0

Röviden: Menedék (Zookeeper’s Wife)

zookeperswifeCsodálatos állatkert üzemelt Varsóban, a Zabinski házaspár üzemeltette, a férfi és a nő odavolt munkájáért, szeretettel gondozta a bennlakókat. Azonban a II. világháború eljövetelével a várost lebombázták, az állatok jó része elpusztult, a maradékot pedig a németek lelőtték. Zabinskiék (Jessica Chastain és Johan Heldenbergh) tevékenységet váltottak a Lutz Heck (Daniel Brühl) engedélyével, titkon pedig zsidóknak segítettek, több száz embert bújtattak az évek során. Messziről hallatszott a dobpergés, ebből a filmből komoly díjesélyes lesz. De ahogy közeledett a bemutató, úgy csökkent a zsivaj körülötte, majd úgymond, effektíve csendben surrant be a mozikba és különösebb nélkül távozott. Egyáltalán nem meglepő, mivel Niki Caro rendezése egyáltalán nem erőteljes, kevésbé szomorú és drámai, mint amilyennek lennie kellene.

Chastain maga a tökéletesség, a legcudarabb percekben is csodálatosan néz ki. Ő a tiszta szívű nő, aki mindent megtesz az állatkákért, oroszlánkölyköket dajkál és kis elefántot éleszt fel. Mindenki odavan érte, még maga a Lutz is. Eléggé kilóg a többiek közül, amire még a ruházatával is ráerősítettek. Lelki szemeink előtt megjelenik Caro, amint erőteljesen mutogat Chastain felé, hogy tessék figyelni rá, adjon neki valaki egy díjat, vagy kettőt. Beleerőltették a romantikát (már ha lehet annak nevezni) is, még szép. Brühl-t sem hagyja hidegen Zabinskiné, de a karakterrel csúnyán elbánt a forgatókönyv, nem tudták meghúzni a határt, hogy mennyire legyen génekkel kísérletező náci tudós és gonosz német tiszt.

zookeperswife2Valahogy túlságosan is felszínes a történet, egyszerűen nem foglalkoztak a mélységeivel. Megmutatják a szenvedő embereket, de nem foglalkozik velük a film, láthatunk szörnyűségeket, de sikerült teljesen érzelemmentesen bemutatni. A varsói gettót és a kegyetlenkedéseket Zabinskiékon keresztül tárják elénk, akik ugyebár hősök, lehet nekik gratulálni, csak a film után vállunkat vonogatva állunk fel: Tudjuk ezt is, volt ilyen is. Szomorú történet, de nem érint meg. Szerették volna, hogy több legyen, ám mégsem foglalkoztak vele igazán, így maradt egy átlagos II. világháborúban játszódó drámai esemény.

Tovább “Röviden: Menedék (Zookeeper’s Wife)” »

2

Röviden: Power Rangers

rangersmagyarposzterAmikor beharangozták, hogy hozzálátnak a Transformers filmhez a legtöbben nosztalgiával gondoltak vissza gyerekkorukra, de a hirtelen jött lelkesedés mellett azért ott volt a kétség is. Mégis hogyan fognak ebből élvezhető sztorit kifacsarni? Aztán jött az előzetes, eléggé meggyőző volt és végül a végeredmény is tetszetős volt. Ennek fényében a Power Rangers sem indult hendikeppel. Hiszen lehet, hogy a szép, színes maskarákba öltözött fiatalok némileg furcsának tűnhetnek, de azért valljuk be, hogy ütős harcművész történetet lehet mögéjük rettyinteni. Már ha akarták volna, akkor lehetett volna ilyen is.

Maga a sorozat, vagy éppen a 90-es években legyártott két film gagyi volt. Nem akarom senkinek megsérteni a lelki világát, de már akkor is világosan látszott, hogy csak 6-7 éven alattiak tudják igazán élvezni és semmiképpen sem ajánlatos most elővenni. Mivel ha valakinek egykor tetszett, eléggé esélyes, hogy az illetőnek egy szép emlékkel lesz kevesebb. Viszont maga az újabb produktumban megvolt az esély, hogy ütős, frappánsan megkoreografált bunyókat mutogassanak és a végén a Rangerek harci „járművei” egy látványos, Transformers-szerű ütközetbe induljanak.

