3

Röviden: Contratiempo (2016)

írta Nikodémus

2017-11-contratiempoEste van, egy középkorú, kimért nő (Ana Wagener) érkezik. Beszáll a liftbe, kilép a legfelső emeleti folyosón, becsönget, és rezzenéstelen arccal közli az újgazdag, meglepett ficsúrral (Mario Casas), hogy ő a védőügyvédje, úgyhogy jobb lesz, ha mindketten előveszik az őszinteség-kártyát. A nyitójelenet tárgyalótermi krimit ígér, ám végülis csak gondolatban lépünk ki a szóban forgó penthouse-ból, de egyáltalán nem baj. Ez pedig Oriol Paulo katalán rendező érdeme, aki a feszes, jól súlyozott forgatókönyvet is összerántotta, és keményen kézben tartja a szálakat. A szócsata természetesen egy bűntény körül forog, és nagy élvezet összerakosgatni a történtek legó-darabkáit némi Hitchcock-suspense árnyékában. A gyakorlottabbak persze a közepe felé már meg tudják tippelni a végső felállást, és hát a figurák is inkább olyanok, mint akiket a cselekmény rángat, semmint saját döntéseik. Az erkölcsi vonatkozásokról pedig ne is beszéljünk: alig képes megrendültséget kelteni a nézőben az elkövetett bűntény, és ahogy egy igazi posztmodern nyomozósdihoz illik: a kirakós fontosabb, mint az üzenet. Ám ha nincsenek nagy igényeink, egy elegáns, feszes csavarfilm élményével gazdagodhatunk.

A filmről korábban Koimbra írt.

Tovább “Röviden: Contratiempo (2016)” »

0

A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)

írta Nikodémus

2017-08-sleuth-1

Ha két valódi férfi kezd neki, a játék mindig eldurvul, szólhatna akár a szociáldarwinizmus alaptétele. Mindent az állatvilágból hoztunk magunkkal, s ha egy rivális feltűnik, bekapcsolnak az ösztönök: meg kell mutatni, ki az alfahím. A történelem során persze feltalálták ennek brutális és civilizált formáit egyaránt, de a lényeg a könyörtelen verseny, ami háborúvá változtat minden játszmát. Háborúban (no és szerelemben) pedig ugyebár nem sokat ér az ezüstérem. Márpedig ha két vasakarat összecsap, egyiküknek el kell buknia. Negyvenöt éves a Hollywood-i filmtörténet máig egyik legtrükkösebb filmje, és évtizedes annak újragondolt verziója. A mesterdetektív-duplakritika.

Tovább “A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)” »

1

Contratiempo – The Invisible Guest

Contratiempoposter

Adrian Doriát éppen egy szállodában tartják megfigyelés alatt. Mindene megvolt, mosolygós feleség és sikerekben gazdag szakmai múlt. Azonban azzal gyanúsítják, hogy megölte szeretőjét. Ami nem meglepő, végső soron az áldozattal együtt találták meg egy bezárt szobában.

A férfi tagad, állítása szerint valaki más követte el a szörnyű tettet és őt is leütötték. Ügyvédje távol jár, az ügy szempontjából fontos szálat követ, de bevonja a veterán az éppen visszavonult, renoméját rontani egyáltalán nem akaró Virginia Goodman-t, hogy addig is foglalkozzon a védelemmel. A vád fontos tanút fog meghallgatni az éjjeli órák ellenére, röpke három óra áll rendelkezésére, hogy megtudja a férfi történetének részleteit. Profi, sokat látott szakember, azonnal észreveszi, ha valami hiányzik a sztoriból, különösen dühös lesz, ha úgy érzi, hogy megpróbálják átverni. Márpedig a bajban lévő fiatalember beszámolója egy átlagos megfigyelő számára ugyan hihető, de egy törvényszéki héja nem vesz be mindent. Tudni akarja, hogy mi történt valójában, különben összepakol és búcsút int. Fontos minden részlet, hiszen mint tudjuk, az ördög a részletekben rejlik. Hosszú lesz ez az éjszaka, legalábbis nekik. Tovább “Contratiempo – The Invisible Guest” »

