2

Scouts Guide to the Zombie Apocalypse

scoutsguide

„Be vagyok állva vagy tényleg Britney Spears-t énekelnek egy zombival?” – kérdezi a hosszú combú tinicsaj a mellette döbbenten pislogó sráctól. És tényleg, a véres Spears-es pólót viselő élőhalott valóban nyivákol a Hit Me Baby, One More Time popslágerre az előtte álló két cserkésszel.

Ülj le, igyál meg néhány sört a haverokkal, esetleg dobjatok be pár felest, mellette dübörögjön a zene. Beszéljetek egy őrült zombifilm történetről és hogy milyen jeleneteket szeretnétek látni. Másnap pedig próbáljatok összerakni belőle valamiféle viszonylag értelmesnek és felettébb szórakoztatónak mondható alapanyagot. Christopher Landon forgatókönyvíró társaival együtt hasonlóképpen ötletelhetett, de ő még pénzt is kapott a megvalósítására. Tovább “Scouts Guide to the Zombie Apocalypse” »

1

Röviden: The Final Girls

finalgirlsMinden műfajt ki lehet parodizálni. Kapásból fel lehet sorolni jó néhány jobban sikerült darabot. Manapság viszont eléggé szegényes a kínálat. Szomorú. Pedig a jól bejáratott klisékkel egy ügyes író vagy rendező sok mindent tud kezdeni. Nem kell feltétlenül kifigurázni, Wes Craven csak felmondatta a slasher jól ismert szabályait a Sikolyban. Az elmúlt időszakból pedig a Ház az erdő mélyén és a Tucker & Dale hozható fel példaként. Volt potenciál a Final Girls-ben is, de a nagyokhoz nem ér fel.

Max Cartwright (Taissa Farmiga) barátaival egy régi klasszikus Vérfürdő tábor vetítésére ül be. Édesanyja – aki elhunyt egy balesetben –  a film főszereplője, habár gyorsan híres lett, sajnos nem tudott kiszabadulni a skatulyából. Úgy alakul, hogy Max-ék bekerülnek a filmbe és ha már így történt, akkor megpróbálják túlélni. Hiszen ismerik a történéseket, mi baj lehet?

Jópofa film. Vicces, ahogy megidézik a slasher ismert elemeit. Egy kívülálló valóban furcsán nézne a horrorban felvonultatott karakterekre és széttárja a kezét viselkedésük láttán. Todd Strauss-Schulson a Péntek 13-ra húzta fel a történések vázát, a vidám kis nyári táborból vérfürdőt csinál egy maszkos alak. Bemutatják az ezerszer látott helyzeteket, fordulatokat, haláleseteket, humorosan, de eléggé felszínesen. A probléma viszont annyi, hogy az alkotók nem voltak elég bátrak. Csak a felszínt kapargatják, nem boncolgatták a lehetőségeket. Igen, lehetett volna több is és ennél jó néhány kikacsintást is beletehettek volna és a múltidézés sem az igazi.  Viszont eléggé szórakoztatóan tálalja, amit felmutat. Mint mondtam, jópofa film, de a kőszívű hardcore slasher rajongóknak ennyi nem lesz elég. 60 %

Tovább “Röviden: The Final Girls” »

0

Libabőr (Goosebumps)

libabor

R.L. Stine-t a gyerekkönyvek Stephen King-jének nevezik. Tehát horrorisztikus, szörnyekkel megrakott, borzongató regényeket ír, csak éppen fiatalokra szabva. Temérdek történetet adott ki kezei közül, ennek megfelelően igen sok lény ijesztegethette a főhősöket a cselekmények során. A szerző eléggé termékeny volt, ráadásul még felettébb népszerű is, a filmben meg is említik, hogy 400 millió példány kelt el a könyveiből. Ami azért egészen szép teljesítmény. De vajon melyik rémséget kellene bemutatni egy adaptációban. Ott van a vérszomjas jeti, a brutálsáska, apró, de halálos robotok, idegen lények. És mi lenne, ha egyszerre indulnának pusztítani? Tovább “Libabőr (Goosebumps)” »

0

Eszeveszett mesék (Wild Tales)

eszeveszett

Néha olyan szívesen beolvasnánk a velünk tiszteletlenül viselkedő sofőröknek. Bárcsak lefulladna a járgánya, így legalább megmondhatnánk a magunkat, sőt esetleg kicsit betörnénk a szélvédőjét. Vagy ha mocskos módon elvontatják a verdádat, pedig biztos vagy benn, hogy erre nem lett volna joguk, de ettől függetlenül pimaszul mégis csak le kell szurkolni néhány ezrest, hogy visszakaphasd, nem robbantanád fel boldogan az egész ügyintézési kócerájt a fenébe? Esetleg nem fantáziáltál róla, hogy aki neked bosszúságot okozott, átvert és megcsalt egy helyre tereld, hogy az egész bagázst megbüntethesd, tegyük fel, kinyírhasd?

