2

The Crown – 1. évad

írta Nikodémus

2017-10-the-crown-1

VI. György király – ebből a filmből lehet ismerős – (Jared Harris – ő pedig innen) éppen krákog. A köhögés csaknem fulladozásba torkollik, előkerül a zsebkendő, ami aztán megtelik vérrel. A második világháborúban vagyunk, majd ugrunk az immár nagybeteg király nagyobbik lányának, Erzsébetnek az esküvőjére. Az arisztokratikus pompát azonban megelőzi egy szűk körű szertartás. Vőlegényének, Fülöp hercegnek (Matt Smith) le kell mondania minden rangjáról (többek között a görög trón-várományosságról), hogy feleségül vehesse a (most még) hercegnőt. Sötét terek és még sötétebb tekintetek üzenik: a brit főméltóságok nem látják szívesen a kissé izgága, lázadó jellemű Fülöpöt az udvarban. Pedig sejtik, hogy nemsokára ő is mellékszereplő lesz választottja, az események tragikus alakulása folytán királynővé koronázott II. Erzsébet (Claire Foy) oldalán. Ez a felütése a Netflix (Sonyval együtt készített) presztízs-sorozatának, mely a leghosszabb ideig (mindmáig) uralkodó brit királynő pályáját követi végig. Peter Morgan író-kreátor rutinosan (hiszen ismerős neki a terep) nem is hibázza el: már az első évad alapján kijelenthető, hogy a Crown az utóbbi idők egyik legkimunkáltabb sorozata.

Tovább “The Crown – 1. évad” »

2

Peter Morgan elutasított James Bond története

jamesbondEgy sikeres franchise során megesik, hogy néhány történet nem nyeri el a stúdió és a producerek tetszését, ami végül a kukában landol vagy csak egy-két gondolatot tartanak meg belőle.  A Sony Kind of Hero könyvben esik szó arról, hogy  Peter Morgan vázolta a James Bond producerei számára a Once Upon a Spy címre keresztelt sztorit, ami hallatán a fejesek csak a fejüket rázták. A film a Judi Dench által játszott M fiatalabb énjével nyitott volna. A nő a hidegháború alatt Berlinben ügyködött MI6 ügynökként, megismerkedik és összemelegedik egy KGB-ssel. 30 évvel később a férfi (valószínűleg közös gyermek) fia megpróbálja kinyírni M-met, aki arra utasítja a 007-est, hogy találja meg és iktassa ki. Azonban a végén úgy alakul, hogy Bondnak ki kell nyírnia felettesét.

Miután Neal Purvis és Robert Wade hozzálátott az új sztori megírásához, néhány részletet megtartottak. Nothing is Forever néven futott az első változatuk, amiben M szintén elhalálozik. Raoul Sousa (később átnevezték Raoul Silvára). Ő a felelős a Barcelonai metrórobbantásért, majd M egy biztonságos házba menekül, ahol végeznek vele. Az ügynökség irányítását pedig Mallender veszi át. A producerek ennek már jobban örültek és még néhány átírás után megszületett a Skyfall.

Wade elmondása szerint ők inkább egy Ian Fleming-szerű sztorihoz ragaszkodtak, Morgan pedig inkább egy Le Carré-féle történetben gondolkodott, ami ebben a helyzetben nem működött és túlságosan komor volt.

13

Top 10 focifilmek

2014-06-top-10-foci-vbIgen, tudom, kétmeccsnyit máris késtünk a poszttal, de mi sem mehetünk el ama tény mellett, hogy focivébé van. A világ lakossága ilyenkor két részre szakad: fanatikusokra és érdektelenekre, akik négy hétre hangos kiabálások vagy csöndes duzzogások közepette tűrik el egymást. A maradéktól most tehát egy kis türelmet kérünk, a többieknek pedig mezeket fel, íme tíz film rangsor nélkül, amely e csudálatos és kiszámíthatatlan játék körül forog!

írta Nikodémus

Tovább “Top 10 focifilmek” »

19

Hajsza a győzelemért (Rush)

írta Nikodémus

2013-09-Rush-01

Lehet itt jönni telemetriával, laboratóriumban készülő precíziós gépekkel, ezerszer átszámolt versenystratégiával, a Forma-1 végső soron mégiscsak arról szól, hogy ki a leggyorsabb. Még inkább így volt ez a hetvenes években, amelyet a sportág talán utolsó hőskorszakának tartanak, s egyébiránt épp filmünk egyik főszereplőjének új szemlélete indított el gyökeres változásokat benne. Ron Howard filmje, a Hajsza a győzelemért sem vacakol, és simán beszáguld az amúgy csalódást keltő nyári blockbuster-szezon első helyére. Pedig nem váltja meg a világot, csupán tökéletes tempóban adagol mindent, ami egy jó filmélményhez kell.

Tovább “Hajsza a győzelemért (Rush)” »

3

Frost/Nixon (2008)

írta Nikodémus

2013-05-Frost-Nixon-01

Akkor, amikor a magyar filmgyártás kortárs politikai film címén ezzel bír előrukkolni, érdemes Hollywood felé fordulni az ügyben. Tudom, szokatlan az álomgyárat emlegetni távolságtartó, több szempontot mérlegelő és árnyalt beszédmódú közéleti filmek kapcsán, ám a Frost/Nixon tulajdonképpen nem is igazán amerikai film – és ez jót tesz neki. Peter Morgan 2006-ban színházi darabot írt David Frost Richard Nixonnal vívott tévécsatájából, s Ron Howard bölcsen a forgatókönyvet és az előadás színészeit is tőle kölcsönözte. S csak menetközben derült ki, hogy mindebből valami sokkal több is kisülhet.

Tovább “Frost/Nixon (2008)” »

2

Tony Blair háromszor

írta Nikodémus

2011-04-michael-sheen

Élő, a politikából származó figuráról mindig kockázatos filmet készíteni, főleg akkor, ha nem csupán kerekké zárt, leegyszerűsítő, s így hamis történetet szeretnénk. A téma persze sokféle lehet – felemelkedő és/vagy elbukó tehetség, a nagy machinátor avagy a széplelkű ifjú rosszul végződő kalandja a hatalommal –, de a sokszorosan szájbarágott tanulságot már meglehetősen unjuk. Hollywoodnak tehát ritkán sikerül a dolog, s most is elsősorban két hűvös angol úr mutatja meg, hogyan kell jó politikai filmet csinálni: Peter Morgan író és a háromszor is az angol miniszterelnök bőrébe bújó Michael Sheen.

Tovább “Tony Blair háromszor” »