2

Szürke senkik

szurkesenkik

1918-ban járunk, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik felderítőcsapatának az ellenséges vonalak mögött kell fontos információt gyűjtenie. Öten vannak, akad köztük sokat látott katona és zöldfülű újonc is. Feladatuk, hogy eljussanak egy kommunikációs központig, amelyet alaposan szemügyre kell venniük és a részleteket a náluk lévő postagalambbal el kell juttatniuk a parancsnokságig. Eléggé veszélyes küldetés.

Bő egy órás játékidejével nem nevezhető hosszúnak a Szürke senkik. Tévéfilmről van szó, amelyről messziről lerí, hogy nem gazdálkodhattak az alkotók sok-sok százmilliós összegből. De a forgatókönyv megvalósítása nem is igényelte a túlköltekezést, kellett találni néhány színészt, akik hihetően formálják meg a karaktereket, illetve néhány egyenruhára és fegyverre kellett költeni. Díszletek? A sztori a természetben játszódik, épületeket gyakorlatilag nem is láthatunk. Tovább “Szürke senkik” »

2

Szövetségesek (Allied)

Gyorsan bele is vágok a közepébe: A film kifejezetten olyan, mintha a rendező, illetve főszereplők egy régi adósságot törlesztenének, de sajnos nem felénk. Mintha a stúdió vagy valamelyik mindenható producer bejelentkezett Robert Zemeckisnél, Brad Pittnél és Marion Cotillardnál, hogy behajtsa, amiért egyszer valamikor szívességet kértek tőlük.

Max Vatan (Pitt) kanadai tiszt Casablancába érkezik, ahol a francia ellenállás egyik emberével Marianne Beausejour-rel (Cotillard) kell együtt dolgozniuk. Ki kell iktatniuk a német nagykövetet és éppen emiatt hihetően kell előadniuk, hogy boldog házasságban élnek. A kamu szerelem eljátszása közben lassan összemelegednek és a küldetés letudta után össze is házasodnak. Azon kívül, hogy dúl a háború, mi baj lehetne? Márpedig akad, Vatant ugyanis arról tájékoztatják, hogy a gyanú szerint neje tulajdonképpen német kém. Tovább “Szövetségesek (Allied)” »

1

Apák és lányaik (Fathers and Daughters)

apakeslanyaik

Ha egy filmet eleve úgy indítanak, hogy az első percek alapján megpróbálják világossá tenni, hogy olyan drámát fogsz látni, aminek a végén elő kell venned a zsebkendőd, akkor két eset lehetséges. Az egyikben végig fenntartják ezt az érzést és folyamatosan szentimentális, esetleg giccses, de azért eléggé erőltetett pillanatok sorjáznak. A másik verzió, hogy tényleg megpróbálnak elmesélni egy történetet és pár perc után elfeledtetik a nézővel, hogy tulajdonképpen mire is menne ki a dolog. Gabriele Muccino műve az utóbbi kategóriába tartozik. Tovább “Apák és lányaik (Fathers and Daughters)” »

1

Marguerite / Florence Foster Jenkins

írta Nikodémus

2016-12-marguerite-florence-foster-jenkins-1

Túlságosan jól ismerjük már az emberi vágy valósággörbítő hatását: a beteljesülésért mindent és mindenkit képesek vagyunk feláldozni, beleértve önmagunk üdvét is. Igazság, irgalom mit sem számít, egyedül a vágy – állítja Xavier Giannoli és Stephen Frears, akik egy év eltéréssel egyaránt filmet forgattak egy excentrikus, magát operaénekesnek képzelő dáma, Florence Foster Jenkins életéről.

Tovább “Marguerite / Florence Foster Jenkins” »

1

Rideg világ (Equals)

equals

Az emberiség maradéka a Föld egy szegletében próbál boldogulni. Ebben az utópiának mondott disztópiában érzelemmentes életet élnek. Nincs se sértődés, se öröm, egyhangúan néz mindenki maga elé és jóformán ugyanúgy élik napjaikat. Szerelem? Ugyan. Azonban néhány személynél mégis előrefurakodnak egyes érzések, őket egyszerűen csak deviánsoknak nevezik. Silas (Nicholas Hoult) és Nia (Kristen Stewart) is elkapja a „betegséget”, kialakul a vonzalom közöttük, titkon találkoznak és terveket szőnek. Menekülni kell, csak így élhetik túl.

