13

Kényszerleszállás (Flight) (16)

kenyszerleszallas

Rögtön az elején egy formás mellet tárnak elénk, majd a hölgy az ágyból kimászva úgy ahogy van anyaszült meztelenül átbotorkál a szobán. Rengeteg filmnél általában úgy próbálják fenntartani az érdeklődést, hogy az egyik szereplőt levetkőztetik és kissé félő volt, hogy a Kényszerleszállásnál ez lesz a film csúcspontja, a további két órában erősen fogjuk sajnálni Robert Zemeckist, illetve elgondolkodunk azon, hogy hazaérve esetleg keresünk egy háttérképet Nadine Velazquezről. Ám Zemeckis nem felejtett el rendezni, bebizonyítja, hogy nem kell neki hatalmas költségvetés ahhoz, hogy élvezhető produkciót készítsen. Tovább “Kényszerleszállás (Flight) (16)” »

19

Az őslakó (Man from Earth, 2007)

kezd

A kritikát NY124 küldte be nekünk.

A Star Trek filmeket és sorozatokat mindenki ismeri, ugye? Na, képzeljük el közülük bármelyiket (akár a legújabb J. J. Abrams-félét is)! Előttünk van, ahogy Spock parancsnok és Kirk kapitány a jövőben legénységükkel az Enterprise fedélzetén véghezviszi a rengeteg hőstettet, felfedezve a világűrt? Rendben, akkor ezt most nagyon gyorsan felejtsük el, mert Az őslakó nélkülöz mindenféle sablonos tudományos-fantasztikus elemet. Nincsenek benne robotok, amelyek kipüffölik a gépolajat egymásból, nincs egyetlen űrhajó sem, és egyetlen kis zöld lény sem fordul meg benne. Sőt mi több: egyetlen szobában játszódik, a Föld nevű bolygón, napjainkban! És mégis tudományos és mégis fantasztikus. Tovább “Az őslakó (Man from Earth, 2007)” »

4

Röviden: A lehetetlen (The Impossible)

A lehetetlen spanyol film, mégsem merték megkockáztatni hogy az ország nemzetközileg is elismert és híres színészei közül válogassanak. Antonio Banderas és Paz Vega helyett nemzetközileg – és főleg Angliában/Amerikában – jobban eladható egy Ewan McGregor és Naomi Watts főszereplésével készült könnyfakasztó dráma. A történet szerint papa, mama és három gyermeke Thaiföldön töltenék el békésen a karácsonyt, ámde pont akkor söpör el mindent és mindenkit a váratlanul érkező cunami. A család tagjai különszakadnak egymástól, kétségbeesetten küzdenek a hömpölygő, veszélyes törmelékkel teli halálos szökőárral, majd kétségbeesetten próbálják megtalálni egymást. Ha túltesszük magunkat azon, hogy a természeti katasztrófában több tízezren vesztették (200.000 ember) életüket és Juan Antonio Bayona rendező nem is a helyiekkel, hanem az angol családdal foglalkozik akár még az is előfordulhat, hogy a végén a papírzsebkendőért nyúlsz a zsebedbe. A film egy részében az anya és és egyik gyermeke emberfeletti küzdelmét láthatjuk, ahogy a mocskos szökőárban véresen, egyre több sérüléssel küzdenek egymásért, a túlélésért. A szörnyű ár elvonultával nem marad más, csak a sokk, a rengeteg veszélyes sérülés és a remény, hogy a család együtt hagyhatja el az egykori vidám turistaparadicsomot. Watts, McGregor és Tom Holland alakítására nem lehet panasz, de talán jobb lenne, ha szomorú, elgyötört arckifejezésük mellé olykor olyan zene társul, ami már túlságosan is tolakodó, erőteljesen próbálja rávenni a nézőt, hogy most is morzsolj el egy könnycseppet. A Hadak útján ugorhat be, ahol túlzásba vitték a zenét és egy idő után kényelmetlenné vált hallgatni. E nélkül is akad jó pár szívszorító, érzelemdús pillanat, az elején látott „sodrú lendületű” tragédia és túlélésért vívott küzdelem után Bayona egészen ügyesen közvetíti a drámát úgy, hogy közben ne meneteljen bele a giccsbe (bár a vége erősen határeset).

