0

Colonia

coloniaposzter

Ország az országon belül – Így lehetne jellemezni a Colonia Dignidad névre hallgató birtokot. A német igazságszolgáltatás elől menekülő, gyerekmolesztálással vádolt Pual Schrafer irányíthatta a 14.000 hektáros területet Kubában. A külső világ számára jótékonysági misszióként – közösségként jellemezték a kolóniát, azonban a diktatúrán belüli minidiktatúra afféle szigorúan őrzött munkatábor volt. A Pinochet-uralom alatt rengeteg ember került ide, akikről ezt követően semmilyen információt nem tettek közé, gyakorlatilag megszűntek létezni. Rendszeresek voltak a verések, fenyegetések, a molesztálások és az erőszak. Tovább “Colonia” »

6

Hurok

írta Nikodémus

2016-04-hurok-1

Van normális magyar thrillerünk, ráadásul igazi geek-módra időcsavargatós. Madarász Isti (Legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka) ügyesen vette az első akadályt, ez azonban nem jelenti azt, hogy első nagyjátékfilmje hibátlan lenne (sőt), de hiába a néhol ritmustalan cselekmény, az itt-ott suta dialógusok, mindvégig átjön a lelkesedése. A Hurok ugyan (akárcsak főhőse) kissé lesántul a végére, de elér a célig.

Tovább “Hurok” »

1

Félvilág

felvilag

Ha valaki azt mondja a S.O.S. szerelem! és a 9 és ½ randi után, hogy a forgatókönyvíró, Köbli Norbertnek átlagosnál jobb, sőt, izgalmas filmekhez lesz közé, bizony eléggé szkeptikusan, kétkedő hümmögéssel fogadtam volna. Majd 2011-ben leesett az állam A vizsga láttán. Ki gondolta volna, hogy végre láthatunk egy izgalmas magyar thrillert? Majd A berni követ után már végképp meg kellett emelnem kalapom az alkotók és Köbli előtt. Ezek fényében némiképp apró csalódás a Félvilág, ugyanakkor még így az átlag felett teljesít. Tovább “Félvilág” »

0

Röviden: Solace

solaceposterrrA Hetedik után mindenki elégedetten dőlt hátra. A stúdió fejesei a szép bevételen legeltették a szemüket, a színészek és a rendező a hírnevét öregbíthette a thrillerrel és a nézők is magasztalták a remek filmet. Később a New Line berkein belül elgondolkodtak a következő részen és amikor befutott hozzájuk egy forgatókönyv, amelyben látnoki képességgel bíró doktor próbál elkapni egy raginált sorozatgyilkost kiadták a utasítást, hogy írják úgy át, hogy el lehessen adni folytatásnak. David Fincher ezt látva közölte, hogy előbb nyomna el a szemén egy csikket, minthogy belevágjon az Ei8ht-be. Belátta a stúdió is, hogy nem kellene erőlködniük, de azért az eredeti szkriptből csak elkészítettek egy filmet.

Sorozatgyilkos szedi áldozatait, a bizarr eseteket Joe Merriweather (Jeffrey Dean Morgan) és Katherine Cowles (Abbie Cornish) vizsgálja. Előbbi vonja be az ügybe régi ismerősét, a magányosan éldegélő, a múltján rágódó John Clancy-t (Anthony Hopkins), aki úgymond „lát” dolgokat és bizony vele ki tudnák lendíteni a holtpontról a nyomozást. Az öreg férfi vonakodva bár, de segít.