Ismerős? Bármennyire is tetszetős és jól hangzó, hozzá kell tenni, hogy a young adult adaptációk többsége valamennyire ráhúzható a fent leírt sémára. Csakhogy Drake Dormus nem hozott anyagból dolgozott, hanem saját maga ötletelt a filmen. Nincsenek tinihősök, nem akarják megdönteni a rendszert, pláne nem szeretnének felszabadítani mindenkit. Egyszerűen csak távozni szeretnének, méghozzá mindenféle csinnadratta nélkül. Tovább “Rideg világ (Equals)” »

2

Éjféli látomás (Midnight Special)

írta Nikodémus

2016-10-midnight-special-1

(A kép innen való.)

Bármilyen legyen is aktuális viszonyuk, apa és fia között mindig különös, megismételhetetlen kötelék lappang. Jeff Nichols amerikai rendező negyedik filmjében, az idén bemutatott Éjféli látomásban tovább boncolgatja e megfejthetetlen kapcsolatot, miközben áldozatról, felelősségvállalásról, valamint egy furcsa család bajban megmutatkozó összetartó erejéről mesél.

Tovább “Éjféli látomás (Midnight Special)” »

1

Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon)

melytengeri

A BP-nek nem tetszett. Nem hagyhatták szó nélkül, hogy a Mélytengeri pokol lehúzza róluk a keresztvizet. Közleményükben hangoztatják, hogy a film nem tükrözi hűen a tragédia kialakulását és arra sem fordítottak figyelmet, hogy hangoztassák, hogy nem csak kifejezetten ők voltak a felelősek. Illetve a cég milyen hatalmas erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy helyrehozza a károkat.

2010 áprilisában a Deepwater Horizon olajfúró tornyon történt robbanás következtében több ember elhunyt és sok-sok millió hordónyi olaj kerül a tengerbe. A Mexikói-öbölbeli eset a világ egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt. És érthető, hogy a BP-nek nem tetszett Peter Berg rendezése, mivel konkrétan a vállalat egyik fejesét játszó John Malkovich karaktere nem igazán szimpatikus. És erre még rá is kontráznak a filmben, amikor megállapítják róla, hogy egy seggfej. Tovább “Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon)” »

1

A homok alatt (Under sandet, 2015)

írta Nikodémus

2016-10-under-sandet-1

Az európai menekültválság megerősödésével párhuzamosan egyre-másra tűnnek fel európai filmfesztiválokon a témával behatóan foglalkozó szerzői filmek. Ki-ki társadalmi parabolába, szenvtelen szociodrámába vagy feszült thrillerbe csomagolva mondja el véleményét, ám nem hittem volna, hogy egy dán rendező nemrég bemutatott történelmi filmje lesz rám a legnagyobb hatással. Martin Zandvliet-nek az idei miskolci Cinefesten bemutatott (s három díjat is nyert) alkotása, A homok alatt észre-szívre egyaránt súlyos hatást gyakorol.

Tovább “A homok alatt (Under sandet, 2015)” »

0

Röviden: Mielőtt megismertelek (Me Before You)

mielottmegRomantika terén újat nem tudnak (vagy esetleg nem akarnak) mutatni, így mindig a jól bejáratott panelekhez nyúlnak vissza. De szinte az is biztos, hogy akik erre a műfajra váltanak jegyet nem akarnak műjfat megreformáló filmet látni. Így az elsőfilmes Thea Sharrock-től sem várjuk, hogy meg fog döbbenteni, bár azért ettől függetlenül előfordulhat, hogy egyesek előkapják zsebkendőiket.

Will (Sam Clafin) balesetet szenved, nyaktól lefelé béna, amit érthetően nehezen visel és éppen ezért nem is viselkedik az emberekkel szívélyesen. Szülei ápolónőt keresnek mellé, Lou (Emila Clarke) jelentkezik is az állásra, hiszen égetően szüksége van a pénzre. Clarke Daenerys és Sarah Connor után teljesen más karaktert játszik. Bájos, aranyos, folyamatosan ráncolja a szemöldökét, öltözködése is kicsit vicces és olykor hülyeségeket beszél. Clafin viszont inkább szomorkás, sokszor nyers szépfiú, aki olykor el tudja engedni magát. Illenek egymáshoz, a casting rendkívül jól sikerült.