Még a nyitány alatt is reménykedhetünk, hiszen a rendező eléggé ügyesen filmezte az autósüldözést-menekülést, rá lehetett fogni, hogy ez aztán egyáltalán nem volt rossz. De ami ezután jött, arra nincs mentség. A zűrös múltú főhősök elméláznak és drámáznak. Rajtuk múlik a világ sorsa? A felmerülő kérdéseket inkább hagyjuk, nem itt kell „de hát hogyan és miért?” értetlenkedését elsütni. Ám amikor már csak a tinik vívódását, „Jaj, nem akarom” ábrázatát látjuk a türelem is elfogy. Majd végre eljön az idő egy kis csihi-puhira, csakhogy ezzel mit sem foglalkoztak és eléggé gyatra vágói munka szemtanúi lehetünk. Lehet, hogy effektek terén nem, de azért egyes sorozatokban sokkal jobb és ütősebb bunyókat látni. Így a végeredmény tulajdonképpen nem más, mint egy tinidráma felhígítva némi sci-fivel. 20 %

Tovább “Röviden: Power Rangers” »

0

Röviden: Bye Bye Man – A rettegés neve

byebyemagyar

Temérdek városi legenda van és bizony mindegyikből lehetne épkézláb horrort forgatni. Lehetne, csak akarni kell. És hozzá lehet állni úgy is, hogy majd a munkálatok során szépen kikerekedik belőle egy érdekes történet. A Bye Bye Man mumusa eléggé izgalmas jelenség, elég kiejteni a nevét vagy csak rá gondolni és máris kész a baj. Hallucinációk révén szörnyűséges dolgok elkövetésére vehet rá. Nem túl eredeti ötlet, viszont hozzáértő kezekben félelmetes filmet lehet faragni belőle. Nos, sohasem veszi ki jól magát, ha valamit ide-oda tologatnak,nehezen tudják megtalálni a bemutató dátumot. 2015 novemberében ért véget a horror forgatása, majd némi csúsztatgatás után 2017 elején (itthon április 27-től) küldték az amerikai közönség szeme elé. Talán jobb lett volna elfeledkezni a létezéséről, pont mint az említett mumusról.

Tinikért kellene izgulnunk, akik egy ház kibérlése után ismerkednek meg a névvel, amit jobb lett volna, ha nem ejt ki senki. Ki kell üríteni az elmét, nehogy valami rettenetes történjen, de hát ez nem megy oly könnyen és nem a Habcsókemberke jelenik meg. Sajnos a rendezőnő nem nyúlt túl kreatívan az alapötlethez, eléggé nagy hülyeségnek tűnik, hogy éppen úgy próbálkozik valaki elfeledni a horrorisztikus rémséget, ha folyamatosan lefirkálja, hogy ne gondolj rá. Ugyan az első percek még érdekesnek tűnhetnek, de később már csak azon kell aggódni, hogy az állkapcsunk ne akadjon ki a folytonos ásítástól. A fiatal színészek totálisan gyenge teljesítményt nyújtanak és eléggé bosszantó, hogy egyes helyzetek csak úgy lógnak a levegőben, mintha akartak volna kezdeni valamit pár ötlettel, csak menet közben elfeledkeztek róla. Ügyes rendezéssel és operatőri munkával a „Ne gondolj rá” sztoriból nézhető filmet lehetett volna faragni. Viszont legalább a mumusról nagyjából olyan gyorsan feledkezünk meg,mint erről a gyenge minőségű alkotásról. Mert a Bye Bye Man ezúttal nem a rettegés neve, hanem a komplett unalomé.

imdb: 4,2 Tovább “Röviden: Bye Bye Man – A rettegés neve” »

0

Röviden: Blair Witch

tn_1blairwitchposzterMinden idők egyik legsikeresebb found footage műve az Ideglelés volt. Akkoriban még nem volt elterjedt ez a műfaj, másrészt elég sokan gondolták úgy, hogy valóban megtörtént események pörögnek a szeme előtt. 1999-ben a horror beíródott a filmtörténelembe, az alkotók többsége pedig szépen eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Azóta se nagyon lehetett hallani róluk. A rendezők időnként felemlegették, hogy csak kellene egy korrekt folytatás, de aztán minden maradt a régiben. Tavaly a San Diego-ban zajló Comic Conon mindenki felkapta a fejét, amikor kiderült, hogy a The Woods tulajdonképpen az Ideglelés folytatása. A jelenlevő tömeg örvendezett, bár ezen az eseményen tulajdonképpen mást se csinálnak.

