3

A könyvelő (The Accountant)

konyveloposzter

Valakinek beugrott a film közben A takarítónő klasszikus? Ha valakit hirtelen elkapna a kreativitás, a szöveget át lehetne írni, megszülethetne a A könyvelő sláger. „Mert nem mindenki képes arra amit ő csinál, kefét fog a kezébe és sika-sikál.” Nos, a főhős munkáját sem képes mindenki átlátni vagy elvégezni, fogja a tollát és ügyeskedik a számokkal.

Komolyabbra fordítva: Wollf (Ben Affleck) eléggé otthon van a számokban, de nagyon tartózkodó az emberekkel. Kevesen tudják róla, hogy autista, bár ezt a szót szinte ki sem merik mondani a történet során. Alapvetően jó indulatú, de monotonon és halkan elmondott mondatai miatt sokan faragatlannak vagy éppen nagyképűnek gondolhatják. Mellesleg olykor-olykor nevet vált, elköltözik, más személyazonosságot vesz fel. A maffiának dolgozott, nem igazán akad nála jobb. Viszont túl sokáig nem maradhat egyetlen helyen, ha menni kell, akkor fogja a titkos készpénz és lőfegyverkészletet, majd szép csendben odébb áll. Újabb ügye viszont legális, ki kell derítenie, hogy mi a gond egy cég könyvelésével. És Wolff azért nagyon is tudja, hogy mit jelent a pénzmosás. Hiszen nem csak abban jó, hogy fejben összeadjon-összeszorozzon bármilyen összeget. Remek a számok terén… és a fejlövésekben. Tovább “A könyvelő (The Accountant)” »

6

Inferno

infernoposzter

Dan Brown nem csupán író, hanem művészettörténész is, így nem esett nehezére, hogy kiemeljen a történelemből pár neves eseményt, hírt embert, ezek köré rafinált, furmányos, terjedelmes elméleteket tudott kitalálni vagy felkutatni. De a lényeg, hogy Robert Langdon professzor „személyében” népszerű figurával gazdagította a fikciós krimik-kalandregények sorát. A Da Vinci-kódra az egyház is felfigyelt és akár tetszik, akár nem, a közleményeik, illetve a tüntetések leginkább arra voltak jók, hogy a szerző könyvét a figyelem középpontjába állítása. Hollywood résen volt, lecsapott a jogokra, Ron Howard rendező pedig nem csak a loholásra, hanem a rejtélyekre, elméletek, teóriák magyarázatára is szorított időt. A Sir Leigh Teabing-nél zajló beszélgetés felettébb érdekes, bár nyilván kevés ember térít ki hitéből, inkább csak afféle szórakoztató szövegelés volt. Tovább “Inferno” »

4

Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál

írta Nikodémus

2016-10-kut-ernellaek-farkaseknal-1a

Kockázatos dolog napjainkban küldetéses művésznek lenni, s ha használnám e jelzőt, két alkotónk bizonyára tiltakozna, noha egyaránt úgy nyilatkoztak, legfrissebb, szeptember végén bemutatott filmjeikkel egyfajta korképet szeretnének adni az elgondolkodtatás szándékával. Gigor Attila és Hajdu Szabolcs nem beszélt mellé: mind a Kút, mind a Karlovy Vary Filmfesztiválon fődíjat nyert Ernelláék Farkaséknál felkavaró látlelet a jelenkori Magyarországról.

Tovább “Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál” »

0

The Purge: Election Year

purgeposzter4

Egyértelmű, hogy az alkotók kire fognak szavazni. Mintha a Blumhouse-nál csendesen elmosolyodtak volna, amikor az egyik párt bekopogtatott hozzájuk, leadták rendelésüket és közben pénztárcájuk mélyére nyúltak. Lelkes szenátornőben ég a vágy, hogy tegyen valamit Amerikáért és a csúnya, rossz, szegények számára hátrányos törvényt eltörölje, segítségére van pár jó útra tért „kisebbségi”. Kell is az erősítés, hiszen életére törő oroszok és nácik, illetve természetesen a begyepesedett, hatalmukat féltő nagyvezérek. Tovább “The Purge: Election Year” »

