2

Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows)

hetkoznapivampirok

Az összeesküvés elméletek kedvelői mindig is nyitott szemmel jártak-keltek, de talán a Men in Black után vizslatta mindenki a különösen és furcsán kinéző, öltözködő, mozgó embereket. Az idegenek köztünk vannak. Csak nem keltenek feltűnést. Úgy ahogy a vámpírok is léteznek, csak nem jelentkeznek be élő adásban. Taika Waititi és Jemaine Clement fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy vérszívó apartmanba küldenek be egy dokumentumfilmet forgató csoportot, hogy felvegyék az ott élők mindennapjait…vagyis estéit. Persze már eleve adja magát a kérdés – és egyébként mások is csodálkoznak – hogy mi a jó francért veszik fel őket és egyáltalán kinek akarják mutogatni?

Jellemző, hogy mostanában próbálkoznak más irányba terelni egyes műfajokat, másképp bemutatni a megszokott történeteket. Így a vámpírok is megkapták már a magukét alkonyatostól a rém gyenge Luke Evans próbálkozásig. De Clementék agymenésén nem fognak fennakadni a rajongók, ráadásul eleve nem tartozik a mainstream kategóriába a film, de remélhetőleg sok emberhez eljut a produkció jó híre. Tovább “Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows)” »

0

Röviden: Ted 2

ted2Mitől jó egy vicc? Ha telibe talál és hahotázunk rajta és nem csak udvariasan kacarászunk, nehogy megsértsünk valakit. De akkor remek igazán, ha másodjára elmesélve is megnevettet. Seth MacFarlane életre kelt rendszeresen füvező, előszeretettel káromkodó, csajozó plüssmacija sokak számára okozott örömet. Ám ebben ez az ötlet inkább csak egypatronos volt. Hiszen míg egyes franchise-oknál nem igazán változtatnak a karaktereken, itt azért nem ártott volna kicsit alakítani rajtuk és a poénok erőltetettebbek.

MacFarlane eredetileg azt szerette volna, ha Mark Wahlberg és a címszereplő egy nagy adagnyi fűszállítmányt visz át az Államokon. De a Családi üzelmek miatt megváltoztatta elgondolását és inkább arra fókuszált, hogy vajon Ted neve után „aki”-t vagy inkább „amit”-t írhatunk. A bíróságon kellene bizonyítani, hogy nem vagyontárgy és kedvére házasodhat vagy éppen gyereket fogadhat örökbe.

MacFarlane nem hazudtolja meg önmagát, futószalagon szállítja a trágár és kretén vicceket, gúnyt űz bárkiből és popkultúrális utalások sokaságát zúdítja ránk, a film utolsó harmadában még egy Comic Conra is ellátogatunk. Habár a központi téma az, hogy mi különbözteti magát a tárgyat az élő személytől, illetve a másság és annak elfogadása, de az író-rendező nem szándékozik mondanivalót belepréselni művébe. Ő csak nevettetni akar. Viszont a Ted 2 sokkal jobban működne, ha nem film lenne. Néhány perces szkeccsek formájában sokkal inkább szórakoztató lehetne. A humoros szövegek és jelenetek egy része ugyan szépen betalál, de akad szép számmal fárasztó, kínos, elnyújtott pillanat is. 50 % Tovább “Röviden: Ted 2” »

5

A kém (Spy)

kem

Senki nem gondolta volna a Koszorúslányok után, hogy pont Paul Feig lesz az, aki a girl powert fogja erősíteni. Arra meg aztán végképp nem lehetett számítani, hogy éppen Melissa McCarthy lesz a káromkodós vígjátékok sztárja, aki most már ott tart, hogy a Szellemirtók rebootban parádézhat. A rendező és a saját súlyából rendszeresen viccet csináló színésznő kém-vígjátékot készített, ami inkább az ügynökfilmek paródiájaként lehet emlegetni. Tovább “A kém (Spy)” »

1

Hector and the Search for Happiness (2014)