Már a bejelentés előtt is rákerülhetett a várólistára a film, hiszen Adam Wingard és Simon Barrett dolgozott rajta. A You’re Next és a The Guest kellemes meglepetés volt tőlük, utóbbi 2014 egyik legjobbja volt. Ám ezúttal sikerült összerántani egy színtiszta ócskaságot.

Hogyan is kapcsolódik az első filmhez? Heather öccse szeretne rájönni, hogy mi történhetett pár évvel ezelőtt a fák között, szóval fogják a kamerájukat és néhány elindulnak abban a bizonyos erdőben. Találkoznak egy-két ismeretlennel, aztán beköszönt a rettegés és a félelem is. Mármint számukra, mert az egészen cselekmény roppant andalító, a karaktereknek egyáltalán nem lehet szorítani. A színészi játékot még be lehet tudni annak is, hogy a film kedvéért átvedlettek totál amatőrbe. A hangulat nulla, a dialógusuk gyengék, a szereplők gondolkodni nem igazán tudnak. Teljesen élvezhetetlen az egész. Tovább “Röviden: Blair Witch” »

2

Röviden: Kubo és a varázshúrok (Kubo and the Two Strings)

kuboMiközben a nagy stúdiók vívják örök csatájukat a különböző műfajú filmek piacán, a küzdelem hátterében a kisebb cégek is próbálják felhívni magukra a figyelmet. A Disney, a DreamWorks, a Blue Sky vagy éppen az Illumination egymással vetélkedve próbálják behúzni a közönséget a különféle családi szórakozásokkal. Azonban a stop motion technikát magas szinten űző Laika sajnos a háttérbe szorítva érvényesülne. Minőségi termékeket ad ki, nem is ezzel van a gond, hanem történetei sokkal komorabbak, gyerekek számára egyes helyzetek túlságosan félelmetesek.

A Kubo és a varázshúrok sem feltétlenül fiataloknak készült. Hiába a remek képi világ, látvány és kiválóan összerakott és megalkotott történet, nem lehetne nyugodt szívvel ajánlani családok részére. Talán éppen ezért teljesített alul a kasszáknál, márpedig nagyon is megérdemelte volna a kimagasló bevételt. A címszereplő félszemű srác a közelben lakó falusiaknak mesél rég letűnt korról, amelyet csodálatos hangszerével életre keltett papírlapokkal tesz igazán lenyűgözővé. Édesanyja intelmére egy alkalommal nem hallgat és miután sötétedés után nem megy haza megjelennek nagynénjei, akik – hogy úgy mondjam – ikerdémonok. Őket és persze a gonosz Holdkirályt csak úgy tudja legyűrni, ha megtalálja édesapja egykori fegyverzetét.

Rendkívül kreatívan oldották meg feladatukat az alkotók. Nem vették félvállról a munkát, a pár percnyi hajós játszódó jeleneteket 19 hónap alatt sikerült vették fel. Szívvel és lélekkel álltak a feladathoz és ez látszik a kész produkción is. A Kubo-t kísérő mogorva majom és a vicces kedvű Bogár szamuráj is abszolút érdekes karakterek, ráadásul nem csupán Kubo-ért szoríthatunk, hanem mindvégig foglalkoztathat minket édesanyja sorsa is. Akadnak rémisztő, kísérteties alakok útjuk során és a nagy kalandba sikerült mondanivalót beleszőni a múltról, az emlékezésről és a szülőkről. Varázslatos, 90 %. Tovább “Röviden: Kubo és a varázshúrok (Kubo and the Two Strings)” »

2

Röviden: Skiptrace – Zűrös páros (Skiptrace)

skiptraceMogorva, kemény öklű, de alapjában véve jólelkű férfi és egy másik, vicceskedő, talán simlis, ám lelkiismeretes alak kénytelen-kelletlen együtt átloholni a fél világon. Út közben szépen összecsiszolódnak, egyik kalandos helyzetből keverednek a másikba és a végén szépen leverik a nagy ellenfelet. Volt idő, amikor egészen sok film épült erre a sémára, de most az egykor szebb pillanatokat is megélt Jackie Chan, Johnny Knoxville és Renny Harlin próbálkozott némileg élvezhető alkotást kihozni a sablonos alapanyagból. Elárulom: felemás sikerrel.

Bennie Chan (Chan) Hong Kong-i nyomozó és egy amerikai szélhámos (Knoxville) közös útja nem megy épp a legsimábban. Viszonylag könnyed utazásnak indult, de aztán kénytelenek nagyobb sebességre kapcsolni és a menekülés Mongólián, a Góbi sivatagon keresztül zajlik. Időközben Bennie rájön, hogy a piti bűnözőnél van valami, ami segíthet lebuktatni az általa régóta keresett Matador gengsztert.