5

Röviden: A 44. gyermek (Child 44)

44gyermekIsmerős az az érzés, amikor elolvasol egy film történetét, majd a színészek nevein átfutva és a cselekmény helyszínét és időpontját megismerve azt mondod, hogy nagyszerűen hangzik? Mi baj lehet ebből? De hiába akarod szeretni, egyszerűen nem sikerül, mert a tehetségesnek gondolt alkotók mégsem értő kézzel nyúltak az alapanyaghoz.

A sztálini Szovjetunióban gyerekgyilkos szedi áldozatait a vasút mentén. Ám a rendszer álláspontja szerint ilyesmi egyszerűen nem történhet meg, hiszen csakis a nyugatra jellemzőek a hasonló szörnyűségek. A háborús hős, Leo Dimidov (Tom Hardy) megbízhatóan és rendületlenül teszi a dolgát a rendőri erőknél, de idővel meginog hitében és miután afféle próba/teszt elé állítják, amin kudarcot vall, inkább eltávolítják az útból. Egy távoli faluba küldik, ahol újabb áldozatot találnak.

Daniel Espinoza elég sötéten festi le ezt a korszakot, kőkemény világként ábrázolja az akkori helyzetet, de sajnos ez csak kevés pozitívumok egyike, amit munkájáról le lehet írni. Ha árral izgalmas és érdekes krimire vágyik valaki, amelyben a főszereplő árral szemben próbálja megállni a helyét, akkor a 44. gyermek nem az ő filmje lesz. Ez a szál ugyanis eléggé háttérbe szorul, e helyett a forgatókönyvben megpróbálnak más húrokat pengetni, de túl sokat vállal, amit egyszerűen nem tud kellőképpen kibontani.

A színészek megbirkóznak a rájuk szabott szerepekkel, túl nehéz dolguk nem volt, mert mindegyik karakter egy-két szóval körülírható. Hardy a fény a szovjet éjszakában, Joel Kinnaman a gyáva, de erőszakos tiszt, Oldman is könnyedén hozza a tisztességes, de aggódó rendőrparancsnoknot. Általában véve a vágó munkájáról nem szoktak szót ejteni, de az Oscar-díjas Pietro és az Oscarra jelölt Scalia Dylan Tichenor csapnivaló munkát végeztek. Hiába a hosszú játékidő, a 44. gyermek nem olyan hátborzongató, amilyen lenni akar, nem olyan nyomasztó és drámai, mint amilyennek szánták. És ha valaki arra várt, hogy jobban körbejárja, illetve bemutatja ezt a „világot”, akkor jobban teszi, ha inkább elolvassa az index cikkét. Tovább “Röviden: A 44. gyermek (Child 44)” »

4

Sorozat: Gotham – 1. évad, 1-10. rész

írta Nikodémus

2014-12-gotham-01

“Van egy pont, egy végső pont, amikor a rendszerünk ellenünk fordul.”

Ez a mondat a megfáradt, ám elvhű Gordon szájából hangzik el Christopher Nolan ünnepelt Sötét lovag-trilógiájának utolsó darabjában. A zöldfülű Blake felháborodik, pedig szinte minden a rendőrfelügyelő szavait igazolja: a káosz egyre növekszik, hadiállapot és kijárási tilalom van érvényben, és őrültek öntörvénykeznek terrorista különítményekkel karöltve. Ezzé lett Gotham, s hogy a helyzet korábban sem volt rózsásabb, bizonyíték ez a friss, nagy ambíciókkal indult sorozat, melynek be nem vallott mottója szintén ez a kulcsmondat.