A történet eléggé érdekes, csak éppen nem tudták izgalmasan tálalni. Sőt, a brazil Afonso Poyart félvállról vette a munkáját, hiszen a felvetett „nézetkülönbségeket” nem tudja érdekfeszítően tálalni. Pedig a természetfelettit kezdetben elutasító Cowles és az olykor kissé faragatlanul viselkedő Clancy között kialakulhatott volna néhány remek, feszült vagy éppen viccesen hangzó párbeszéd, de a témát csak felszínesen érintik. A gyilkos indítéka pedig morális kérdéseket vethetett volna, amely hallatán akár magunkba mélyedtünk volna. Azonban ezt sem sikerült ügyesen kibontani vagy tálalni. Anthony Hopkins viszi a hátán a filmet, aki ezúttal is remek, de Morgan és Cornish halovány, Colin Farrell pedig eléggé gyengén teljesít. A Solace-ból többet is ki lehetett volna hozni, sokkal többet. Tovább “Röviden: Solace” »

2

Knock Knock

knockknockposter11

Eli Roth-ról elmondható, hogy szereti alaposan megkínozni és meggyötörni főszereplőit. Kannibálok közi veti őket, esetleg húsevő vírust ereszt rájuk vagy éppen Szlovákia sötét oldalát mutogatja a bulizni vágyó turistáknak. Ezúttal pedig egy jó szándékú családapára ereszti rá a bajt.

Evan (Keanu Reeves) boldog, családos fickó. Viszont kénytelen otthon maradni a hétvégére, nem tud nejével és gyerekeivel menni, mivel alaposan be van táblázva, szorít a határidő. Este nagy vihar kerekedik és két bőrig ázott fiatal nő csenget be hozzá. Evan jóhiszeműen beengedi őket, pár perc múlva a férfi számára kényesebb témáról folyik a diskurzus. És hát úgy alakul, hogy a derék családapa két meztelen nő között találja magát. Reggel pedig a két vendég nem igazán akar távozni, sőt, egyre durvábban viselkednek. Tovább “Knock Knock” »

4

Röviden: Circle

circleMit tennél meg azért, hogy élhess legalább még két percig?

50 ember tér magához egy sötét, vészjósló helyen, egy különös szerkezet körül állnak. Gyorsan rájönnek, hogy úgy két percenként belül valaki meghal. Ha valaki elhagyja a helyét azonnal elhalálozik. Mint kiderül, az emberek tudnak szavazni, el tudják dönteni, hogy ki legyen a következő áldozat. Beindulnak az agykerekek az egyéneknél, folynak az ötletelések és a szócsaták. Fekete, fehér, öreg emberek, terhes nő, kislány, rendőr, katona, széttetovált egyén és még lehetne sorolni. Eléggé változatos a felhozatal, a tömegben akad butább, gondolkodóbb-típus, úgy is mindegy-hozzáállású, érveket felhozó személy és vezéregyéniség. És ugye senki sem szeretne meghalni.

Aaron Hann és Mario Miscione műve eléggé érdekes, akár komoly társadalmi kritikát is megfogalmazhatnának. Csak éppen eléggé szűkös időt szabtak maguknak. A halálesetek közötti 2 perc alatt felvetnek ugyan lényeges kérdéseket, azonban a témákat a szűkös határidő miatt nem tudják alaposan kivesézni. Rengeteg karakter van, de kicsit megkedvelni, sajnálni vagy éppen azonosulni nem lehet velük.

Az alkotópáros erősen diktálja a tempót, hiszen másfél óra a végére kellett tudniuk a filmet (vagy végére akartak érni?). Annyit azért elérnek, hogy elgondolkodjunk, hogy vajon mihez kezdenénk, ha efféle szituációba keverednénk? A háttérben figyelnénk, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet vagy bólogatva beállnánk egy formálódó csapatba? Esetleg megpróbálnánk manipulálni mi magunk a tömeget? A Circle mélyebb mondanivaló,  egyúttal üresjáratok nélküli, egészen kellemes ütemű thriller-dráma. Eléggé érdekes, de mintha a rendezők nem merték volna kibontani a saját véleményüket a társdalomról. 60 % Tovább “Röviden: Circle” »

0

Röviden: Curve

curveNagyon régen volt a K-Pax. De még A titkok kulcsa is (hát még a Tintaszív és az Emésztő megszállottság…). Iain Softley rendező eléggé messzire került ezektől a művek minőségétől, egykoron még tehetséges filmesként tartották számon. Most pedig alig emlékszik valaki a nevére. És nem az ilyen Curve-féle thrillerekkel fog visszakapaszkodni. Lehetett volna egy izgalmas túlélődrámát összehozni, de láthatóan Softley nem is igazán igyekezett.