Chan már nem a régi, de nem is várható el, hogy 60-on túl olyan akciójeleneteket mutasson, mint 20-30 éve. Látszik is, hogy már nem vállal be hosszabb bunyókat és nincsenek hosszabb snittek a de azért még így is próbál kreatívan felhasználni bármit, ami kezébe kerül. Nem Chanen múlott a dolog. Knoxville? Vagy épp olyan fejet vág, aki éppen aludni készül vagy mint aki ledöntött néhány felest a torkán. Ha összeszedte volna magát és egyáltalán írtak volna normális szövegeket neki, még akár egy korrekt duó is lehettek volna. Harlin sem erőlteti meg magát, pár jobb jelenetet leszámítva unalmasan tálalja a cselekményt. De a kínaiak számára ez elég, kasszasikerré tették a filmet, ezek után nem csoda, hogy odavannak néhány hollywoodi vacakért.

Tovább “Röviden: Skiptrace – Zűrös páros (Skiptrace)” »

2

Röviden: Énekelj! (Sing)

enekeljAz aranyos, cuki kis állatkákért mindenki odavan. Mivel lehetne az érdeklődést még magasabb szintre emelni? Jó, oké, nyilván fülbemászó dallamokkal. De mi lenne, ha inkább közismert számokat adnának elő egy animációs filmben? Toldjuk meg mindezt úgy, hogy a történet szerves része legyen egy tehetségkutató. Hiszen milliók ülnek le megnézni az X-Faktort és társait.

Sztori? Karakterek? Felesleges, legyenek csak papírvékonyak. Ha az állatokat és az éneklős show-t összemixeljük szinte kizárt, hogy bukjunk vele. A szórakoztatóbizniszben tevékenykedő, pénzügyileg padlón lévő fejéből kipattan a Nagy Műsor ötlete és máris lehet a figurák szájába adni a különféle dalok szövegeit.

Bejáratott sablonokra építkeznek az alkotók, egy bizonyos ponton felerősödik a dráma és a gond is, de aztán minden sínre kerül. A szereplők között akad többgyermekes férjes malacanyuka, nagyképű kisegér vagy éppen dalolászni szerető, bűnözőcsaláddal bíró gorillasrác is. Ám egyikükkel sem lehet azonosulni igazán, a szűk játékidőben, mosolyogni és nevetgélni rajtuk igen, de közelebb kerülni hozzájuk nem lehet. Eléggé vérszegény ez az egyveleg, bár ha az Universal/Illuminationnak nem kellett túlzottan törnie magát a Minyonokkal, akkor miért próbált volna kreatív lenni ezzel az animációval? 50 % Tovább “Röviden: Énekelj! (Sing)” »

0

Röviden: Bezárva (Shut In)

bezarvaAmikor a moziban láttam a Bezárva előzetesét valahogy úgy éreztem, mintha vért izzadva rakták volna össze, hogy izgalmas filmnek látszódjon és minden erejükkel azon voltak, hogy elhintsék, hogy valamiféle eszméletlenül nagy csavart fogunk kapni. Naomi Watts és Jacob Tremblay miatt viszont volt okunk a bizakodásra, hiszen bizonyítottak már. Ráadásul az újonc Christina Hodson is egyre nagyobb volumenű munkákat kap (Harley Quinn, Űrdongó spin off).

Watts egyedülálló anyukát alakít, aki kissé belefáradt már, hogy gondozza a folyamatos ápolásra szoruló lebénult fiát. Méghozzá mindentől messze éldegél, ahol nagyjából csak azért fordulnak meg az emberek, mivel a nő pszichológus. Gondozásába venne egy kisfiút, ám hamarosan nyoma vész és úgy tűnik, hogy a hideg, zord időben elhunyt.

