok növesztése helyett vett volna néhány órát egy színi tanodában, mert legalább ne ingereljenek hahotázásra minket, amikor az érzelemdúsnak szánt szövegeket úgy hadarják el, mintha csak tejet kérnének a boltban. És ha a tisztelt forgatókönyvíró esetleg saját maga próbálna kiagyalni valami értékelhetőt és ne egy sablontörténetet pár óra alatt összetákoló programra bízná a sztorit. Igazán kevés az értékelhető darab a műfajon belül. Lehet, hogy az egykaptafára készülő álmodozós-giccses tinirománcműfajra ráférne a megújulás vagy az is elképzelhető, hogy megöregedtem. Kifejezetten üdítő, hogy Exek és szeretők nem is a tizenévesekre lett szabva, hanem a felnőtteket célozták meg. Tovább “Exek és szeretők (Enough Said)” »