Hector-Poster

Eleged van a virágos-erdős-óceános háttérre, kacskaringós betűtípussal ráfirkantott Coelho-szerű boldogság-bölcsességekből? Hát Hectornak is. Pedig neki hivatása segíteni az embereken, pszichiáterként gyönyörű irodában tart terápiákat szorongó, önmagukat és a harmóniát nem találó embereknek és próbálja a boldogság útjára terelni őket. A dolog csak ott hibádzik, hogy pontosan ő sem tudja mi fán is terem az igazi boldogság, hogyan is lehetne így megbízható orvos ha bort iszik és vizet prédikál? Munkáját egyre felületesebben, szórakozottabban végzi, míg végül belátja, hogy ez így nem mehet tovább. Szerinte egy igazi tudós-szakember képes definiálni a boldogságot, tollal, papíron, ehhez pedig anyagot kell gyűjtenie az élet adta véletlen esettanulmányok alapján, így el is indul egy világ körüli útra, egyedül, otthon hagyva döntése előtt értetlenül álló feleségét. Hector mindenre felkészül, nyitott és optimista befogadni az új ötleteket, megoldásokat, bár mélyebb leckét kap, mint először gondolná: a boldogságért nem feltétlenül kell több ezer kilométert utazni. Talán saját házunk táján kéne először körbenéznünk, mi is a saját szomorúságunk forrása.

Tovább “Hector and the Search for Happiness (2014)” »

0

Welcome to the Jungle

welcometothejungle

Jean-Claude Van Damme pályafutása során szétrúgott néhány valagat, őt is helybenhagyták párszor, majd miután agyonverték felállt pár ütéssel lezárta a harcot. Lehet, hogy nem szórt el annyi poénos mondatot, mint akcióhős kollégái, de nem is hiányoltuk. Ettől függetlenül nagyon is van humora, ezt a Welcome To The Jungle-ben megmutatja, esetleg ráfogható, hogy önmagát parodizálja.

Egy reklámügynökség tagjai felsőbb utasításra csapatépítő túrára megy. El kell tölteniük pár napot együtt, távol a civilizációtól, egy félreeső kis szigeten. Felbérelnek egy külsős, Stormot (Van Damme), ő aztán mindent tud az efféle „kirándulásokról”. Ki így, ki úgy áll hozzá a kötelező programhoz, de akkor kezdődnek a problémák, amikor felbukkan egy tigris ráveti magát Stormra. Tovább “Welcome to the Jungle” »

0

Torrente 5.: A kezdő tizenegy (Torrente V: Misión Eurovegas)

torrenteee

Az előző részről itt volt szó.

„Torrente? Spanyol film? Miről szól? Szexista, rasszista, bunkóparaszt exzsaruról? Na jó, nézzük meg.” – Nagyjából így állhatott neki mindenki a vígjátéknak régen. És valószínűleg már a legtöbb néző ott tudta, hogy odalesz ezért a tohonya félkegyelműért, amikor az pár feles bekapása után éjfélkor kijelenti, hogy szolgálatban van és nem kér több itókát. A szinkron zseniális volt, néhány mondatot azóta is előszeretettel idézgetnek. Santiago Segura újra és újra belebújhatott Torrente bőrébe, de azért tudnia kellett volna, hogy hol kell kiszállni. Mert hiába csapkodtuk a térdünket a nevetéstől a kétbalkezes ürgén, mostanra már inkább fárasztó, mint vicces. Tovább “Torrente 5.: A kezdő tizenegy (Torrente V: Misión Eurovegas)” »

4

Beépített hiba (Inherent Vice)

inherentvice

Nem került még elém egyetlen Thomas Pynchon regény sem, kicsit utánanézve az író nem éppen könnyű darabokat ad ki kezei közül. A Beépített hibára viszont a szerző rajongói közül többen azt mondják, hogy könnyedebb hangvételű neo noir sokkal érthetőbb leírásokkal és jóval olvasmányosabb kivitelben, mint a többi műve. Bár ettől függetlenül is úgy tartják, hogy megfilmesíthetetlen, legalábbis nem igazán lenne helye a vásznakon. Paul Thomas Anderson rendező viszont élvezettel nyúl azokhoz az anyagokhoz, amelyek viszonylag nehezen emészthetőek nagyobb közönség számára. Tovább “Beépített hiba (Inherent Vice)” »

1

Az interjú (The Interview)

interview

Mi a legjobb reklám? Sok választ lehetne a kérdésre adni és köztük lenne a következő is: Ha a ráfordított marketingösszegnél nagyobb figyelmet generál a film. Az interjú esetében a Sony nem költött volna százmilliót a promócióra, viszont a vígjáték jó ideig a figyelem középpontjában volt, erről cikkezett mindenki. Mennyire érte meg a felhajtás? Erre csak a stúdió tudna választ adni.

Seth Rogen és produkciós partnere, Evan Goldberg fejéből pattant ki, hogy a maguk módján kicsinálják Észak-Korea első emberét. Azaz írnak egy vígjátékot, a tőlük megszokott hangnemben, szólnak egy-két jó havernak és belevágnak a forgatásba. Arra viszont kevesen számítottak, hogy Kim Dzsongun annyira berág a történetre, hogy hackereivel támadást indított a stúdió ellen (a hivatalos állásfoglalás szerint legalábbis Észak-Koreának köze volt hozzá).

