0

A misszió (1986) / Fekete köpeny (1991)

írta Nikodémus

2017-03-a-misszió-fekete-köpeny-1

Ma mutatják be Martin Scorsese csaknem harminc éve formálódó Némaság című filmjét a magyar mozik. Amíg mi is megnézzük, íme két rokon alkotás, felvezetőnek.

Jezsuita misszió a rabszolgatartó Dél-Amerikában: tuti téma, melyből izgalmas kalandfilmet, erkölcsi példabeszédet és komor drámát is ki lehet hozni, sőt, mindhármat egyszerre. Két filmünk – egyikük nemrég volt harminc éves, másikuk huszonöt – közül A misszió az ismertebb és elismertebb, ám a Fekete köpenynek sem kell szégyenkeznie, noha minőségben nem ér fel párjához. Duplakritika.

Tovább “A misszió (1986) / Fekete köpeny (1991)” »

0

Szólít a szörny (A Monster Calls)

szolitaszornyposter

Connor (Lewis MacDougall) kissé magába forduló, letört és dühös 12 éves srác. Az iskolában folyamatosan zaklatja egy fiúbanda, nincsenek barátai, ráadásul édesanyja (Felicity Jones) kemény küzdelmet folytat a rákkal. Nagymamájához (Sigourney Weaver) nem áll igazán közül, édesapja pedig más városban él. Egyik este meglátogatja a „szörny”, aki közli vele, hogy minden egyes megjelenésekor három történetet fog elmesélni, majd Connornak is el kell mondania egyet. Tovább “Szólít a szörny (A Monster Calls)” »

0

Hologramot a királynak (Hologram for the King)

írta Nikodémus

2017-03-hologram-for-the-king-1

Az általános világhelyzet, számba véve csupán az elmúlt másfél év történéseit, sajnos nem túl biztató: egyre szaporodó háborús konfliktusok, növekvő migráció, gazdasági válság… kinek van kedve viccelődni? Tom Tykwernek úgy tűnik, igen, s bármily különös, ezzel mi is jól járunk. No nem térdcsapkodó hahotázásra kell számítani a rendező legújabb filmjének megtekintésekor: a Hologramot a királynak ironikus hangnemben kommentálja napjaink társadalmi-gazdasági viszonyait, s közben intelligens humorral beszél egy nagyon súlyos problémáról.

Tovább “Hologramot a királynak (Hologram for the King)” »

1

A régi város (Manchester by the Sea)

írta Nikodémus

2017-03-a-régi-város-1

Egy biztos: a híre megelőzte. Sundance-siker, áradozó kritikák, elragadtatott közönség, tuti Oscar-alapanyag. Amúgy is kell minden évben egy underdog versenyző a nagy stúdiófilmek közé, amely tündérmese keretében emelkedhet az égig. Érdeklődve, ám kicsit rezignáltan vártam tehát Kenneth Lonergan filmjét, A régi várost, számítva néhány, magát egyedinek mímelő, valójában azonban nagyon is bevált fogásra. Annál nagyobbat koppantam a film megtekintésekor.

Tovább “A régi város (Manchester by the Sea)” »

1

Loving

lovingposzter

Richard Loving és Mildred Jeter nem ártottak senkinek, nem állt szándékukban bajt okozni és ellettek volna azon a kis földterületen, ahol éldegéltek. Miért csaptak le rájuk a helyi rendőrök? A dolgos férfi és nő szerették egymást, majd összeházasodtak. Csakhogy Richard fehér volt, Mildred viszont fekete, Virginiában azonban törvény tiltja, hogy kimondják egymásnak a boldogító igent és házaspárként éljenek. A bíróságon 1 év börtönbüntetésre ítélték őket, 25 évre felfüggesztve ennek feltétele, hogy el kell kellett hagyniuk az államot. Évekkel később a polgárjogi mozgalmak egyre nagyobb teret nyertek, a Loving család levelet írt az igazságügy miniszternek, reménykedve, hátha visszatérhetnek oda, ahonnan jöttek. Ügyük egészen Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig jutott. Tovább “Loving” »

1

A számolás joga (Hidden Figures)

szamolasjoga

Nehéz sorsuk volt az afro-amerikaiaknak. Tudjuk jól, számos film foglalkozott a témával, többek között félhettek Michael Fassbendertől (12 év rabszolgaság) és még a sportpályán is jobban kellett teljesíteniük, hogy egyáltalán számításba vegyék őket (Race). A 60-as években sem volt egyszerű feketének lenni, viszont volt valami, ami némileg elnyomta az irántuk viseltetett érzéseket: az oroszok. Vagyis inkább az a fránya űrverseny, amiben egyszerűen nem lehetett alulmaradni. A nemzet büszkeségén esett volna csorba. A film elején a három afro-amerikai hölgyet igazoltatva látszik, hogy a zsaru boldogan végigverne rajtuk gumibotjával, de amikor meghallja, hogy a NASA munkáját segítik, kiderül, hogy a rend derék őre ruszkikat még jobban utálja. Ezért inkább még biztosítja is az utat előttük, hátha az a pár perc is segít, hogy előnyhöz jusson a dicső ország. Tovább “A számolás joga (Hidden Figures)” »

0

Oroszlán (Lion)

oroszlanposter

A díjszezonok felhozatala nagyjából a következőképpen fest. Van egy-két töltelékfilm, amelyek ugyan nem rosszak, de inkább csak úgy a háttérből integetnek. Természetesen akadnak az agyonajnározott, körberajongott, folyamatosan címlapon lévő alkotások. Illetve vannak a kifejezetten rangos szobrok miatt készített („Márpedig akkor is muszáj jelölni típusú) produkciók. polkorrekt darabok. Illetve nagyjából a névtelenség homályából feltörő, figyelemfelhívó darabok.