Julianne Hough karaktere felvesz egy segítőkész és szimpatikusnak tűnő férfit. Egy ideig a megfelelő mederben zajlik a társalgás, majd kiderül, hogy az utas nem is annyira normális alak kitenné a szűrét. Ám ez nem megy oly könnyen, majd balesetet szenvednek és a nő benn ragad az autóban.

Az ilyen filmeknél először is el kell érni, hogy a bajba jutott főszereplővel együtt tudjunk érezni, szorítani lehessen neki és várjuk, hogy a gazember meglakoljon. Azonban ásításoknál többre nem futja. Hough sorsa eléggé hidegen hagy és az olykor felbukkanó férfi sem tud érdekesnek, félelmetesnek vagy éppen igazi szemétládának tűnni. Ha alapvetően a cselekmény nagy része egyetlen helyen játszódik és van két főszereplőn összesen, akkor az alkotók vagy csúnyán mellényúlnak vagy lelkesen odateszik magukat. Sajnos a Curve eléggé bágyatag, ásítozós thriller-dráma lett.

0

Röviden: Sötét helyek (Dark Places)

darkplacesHa valaki szó szerint berobban valamivel a filmiparba, a következő nevével összefüggésbe hozható produkció kapcsán gyakran szóba kerül az előző alkotás. Gillian Flynn-t a krimiolvasók régóta ismerhetik, David Fincher pedig további rajongókat szerzett az írónőnek. A Holtodiglan joggal vált a 2014-es év egyik legjobbjává, illetve megérdemelten lett nyereséges. A Sötét helyek forgatásába nem Fincher filmje után vágtak bele, hanem gyakorlatilag egy időben zajlottak a két film munkálatai. Pedig ha a producerek és a produkciós cégek megvárták volna a Holtodiglan bemutatóját, talán végrehajtottak volna jó néhány változtatást Gilles Paquet-Brenner forgatókönyvén és elképzelésein.

Libby Day kislánykorában híres lett. Családját lemészárolták, bátyját gyanúsították meg a szörnyű tettel és el is ítélték. Libby gyakorlatilag ebből az esetből él, hiszen egy pár éves gyerek szomorú története és könnyes arca sokak számára megindító volt és könnyen megnyíltak a pénztárcák. Felnővén már nem tud ilyen egyszerűen nagyobb összeghez jutni, ezért fogadja el egy régi ügyekkel foglalkozó „klub” meghívását a gyűlésükre. Itt el kell mesélnie az egykori szörnyű pillanatokat.

Sejthető, hogy a megesett történések nem úgy zajlottak, ahogy eddig mindenki hitte. Várható a fordulat is, azonban Paquet-Brenner képtelen izgalmasan és érdekfeszítően elmesélni a cselekményt. Charlize Theron, Nicholas Hoult és Chloe Moretz is felsorakozott előtte, azonban tehetségük kiaknázatlan marad. Az író-rendező abszolút unalmasan tálalja a sztorit, a motivációk bemutatásával sem foglalkozik igazán. Igazi silány munka.

