1

Mire megvirrad – A szerelem útján (Before We Go, 2014)

írta Nikodémus

2015-12-before-we-go-1

Apró gyöngyszem szilveszterre.

„Csendben ne lépj az éjszakába át” – szólalna meg bennem Dylan Thomas klasszikus verse, de ez az éjszaka most egészen más: titokzatos, gyönyörű, hívogató és kacér. Ám mielőtt a szerencsétlenül félrefordított magyar cím láttán valamilyen álromantikus blődlire gondolnánk, A szerelem útján már első jeleneteiben eltéríti várakozásainkat. Chris Evans első rendezése ugyanis Richard Linklater zseniális Mielőtt-trilógiájának nyomába kíván szegődni, és majdnem sikerül is neki.

Tovább “Mire megvirrad – A szerelem útján (Before We Go, 2014)” »

3

A Hídember (2002)

írta Nikodémus

2015-03-hídember-1

A filmet ma vetíti a Duna TV 21.50-kor.

Ideges vonósok ütemére forog a kerék az éjszakában – egy tehetős beteget szállítanak sürgősen az intézetbe, kiről az a hír járja, hogy megháborodott. A doktor nyugtatgatja a pácienst, aki egzaltáltan motyogja szörnyű önvádját. 1848-ban járunk, a dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc kezdetén – a döblingi tébolydában. Ez a felütés több szempontból is kulcsként szolgál: megérteti a nézővel, hogy nem történelmietlenül kiszínezett Jókai-képeskönyvet lát, hanem egy szenvedélyes, nagy ember végső lemeztelenedését. Talán ez, talán a forgatás és a bemutató körüli politikai hajcihő – avagy mindkettő – akadályozta meg a filmet abban, hogy befussa a hozzá méltó pályát. Pedig A Hídember számos erénnyel (és nem kevés hibával) bírván grandiózus kísérlet a népszerű történelmi film műfajának újragondolására.

Tovább “A Hídember (2002)” »

5

A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)

a szurke 50 arnyalata poster

Eljött az ideje annak, hogy itt, a Droidon is beszéljünk kicsit arról az alkotásról, ami már hetek óta izgatta/izgatja a népet szokatlan témájának és véleményem szerint zseniális előzetes kampányhadjáratának köszönhetően, amivel extrém véleménynyilvánításra sarkallta a moziba járókat… és érdekes módon azokat is, akik nem látták a filmet. Kétségtelen, hogy Magyarország eddigi  legnagyobb, 244 millió forintos nyitóbevételt jegyzi, ami azóta még legalább 80 millióval nőtt, és még nincs vége, a számok a mai nappal is csak növekednek. Előre leszögezném, hogy A szürke ötven árnyalatát inkább tartom egy érdekes  jelenségnek, ami több kérdést vet fel arról, hogyan  vélekednek, mit reagálnak az emberek (és megint  hangsúlyozom, nem feltétlenül film- vagy könyvkedvelők)  mikor a szexualitás témája kerül terítékre, mint egy, a romantika köpenyébe burkolt szadomazochizmusnak (vagy akár fordítsuk meg a burkolás irányát, ugyan mindegy). Sőt, tovább megyek: olyan szép társadalmi és pszichológia-rajz bontakozik ki a filmet lereagáló internetes kultúrából, vagyis az anonim felhasználók kommentjei mögött rejtőző rossz kapcsolatok, önbecsapás, prűdség, naivitás, elfojtott vágyak üzeneteiből, hogy komolyan mondom, a szakembereknek vagy diploma előtt álló, ezen területen tanuló egyetemistáknak tökéletes témaválasztás lehetne.

Tovább “A szürke ötven árnyalata (Fifty Shades of Grey)” »

2

Káprázatos holdvilág (Magic in the Moonlight)

írta Nikodémus

2014-12-káprázatos-holdvilág-1

Woody Allen szerintem túl van már a filmkészítés terápiás, sikerhajhászós és létfenntartó fázisán egyaránt, az éves adagot csupán csak azért dobja össze, hogy közben jól érezze magát. Hogy mi, nézők is jól érezzük-e magunkat, az már nehezebb kérdés, s ha elfogadjuk a W.A. utóbbi évtizedeinek munkásságát nagyjából pontosan leíró “egy jó, egy rossz” leosztást (ismerős valahonnan? Mondjuk, Star Trek?…), akkor most a bravúros Blue Jasmine után most valami rosszabbnak kell jönnie. Jön is, nagy sajnálatunkra. A Káprázatos holdvilág varázslatot ígér filmvásznon innen és túl, ám bántóan hiányzik belőle minden olyasmi, ami Woody Allen mozijait szerethetővé teszi.

Tovább “Káprázatos holdvilág (Magic in the Moonlight)” »