5

Út a csillagokig – Kaliforniai álom (La La Land)

írta Nikodémus

2017-01-kaliforniai-álom-1

Damien Chazelle tizenkilencre lapot húzott, és nyert: legutóbbi filmje, a három Oscar-díjig jutó Whiplash után az itthon december 29-én bemutatott Kaliforniai álom (La La Land) újabb felejthetetlen moziélménnyel ajándékozza meg a nézőt. S ha a varázslat nem is működik mindenkinél, azt még a legkérgesebb szívűek is elismerhetik, ez a film csak úgy kicsattan az életkedvtől és a virtuozitástól – és nem mellékesen jó ízléssel támaszt fel egy rég elfeledett műfajt.

Tovább “Út a csillagokig – Kaliforniai álom (La La Land)” »

1

Swing / Mancs (2014)

írta Nikodémus

2015-09-swing-mancs-1b

Tudom, egy alapvetően hollywoodi filmekkel foglalkozó blogon nem sok érdeklődésre tarthat számot a magyar film általános helyzete, ám az immár öt éve tartó Vajna-korszak már adott egy kis termékmintát saját magából. A fesztiválfilmekkel eddig elég fontos díjakat sikerült eddig besöpörni (sőt, a Saul fia jövőre akár Oscart is kaphat), a közönségfilmek terén azonban egyelőre ellentmondásos a kép. A félresikerült Coming Out, a kiszámítható Megdönteni Hajnal Tímeát és a kultfim-státuszt megcélzó Isteni műszak után a Filmalap tavaly Swinggel és Manccsal támadott, felemás eredményt produkálva.

Tovább “Swing / Mancs (2014)” »

2

Vadregény (Into The Woods)

írta Nikodémus

2015-02-vadregény-1

Elsőre kitűnő ötletnek tűnt James Lapine és Stephen Sondheim vastagon önreflexív, enyhén pszichoanalitikus musicaljét megfilmesíteni. Az 1987-ben a Broadway-n bemutatott Vadregény ugyanis úgy mixeli a Grimm-mesék jól ismert hőseit, hogy végig a gyermekének mesélő szülő felelősségére figyelmeztet. A Disney azonban sajnos Rob Marshallra bízta az adaptációt, és hát aki nem átallja meggyalázni Fellini Nyolc és fél-jét, az egyéb rémtettekre is képes – és nem kell hozzá gonosz mesehősnek lenni.

Tovább “Vadregény (Into The Woods)” »

2

A 72. Golden Globe nyertesei

goldenglobeHajnalban átadták az Arany Glóbuszokat, az átadót ugye gyakran emlegetik az Oscar előszobájaként, hiszen aki itt nyer, esélyes, hogy az Akadémia is díjazni fogja. De ne szaladjunk előre. A lényeg, hogy a Sráckor nyert a legjobb dráma kategóriában és Richard Linklater is átvehette az elismerést. Julianne Moore és Eddie Radmayne színpadra fáradhatott. Talán az est nagy vesztese a Foxcatcher volt. Alant láthatóak jelöltek, a nyerteseket kiemeltem. A listát az odeonról másoltam be. Tovább “A 72. Golden Globe nyertesei” »

7

A nyomorultak (Les Misérables)

“Do you hear the people sing? Singing a song of angry men? It is the music of a people Who will not be slaves again! When the beating of your heart Echoes the beating of the drums There is a life about to start When tomorrow comes!”

Ezt még gimiben énekeltük és valamiért azóta is emlékszem rá, de ez  minden, amit A nyomorultak-ról tudtam mind regény mind színpadi változatban. Nem vagyok rajongója sem a musicaleknek sem a 19. századi romantikus irodalomnak, de ahogy január elsején az összefoglalót olvastam az újévi új adókról és áremelésekről olyan forradalmi láz fogott el, hogy hirtelen felindulásból beültem A nyomorultak-ra, mert a dal alapján mindig is azt hittem, hogy az 1789-es francia forradalomról szól és fejek fognak a porba hullani a lángoló barikádok fényében.