Tovább “Röviden: Sötét helyek (Dark Places)” »

4

Sicario – A bérgyilkos (Sicario)

sicario1

Tele a youtube ismert filmek átformált előzeteseivel. Így akár A pankrátor is kinézhet exploitation horrornak vagy a Jurassic Park romantikus vígjátéknak tűnhet. A Sicario-t a marketingesek akciófilmnek álcázták, legalábbis a trailer alapján egy feszültebb, lövöldözésekkel tarkított produkciónak látszott, ahol Emily Blunt odaver a mexikói drogpiacnak. Csak éppen a Sicario nem akció, nem nevezhető pörgősnek és ráadásul Blunt sem kőkemény. Tovább “Sicario – A bérgyilkos (Sicario)” »

1

Az ajándék (The Gift)

ajandekposter

Megeshet, hogy egy-két évtizeddel az általános iskola vagy a gimi után összefutsz egy osztálytársaddal, akivel talán nem is voltál jóban. Esetleg még bunyóztatok is vagy valamiért egyáltalán nem volt szimpatikus. De mégis egy sör mellett nosztalgiával gondoltok vissza a múltra és elnevetgéltek a régi hülyeségeken. Mert az egykori problémákon már rég túlléptetek. És minek bosszankodni azon a diákként eltöltött időszakon?

Simon és Robyan (Jason Bateman és Rebecca Hall) boldog házaspár. Van pénzük, most vettek új házat, a férfi előléptetés előtt áll. Szóval egészen jól megy sorok. Az áruházban futnak össze Gordo-val (Joel Edgerton), akivel Simon egy iskolába járt. Kedves, jó szándékú embernek tűnik, még meg is hívja a páros magukhoz. De Simon egyszerűen lekoptathatatlan és közelsége már túlzottan zavaró. Tovább “Az ajándék (The Gift)” »

0

Cop Car

copcarposzter

Újabb példa arra, hogy egy karakterorientált minimális összegből készült film is elég, hogy felfigyeljenek a rendezőjére. Colin Trevorrow is fejest ugrott a mély vízbe a Kockázatos túra után és az év egyik legtöbbet hozó filmjét tette le az asztalra a Jurassic World-del. Most pedig Jon Watts került közelebb a húsos fazékhoz, hiszen a Cop Car egészen a Pókember következő rebootjának rendezői székébe katapultálta. Nicolas Windign Refn pedig vakarhatja a fejét. Tovább “Cop Car” »

1

Röviden: Önkívület (Self/Less)

selflessAmikor kijött A sejt mindenki elégedetten csettintett és megjegyezte Tarsem Singh nevét. Lehet azt a filmet rossznak tartani, de tisztán látszott, hogy a rendezőnek egyedi vizuális látásmóddal rendelkezik. Habár első filmjéhez hasonló rémálomszerű történetet már nem vitt a vászonra, de az indiai direktor később is látványban erős alkotásokat produkált. Ám újabb thrillere forgatásán valamit otthon hagyott: Ezúttal nincs erős képi világ

Damien Hill (Ben Kingsley) hamarosan meg fog halni. Jól tudja, hogy nincs már sok hátra. Viszont esélye nyílik, hogy meghosszabbítsa életét. A pénz nem számít, így aláveti magát egy furcsa eljárásnak, aminek következtében tudata új testbe (Ryan Reynolds) kerül. Csak a leszurkolt nagyobb összegen kívül annyit kell tennie, hogy megszakítja a kapcsolatot addigi ismerőseivel. Ám később kiderül, hogy új testét nem laboratóriumi körülmények között alkották.

A testcserés történetek mindig izgalmasan hangzanak, a szokványos akciójeleneteken túl esély nyílik a morális dilemmák felvázolására, kibontására és esetleges megválaszolására. Ám az Önkívület az élet meghosszabbításával járó lelki vívódásokat, az új testben szerzett friss információk által kiváltott megdöbbenést egyáltalán nem sikerült hatásosan vázolni. Inkább csak úgy oda vannak vetve lelki vívódások, de mégsem hihetőek. Singh abszolút átlagos fut-rohan-lő thrillert dirigált, amelyben a kínálkozó ziccereket ügyet sem vet. Nincs benne semmi különleges, teljesen középszerű. A direktorban azért ennél sokkal több rejlik és a sztoriban is. Tovább “Röviden: Önkívület (Self/Less)” »