1

Engedni, hadd menjen – Mustang / A szoba

írta Nikodémus

2016-02-mustang-room-1

Menthetetlenül kapcsolódni teremtettünk: egymáshoz, a világhoz, Istenhez. Ahogy a fény felé törekvő indák ág-bogai összekapaszkodnak, úgy veszünk mi el egymásban önkéntelenül, akaratlanul – sokszor azt sem tudván, miképp engedjünk. Márpedig ez a szeretet végső próbája, melynek munkálását gyakran fájdalmas kudarcok kísérik életünkben. Különös egybeesés, hogy az idei Oscar-díjversenyben két film is épp ezt boncolgatja: a Mustang és A szoba egyaránt ragaszkodás és elengedés dilemmáit járja körbe.

Tovább “Engedni, hadd menjen – Mustang / A szoba” »

0

Concussion

concussion

Senki sem számított arra, hogy a következő Oscar sértődéssel/elégedetlenkedéssel/botránnyal kerül inkább rivaldafénybe. A konkrét ok: nem jelöltek feketéket a fontosabb kategóriákban. Arról ugyan nem esett szó, hogy kit kellene kiszorítani a nomináltak közül, de azért érezhető volt, hogy egyesek jobban örültek volna, ha nem teszi félre őket az Akadémia. Most ne menjünk bele, hogy mely fekete színészre kellett volna jobban odafigyelni, de Will Smith éppen nem tartozik azok közé, akik emlékezetes alakítást nyújtottak. És ha A boldogság nyomában vagy A hét élet drámáira gondolt vissza, hogy megéri a belefeccölt munka és nigériai akcentus elsajátítása. Ám a kritikusok egy része eléggé lehúzta a filmet és ráadásul jelölést sem kapott az Oscaron. Ha pedig nem kell aggódnia a ceremónián, akkor el sem megy. Ám jobban tette volna Smith, ha inkább egy erős filmet készít. Tovább “Concussion” »

0

Röviden: The Keeping Room

keepingroomEgészen ígéretes filmnek ígérkezett az amerikai polgárháború végnapjaiban játszódó dráma, amelyben két nővér és rabszolgájuk egyedül gondozzák a farmot. Férfiak híján nekik is kell megvédeni a helyet és erre szükség is van, hiszen két szökött katonának tűnő alak garázdálkodik a környéken.

Daniel Barber a Harry Brownnal megmutatta, hogy kiválóan bele tudja szőni a feszültséget a lassabb tempóba. A direktor ezúttal sem siet sehova, de a cselekmény túlságosan is lomhán halad előre. A felvezetés egyáltalán nem nevezhető rossznak, alapozásnak egészen jó, csakhogy a további történések során nem tudja elérni, hogy a főszereplők sorsáért aggódni lehessen. Nem Brit Marlingon vagy Hailee Steinfelden múlott. Előbbi nem fél bepiszkolni a kezét, ha munkáról van szó és a puskát is képes egyenesen tartani, utóbbi viszont inkább lebzselne és a szolgára hagyna mindent. Nincsenek azonos állásponton, de szeretik egymást.

Sajnos Barber nem foglalkozik azzal, hogy a két gyilkolászós férfit jobban bemutassa, nem tudjuk meg, hogy miért öldösnek és erőszakolnak meg nőket. Képtelen hatásosan bemutatni tragikus, szomorú pillanatokat, amelyekből azért akad néhány és nagyobb odafigyelés mellett elérhető lett volna, hogy összeszoruljon a néző szíve. De e mellett a tetőpontnak szánt „home invasion” után képtelen befejezni a filmet és tovább csordogál előre a cselekmény. Tovább “Röviden: The Keeping Room” »

0

Szépséges fiatalság (La meglio gioventù, 2003)

írta Nikodémus

2016-01-la-meglio-gioventu-1

Azon a nyáron minden megváltozott. Matteo (Alessio Boni) és Nicola (Luigi Lo Cascio) az egyetemi vizsgák után haverjaik után indulnának, de belebotlanak egy különös szépségű autista lányba, akit el kell vinni apjához. A vállalkozás csupán félig-meddig sikerül, a könnyű mediterrán levegő csak úgy izzik a fiatalok között, aztán az idősebbik testvér egyszer csak hirtelen eltűnik. Később mindhárman életük sorsfordító eseményeként tartják számon azt a búcsúzás nélküli elszakadást. Így illan el a Szépséges fiatalság: az élet megy tovább, rendületlenül.

