1

Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)

írta Nikodémus

2016-09-csontsovány-nővérem-klán-1

Úgy tűnhet, az illetlenül kibeszélt titok és a nyilvánvaló makacs tagadása ellentétben állnak egymással, ám e két, valójában egy tőről fakadó viselkedést összeköti, hogy mindkettő mérgez – embert, kapcsolatot, közösséget. Tudom, a felszínes látványfilmek nyári moziszezonjában nehezen szánjuk rá magunkat, hogy ilyesféle problémákon elmélkedjünk, a júliustól idehaza is vetített Az én csontsovány nővérem és A klán azonban megéri a fáradtságot – de egy próbát legalább.

Tovább “Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)” »

0

Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2015)

írta Nikodémus

2016-07-Az-ember-akit-Ovénak-hívtak-1

Bizony, cudar dolog a magány, főleg ha nincs kivel megosztanod. Ez a graffiti-falakra való, fanyar és elmés mondat kiválóan foglalja össze az új évezred túlcivilizált nyugati emberének létállapotát, s annyi filmtörténeti előzmény után nemrég újabb, szűk kétórányi nagyjátékfilmes kifejtést is kapott. A július elejétől a hazai mozikban is vetített Az ember, akit Ovénak hívnak bővelkedik a fonák helyzetekben, különös jellemekben és ironikus kikacsintásokban, ám lényege szerint egy idős ember megváltástörténetét meséli el.

Tovább “Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2015)” »

2

Viharlovagok (The Finest Hours)

viharlovagokposter

Gigantikus hullámok között hánykolódva agódóva próbál kitartani a legénység maradéka, e közben lassan halad feléjük a parti őrség néhány bőrig ázott kitartó embere. Látványos katasztrófafilm, ahol az ismert színészek hősien próbálnak helyt állni és még a romantikát sem spórolják ki. És mindezt a Disney prezentálja? Nyilvánvaló, hogy egy izgalmas, családokat megcélzó produktumot akartak gyártani, ahol még esetleg egy kis giccs belefér és esetleg „Most vedd elő a zsebkendőd” pillanatok is várhatóak. De ezúttal eléggé félrement az elképzelés. Tovább “Viharlovagok (The Finest Hours)” »

1

Tiszta szívvel

írta Nikodémus

2016-06-tiszta-szívvel-1

Irigykedve figyelem a mostanság újra divatba jövő hollywoodi kalandfilmek hőseit, ám nem elsősorban halált megvető bátorságuk vagy minden akadályt lebíró testi erejük miatt, hanem azért, mert a sors kegyeltjei. Bármilyen pácba kerüljenek ugyanis, a forgatókönyvírók szinte kizárólag egyértelmű döntési helyzeteket kínálnak fel nekik, így bár dönthetnek rosszul, elmondhatják, sajátjuk volt a választás. Az élet persze sokkal bonyolultabb, mint egy lineáris, igen-nem alternatívákkal teli algoritmus, s ennek ábrázolására tesz kísérletet két, közelmúltban bemutatott magyar film. A Hurok csak pedzegeti, a Tiszta szívvel azonban nyíltan boncolgatja a kérdést: meg tudjuk-e tenni magunkat saját sorsunk urának?

Tovább “Tiszta szívvel” »

0

A médium elszundít – Test (Ciało, 2015)

írta Nikodémus

2016-05-test-1

Mégis mit várjon az ember egy olyan filmtől, aminek kezdőjelenetében a kötélről nemrég levágott öngyilkos egyszer csak feláll, és bizonytalan léptekkel elsétál a helyszínelők orra elől? Darabolós horrort? Misztikus thrillert? Malgorzata Szumowska lengyel rendező Test (Ciało) című filmje ebből is, abból is átemel egy-egy elemet, legfőképpen mégis egy rendhagyó családterápiáról mesél, megragadó empátiával és kuncogó humorral.

Tovább “A médium elszundít – Test (Ciało, 2015)” »

0

Mr. Holmes (2015) / Churchill’s Secret (2016)

írta Nikodémus

2016-05-mr-holmes-churchills-secret-1

Ifjúságkultusz ide vagy oda, a vészesen öregedő nyugati társadalom egyre többet kényszerül beszélni az idősekről, a kreatív marketingesek, a forgatókönyvírók és a producerek azonban többnyire élénk szerelmi életet élő fitnesz-mamákat (Egyszerűen bonyolult), deres hajú akcióhősöket (Red 1-2) vagy épp sorsukba derűsen beletörődő aggastyánokat mutatnak (Keleti nyugalom – Marigold Hotel). Bánkódás, számvetés, netán megbékélés? Szóba sem kerül. A nemrég bemutatott Mr. Holmes és Churchill’s Secret az időskor árnyékos oldalára vezet minket.

Tovább “Mr. Holmes (2015) / Churchill’s Secret (2016)” »

5

Truth (2015)

írta Nikodémus

2016-04-truth-1

(A tömegtájékoztatás világnapjára.)

Nem rossz, nem rossz, de nem az igazi: a Truth szerencsétlensége, hogy rossz időben volt rossz helyen, és hát nem olyan erős, hogy ezt kompenzálja. James Vanderbilt sztárokat felvonultató oknyomozós újságírófilmje nem tudott kikeveredni a Spotlight okozta felhajtásból, így elsikkadt. Pedig legalább egyszer érdemes megnézni.

