1

Green Room

greenroom

Csóró punkbanda járja az utakat, jó pénz reményében vállalnak fellépéseket és rendszeresen leszívják néhány verda üzemanyagát, így spórolva a benzinen. Az egyik koncert után kicsit ledöbbennek a fizetés láttán, így szinte azonnal rábólintanak a következő ajánlatra. 350 dollár? Persze, mehet a dolog. Kit érdekel, hogy a közönség neonácikból áll? Nincs is semmi gond, állnának is tovább dolguk végeztével, azonban egyikük még visszamegy telefonjáért, de egy fejbe szúrt hullát is talál. Hiába ígérgeti a csapat, hogy ők aztán gyorsan elfelejtik a történéseket, nem igazán akarják elengedni őket.

Tovább “Green Room” »

1

Pénzes cápa (Money Monster)

írta Nikodémus

2016-07-pénzes-cápa-1

Mi sem mutatja jobban Hollywood évtizedek óta zajló, s épp mostanság felerősödő infantilizálódását, hogy a grandiózus látványmozik, bugyuta vígjátékok vagy cukiskodó animációs filmek tengerében alig találni míves, karakter- és cselekményközpontú alkotásokat. A kétszeres Oscar-díjas színésznő Jodie Foster negyedik rendezése, az itthon június elején bemutatott Pénzes cápa ilyennek ígérkezett, s csaknem teljesíti is vállalását.

Tovább “Pénzes cápa (Money Monster)” »

1

Szemfényvesztők 2 (Now You See Me 2)

szemfenyvesztok2poszter

Három évvel ezelőtt a Szemfényvesztők pontosan azt tette, amivel egy cirkuszi bűvésztől elvárható: elszórakoztatta a közönségét. Mivel nem jellemző a filmiparra, hogy illuzionistákat állítsanak a középpontba, így nem is igazán lehetett behatárolni, hogy hova tegyük a lécet. Főleg, hogy túl sok komolyságot nem kellett várni, az agytekervényeket sem mozgatták meg igazán, hiszen a trükköket később leleplezték és elfogadhatóan elmagyarázták. Szóval arra tökéletes volt, hogy hátradőlve nachost-popcornt majszolva a vásznat bámulva elröppenjen két óra. Tovább “Szemfényvesztők 2 (Now You See Me 2)” »

3

Röviden: Triple 9

triple9John Hillcoat világ életében komor hangvételű filmeket készített, amelyekre a depresszív hangulat volt jellemző. Legalábbis sem Az út, Az ajánlat agy éppen a Fékezhetetlen nem nevezhető vidám történeteknek és a direktor járt útról nem tér le. Ezúttal Atlantában zajlik a cselekmény, a szereplők között akadnak rosszak, a nagyon rosszak és néhány jó. Vagyis van itt néhány korrupt zsaru, gengsztercsapat és egy-két tisztességesebb nyomozó.

A zsidó orosz maffiózóknak fontos dologra fáj a foguk. Michael Atwood (Chiwetel Ejiofor) pedig kénytelen úgy táncolni, ahogy ők fütyülnek, mivel náluk van gyermeke. Zsarukból álló kis profi osztaga fényes nappal egy bank széfjéből megszerzik, amire szükségük van. Azonban a gengszterek vezére, Irina (Kate Winslet) újabb, még nehezebb küldetést bízna rájuk. Kemény dió, amit csak úgy lehetne megoldani, ha az összes zsaru a város másik felében nyüszögne. És ezt úgy lehet elérni, ha kinyírják a törvény egyik őrét.