Tovább “Szépséges fiatalság (La meglio gioventù, 2003)” »

1

Good Kill

goodkill1

A háború nagy üzlet és mivel a fogat fogért-elvet követi, aki csak teheti, így még véletlenül sem érvényesül a „Ha valaki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel”-hozzáállás. Lehet, hogy szomorú vagy éppen egyenesen tragikus, de ha egy országnak van rá lehetősége, akkor bizony megtorolja a rajta esett sérelmeket. És ha eltelik némi idő, akkor már az sem számít, hogy ki kezdte és miért. Beindult a nagyipar, nincs megállás, felhasználják a régen porosodó muníciót és legalább az új technológiákat is lehet tesztelni. Tovább “Good Kill” »

2

Pawn Sacrifice

pawnsacrifice

A sakknak is megvannak a maga rajongói, a tömött nézőtéren lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi lesz a következő lépés. Hosszú percekig, olykor fél vagy órán keresztül sem történik semmi, majd az egyik játékos előrébb tolja a bábúját.

Családtagként vagy esetleg rajongóként esetleg el tudom képzelni, hogy feszülten várjam az újabb megmozdulást. De igazság szerint a sakk pont az a sportág, ami egy átlagos szemlélőnek unalmas, talán túlságosan is az. Két ember ül egy tábla mellett, kattognak az agykerekeik, a profik pedig jó előre kigondolnak több lépést és belekalkulálják az ellenfél várható válaszát. Éppen ezért lehetett akármekkora meccs 1972-ben, eléggé szkeptikusan álltam hozzá, hogy ebből egy jó filmet ki lehet hozni. Ráadásul úgy, hogy Bobby Fischerrel sem lehet könnyedén azonosulni? Ha valaki úgy érez, mint én, akkor kellemesen csalódni fog. Tovább “Pawn Sacrifice” »

2

A keresés / Beasts Of No Nation

írta Nikodémus

2016-01-the-search-beasts-of-no-nation-1

Drónvezérelt videójáték-öldöklések bizsergető akciózenére vágva, kellemesen kerek tudósításokba csomagolva – ez jutott a mi generációnknak a háború élményéből. S míg az élő egyenesben közvetített helyi konfliktusok borzalmaitól érzelmileg, az instant szakértői álláspontok és nagyhatalmi érdekek szövevényétől pedig intellektuálisan tompulunk el ebben a média-túladagolásban, rég elfelejtettük, hogy a mozgóképnek még lehet felrázó, katartikus hatása. A tavaly év végén bemutatott A keresés (The Search) és a Beasts Of No Nation (magyarul Hontalan bestiák) márpedig erre a nehéz feladatra vállalkozik: hogy megdöbbentsen minket.

Tovább “A keresés / Beasts Of No Nation” »

4

A visszatérő (The Revenant)

visszatero

Remek történetnek tűnik. De a szerződésben legyen benne, hogy a fűtött stúdióban forgassunk, a fagyos folyó legyen legalább 26 fok, a bölénymájat pedig majd a szakácsom megcsinálja valamelyik kedvenc alapanyagomból. És az állati tetem illatozzon szépen. Mellesleg 20 millió dollárt kérek.- Nos igen, a sztárok egy része inkább kényelmes körülmények között dolgozna. Kinek van kedve kimenni dideregni a természetbe, hónapokig cidrizve forgatni? De Leonardo DiCaprio bevállalta, bizonyítva, hogy szereti a kihívásokat és nem csak a biztonságot jelentő stúdiókörülményeket biztosító munkát részesíti előnyben. Tovább “A visszatérő (The Revenant)” »