Dehogynem!! Életünk során sok nehézségen kell átvergődnünk és egyes esetek után, unalmas óráinkban elgondolkodunk rajta, hogy milyen jó lenne ha esetleg revansot tudnánk venni. Ha mondjuk bosszút tudtunk volna állni, esetleg lenne rá mód, hogy meg is tehetnénk. Azonban még ha kínálkozna rá esély, a legtöbb esetben nem teszünk semmit, mert a neveltetésünk nem olyan, esetleg van önkontrollunk és ugye a jogi következményekre is gondolni kell. Tovább “Eszeveszett mesék (Wild Tales)” »

0

Vakáció (Vacation)

vakáció

Ha valaki szóba hoz egy réges-régen látott filmet, amely neked is tetszett, hevesen bólogatsz. „Igaz, nagyon jó film volt.” De előfordul, hogy olykor csak annyi marad meg benned, hogy mennyire élvezted, de gyakorlatilag egyetlen képkockát sem tudsz felidézni. A Családi vakáció pont ilyen. Chevy Chase a 80-as évek nagy nevettetője volt és Griswoldék szerencsétlenkedésein sokat lehetett kacarázsni vagy éppen mosolyogni. De valahogy mégis abba a kategóriába tartozik, amit nem veszel elő megint, nehogy egy szép emlékkel kevesebb legyen. Mindenesetre Chase famíliájának kiruccanására Hollywood is emlékszik és ha már annyi mindent folytattak vagy rebotooltak, akkor miért pont ez a franchise maradna ki a sorból? Tovább “Vakáció (Vacation)” »

2

Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows)

hetkoznapivampirok

Az összeesküvés elméletek kedvelői mindig is nyitott szemmel jártak-keltek, de talán a Men in Black után vizslatta mindenki a különösen és furcsán kinéző, öltözködő, mozgó embereket. Az idegenek köztünk vannak. Csak nem keltenek feltűnést. Úgy ahogy a vámpírok is léteznek, csak nem jelentkeznek be élő adásban. Taika Waititi és Jemaine Clement fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy vérszívó apartmanba küldenek be egy dokumentumfilmet forgató csoportot, hogy felvegyék az ott élők mindennapjait…vagyis estéit. Persze már eleve adja magát a kérdés – és egyébként mások is csodálkoznak – hogy mi a jó francért veszik fel őket és egyáltalán kinek akarják mutogatni?

Jellemző, hogy mostanában próbálkoznak más irányba terelni egyes műfajokat, másképp bemutatni a megszokott történeteket. Így a vámpírok is megkapták már a magukét alkonyatostól a rém gyenge Luke Evans próbálkozásig. De Clementék agymenésén nem fognak fennakadni a rajongók, ráadásul eleve nem tartozik a mainstream kategóriába a film, de remélhetőleg sok emberhez eljut a produkció jó híre. Tovább “Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows)” »

0

Röviden: Ted 2

ted2Mitől jó egy vicc? Ha telibe talál és hahotázunk rajta és nem csak udvariasan kacarászunk, nehogy megsértsünk valakit. De akkor remek igazán, ha másodjára elmesélve is megnevettet. Seth MacFarlane életre kelt rendszeresen füvező, előszeretettel káromkodó, csajozó plüssmacija sokak számára okozott örömet. Ám ebben ez az ötlet inkább csak egypatronos volt. Hiszen míg egyes franchise-oknál nem igazán változtatnak a karaktereken, itt azért nem ártott volna kicsit alakítani rajtuk és a poénok erőltetettebbek.

MacFarlane eredetileg azt szerette volna, ha Mark Wahlberg és a címszereplő egy nagy adagnyi fűszállítmányt visz át az Államokon. De a Családi üzelmek miatt megváltoztatta elgondolását és inkább arra fókuszált, hogy vajon Ted neve után „aki”-t vagy inkább „amit”-t írhatunk. A bíróságon kellene bizonyítani, hogy nem vagyontárgy és kedvére házasodhat vagy éppen gyereket fogadhat örökbe.

MacFarlane nem hazudtolja meg önmagát, futószalagon szállítja a trágár és kretén vicceket, gúnyt űz bárkiből és popkultúrális utalások sokaságát zúdítja ránk, a film utolsó harmadában még egy Comic Conra is ellátogatunk. Habár a központi téma az, hogy mi különbözteti magát a tárgyat az élő személytől, illetve a másság és annak elfogadása, de az író-rendező nem szándékozik mondanivalót belepréselni művébe. Ő csak nevettetni akar. Viszont a Ted 2 sokkal jobban működne, ha nem film lenne. Néhány perces szkeccsek formájában sokkal inkább szórakoztató lehetne. A humoros szövegek és jelenetek egy része ugyan szépen betalál, de akad szép számmal fárasztó, kínos, elnyújtott pillanat is. 50 % Tovább “Röviden: Ted 2” »

