0

A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)

írta Nikodémus

2017-08-sleuth-1

Ha két valódi férfi kezd neki, a játék mindig eldurvul, szólhatna akár a szociáldarwinizmus alaptétele. Mindent az állatvilágból hoztunk magunkkal, s ha egy rivális feltűnik, bekapcsolnak az ösztönök: meg kell mutatni, ki az alfahím. A történelem során persze feltalálták ennek brutális és civilizált formáit egyaránt, de a lényeg a könyörtelen verseny, ami háborúvá változtat minden játszmát. Háborúban (no és szerelemben) pedig ugyebár nem sokat ér az ezüstérem. Márpedig ha két vasakarat összecsap, egyiküknek el kell buknia. Negyvenöt éves a Hollywood-i filmtörténet máig egyik legtrükkösebb filmje, és évtizedes annak újragondolt verziója. A mesterdetektív-duplakritika.

Tovább “A mesterdetektív (Sleuth, 1972/2007)” »

4

Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál

írta Nikodémus

2016-10-kut-ernellaek-farkaseknal-1a

Kockázatos dolog napjainkban küldetéses művésznek lenni, s ha használnám e jelzőt, két alkotónk bizonyára tiltakozna, noha egyaránt úgy nyilatkoztak, legfrissebb, szeptember végén bemutatott filmjeikkel egyfajta korképet szeretnének adni az elgondolkodtatás szándékával. Gigor Attila és Hajdu Szabolcs nem beszélt mellé: mind a Kút, mind a Karlovy Vary Filmfesztiválon fődíjat nyert Ernelláék Farkaséknál felkavaró látlelet a jelenkori Magyarországról.

Tovább “Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál” »

1

Báb keresi játékosát – Anomalisa (2015)

írta Nikodémus

2016-05-anomalisa-1

A csevegés álca. A hogylét felől érdeklődő udvarias kérdés vagy az időjárásról való érdektelen társalgás mind-mind kifogás, hogy ne kelljen rátérnünk igazi titkainkra, ne kelljen valódi párbeszédbe kezdenünk. Mi több, hajlamosak vagyunk egy kávézó vagy étterem kellemesen semmitmondó zsivajába rejteni sorsfordító megbeszéléseinket, bízva abban, hogy rajtunk kívül senki sem hallja meg kínjainkat. Ilyen a nagyvárosi ember – személytelenségbe rejti legszemélyesebb mondandóját. Ahogy Charlie Kaufman forgatókönyvíró-rendező is, kinek legújabb filmjét, az Anomalisát az imént vázolt jelenet keretezi.

Tovább “Báb keresi játékosát – Anomalisa (2015)” »

1

Mire megvirrad – A szerelem útján (Before We Go, 2014)

írta Nikodémus

2015-12-before-we-go-1

Apró gyöngyszem szilveszterre.

„Csendben ne lépj az éjszakába át” – szólalna meg bennem Dylan Thomas klasszikus verse, de ez az éjszaka most egészen más: titokzatos, gyönyörű, hívogató és kacér. Ám mielőtt a szerencsétlenül félrefordított magyar cím láttán valamilyen álromantikus blődlire gondolnánk, A szerelem útján már első jeleneteiben eltéríti várakozásainkat. Chris Evans első rendezése ugyanis Richard Linklater zseniális Mielőtt-trilógiájának nyomába kíván szegődni, és majdnem sikerül is neki.

Tovább “Mire megvirrad – A szerelem útján (Before We Go, 2014)” »

5

Locke (2013)

írta Nikodémus

2014-09-locke-01

Habár a kamaradrámák alfájának és omegájának számító Tizenkét dühös ember virtuóz és dinamikus vitatkozósmozi, kései utódai pedig sci-fibe (Az őslakó), párkapcsolati drámákba (Az öldöklés istene, Köntörfalak), történelmi krimibe (A berni követ) vagy akár túlélősmoziba (Minden odavan, Dermesztő mélység) is öltöznek, a színészi tehetség és a rendezői érzék igazi próbája a monodráma. Egy olcsón elkészíthető, jól sikerült film felteheti a térképre direktorát, A-ligába katapultálhatja főszereplőjét, és díjesőt hozhat a forgatókönyvírónak. Legutóbb Ryan Reynolds színészi vénáját fedezhettük fel (Élve eltemetve), Tom Hardyval kapcsolatban azonban nincs szükség efféle demonstrációra. Milyen jó mégis, hogy Steven Knight beültette őt egy autóba, lekapcsolta a fényeket, adott neki egy virtuóz (saját maga által írt) forgatókönyvet és egy mobiltelefont. A Locke tényleg csupán ennyiből áll, számomra mégis az év egyik legnagyobb meglepetése.

Tovább “Locke (2013)” »

12

Az öldöklés istene (Carnage)

Atkaukac1989 küldött egy kritikát Roman Polanski új filmjéről, nagyon szépen köszönöm.

0carn

Mindannyian tudjuk, hogy manapság a remakeekből, előzményfilmekből és folytatásokból tartják fent magukat a nagy hollywoodi  stúdiók. Azonban van amikor nem kell sem egy jól megcsinált előzmény mozi, vagy egy jó irodalmi alapanyag, mindössze elég egy díjnyertes színdarab is.

Yasmina Reza azonos című színdarabjából, melyet nagy sikerrel játszanak a világ színházaiban, Roman Polanski készített kamaradrámát Az öldöklés istene címmel. Ehhez vett egy alapul helyszínnek egy new yorki lakást és összezárta benne a mai filmgyártás négy legnagyobb színészét. Jodie Foster és John C. Reilly az egyik házaspárt alakítja, Kate Winslet és Christoph Waltz pedig a másikat játssza.

8

Köntörfalak, a járható út

Monday küldte be a Köntörfalak kritikáját, köszönet érte.

Közhely, hogy a magyar filmgyártás mint olyan a bájosnak cseppet sem nevezhető varangyos béka feneke alatt sínylődik évek óta. Az ember csak ül, néz, mint a moziban, és a feje búbját vakargatja. Nem érti, miért téblábolnak színészeink a kamera előtt, és miért várnak olajozásra párbeszédeik. Miért az unalomig kivasalt arcok. Miért a hivalkodó disznóbaszás (a művészet nevében), a szinglilét ismételt szájbarágása, a gyomor/forgató/könyvek, meg a besült bombaslágerek. Az ember ott tart, hogy ha igényes darabot akar nézni, akkor marad a dán, a svéd, a francia, a spanyol, a német, vagy a független amerikai. Ám a Filmszemle apropóján mégiscsak összefut egy jó magyar filmmel. Ez pedig a Köntörfalak című, Dyga Zsombor rendezésében.

Tovább “Köntörfalak, a járható út” »