Nyilvánvaló, hogy egy sablonsztorit is el lehet adni, ha jó a körítés. Szinte dühítő, hogy nem használták ki a leszerződtetett színészeket, hiszen alapvetően tehetséget brigádot nyertek meg a horrorhoz. Hiába a pozitív lelkesedés a film iránt, elég gyorsan kiderül, hogy túl sok jót nem kell várni tőle. Ennek oka, hogy sikerült a lehető legálmosítóbb módon tálalni a történetet, amit próbálnak félelmetesebbé tenné Watts álomjeleneteivel és a hirtelen ijesztegetésekkel próbálnak kizökkenteni a méla unalomból. Tovább “Röviden: Bezárva (Shut In)” »

0

Röviden: Trollok (Trolls)

trollokposterThomas Dam favágó és halász 1959-ben nem engedhette meg magának, hogy lányának karácsonyi ajándékot vegyen, ezért inkább saját maga által készített bábúkat adott csemetéjének. Nevük is lett: Trollok. Idővel kikerült a piacra és az eltelt évtizedek alatt is nagy népszerűségnek örvendtek. Köréjük szőtt sztori? Nem igazán volt.

Nem meglepő: manapság szinte mindenből születhet film vagy animáció. Ha volt Angry Birds és hangulatjelekből is születik egy „mese”, akkor miért ne lehetne a Trollokból is valami? A DreamWorks-nél adták ki az utasítást egy animációs filmre. Mit találtak ki? Az apró és színes lényekre jellemző, hogy folyamatosan táncoltak, daloltak és öleltek, majd rájuk találtak a bergeniek, akik évente egy alkalommal elfogyasztottak jó néhány trollt, ezáltal rövid időre ők is boldogok lehettek. Viszont a vidám apróságok megelégelik, hogy csemegéznek belőlük, ezért kereket oldnak.

Eredetiség? Elsőre mi ugorhat be? A Hupikék törpikék, akikre nagyjából ugyanúgy viselkednek (elég csak a rajzfilm sorozat intróját megnézni). Ráadásul ellenfelük, Hókuszpók szintén szeretné megenni az apró törpicsekeket. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a trollok vezetője kvázi Törpapa hasonmás, lánya meg akár lehetne Törpilla is. Koppintás, elég durva koppintás és ebbe még sikerült belekavarni Hamupipőke jól ismert történetéből is. Ezek után meg se lepődjünk, hogy nem original dalokat énekelnek a karakterek, hanem hozott számokból dolgoztak. Na de legalább volt az alkotókban annyi, hogy ezekből egy egészen tűrhető és szórakoztató animációt készítettek. Tisztán látszik, hogy miből merítettek, de legalább dolgoztak rajta, nem csak úgy ímmel-ámmal álltak hozzá a munkához, sőt, a dalolászás is eléggé eltalált. Van itt sok öröm, kaland, szerelem és dráma is. Inkább kicsiknak, mint nagyoknak ajánlott, de azért az „öregebbek” számára sem lesz szenvedős. 65 % Tovább “Röviden: Trollok (Trolls)” »

1

Röviden: ARQ

arqRenton (Robbie Amell) felriad álmából, vet egy pillantást az órára, majd barátnője (Rachael Taylor) felé fordul. A következő másodpercben maszkos alakok törik rájuk az ajtót. A férfinak sikerül kiszabadulnia karmai közül, de a lépcsőn lebucskázva kitöri a nyakát. Amikor ismét magához tér az ágyában találja magát, az óra ugyanannyit mutat és barátnője is mellette fekszik. Újra maszkos alakok szakítják be az ajtót. Renton időhurokba került.

Pár millió dolláros sci-firől van szó, amely csupán néhány helyiségben játszódik, a külvilágba csak néhány perc erejéig jutunk ki. Az információfoszlányokból megtudjuk, hogy súlyos energiahiányban vagy válságban szenved a Föld és valamiféle szörnyű háborúskodás miatt eléggé lepusztult állapotban van a bolygó. Ennek kivesézésére nem sok figyelmet fordítanak, ami miatt némi hiányérzetünk lehet. Azonban sokkal nagyobb gond, hogy a Tony Elliott rendező-forgatókönyvíró nem használta ki a „Restart” adta lehetőségeket. Nem vár senki egy Idétlen időkig vagy éppen Holnap határa-szerű próbálkozást, de Renton túlságosan is kevés alkalommal él az időhurok adta előnnyel. Így csupán néhány újrakezdést élünk meg,  Elliott inkább a szereplők kapcsolatát és a problémákat mutatná be. Kiben lehetne megbízni? De azért még jobb kérdés lett volna, hogy miképp alakulna, ha másképp próbálnák meg?