Tovább “Az interjú (The Interview)” »

8

A magyar film megint jó lesz… – Liza, a rókatündér

írta TrueMan01

2015-03-Liza-a-rókatündér-TrueMan01-1

Új vendégszerző mutatkozik be blogunkon: TrueMan01 a friss és ropogós sikerű Liza, a rókatündérről írt kritikát, köszönjük neki.

A magyar film 2000-es évektől datálódó válságában tagadhatatlanul fordulópontot jelentett Andy Vajna megjelenése, aki 2007-ben megalapította az etyeki Korda Filmstúdiót, 2011-ben pedig kinevezték a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztosának. Feladata a Wikipédia szerint „a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása” volt. A kicsit hosszúra nyúlt előkészítő szakasz után (gyakorlatilag 2 évig nem mutattak be új magyar filmet!) 2013-ban aztán elkezdtek szállingózni az új éra első termései. Az azóta eltelt időszakban voltak jobb (ide sorolható talán a Megdönteni Hajnal Tímeát és az Isteni műszak) és rosszabb próbálkozások (Coming Out) is, de egy igazán ütős zsánerfilm még hiányzott. Nem vagyok biztos benne, hogy a Liza, a rókatündér óriási kasszasiker lesz (erre inkább az áprilisban érkező Argo 2.-nek van szerintem nagyobb esélye), de Ujj Mészáros Károly filmjének magas színvonalához nem fér kétség. Ezt az imbn-n elért 8,4-es osztályzatán kívül az is mutatja, hogy március elején Portóban, a Fantasporto nemzetközi filmfesztiválon – a 35 éves fesztiválon először magyarként – fődíjat nyert.

Tovább “A magyar film megint jó lesz… – Liza, a rókatündér” »

2

A cipőbűvölő (The Cobbler)

cobblerposter

A legjobb munka az, amit szeretsz csinálni, szép fizetést kapsz érte, a belefektetett energia megtérül, ráadásul haverok vesznek körül. Adam Sandler évek óta így dolgozhat, már ha lehet tevékenységét így nevezni, plusz a színész egyszer célzott rá, hogy inkább nyaralás a forgatás. Azonban néha félreteszi szokásos humorát és egy időre kiszáll a baráti bulizgatásokból, megmutatja komolyabb oldalát. Mert Sandlernek van ilyen is, bármily meglepő. Többek között bizonyított a Kótyagos szerelemben és az Üres városban.

Thomas McCarthy Az állomásfőnökkel robbant be a köztudatba, A látogatóval és a Win Winnel gondoskodott róla, hogy neve ne merüljön feledésbe. Nem áll túl gyakran kamera mögé, éppen ezért gondolhattuk, hogy A cipőbűvölő jobb lesz az átlagnál és Sandlerből is kihozza a maximumot. Hiszen a történet eléggé jól hangzott. Tovább “A cipőbűvölő (The Cobbler)” »

6

Fák jú, Tanár úr (Fack Ju Göhte)

fakjutanarur

Német vígjáték? Nem lenne probléma ezzel, ha lenne humoruk. A Hangyák a gatyában, a Manitu bocskora vagy A zűrhajó sem volt kacagtató. Inkább drámában erősek és tény, hogy az autópályán sem érdemes keménykedni a rendőrökkel. A Fák jú, Tanár úr talán félrement menet közben vagy lehet, hogy egy kakukktojás. Mivel a németek odavoltak érte és hatalmas nézettséget ért el, valószínűleg az utóbbi. Tovább “Fák jú, Tanár úr (Fack Ju Göhte)” »

1

Mortdecai

mortdecai

Mindig dob egy filmen, ha átjön a vásznon, hogy a színészek nagyszerűen élvezték magukat a forgatáson és kitörő örömmel formálták meg karaktereiket. A Mortdecai a kivételek közé tartozik. Johnny Depp jó ideje választja ki azokat a szerepeket, ahol lehetősége van furcsán beszélni és esetleg túlzottan gesztikulálni. És amíg 15-20 millió dollárokat vághat zsebre egy-egy alkalommal, bukta ide vagy oda, addig nem fog változtatni. De előbb utóbb meglesz a böjtje a sorozatos melléfogásoknak, csak idő kérdése, hogy a producerek rákoppintsanak Depp orrára. Tovább “Mortdecai” »