0

Röviden: Survivor

survivorposterTipikusan az a film, amit jobb, ha csak nézel és nem gondolkodsz. Belesüppedsz a székbe egy fárasztó nap után, elszürcsölöd a kezedben lévő italod, majd lefekszel aludni és másnap csak arra fogsz emlékezni, hogy Pierce Brosnan milyen tökös akart lenni, de Milla Jovovich mégis megakadályozta, hogy véghezvigye a nagy tervet.

Kate Abott (Jovovich) a 9/11-es katasztrófa után vállalt munkát a kormánynál, elég gyorsan felküzdötte magát és elismert biztonsági szakértő lett. Többször is megemlítik, hogy korábbi munkája során mennyire remekelt. Jelenleg a Londonban található amerikai nagykövetségen végezné lelkiismeretesen a dolgát, de egy közelgő terrorakció miatt többen szeretnék holtan látni. De túléli a merényletet és menekülőre fogja, mivel saját felettesei gyanúsítottként kezelik.

James McTeigue készített már jobb munkát is, elég, ha csak a V mint vérbosszúra gondolunk, ami sokkal érdekesebb és elgondolkodtatóbb volt a 9/11-es események után. A Survivorben az elvileg profi Abott olykor teljesen amatőrként viselkedik, ezt a bosszúságot úgy próbálják úgymond palástolni, hogy lendületben tartják a filmet. Meglepődni nem fogunk, a karakterekről már az elején kiderül, hogy kinek az oldalán állnak. Nem nevezném egy okos és ügyes macska-egér thrillernek, de Brosnan és Jovovich azért eladják a filmet. Talán pont erre illik, hogy nem fog fájni, teljesen ártalmatlan, később pedig csak arra emlékszel, hogy nagyjából szórakoztató másfél óra volt. Tovább “Röviden: Survivor” »

1

Fekete-tenger (Black Sea)

blackseaposzter

Régen, nagyon régen volt jó tengeralattjárós film. Nem hiába írja le mindenki gyakran, hiszen valamelyik stúdió észrevehetné, hogy igény igenis volna rá. Viszont nem vagyunk elkényeztetve az efféle történetekkel. A David Duchovny és Ed Harris nevével fémjelzett Phantom a gyorsan feledhető, kevésbé élvezhető alkotás volt, a Merülés a félelembe egyáltalán nem volt rossz, de az Atomcsapda nagyobb költségvetésű film abszolút középszerű lett és csúnyán megbukott. Az igazán izgalmas, feszült darab a témában az Utolsó esély volt, ami még a 90-es években készült. Ezúttal Jude Law merülhet a mélybe. Tovább “Fekete-tenger (Black Sea)” »

0

The Harvest

harvest

Probléma probléma hátán, tragikus múlt, szétzilált család, illetve súlyos titok. John McNaughton sajnos régóta nem hallatott magáról, pedig tehetséges rendező. A Henry: Egy sorozatgyilkos portréjával hívta fel magára a figyelmet, utoljára pedig a csavaros Vad vágyak erotikus thrillerrel, ami a 90-es évek vége felé érkezett. Új filmje első látásra drámának tűnik, de ahogy az események csordogálnak előre thrilleré lényegül át. Tovább “The Harvest” »

1

Fenegyerek (Son of a Gun)

sonofagunposter
Meg kell hagyni, hogy az ausztrál filmeknek megvan a maga bája. Ha valaki kevés költségvetésből szeretne gazdálkodni talál itt kietlen, de gyönyörű tájakat, egyszerűbb, de egészen hangulatos területet, illetve nem nagyon kell keresni tehetséges színészeket, hiszen akad jó néhány. Legutóbb az Országúti bosszú posztapok bosszúthriller és a Babadook horror előtt borult le mindenki a haját, most pedig az elsőfilmes Julian Avery tett le az asztalra egy korrekt filmet. Tovább “Fenegyerek (Son of a Gun)” »

1

Jobb, ha hallgatsz (Kill the Messenger, 2014)

írta Nikodémus

2015-03-jobb-ha-hallgatsz-1

Több volt benne – volt az első gondolatom, miután megnéztem a filmet. Persze gyaníthattam volna: azzal a mozival, amely elvileg piszkos drogügyekről és politikai machinációkról szól, miközben magyar plakátján egy sima (na jó, megszaggatott) 12-es karika virít, valami eleve nem stimmel. A Jobb, ha hallgatsz ígéretes alaphelyzetből indul, és jórészt rendezőjének bizonytalankodása miatt válik végül középszerűvé és felejthetővé.