Az Oroszlán utóbbi kategóriába tartozik. Talán egyesek nagyot nézhetnek, hogy miért írom ezt, hiszen Rooney Mara vagy Dev Patel neve eleve odavonzza a reflektorfényt. Nos, tévedés. Készült velük néhány film, amely sajnos fű alatt érkezett és ugyanúgy távozott. Tovább “Oroszlán (Lion)” »

2

Szürke senkik

szurkesenkik

1918-ban járunk, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik felderítőcsapatának az ellenséges vonalak mögött kell fontos információt gyűjtenie. Öten vannak, akad köztük sokat látott katona és zöldfülű újonc is. Feladatuk, hogy eljussanak egy kommunikációs központig, amelyet alaposan szemügyre kell venniük és a részleteket a náluk lévő postagalambbal el kell juttatniuk a parancsnokságig. Eléggé veszélyes küldetés.

Bő egy órás játékidejével nem nevezhető hosszúnak a Szürke senkik. Tévéfilmről van szó, amelyről messziről lerí, hogy nem gazdálkodhattak az alkotók sok-sok százmilliós összegből. De a forgatókönyv megvalósítása nem is igényelte a túlköltekezést, kellett találni néhány színészt, akik hihetően formálják meg a karaktereket, illetve néhány egyenruhára és fegyverre kellett költeni. Díszletek? A sztori a természetben játszódik, épületeket gyakorlatilag nem is láthatunk. Tovább “Szürke senkik” »

2

Szövetségesek (Allied)

Gyorsan bele is vágok a közepébe: A film kifejezetten olyan, mintha a rendező, illetve főszereplők egy régi adósságot törlesztenének, de sajnos nem felénk. Mintha a stúdió vagy valamelyik mindenható producer bejelentkezett Robert Zemeckisnél, Brad Pittnél és Marion Cotillardnál, hogy behajtsa, amiért egyszer valamikor szívességet kértek tőlük.

Max Vatan (Pitt) kanadai tiszt Casablancába érkezik, ahol a francia ellenállás egyik emberével Marianne Beausejour-rel (Cotillard) kell együtt dolgozniuk. Ki kell iktatniuk a német nagykövetet és éppen emiatt hihetően kell előadniuk, hogy boldog házasságban élnek. A kamu szerelem eljátszása közben lassan összemelegednek és a küldetés letudta után össze is házasodnak. Azon kívül, hogy dúl a háború, mi baj lehetne? Márpedig akad, Vatant ugyanis arról tájékoztatják, hogy a gyanú szerint neje tulajdonképpen német kém. Tovább “Szövetségesek (Allied)” »

1

Apák és lányaik (Fathers and Daughters)

apakeslanyaik

Ha egy filmet eleve úgy indítanak, hogy az első percek alapján megpróbálják világossá tenni, hogy olyan drámát fogsz látni, aminek a végén elő kell venned a zsebkendőd, akkor két eset lehetséges. Az egyikben végig fenntartják ezt az érzést és folyamatosan szentimentális, esetleg giccses, de azért eléggé erőltetett pillanatok sorjáznak. A másik verzió, hogy tényleg megpróbálnak elmesélni egy történetet és pár perc után elfeledtetik a nézővel, hogy tulajdonképpen mire is menne ki a dolog. Gabriele Muccino műve az utóbbi kategóriába tartozik. Tovább “Apák és lányaik (Fathers and Daughters)” »

1

Marguerite / Florence Foster Jenkins

írta Nikodémus

2016-12-marguerite-florence-foster-jenkins-1

Túlságosan jól ismerjük már az emberi vágy valósággörbítő hatását: a beteljesülésért mindent és mindenkit képesek vagyunk feláldozni, beleértve önmagunk üdvét is. Igazság, irgalom mit sem számít, egyedül a vágy – állítja Xavier Giannoli és Stephen Frears, akik egy év eltéréssel egyaránt filmet forgattak egy excentrikus, magát operaénekesnek képzelő dáma, Florence Foster Jenkins életéről.

Tovább “Marguerite / Florence Foster Jenkins” »

1

Rideg világ (Equals)

equals

Az emberiség maradéka a Föld egy szegletében próbál boldogulni. Ebben az utópiának mondott disztópiában érzelemmentes életet élnek. Nincs se sértődés, se öröm, egyhangúan néz mindenki maga elé és jóformán ugyanúgy élik napjaikat. Szerelem? Ugyan. Azonban néhány személynél mégis előrefurakodnak egyes érzések, őket egyszerűen csak deviánsoknak nevezik. Silas (Nicholas Hoult) és Nia (Kristen Stewart) is elkapja a „betegséget”, kialakul a vonzalom közöttük, titkon találkoznak és terveket szőnek. Menekülni kell, csak így élhetik túl.

Ismerős? Bármennyire is tetszetős és jól hangzó, hozzá kell tenni, hogy a young adult adaptációk többsége valamennyire ráhúzható a fent leírt sémára. Csakhogy Drake Dormus nem hozott anyagból dolgozott, hanem saját maga ötletelt a filmen. Nincsenek tinihősök, nem akarják megdönteni a rendszert, pláne nem szeretnének felszabadítani mindenkit. Egyszerűen csak távozni szeretnének, méghozzá mindenféle csinnadratta nélkül. Tovább “Rideg világ (Equals)” »