01nyomorultak

Tovább “A nyomorultak (Les Misérables)” »

6

Filmről színpadra

01moviemusical

Szinte mindennap hangoztatjuk, hogy Hollywood kreatívan csődbe ment, hiszen a belátható időn belül más sem kerül a mozikba, mint reboot, remake, prequel vagy sequel. De nehéz gazdasági időszakokban nem csak Hollywood támaszkodik a jól bejáratott brandekre, az elmúlt években ellepték a Boradway és a Westend deszkáit a film adaptációk. Nem csak Hollywood imád mindent, ami Shakespeare, az élő művészetek is igyekeznek meglovagolni egy-egy sikerfilm népszerűségét. Ezen a héten érkezett a hír, hogy musicalt terveznek a Rocky-ból és a The Ladykillers (Betörő az albérlőm) c. klasszikus vígjátékból is, és már próbálják a Batman Live-ot, ezért gondoltam összedobok egy postot a közelmúltban és jelenleg futó filmes színházi adaptációkról – a teljesség igénye nélkül.

Valószínűleg mindenki hallott a katasztrófák sújtotta Spider-Man: Turn off the Dark produkcióról. A Broadway egyik legjobban várt premierje volt egy nagy kaliberű alkotógárdától; Bono és Julie Taymor szupersztár rendezőnő neve fémjelezte, aki korábban már világsikerre vitte az Oroszlánkirály színpadi változatát. Az előadásokat hónapokig technikai hibák és balesetek kísérték, de ez egyáltalán nem ártott a népszerűségének, sőt, tódultak az emberek a színházba, hátha szemtanúi lehetnek, ahogy egy színész fentragad a levegőben vagy éppen zuhan néhány métert. Hiába, az egyszeri és megismételhetetlen pillanat varázsa.

1

Énekelgetős-táncikálós jelenetek

0clA musicalekben és a mesékben nem csodálkozunk azon, ha a szereplők dalra fakadnak, esetleg táncra perdülnek. Viszont vannak olyan filmek, amelyekben egyáltalán nem várjuk, hogy valamelyik karakter énekelni kezd vagy mondjuk táncikál egy kicsit. Előfordul, hogy ez a rész a legjobb az adott alkotásban, de többször csak emeli az amúgy is nagyszerű hangulatot, esetleg még furcsábbá teszi a produkciót. A cinematical összegyűjtött hét éneklős-táncikálós jelenetet.

Tovább “Énekelgetős-táncikálós jelenetek” »

0

Hajlakk (Hairspray, 2007)

2007-hajlakk

Táncikálós-éneklős filmet kéne csinálni. Hogy is lehetne hozzákezdeni? Legyen remake, hisz az divat mostanság, a Hairspray jó lesz. John Travolta legyen az egyik főszereplő, a kövér kislány kövér anyja. Ha Martin Lawrencenek és Eddie Murphynek bejön a felhájasítás és a kövér női szerep. Meg különben is van már tapasztalata a tánc-és éneklésben, ott volt a Grease vagy a Szombat esti láz például. Tegyük bele Zac Efront a High School Musicalből, biztos örülne ha egy mozifilmben játszhatna. Christopher Walken meg szintén bizonyított már, elég csak megnézni Fat Boy Slim videoklippjében hogy ropja, no meg egy ideje csak vígjátékokban nyomja. Ráadásként Michelle Pfeiffer, aki 50 évesen is tündököl, a Grease második részében is szerepelt. James Marsden pedig az X-Men szemüvege nélkül is jól elvan, énekelni is tud, a Bűbájba is leszerződtették.

Tovább “Hajlakk (Hairspray, 2007)” »

0

Dreamgirls – kritika

Siker, pénz , csillogás a mozivásznon”

2007dreamgirls1

Ha éppen nincs jobb ötlet, akkor mit csináljon az egyszerű hollywoodi rendező vagy producer? Egy általa kedvelt musical filmváltozatába vágja a fejszéjét. Láthattunk már jó (Moulin Rouge), nézhető (Az Operaház fantomja) és rosszabb (Chicago) filmeket a műfajban. Az alkotók a  Dreamgirls-t nézték ki maguknak, a jogok azonban David Geffen birtokában voltak, aki a Dreamworks stúdió egyik tulajdonosa. Kész álom gondolhatná bárki. A Dreamgirls  Dreamworks felügyelete alatt. Ebből csak siker születhet.

A történetben egy autókereskedő(Jaime Foxx) lecsap a Dreamettes lányegyüttesre egy tehetségkutatón és sikeresen beszervezi őket háttérénekesnek Jimmy „Thunder” Early (Eddie Murphy)mögé, később már önállóan is fellépnek és zajos sikert aratnak.  De azonban mindenki tudja, hogy nem mind arany ami hörcsög , ezért idővel felmerülnek gondok, bajok, bánatok.

Tovább “Dreamgirls – kritika” »