Ami azért nagy kár, mert hőse többet érdemelt volna. Gary Webb (Jeremy Renner) ugyanis valóban létező személy volt, egy nevesincs helyi lapnak dolgozó újságíró, s a 80-as évek nagy állami drogellenes harcának utólagos elemzése közben észrevesz valami furcsát. Utána megy, és kiderül, hogy a drogellenes szólamokat hajtogató hatalom titokban nagyon is jól megél a Közép-Amerikából származó kokóból, sőt, elősegíti az azzal való kereskedést. A CIA nyakig benne van az ügyben, és a szálak a legfelsőbb körökig vezetnek. Emberünk tehát jó nagy slamasztikába navigálja magát, s amikor cikke megjelenik, robban a botrány.

Tovább “Jobb, ha hallgatsz (Kill the Messenger, 2014)” »

1

The Guest

theguest1

A retro jó, a retro klassz, a retro szép. Ha éppen azt látjuk, hogy valaki átszellemült arccal mered maga elé talán a régi időszakot idézi fel magában. És egyes filmek éppen a múltidézéssel próbálják elérni, hogy nézőben „átállítson egy kapcsolót” és hirtelen 10-30 évvel ezelőtti érzések száguldozzanak benne. Példának Sylvester Stallone-t lehetne felhozni, aki maga is leragadt a múltban, ellenben a Cold in July remekül teremtette meg a hangulatot. Most Adam Wingard próbálkozik, eredményesen, méghozzá úgy, hogy az alapsztori faék egyszerűségű.

Egy fiatalember kopogtat be a Petersen családhoz. Azt állítja az Irakban elhunyt fiúk jó barátja volt, aki még halála előtt arra kérte, hogy tolmácsolja a családnak, hogy mennyire szereti őket. A gyászoló anyuka első pillanattól kezdve kedvesen tekint rá, felajánlja, hogy pár napot nyugodtan náluk tölthet. A morgolódó férjjel pedig néhány sör mellett tévézés közben köt barátságot. Tovább “The Guest” »

1

Röviden: Amnézia (Before I Go To Sleep)

amneziaRemek téma az amnézia, ha egy rendező érti a dolgát és a forgatókönyv láttán sem fog ki rajta olyan film születhet, amely után a néző nem kívánja, hogy bárcsak ő is elfelejtené az eltelt másfél-két órát. Rowan Joffe thrillerében Christine minden emlékek nélkül ébred, fogalma sincs, hogy ki az a férfi, aki mellette alszik. Majd a másik helyiségben falra ragasztott képeket lel, amelyeken saját magát látja, de mégsem ugrik be, hogy mikor és hol készülhettek a fotók. A férfi felvilágosítja, hogy ő a férje és évekkel ezelőtt súlyos balesetet szenvedett, ennek következtében minden reggel emlékek nélkül ébred.

Nicole Kidman és Colin Firth nem szívesen fog visszaemlékezni 2014-re. Hiszen pár hónappal ezelőtt került a mozikba közös filmjük, A háború démonjai, amely nem sok figyelmet generált, az Amnézia viszont alig érdekelt valakit. Tény, hogy a thrillerből nem lesz klasszikus, de azért nem vészes az alkotás. Joffe nem foglalkozik sokat a bevezetéssel, a múltat letudja a férj pár mondatával, amit pár perccel később Christine pszichológusa told meg újabb információval. De hogyan deríthet ki újabb dolgokat valaki, ha kitörlődött memóriával ébred nap, mint nap? Erre is van megoldás, ami alapján a nő agyalhat, nyomozhat, gyanúsíthat. Kiben bízhat?

Az Amnézia eléggé feszes thriller, legnagyobb hátulütője, hogy kevés izgalmas izgalommal és meglepetéssel szolgál. Tovább “Röviden: Amnézia (Before I Go To Sleep)” »

3

Sírok között (A Walk Among the Tombstones)

sírokkozott

Ha szétnézünk a krimiregények piacán, megannyi közkedvelt és híres nyomozót találunk, akik újabb és újabb könyvekben oldanak különféle rafinált bűnügyet vagy olyan esetet, ami bárki máson kifogna. Némelyikük a vásznakon is bemutatkozhat, legutóbb Jack Reacher tette tiszteletét a mozikban, most Matthew Scudder próbálkozott.