Leginkább kettejükre fókuszál a rendező, a mellékkarakterek mindegyike kedves, konfliktuskerülő és megértő, ami néha már kicsit túl sok is. Eléggé gördülékenyen halad előre a történet, Clarke és Clafin nagyon is jól mutatnak egymás mellett, bár azért kicsit furcsa, hogy mintegy varázsütésre (oké, egy feliratos film megtekintése után, ami akár felfogható az amerikai ízlés kifigurázásnak is) már abba is hagyja a morgolódást. Így aztán jöhet a könnyebb hangvétel és a humorosabb helyzetek, hogy aztán ismét dráma és a szomorúság kerüljön az előtérbe. Lehet mosolyogni és vannak bús pillanatok, egészen ügyesen adagolja a direktornő. Nyugodtan rásüthető, hogy az év legjobb romantikus filmje, bár azért a felhozatal nem volt túl erős. 75 % Tovább “Röviden: Mielőtt megismertelek (Me Before You)” »

1

Trumbo

trumbo

Miután a The Brave One forgatókönyve Oscart nyert, gyorsan kiderült, hogy a történetet a feketelistás, úgymond közellenség hírében álló Dalton Trumbo írta álnéven. Ezt követően egy interjút adott, Otto Preminger rendező a tévét nézve hahotázásban tört ki, miközben Trumbo éppen ecseteli, hogy az Amerika-ellenes Bizottság képtelen volt feltárni bármit is. Nem kreáltak törvényeket, nem tudtak leleplezni senkit, csak egyetlen dolgot tudtak elérni: hátráltatták az embereket a munkában. Ahhoz képest, hogy margóra tették, félreállították, mégis 2 Oscarja van. A feketelista tehát értelmetlen, csak hátráltató tényező, de ő ennek ellenére pont a hollywoodi boszorkányüldözés korszaka alatt kapott két szobrocskát is. Másokat azonban csúnyán tönkretett. Tragikomikus. Preminger rendező nem hiába nevette ki gúnyosan a a tévét, ami felért egy fityisszel a rendszer felé. Ő adott ugyanis munkát Trumbo-nak, amikor senki más nem mert. Tovább “Trumbo” »

3

Blood Father

bloodfather

John Link (Mel Gibon) anyázik és dohog, amikor lakókocsijánál megjelenik néhány fegyveres ürege és Lydiát (Erin Moriarty), a lányát akarják. A férfi nem hagyja magát, miközben a támadók egyikét megsebzi és ablakán keresztül visszalő fortyogva morog maga elé: tuti lőttek a feltételes szabadlábnak, ezért biztosan, hogy előveszik és mehet vissza a sittre.

A börtönviselt fickó egyáltalán nem szent életű. Erőszakos és csúnya múltja van, most pedig egy Isten háta mögötti lakókocsiparkban húzza meg magát. Kivette a részét jó néhány mocskos dologból és benne is volt pár randa helyzetben, szeretné is elfelejteni vagy inkább túllépni ezen. De amikor rég nem látott lánya újra feltűnik a színen a viszonylag stabil élete is fenekestül felfordul. A családi idill egy pillanatra sem valósul meg. Ugyanakkor Link nem saját magát félti és morgolódásai során sem saját magára gondol. Lydiát akarja megvédeni, még ha ez nem is látszik rajta. Tovább “Blood Father” »

1

Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)

írta Nikodémus

2016-09-csontsovány-nővérem-klán-1

Úgy tűnhet, az illetlenül kibeszélt titok és a nyilvánvaló makacs tagadása ellentétben állnak egymással, ám e két, valójában egy tőről fakadó viselkedést összeköti, hogy mindkettő mérgez – embert, kapcsolatot, közösséget. Tudom, a felszínes látványfilmek nyári moziszezonjában nehezen szánjuk rá magunkat, hogy ilyesféle problémákon elmélkedjünk, a júliustól idehaza is vetített Az én csontsovány nővérem és A klán azonban megéri a fáradtságot – de egy próbát legalább.

Tovább “Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)” »