4

Kémek hídja (Bridge of Spies)

kemekhidjaposzter

Manapság már nem hozza úgy lázba az embereket Steven Spielberg neve, mint régen. Habár a közel 70 éves direktornak már nem igazán kell mit bizonyítania, de sokszor eltéveszti az arányokat. Megteheti, hiszen tudja, hogy gyakorlatilag mindent elért és stúdiófőnökként úgy forgat filmet, ahogy neki tetszik. Sajnos a Hadak útján giccsbe fulladt, a Lincoln-t pedig Daniel Day Lewis húzza ki a középszerből. Karrierje során többször került kapcsolatba háborús filmötletekkel, némelyiket megvalósított, volt, aminek búcsút intett (Amerikai mesterlövész). Ezúttal a hidegháborús paranoiás időszakba kalauzolja el a nézőt, ahol az amerikaiak legszívesebben eltörölnék az oroszokat a Föld színéről és ez fordítva is igaz. Spielberg megtörtént esetet mutat be, szerencsére nem túl szentimentálisan, visszafogja a patetikus zenét és nem Tom Hanks vállainak kell elbírnia a film súlyát. Tovább “Kémek hídja (Bridge of Spies)” »

3

Kiút a kárhozatból? – Legenda / Fekete mise

írta Nikodémus

2015-11-legend-black-mass-1

Egyetlen apró megingás, és mindörökre vesztettél, a lejtőn pedig nincs megállás – súgja szelíden megannyi felettes én hősünk fülébe a görög sorstragédiáktól a legmodernebb karriertörténetekig. A morális banánhéj persze sokkal veszélyesebb, mint a szó szerinti, hisz láthatatlan: elég egy apró kompromisszum, melyet százak követnek, és mire felocsúdnál, már maga a földi kárhozat lángol körülötted. A bűn e kérlelhetetlen természetét járja körül a napjainkban újra divatba jött gengszterfilm-zsáner két legújabb darabja, a Legenda és a Fekete mise rendezője azonban különböző irányokból közelít: egyikük kedélyesen elmaszatolná, másikuk egyetemessé növelné a bűn lealjasító hatalmát.

Tovább “Kiút a kárhozatból? – Legenda / Fekete mise” »

1

Csúcstámadás – Everest / Mélyütés

írta Nikodémus

2015-11-everest-southpaw-1

Az Everestről korábban itt írt Koimbra.

Hollywood ravasz játékos: nagyon is jól tudja, hogy a bennünk lakó naiv kisgyerek csillapíthatatlanul vágyik felemelkedés-mesékre. Így ha majd az utolsó tévés tehetségkutató díszleteit is elpakolják, a gyöngyvásznon akkor sem fog megkopni a kisember (ön)megváltásának zsánere – amely természetesen tovább fűszerezhető az aktuális trendnek megfelelő műfajelemekkel. Most épp a rögrealizmus és a látványorientáltság varázsitala hódít, melyekből két filmünk, a hazánkban nemrég bemutatott Everest és Mélyütés is jókora kanállal merít, rendezőik azonban szerencsére nem elégedtek meg a lecke puszta felmondásával. Baltasar Kormákur és Antoine Fuqua ugyanis egyaránt a színészválasztástól remélték filmjük sikerét, ám míg előbbi egy egész csapatot mozgat, utóbbi egyetlen középponti hősre fókuszál.

Tovább “Csúcstámadás – Everest / Mélyütés” »

5

Ráközelítés – Az Eichmann Show

írta Nikodémus

2015-11-eichmann-show-1

Bűn- és búfelejtő korunkban szokatlanul divatossá vált a gonosz lehetséges arcait kutatni és bemutatni. Az izgalom persze csak intellektuális, melyet a filmtörténet megannyi krimije pompásan illusztrál: a fő kérdés mindig a „ki és hogyan tette?”, vagyis a gonosz kiléte és módszerei. Sokkal ritkábban kerül elő a „miért?”, mely a technikai részletek agymunkája helyett erkölcsi állásfoglalásra késztetné a nézőt. Noha a kivitelezés trükkjei szintén fontosak maradnak, Az Eichmann Show elsődleges célként mégis a gonosz valamiféle megmutatására vállalkozik.

Tovább “Ráközelítés – Az Eichmann Show” »