Tovább “Sorozat: Gotham – 1. évad, 1-10. rész” »

3

Sírok között (A Walk Among the Tombstones)

sírokkozott

Ha szétnézünk a krimiregények piacán, megannyi közkedvelt és híres nyomozót találunk, akik újabb és újabb könyvekben oldanak különféle rafinált bűnügyet vagy olyan esetet, ami bárki máson kifogna. Némelyikük a vásznakon is bemutatkozhat, legutóbb Jack Reacher tette tiszteletét a mozikban, most Matthew Scudder próbálkozott.

Scudder régebben detektív volt, kinézetére nem, inkább piára ad sokat. Úgy itta a felest, mint más a vizet, és bizony fényes nappal is könnyedén nyelte a töményt a zsaruk egyik kedvenc kocsmájában. Az egyik nap végére hőst faragnak belőle, hiszen remegő kézzel ugyan, de lepuffantotta az italozóba betoppanó rabló-gyilkosokat, ám az egyik golyó csúnyán félrement. Scudder asztalra dobja a plecsnit, úgy dönt, hogy soha többé nem emel szájához alkoholt és a magánszférában helyezkedik el. Vagyis mondjuk úgy – ahogyan ő is körülírja – szívességet tesz ajándékokért cserébe. Tovább “Sírok között (A Walk Among the Tombstones)” »

1

Sherlock Holmes nevében (2011)

sherlockholmesneveben

Réges-régen, mikor még nem kellett temérdek idő ahhoz, hogy átböngésszük a kínálatot, csupán két csatorna közül lehetett választani. A szűk felhozatalból nem maradtak ki a tetszetős, szórakoztató ifjúsági krimik sem, amelyeket gyerekfejjel gond nélkül lehetett élvezni. Hol egy bolt rendszeresen eltűnő tejkészletét próbálta megtalálni két lurkó, hol egy nyomozásba kapcsolódott egy kölyök, aki saját logikája szerint haladt az eset felgöngyölítésében. Nem merném teljes bizonyossággal állítani, hogy már nincsenek hasonló filmek, de annyi biztos, hogy kevés figyelmet kapnak. A Sherlock Holmes nevében magyar film és bizony eleve hendikeppel indul, hiszen a hazai szórakoztatásra törekvő produkciók döntő többsége gyalázatosra sikeredett. Tovább “Sherlock Holmes nevében (2011)” »

2

A kilenc királynő (Nueve reinas, 2000)

kilenckiralyno

Tolvajok? Itt mászkálnak körülöttünk. A motoros csak arra vár, hogy valaki a járda széléhez lépjen, az a fickó az autóban most nézi kinél lehet valami értékes. Ott vannak mindenütt, de észrevétlenül meghúzzák magukat. Ezért kell vigyázni a táskádra, az értékekre, az ajtóra és az ablakra, az autódra, a spórolt pénzedre és a seggedre. Itt vannak és mindig is itt lesznek. Lopnak mindent, sok trükköt bevetnek és bármilyen helyről képesek meglovasítani bármit. A táskádból, a kocsidból, a zsebedből. Az utcán, a metrón, stikában. Mindenki másképp csinálja. Horoggal, vagy akár tűvel. Tovább “A kilenc királynő (Nueve reinas, 2000)” »

1

Röviden: Börni, az eszelős temetős (Bernie, 2011)