1

A homok alatt (Under sandet, 2015)

írta Nikodémus

2016-10-under-sandet-1

Az európai menekültválság megerősödésével párhuzamosan egyre-másra tűnnek fel európai filmfesztiválokon a témával behatóan foglalkozó szerzői filmek. Ki-ki társadalmi parabolába, szenvtelen szociodrámába vagy feszült thrillerbe csomagolva mondja el véleményét, ám nem hittem volna, hogy egy dán rendező nemrég bemutatott történelmi filmje lesz rám a legnagyobb hatással. Martin Zandvliet-nek az idei miskolci Cinefesten bemutatott (s három díjat is nyert) alkotása, A homok alatt észre-szívre egyaránt súlyos hatást gyakorol.

Tovább “A homok alatt (Under sandet, 2015)” »

2

Imperium

imperiumposter

„A legjobb történeteket az élet írja” – szokták mondogatni. És ugye mi lehet annál izgalmasabb, hogy egy fiatal, terepen tapasztalatlan FBI ügynök neonácik közé épül be annak érdekében, hogy megakadályozzon egy terrortámadást. Michael German szövetségi tapasztalatain alapszik az Imperium, aki sok-sok hónapot töltött el fajvédők között.

Nate Foster (Daniel Radcliffe) fontos feladatot kap. Az addig háttérbe szorított férfinek be kell jutnia az árjacsoportok belső köreibe, el kell érnie, hogy megbízzanak benne. Eleddig csupán a billentyűzetén pötyögött biztonságos körülmények között. A gyanú szerint ugyanis könnyen lehet, hogy bőrfejűek fejében sok ezernyi életet követelő terrorcselekmény megvalósítása fogant meg. Tovább “Imperium” »

2

Az élet ára (Eye in the Sky)

eyeintheksyposter

Pár évtizeddel ezelőtt még a kicsiny kamerák is elegendőek voltak ahhoz, hogy a nézőt ámulatba vagy éppen gondolkodóba ejtsék. Ahogy telt-múlt az idő, úgy fejlődött a technika és a filmesek is bevetették ezeket vagy éppen egy továbbgondolt verziót találtak ki. A lényeg, hogy a műholdak és központi lehallgatórendszerek rá tudják hozni a frászt az emberekre, már ha ügyesen és megfontoltan tálalták. A Nagy Testvér mindent lát, ennek jegyében itt a következő a fokozat: a drónok. Tovább “Az élet ára (Eye in the Sky)” »

1

A zátony (The Shallows)

zatony

A klasszikus Cápa óta értékelhető film a témában úgy-ahogy jött, de igazán jó nem készült. Nyilván ez is viszonyítás kérdése, hiszen kinek mi a mérce. Ha valaki odavan az olcsó B kategóriás termékekért, akkor bőven van miből választania, hiszen a SyFy és az Asylum mindig kedveskedik egy-egy újabb agymenéssel. Nagyobb költségvetés terén pedig jobbára a Háborgó mélységet szokták emlegetni a popcorn kategóriában, ki elrettentő példaként, ki szórakoztató filmként. Nos, A zátony nem váltja meg a világot, nem hiszem, hogy fenn fog maradni a köztudatban, de azért akadnak pozitívumok benne. Tovább “A zátony (The Shallows)” »

1

Green Room

greenroom

Csóró punkbanda járja az utakat, jó pénz reményében vállalnak fellépéseket és rendszeresen leszívják néhány verda üzemanyagát, így spórolva a benzinen. Az egyik koncert után kicsit ledöbbennek a fizetés láttán, így szinte azonnal rábólintanak a következő ajánlatra. 350 dollár? Persze, mehet a dolog. Kit érdekel, hogy a közönség neonácikból áll? Nincs is semmi gond, állnának is tovább dolguk végeztével, azonban egyikük még visszamegy telefonjáért, de egy fejbe szúrt hullát is talál. Hiába ígérgeti a csapat, hogy ők aztán gyorsan elfelejtik a történéseket, nem igazán akarják elengedni őket.