6

A kém (Spy)

kem

Senki nem gondolta volna a Koszorúslányok után, hogy pont Paul Feig lesz az, aki a girl powert fogja erősíteni. Arra meg aztán végképp nem lehetett számítani, hogy éppen Melissa McCarthy lesz a káromkodós vígjátékok sztárja, aki most már ott tart, hogy a Szellemirtók rebootban parádézhat. A rendező és a saját súlyából rendszeresen viccet csináló színésznő kém-vígjátékot készített, ami inkább az ügynökfilmek paródiájaként lehet emlegetni. Tovább “A kém (Spy)” »

1

Hector and the Search for Happiness (2014)

Hector-Poster

Eleged van a virágos-erdős-óceános háttérre, kacskaringós betűtípussal ráfirkantott Coelho-szerű boldogság-bölcsességekből? Hát Hectornak is. Pedig neki hivatása segíteni az embereken, pszichiáterként gyönyörű irodában tart terápiákat szorongó, önmagukat és a harmóniát nem találó embereknek és próbálja a boldogság útjára terelni őket. A dolog csak ott hibádzik, hogy pontosan ő sem tudja mi fán is terem az igazi boldogság, hogyan is lehetne így megbízható orvos ha bort iszik és vizet prédikál? Munkáját egyre felületesebben, szórakozottabban végzi, míg végül belátja, hogy ez így nem mehet tovább. Szerinte egy igazi tudós-szakember képes definiálni a boldogságot, tollal, papíron, ehhez pedig anyagot kell gyűjtenie az élet adta véletlen esettanulmányok alapján, így el is indul egy világ körüli útra, egyedül, otthon hagyva döntése előtt értetlenül álló feleségét. Hector mindenre felkészül, nyitott és optimista befogadni az új ötleteket, megoldásokat, bár mélyebb leckét kap, mint először gondolná: a boldogságért nem feltétlenül kell több ezer kilométert utazni. Talán saját házunk táján kéne először körbenéznünk, mi is a saját szomorúságunk forrása.

Tovább “Hector and the Search for Happiness (2014)” »

0

Welcome to the Jungle

welcometothejungle

Jean-Claude Van Damme pályafutása során szétrúgott néhány valagat, őt is helybenhagyták párszor, majd miután agyonverték felállt pár ütéssel lezárta a harcot. Lehet, hogy nem szórt el annyi poénos mondatot, mint akcióhős kollégái, de nem is hiányoltuk. Ettől függetlenül nagyon is van humora, ezt a Welcome To The Jungle-ben megmutatja, esetleg ráfogható, hogy önmagát parodizálja.

Egy reklámügynökség tagjai felsőbb utasításra csapatépítő túrára megy. El kell tölteniük pár napot együtt, távol a civilizációtól, egy félreeső kis szigeten. Felbérelnek egy külsős, Stormot (Van Damme), ő aztán mindent tud az efféle „kirándulásokról”. Ki így, ki úgy áll hozzá a kötelező programhoz, de akkor kezdődnek a problémák, amikor felbukkan egy tigris ráveti magát Stormra. Tovább “Welcome to the Jungle” »

0

Torrente 5.: A kezdő tizenegy (Torrente V: Misión Eurovegas)

torrenteee

Az előző részről itt volt szó.

„Torrente? Spanyol film? Miről szól? Szexista, rasszista, bunkóparaszt exzsaruról? Na jó, nézzük meg.” – Nagyjából így állhatott neki mindenki a vígjátéknak régen. És valószínűleg már a legtöbb néző ott tudta, hogy odalesz ezért a tohonya félkegyelműért, amikor az pár feles bekapása után éjfélkor kijelenti, hogy szolgálatban van és nem kér több itókát. A szinkron zseniális volt, néhány mondatot azóta is előszeretettel idézgetnek. Santiago Segura újra és újra belebújhatott Torrente bőrébe, de azért tudnia kellett volna, hogy hol kell kiszállni. Mert hiába csapkodtuk a térdünket a nevetéstől a kétbalkezes ürgén, mostanra már inkább fárasztó, mint vicces. Tovább “Torrente 5.: A kezdő tizenegy (Torrente V: Misión Eurovegas)” »

4

Beépített hiba (Inherent Vice)

inherentvice

Nem került még elém egyetlen Thomas Pynchon regény sem, kicsit utánanézve az író nem éppen könnyű darabokat ad ki kezei közül. A Beépített hibára viszont a szerző rajongói közül többen azt mondják, hogy könnyedebb hangvételű neo noir sokkal érthetőbb leírásokkal és jóval olvasmányosabb kivitelben, mint a többi műve. Bár ettől függetlenül is úgy tartják, hogy megfilmesíthetetlen, legalábbis nem igazán lenne helye a vásznakon. Paul Thomas Anderson rendező viszont élvezettel nyúl azokhoz az anyagokhoz, amelyek viszonylag nehezen emészthetőek nagyobb közönség számára. Tovább “Beépített hiba (Inherent Vice)” »