Tovább “Truth (2015)” »

0

A paradicsomtól a vérig – Beszélnünk kell Kevinről (2011)

írta Nikodémus

2015-04-beszélnünk-kell-kevinről-1

Roskadoznak a könyvesboltok polcai a nevelési tanácsokat osztogató kézikönyvektől, az öt éve bemutatott Beszélnünk kell Kevinről azonban két órára az összes okosságot érvényteleníti. Felzaklató antitézise ugyanis mindannak, amit a vulgárpszichológia ránk tukmál gyereknevelés-ügyben.

Tovább “A paradicsomtól a vérig – Beszélnünk kell Kevinről (2011)” »

1

A válságstáb (Our Brand Is Crisis)

ourbrandin

Add el nekem ezt a tollat – hangzik el a Wall Street farkasában. A dolog lényege, hogy meg kell győzni a másik felet, hogy neki szüksége van az íróeszközre. Leonardo DiCaprio és emberei igazi nagydumások voltak, akik fel tudták tüzelni az embereket, rá tudtak sózni bármit bárkire. És kvázi a politika is ilyen: el kell adni „egy terméket”. El kell hitetni a néppel, hogy ő az igazi, akinek vezényletével az ország soha nem látott sikereket ér el, olyan magaslatokba jut az életszínvonal, amit sokáig fognak emlegetni.

2005-ben mutatták be az Our Brand is Crisis dokumentumfilmet, amelyben megmutatták, hogy amerikai tanácsadók segítségével Gonzalo Sanchez de Lozata behozta tetemes lemaradást a boliviai elnökválasztáson és a nép nagy része rá szavazott. George Clooney és producertársa, Grant Heslov érdemesnek találta az alapanyagot, hogy filmet készítsenek belőle. Tovább “A válságstáb (Our Brand Is Crisis)” »

2

Brooklyn

írta Nikodémus

2016-02-brooklyn-1

A lángokban álló Közel-Kelet és az európai menekültválság annyi más terület mellett a filmipart is megihleti, elég csak az egyre nagyobb számban érkező, szinte szociográfiai ambíciókkal megírt látlelet-mozikra gondolnunk. Közülük mind több tűnik fel rangos filmfesztiválok versenyprogramjában, az idei Oscar-szezon véghajrájába azonban egy olyan alkotás jutott el, mely csupán első látásra osztozik műfajtársai eszmei alapvetésében. A Brooklyn, miközben visszavisz minket a múlt század ötvenes éveibe, elsősorban nekünk, közép-európaiaknak válik fájdalmasan ismerőssé.

Tovább “Brooklyn” »

5

Spotlight – Egy nyomozás részletei (Spotlight)

spotlight

2001-et írunk, a Boston Globe új főszerkesztőt kap. Marty Baron megérkezéséve egyúttal a változások szelét is érezni. Valami lóg a levegőben. A nagy vetélytársak elcsábítják a hasznos munkatársakat, ráadásul ekkoriban vetette meg a lábát az internetes újságírás. Baronnak egy olajozottan, jól és költséghatékonyan működő céget kell faragnia a Globe-ból. Az emberek pedig suttogni kezdenek, féltik állásukat, .hiszen úgy hírlik, hogy Baron nem szívbajos, ha leépítésekről van szó. Tekintélyt parancsoló férfiről van szó, aki nem is igazán utasításokat osztogatott, hanem kért. És egy főnök kérését vagy meglátásait illik parancsnak venni.

A Globe-nál dolgozik a Spotlight 4 fős oknyomozócsapata. Választott témáikon gondosan átrágták maguknak, minden apróságnak utánajártak és hónapok elteltével lehozták cikküket. Baron egyik első intézkedése az volt, hogy a kvartett sarokba hajítsa eddigi munkáját és ráállította őket a katolikus egyház gyerekmolesztással kapcsolatos esetre. Tovább “Spotlight – Egy nyomozás részletei (Spotlight)” »

5

Steve Jobs

stevejobsposzter1

Az életrajzi filmek jellemzője, hogy legyen szó akár nagy hírességről vagy egyszerű kisemberről, mindig megpróbálják a főszereplő pozitív oldalát kidomborítani. Esetleg csiszolnak jellemén, sokkal kedvesebbé, mondjuk jóságossá teszik. A lényeg, hogy lehessen kedvelni, szeretni, tudjunk azonosulni vele, esetleg szoríthassunk is érte.

Steve Jobsról az átlagember annyit tud, hogy az informatika terén alkotott nagyot, és ezen belül nagy eredményeket ért el, a számítástechnika úttörőjének számít. Tehetségét, hozzáértését mindenki elismeri. Szóval egy olyan fickó volt, akinek eredményei magáért beszélnek, és sokat tett a felhasználók kényelméért. Remek ember, ugye? Aaron Sorkin viszont meg sem próbálta úgy bemutatni Jobst, mintha a feltaláló-mérnök megértette volna az embereket. Lázadó jellemű, öntörvényű alak volt, aki nehezen jött ki munkatársaival, vagy éppen barátival. Mindig újabb terveket szövögetett, amelyről úgy gondolta, hogy egy adott közösség életét megkönnyíti, persze mindezért megkérte az árát, a munkafolyamat alatt pedig mindenki a haját tépte. Tovább “Steve Jobs” »