Tovább “Green Room” »

1

Pénzes cápa (Money Monster)

írta Nikodémus

2016-07-pénzes-cápa-1

Mi sem mutatja jobban Hollywood évtizedek óta zajló, s épp mostanság felerősödő infantilizálódását, hogy a grandiózus látványmozik, bugyuta vígjátékok vagy cukiskodó animációs filmek tengerében alig találni míves, karakter- és cselekményközpontú alkotásokat. A kétszeres Oscar-díjas színésznő Jodie Foster negyedik rendezése, az itthon június elején bemutatott Pénzes cápa ilyennek ígérkezett, s csaknem teljesíti is vállalását.

Tovább “Pénzes cápa (Money Monster)” »

1

Szemfényvesztők 2 (Now You See Me 2)

szemfenyvesztok2poszter

Három évvel ezelőtt a Szemfényvesztők pontosan azt tette, amivel egy cirkuszi bűvésztől elvárható: elszórakoztatta a közönségét. Mivel nem jellemző a filmiparra, hogy illuzionistákat állítsanak a középpontba, így nem is igazán lehetett behatárolni, hogy hova tegyük a lécet. Főleg, hogy túl sok komolyságot nem kellett várni, az agytekervényeket sem mozgatták meg igazán, hiszen a trükköket később leleplezték és elfogadhatóan elmagyarázták. Szóval arra tökéletes volt, hogy hátradőlve nachost-popcornt majszolva a vásznat bámulva elröppenjen két óra. Tovább “Szemfényvesztők 2 (Now You See Me 2)” »

3

Röviden: Triple 9

triple9John Hillcoat világ életében komor hangvételű filmeket készített, amelyekre a depresszív hangulat volt jellemző. Legalábbis sem Az út, Az ajánlat agy éppen a Fékezhetetlen nem nevezhető vidám történeteknek és a direktor járt útról nem tér le. Ezúttal Atlantában zajlik a cselekmény, a szereplők között akadnak rosszak, a nagyon rosszak és néhány jó. Vagyis van itt néhány korrupt zsaru, gengsztercsapat és egy-két tisztességesebb nyomozó.

A zsidó orosz maffiózóknak fontos dologra fáj a foguk. Michael Atwood (Chiwetel Ejiofor) pedig kénytelen úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek, mivel náluk van gyermeke. Zsarukból álló kis profi osztaga fényes nappal egy bank széfjéből megszerzik, amire szükségük van. Azonban a gengszterek vezére, Irina (Kate Winslet) újabb, még nehezebb küldetést bízna rájuk. Kemény dió, amit csak úgy lehetne megoldani, ha az összes zsaru a város másik felében nyüszögne. És ezt úgy lehet elérni, ha kinyírják a törvény egyik őrét.

Kell lennie egy hosszabb verziónak is valahol. Ugyanis Hillcoat eléggé sok karaktert mutat be, néhányukkal olykor nem is tud mit kezdeni, alig tudunk meg róluk valamit és a motivációk prezentálásával szűkmarkúan bánik. Alig két órás a film, de több, mint valószínű, hogy a figurák többsége nem csak ennyi időt kapott volna a cselekmény során. Legalábbis könnyen el lehet képzelni, hogy a szívtelen Irina, a sakkban tartott Atwood vagy éppen a fűkedvelő Jeffrey Allen (Woody Harrelson) jeleneteit megkurtították Viszont Hillcoat filmjében senki sem sérthetetlen, Matt Cook forgatókönyvíró úgymond mindenkinek „okoz némi fejfájást”, bár azért a vége felé már egy Shakespeare drámára hajaz. Különösen tetszetősek a realisztikus akciójelenetek, ami a bűnözők és a rendőrök csapatmunkáját helyezi előtérbe és nem kifejezetten egy személyre összpontosít. Kifejezetten ügyes munka, hogy a direktor eléri, hogy olykor ne csupán a jobbakért szorítsunk. 65 %