0bernie1996 novemberében Bernie Tiede négyszer hátba lőtte Marjorie Nugent özvegyasszonyt, testét mélyhűtőbe tette és amíg tette ki nem derült a nő pénzét jótékony célokra fordította. Megtörtént eset, amit általában igyekeznek is a film elején közzétenni, ám Richard Linklater ennyivel nem rendezte le a dolog és afféle dokumentarista stílusban mesélte el a közkedvelt temetős történetét. Azaz maguk a szereplők – a színészek és a Carthage városka lakói a kamerába bámulva osztják meg gondolataikat az esetről. Nem is lenne probléma, ha nem lenne túlerőltetve, a rendező azonban rendesen megszórta alkotását ezekkel a bevágásokkal. A visszaemlékező falu lakosait játszó színészek ugyan jó munkát végeztek, sőt szöveg(elése)ik egy ideig szórakoztatóak is, de ami sok, az bizony sok, megakasztja a cselekményt és idővel unalmassá is válik. Habár vígjátékként hirdették és Jack Blackről is a harsány vicces alkotások ugranak be elsőre, a Börni, az eszelős temetős nem igazán sorolható be ebbe a kategóriába, még csak nem is nevezhető fekete komédiának, ha körül kellene írni, akkor a dráma-szatíra krimi lenne rá a legmegfelelőbb elnevezés. De persze itthon a cím hallatán másra fognak gondolni a filmre jegyet váltó érdeklődők többségre, ráadásul azért is félrevezető, mivel Börni egyáltalán nem eszelős. A címszereplő egy jóságos, végtelenül türelmes fickó, aki megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, aktív szerepet vállal a városka közösségi életében és még akkor is a pártjára állnak, amikor kiderül, hogy mit tett a zsémbes özvegyasszonnyal. Black azonban hozza az elvártakat és még túl is szárnyalja azokat, Oscar-jelölést emlegetnek egyes helyeken, hozzátéve, hogy nem volt ilyen jó egy ideje. Gere után (Végzetes hazugságok ) Black is beleadott apait-anyait, meggyőzően és hitelesen játszik, ha ő nem lenne, talán össze is dőlne a produkció. Meg kell említeni Matthew McConaughey-t is, aki ugyan egy ideje csak mellékszerepekben láthattuk, de a Magic Mike és a Killer Joe után ismét remekelt. Csakis miattuk kap 60 %-ot a film.

imdb: 6,7
rottentomatoes 92 %

Amerikai bevétel: 9,2 millió dollár

18

Tolvajok városa (The Town)

 

„Megtanultam a leckét.” – ez a mondat Ben Affleck száján csúszott ki nem is oly rég, hozzátéve, hogy nem az effektek meg a hatalmas költségvetés a lényeg, hanem a történet. Egy film esetében a sztori számít, a többi más csupán mellékes és ezért is döntött úgy, hogy a Superman filmet visszautasítja. Gondolhatnánk, hogy e szerint Afflecknek megjött az esze, ez a jobbik eset, a rosszabbik meg az, hogy így próbálja fényezni magát és a következő rendezésénél meg széttárjuk a karjainkat és feltesszük a kérdést, hogy miképp is volt azzal a történet szöveggel? A színész a Hideg nyomon krimi kedvéért ült be először a rendezői székbe (volt még két rövidfilm), alkotása ugyan nem termelt a kasszáknál nagyobb összegeket, de a szőrös szívű kritikusok dicsérték a művét. Affleck ezt követően vett egy 180 fokos fordulatot és sokat próbált nyomozók helyett sokat próbált bűnözőket választott központi karaktereknek.

2

Feltámadás (Resurrection, 1999)

Ha arra kérnék valakit mondjon jó filmeket, amelyben Christopher Lambert a főszereplő először valószínűleg beleröhögne az illető a képembe, hiszen ez akár egy nagy viccnek beillene. Pedig nem mindig súrolta a zs kategória alját a színész. Ahhoz, hogy élvezhető mozit találjunk a filmográfiájában eléggé vissza kell tekernünk az idő kerekét. A Hegylakó például klasszikusnak számít, a franchise-t később sikerült szépen elrontani, a Mortal Kombat pedig az egyik legjobb olyan film, amit számítógépes játék alapján készítettek (a folytatásból már ő sem kért), sőt akad olyan is, aki szerint Lambert legjobbja a Gyilkosság lólépésben thriller. Régebben a netet böngészve pedig olyan fórumokat is leltem, ahol a B kategória rajongói a Beowulf (az 1999-es) vagy a Fortress műveket éltették. Szerintem pedig az egyik legjobbja a Feltámadás krimi, melyben ismét Russel Mulcahyval, a Hegylakó direktorával dolgozhatott együtt.

Tovább “Feltámadás (Resurrection, 1999)” »