Kell lennie egy hosszabb verziónak is valahol. Ugyanis Hillcoat eléggé sok karaktert mutat be, néhányukkal olykor nem is tud mit kezdeni, alig tudunk meg róluk valamit és a motivációk prezentálásával szűkmarkúan bánik. Alig két órás a film, de több, mint valószínű, hogy a figurák többsége nem csak ennyi időt kapott volna a cselekmény során. Legalábbis könnyen el lehet képzelni, hogy a szívtelen Irina, a sakkban tartott Atwood vagy éppen a fűkedvelő Jeffrey Allen (Woody Harrelson) jeleneteit megkurtították Viszont Hillcoat filmjében senki sem sérthetetlen, Matt Cook forgatókönyvíró úgymond mindenkinek „okoz némi fejfájást”, bár azért a vége felé már egy Shakespeare drámára hajaz. Különösen tetszetősek a realisztikus akciójelenetek, ami a bűnözők és a rendőrök csapatmunkáját helyezi előtérbe és nem kifejezetten egy személyre összpontosít. Kifejezetten ügyes munka, hogy a direktor eléri, hogy olykor ne csupán a jobbakért szorítsunk. 65 %

0

Colonia

coloniaposzter

Ország az országon belül – Így lehetne jellemezni a Colonia Dignidad névre hallgató birtokot. A német igazságszolgáltatás elől menekülő, gyerekmolesztálással vádolt Pual Schrafer irányíthatta a 14.000 hektáros területet Kubában. A külső világ számára jótékonysági misszióként – közösségként jellemezték a kolóniát, azonban a diktatúrán belüli minidiktatúra afféle szigorúan őrzött munkatábor volt. A Pinochet-uralom alatt rengeteg ember került ide, akikről ezt követően semmilyen információt nem tettek közé, gyakorlatilag megszűntek létezni. Rendszeresek voltak a verések, fenyegetések, a molesztálások és az erőszak. Tovább “Colonia” »

6

Hurok

írta Nikodémus

2016-04-hurok-1

Van normális magyar thrillerünk, ráadásul igazi geek-módra időcsavargatós. Madarász Isti (Legyőzhetetlenek, A fekete múmia átka) ügyesen vette az első akadályt, ez azonban nem jelenti azt, hogy első nagyjátékfilmje hibátlan lenne (sőt), de hiába a néhol ritmustalan cselekmény, az itt-ott suta dialógusok, mindvégig átjön a lelkesedése. A Hurok ugyan (akárcsak főhőse) kissé lesántul a végére, de elér a célig.

Tovább “Hurok” »

1

Félvilág

felvilag

Ha valaki azt mondja a S.O.S. szerelem! és a 9 és ½ randi után, hogy a forgatókönyvíró, Köbli Norbertnek átlagosnál jobb, sőt, izgalmas filmekhez lesz közé, bizony eléggé szkeptikusan, kétkedő hümmögéssel fogadtam volna. Majd 2011-ben leesett az állam A vizsga láttán. Ki gondolta volna, hogy végre láthatunk egy izgalmas magyar thrillert? Majd A berni követ után már végképp meg kellett emelnem kalapom az alkotók és Köbli előtt. Ezek fényében némiképp apró csalódás a Félvilág, ugyanakkor még így az átlag felett teljesít. Tovább “Félvilág” »

0

Röviden: Solace

solaceposterrrA Hetedik után mindenki elégedetten dőlt hátra. A stúdió fejesei a szép bevételen legeltették a szemüket, a színészek és a rendező a hírnevét öregbíthette a thrillerrel és a nézők is magasztalták a remek filmet. Később a New Line berkein belül elgondolkodtak a következő részen és amikor befutott hozzájuk egy forgatókönyv, amelyben látnoki képességgel bíró doktor próbál elkapni egy raginált sorozatgyilkost kiadták a utasítást, hogy írják úgy át, hogy el lehessen adni folytatásnak. David Fincher ezt látva közölte, hogy előbb nyomna el a szemén egy csikket, minthogy belevágjon az Ei8ht-be. Belátta a stúdió is, hogy nem kellene erőlködniük, de azért az eredeti szkriptből csak elkészítettek egy filmet.

Sorozatgyilkos szedi áldozatait, a bizarr eseteket Joe Merriweather (Jeffrey Dean Morgan) és Katherine Cowles (Abbie Cornish) vizsgálja. Előbbi vonja be az ügybe régi ismerősét, a magányosan éldegélő, a múltján rágódó John Clancy-t (Anthony Hopkins), aki úgymond „lát” dolgokat és bizony vele ki tudnák lendíteni a holtpontról a nyomozást. Az öreg férfi vonakodva bár, de segít.