Többet lehetett volna kihoznia a posztapokaliptikus környezetből, a világ bemutatásával és az időhurokból. Habár a szereplők jól játszanak, de az ARQ mégis inkább egy be nem fejezett minisorozatra hasonlít. Unalmasnak vagy túlságosan bosszantónak nem nevezhető, korrekt darab. Tovább “Röviden: ARQ” »

0

Röviden: Bármit megtehetek (Absolutely Anything)

barmitmegtehetekMonty Pyton! A csapat egykoron fenomenális filmeket készített, a Brian életéből vagy éppen a Gyalog galoppból mindmáig lehet idézgetni. Nem járt el műveik felett az idő, mostanság ugyanúgy lehet hahotázni a poénjaikon. Elég régóta nem készítettek újabb produkciót, de a Megtehetek bármit vígjáték miatt újra összegyűltek, bár jobbára csak a történet szempontjából fontos földönkívüliek hangját adták, illetve Terry Jones volt a rendező. Persze azonnal felrémlik előttünk a sok remek jelenet a régmúltból, ám kiderül, hogy jelenlétük csupán marketingfogás.

A Simon Pegg által játszott Neil tanárként próbál boldogulni, életével nem lehet elégedett. De ahogy a Minde6ó-ban, ő is olyan erőre tesz szert, aminek segítségével bármilyen kívánsága valóra válik.

absany

Te mit tennél, ha bármit megtehetnél? Nos, igen, bizonyára először jobbá tennéd a saját és a haverod életét. Mert ugye azért kicsit (vagy nagyon) önzőek vagyunk és a világ problémái csak később jutna eszünkbe. A poénok nagy része éppen ezért arra épül, hogy Neil kívánságai nem úgy mennek végbe, ahogyan azt elképzelte. Bár ezek elég nagy hányada nem talál be vagy csak egy félmosolyra futja, ugyanakkor akad néhány egészen remek jelenet is. Kate Beckinsale helyett bármely más jól kinéző színésznő beugorhatott volna, jelenléte nem oszt nem szoroz. A többi karakter pedig úgy viselkedik, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő. Végső soron a film animációként jobban működött volna. Nagy potenciál volt a sztoriban. 50 %

0

Röviden: A barátságos óriás (The BFG)

baratsagosEmlékszem, régen ha meghallottuk Steven Spielberg nevét, biztosak voltunk benne, hogy emlékezetes filmet fogunk látni. A rendező tudott mesélni és mi szerettük, ahogy előadta a történeteit. De aztán valahogy már nem tudta a benne rejlő gyereket előcibálni, a drámái pedig vagy középszerűek vagy eléggé feledhetőek lettek. A Tintin nem volt igazán magával ragadó, a Lincolnt Daniel Day-Lewis jelenléte mentette meg, a Kémek hídja sem volt az igazi. A barátságos óriással bizonyíthatott volna, de ezek után már eléggé aggódom a Ready Player One miatt.

A veterán direktor Roald Dahl regényét adaptálhatta. Sophie a londoni árvaházban éldegél, egy este megdöbbenve vesz észre egy óriás alakot, aki gyorsan el is rabolja a lányt és magával viszi az óriások országába. Össze is barátkoznak, mint kiderül, Sophie hatalmas barátja álmokkal foglalkozik és mondhatni ő az egyedüli a fajtája közül, aki barátságosabb és nem eszik embert.

bfg

Spielberg a Hadak útjában egy paciról akart mesélni, de eléggé szentimentálisra sikeredett, nagyon félrement, ahogy a „főszereplő” egyébként érdekes megpróbáltatásait próbálta bemutatni. A barátságos óriás szintén csak nyomokban tartalmazza azt a Spielberget, aki olyan kiválóságot adott ki kezei közül, mint a Hook. Sajnos sokszor túlságosan unalmassá, elnyújtottá válik. Ám két igazán nagy problémája van a filmnek. Az egyik az óriás beszéde, Habó ugyanis eléggé furcsán kommunikál, kiforgatja a szavakat, amelyek teljesen más értelműek, mint amire gondol. Nem lehet Geszti Péter verbális csűrés-csavarást elvárni, de azért olykor nagyon is fárasztó. A másik a Sophie-t játszó kislány, az újonc. Ruby Barnhill aranyos és szimpatikus, de meggyőzőnek nem lehet nevezni, Mark Rylance sokkal jobb nála. Vizuálisan abszolút rendben van a film, a látványba nem lehet is lehet belekötni, tökéletes. De sajnos a remek effektek nem elég egy meséhez, Spielberg már nem tud lehengerlő és varázslatos cselekményt úgy bemutatni, mint anno a Hooknál.
Tovább “Röviden: A barátságos óriás (The BFG)” »