Scudder régebben detektív volt, kinézetére nem, inkább piára ad sokat. Úgy itta a felest, mint más a vizet, és bizony fényes nappal is könnyedén nyelte a töményt a zsaruk egyik kedvenc kocsmájában. Az egyik nap végére hőst faragnak belőle, hiszen remegő kézzel ugyan, de lepuffantotta az italozóba betoppanó rabló-gyilkosokat, ám az egyik golyó csúnyán félrement. Scudder asztalra dobja a plecsnit, úgy dönt, hogy soha többé nem emel szájához alkoholt és a magánszférában helyezkedik el. Vagyis mondjuk úgy – ahogyan ő is körülírja – szívességet tesz ajándékokért cserébe. Tovább “Sírok között (A Walk Among the Tombstones)” »

0

Harmony Korine dirigálja a The Trap thrillert

kroineHarmoney Korine a Spring Breakers után bosszúthrillerbe vág bele. Benicio del Toro és Jamie Foxx sorakozott fel a direktor ajtaja előtt és The Trap a forgatást is beütemezték 2015 elejére.

Két gyerekkori jó barát az évek során teljesen más utat járt be. Mostanra már inkább közelebb állnak a negyvenhez, mint harcminchoz. Egyikük sikert sikerre halmozott, úgyszólván bejött neki az élet, míg a másik börtöntöltelék lett. Eljön a nap, amikor újra összefutnak, de találkozásuk nem lesz valami boldog. A vagyonos férfi éppen pályafutásának legszebb estéje előtt áll, éppen felrakná karrierjére a pontot, ám ekkor szabadul a másik és bosszúra szomjazik.

2

Cold In July

coldinjuly1

Motoszkálás hallatszik éjjel. Egyértelmű, idegen van a házban. A férj (Michael C. Hall) remegő kézzel tölti meg pisztolyát, majd a nagy ijedtségben, mintegy véletlenül lelövi a szintén döbbentnek látszó tolvajt. „Megcsúszott az ujjam a ravaszon.” – hebegi maga elé és a kiérkező zsaruknak. A törvény őrei gyorsan pontot tesznek az ügy végére, önvédelem volt, kétség sem férhet hozzá. A bökkenő? Az elhunyt egy frissen szabadult férfi fia és láthatóan nem akarja annyiban hagyni a dolgot.

A Cold in July ékes példája annak, hogy az agyonreklámozott, hype-olt gigaköltségvetésű filmek direkt szemünkbe nyomott ál-csillogása mellett sűrűn pislogva kell utat törnünk, hogy észrevegyük a távoli félhomályban a valóban értékes, szóra érdemes darabokat. A Joe R. Lansdale adaptáció erős thrillerként indul és bőven lenne kraft az átlagpolgárt terrorizáló börtönviselt kemény alak történetében. Szépen állítanak a feszültségszabályozón, majd nagy megdöbbenésre más irányt vesz a sztori. Tovább “Cold In July” »

1

Szabadság – Különjárat (2013)

írta Nikodémus

2014-10-szabadság-különjárat-1

Az M1 ma 17.55-kor vetíti a filmet.

Jó, jó ez a repülőgép-eltérítősdi, de a tavaly ünnepi külsőségek között bemutatott Szabadság – Különjáratnak egyetlen nagy pechje van: hogy idén rátromfolt A berni követ. Fazakas Péter filmje ugyanis rendkívül biztató abban a mezőnyben, amelyben indul – tudniillik a kortárs magyar történelem zsánerközpontú fikciósításában –, csak az a baj, hogy a gondosan egymás mellé pakolt erényekből nem születik varázslat.

Tovább “Szabadság – Különjárat (2013)” »

0

Mindscape

mindscape1

Egy hozzád hasonló lány (vagy fiú) édesanyja temetésén meglát egy fiút (vagy lányt), akivel eddig még soha nem találkozott. Azonnal megtetszik neki. Szerelem első látásra. Elkérné a számát, de eltűnik, mielőtt még megtehetné. Két nappal később megöli a saját húgát. Miért? Olyan kérdés ez, amire nincs helyes megoldás, de a kapott válaszból le lehet szűrni ezt-azt. John (Mark Strong) afféle nyomozó, aki némi kihagyás után újra munkába állna és gyakorlatilag így indít a feladatul kapott Annánál (Taissa Farmiga).

Eleve érdekesen hangzik, ha egy történet arra épít, hogy a másik személy emlékezetében kutatva kell kibogarászni lényeges információkat. Már az Eredet is erre épített, ráadásul Christopher Nolan még bonyolított is rajta, újabb és újabb rétegekbe merültek alá az adathalászok. De úgy is lehet érdekes filmet készíteni, ha valakinek nem áll rendelkezésére százmilliós költségvetés. Az Extractedben egy friss találmány segítségével kutakodnának a gyanúsították elméjében. A Mindscape-ben (Anna címen is fut) is hasonló a felállás. Akad néhány nagy tehetség, aki afféle kutaszdroidként átfésülheti az emlékeket, ezáltal értékes bizonyítékokat gyűjthet a bíróság számára. Tovább “Mindscape” »