A történet eléggé érdekes, csak éppen nem tudták izgalmasan tálalni. Sőt, a brazil Afonso Poyart félvállról vette a munkáját, hiszen a felvetett „nézetkülönbségeket” nem tudja érdekfeszítően tálalni. Pedig a természetfelettit kezdetben elutasító Cowles és az olykor kissé faragatlanul viselkedő Clancy között kialakulhatott volna néhány remek, feszült vagy éppen viccesen hangzó párbeszéd, de a témát csak felszínesen érintik. A gyilkos indítéka pedig morális kérdéseket vethetett volna, amely hallatán akár magunkba mélyedtünk volna. Azonban ezt sem sikerült ügyesen kibontani vagy tálalni. Anthony Hopkins viszi a hátán a filmet, aki ezúttal is remek, de Morgan és Cornish halovány, Colin Farrell pedig eléggé gyengén teljesít. A Solace-ból többet is ki lehetett volna hozni, sokkal többet. Tovább “Röviden: Solace” »

2

Knock Knock

knockknockposter11

Eli Roth-ról elmondható, hogy szereti alaposan megkínozni és meggyötörni főszereplőit. Kannibálok közi veti őket, esetleg húsevő vírust ereszt rájuk vagy éppen Szlovákia sötét oldalát mutogatja a bulizni vágyó turistáknak. Ezúttal pedig egy jó szándékú családapára ereszti rá a bajt.

Evan (Keanu Reeves) boldog, családos fickó. Viszont kénytelen otthon maradni a hétvégére, nem tud nejével és gyerekeivel menni, mivel alaposan be van táblázva, szorít a határidő. Este nagy vihar kerekedik és két bőrig ázott fiatal nő csenget be hozzá. Evan jóhiszeműen beengedi őket, pár perc múlva a férfi számára kényesebb témáról folyik a diskurzus. És hát úgy alakul, hogy a derék családapa két meztelen nő között találja magát. Reggel pedig a két vendég nem igazán akar távozni, sőt, egyre durvábban viselkednek. Tovább “Knock Knock” »

4

Röviden: Circle

circleMit tennél meg azért, hogy élhess legalább még két percig?

50 ember tér magához egy sötét, vészjósló helyen, egy különös szerkezet körül állnak. Gyorsan rájönnek, hogy úgy két percenként belül valaki meghal. Ha valaki elhagyja a helyét azonnal elhalálozik. Mint kiderül, az emberek tudnak szavazni, el tudják dönteni, hogy ki legyen a következő áldozat. Beindulnak az agykerekek az egyéneknél, folynak az ötletelések és a szócsaták. Fekete, fehér, öreg emberek, terhes nő, kislány, rendőr, katona, széttetovált egyén és még lehetne sorolni. Eléggé változatos a felhozatal, a tömegben akad butább, gondolkodóbb-típus, úgy is mindegy-hozzáállású, érveket felhozó személy és vezéregyéniség. És ugye senki sem szeretne meghalni.

Aaron Hann és Mario Miscione műve eléggé érdekes, akár komoly társadalmi kritikát is megfogalmazhatnának. Csak éppen eléggé szűkös időt szabtak maguknak. A halálesetek közötti 2 perc alatt felvetnek ugyan lényeges kérdéseket, azonban a témákat a szűkös határidő miatt nem tudják alaposan kivesézni. Rengeteg karakter van, de kicsit megkedvelni, sajnálni vagy éppen azonosulni nem lehet velük.

Az alkotópáros erősen diktálja a tempót, hiszen másfél óra a végére kellett tudniuk a filmet (vagy végére akartak érni?). Annyit azért elérnek, hogy elgondolkodjunk, hogy vajon mihez kezdenénk, ha efféle szituációba keverednénk? A háttérben figyelnénk, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet vagy bólogatva beállnánk egy formálódó csapatba? Esetleg megpróbálnánk manipulálni mi magunk a tömeget? A Circle mélyebb mondanivaló,  egyúttal üresjáratok nélküli, egészen kellemes ütemű thriller-dráma. Eléggé érdekes, de mintha a rendezők nem merték volna kibontani a saját véleményüket a társdalomról. 60 % Tovább “Röviden: Circle” »

0

Röviden: Curve

curveNagyon régen volt a K-Pax. De még A titkok kulcsa is (hát még a Tintaszív és az Emésztő megszállottság…). Iain Softley rendező eléggé messzire került ezektől a művek minőségétől, egykoron még tehetséges filmesként tartották számon. Most pedig alig emlékszik valaki a nevére. És nem az ilyen Curve-féle thrillerekkel fog visszakapaszkodni. Lehetett volna egy izgalmas túlélődrámát összehozni, de láthatóan Softley nem is igazán igyekezett.

Julianne Hough karaktere felvesz egy segítőkész és szimpatikusnak tűnő férfit. Egy ideig a megfelelő mederben zajlik a társalgás, majd kiderül, hogy az utas nem is annyira normális alak kitenné a szűrét. Ám ez nem megy oly könnyen, majd balesetet szenvednek és a nő benn ragad az autóban.

Az ilyen filmeknél először is el kell érni, hogy a bajba jutott főszereplővel együtt tudjunk érezni, szorítani lehessen neki és várjuk, hogy a gazember meglakoljon. Azonban ásításoknál többre nem futja. Hough sorsa eléggé hidegen hagy és az olykor felbukkanó férfi sem tud érdekesnek, félelmetesnek vagy éppen igazi szemétládának tűnni. Ha alapvetően a cselekmény nagy része egyetlen helyen játszódik és van két főszereplőn összesen, akkor az alkotók vagy csúnyán mellényúlnak vagy lelkesen odateszik magukat. Sajnos a Curve eléggé bágyatag, ásítozós thriller-dráma lett.

0

Röviden: Sötét helyek (Dark Places)

darkplacesHa valaki szó szerint berobban valamivel a filmiparba, a következő nevével összefüggésbe hozható produkció kapcsán gyakran szóba kerül az előző alkotás. Gillian Flynn-t a krimiolvasók régóta ismerhetik, David Fincher pedig további rajongókat szerzett az írónőnek. A Holtodiglan joggal vált a 2014-es év egyik legjobbjává, illetve megérdemelten lett nyereséges. A Sötét helyek forgatásába nem Fincher filmje után vágtak bele, hanem gyakorlatilag egy időben zajlottak a két film munkálatai. Pedig ha a producerek és a produkciós cégek megvárták volna a Holtodiglan bemutatóját, talán végrehajtottak volna jó néhány változtatást Gilles Paquet-Brenner forgatókönyvén és elképzelésein.

Libby Day kislánykorában híres lett. Családját lemészárolták, bátyját gyanúsították meg a szörnyű tettel és el is ítélték. Libby gyakorlatilag ebből az esetből él, hiszen egy pár éves gyerek szomorú története és könnyes arca sokak számára megindító volt és könnyen megnyíltak a pénztárcák. Felnővén már nem tud ilyen egyszerűen nagyobb összeghez jutni, ezért fogadja el egy régi ügyekkel foglalkozó „klub” meghívását a gyűlésükre. Itt el kell mesélnie az egykori szörnyű pillanatokat.

Sejthető, hogy a megesett történések nem úgy zajlottak, ahogy eddig mindenki hitte. Várható a fordulat is, azonban Paquet-Brenner képtelen izgalmasan és érdekfeszítően elmesélni a cselekményt. Charlize Theron, Nicholas Hoult és Chloe Moretz is felsorakozott előtte, azonban tehetségük kiaknázatlan marad. Az író-rendező abszolút unalmasan tálalja a sztorit, a motivációk bemutatásával sem foglalkozik igazán. Igazi silány munka.

Tovább “Röviden: Sötét helyek (Dark Places)” »