1

Röviden: Börni, az eszelős temetős (Bernie, 2011)

1996 novemberében Bernie Tiede négyszer hátba lőtte Marjorie Nugent özvegyasszonyt, testét mélyhűtőbe tette és amíg tette ki nem derült a nő pénzét jótékony célokra fordította. Megtörtént eset, amit általában igyekeznek is a film elején közzétenni, ám Richard Linklater ennyivel nem rendezte le a dolog és afféle dokumentarista stílusban mesélte el a közkedvelt temetős történetét. Azaz maguk a szereplők – a színészek és a Carthage városka lakói a kamerába bámulva osztják meg gondolataikat az esetről. Nem is lenne probléma, ha nem lenne túlerőltetve, a rendező azonban rendesen megszórta alkotását ezekkel a bevágásokkal. A visszaemlékező falu lakosait játszó színészek ugyan jó munkát végeztek, sőt szöveg(elése)ik egy ideig szórakoztatóak is, de ami sok, az bizony sok, megakasztja a cselekményt és idővel unalmassá is válik. Habár vígjátékként hirdették és Jack Blackről is a harsány vicces alkotások ugranak be elsőre, a Börni, az eszelős temetős nem igazán sorolható be ebbe a kategóriába, még csak nem is nevezhető fekete komédiának, ha körül kellene írni, akkor a dráma-szatíra krimi lenne rá a legmegfelelőbb elnevezés. De persze itthon a cím hallatán másra fognak gondolni a filmre jegyet váltó érdeklődők többségre, ráadásul azért is félrevezető, mivel Börni egyáltalán nem eszelős. A címszereplő egy jóságos, végtelenül türelmes fickó, aki megpróbál mindenkinek a kedvére tenni, aktív szerepet vállal a városka közösségi életében és még akkor is a pártjára állnak, amikor kiderül, hogy mit tett a zsémbes özvegyasszonnyal. Black azonban hozza az elvártakat és még túl is szárnyalja azokat, Oscar-jelölést emlegetnek egyes helyeken, hozzátéve, hogy nem volt ilyen jó egy ideje. Gere után (Végzetes hazugságok ) Black is beleadott apait-anyait, meggyőzően és hitelesen játszik, ha ő nem lenne, talán össze is dőlne a produkció. Meg kell említeni Matthew McConaughey-t is, aki ugyan egy ideje csak mellékszerepekben láthattuk, de a Magic Mike és a Killer Joe után ismét remekelt. Csakis miattuk kap 60 %-ot a film.

imdb: 6,7
rottentomatoes 92 %

Amerikai bevétel: 9,2 millió dollár

7

A nyomorultak (Les Misérables)

“Do you hear the people sing? Singing a song of angry men? It is the music of a people Who will not be slaves again! When the beating of your heart Echoes the beating of the drums There is a life about to start When tomorrow comes!”

Ezt még gimiben énekeltük és valamiért azóta is emlékszem rá, de ez  minden, amit A nyomorultak-ról tudtam mind regény mind színpadi változatban. Nem vagyok rajongója sem a musicaleknek sem a 19. századi romantikus irodalomnak, de ahogy január elsején az összefoglalót olvastam az újévi új adókról és áremelésekről olyan forradalmi láz fogott el, hogy hirtelen felindulásból beültem A nyomorultak-ra, mert a dal alapján mindig is azt hittem, hogy az 1789-es francia forradalomról szól és fejek fognak a porba hullani a lángoló barikádok fényében.

01nyomorultak

Tovább “A nyomorultak (Les Misérables)” »

0

Szerencsecsillag (The Lucky One)

Az alábbi kritikát Fodor Bernadett küldte.

Ki ne ismerné a Szerelmünk lapjai-t, az Éjjel a parton-t, a Séta a múltba,  a Kedves John! vagy az  Utolsó Dal című műveket. Ezeknek a  filmeknek az  írójától nem meglepően egy újabb romantikus filmet kaptunk egy kis drámával megfűszerezve. Nicholas Sparks zseniális módon érdekessé tud varázsolni egy amúgy eléggé szokványos és unalmas történetet is. Meglepő fordulatok, a történet közepén megjelenő szereplők, és a nem várt végkifejlet. Ez jellemez egy olyan filmet mint a Szerencsecsillag.

Logan Thibault (Zac Efron) miután leszerel a tengerészgyalogságtól elindul megkeresni azt az ismeretlen lányt, akinek fényképét a háború során találta: azóta hisz benne, hogy ez a kép védte meg őt Irakban a rá leselkedő haláltól. Mikor rátalál a gyerekét egyedül nevelő fiatal nőre (Taylor Schilling), képtelen elárulni, hogy miért is érkezett. Munkát vállal a családnál, és a kezdeti bizalmatlanság ellenére egyre közelebb kerül Beth-hez. De az egykori katonát nyomasztja a titok, amit magával hozott, és ami talán közéjük állhat. Tovább “Szerencsecsillag (The Lucky One)” »

2

Safety Not Guaranteed

safetynot

Valószínűleg órákig el lehetne beszélgetni az időutazásról, vélemények és ellenvélemények ütköznének az órák során. A téma a filmesek fantáziáját is megmozgatta és jó néhányuknak alkalmuk nyílt arra, hogy megmutassák mi pattant ki agyukból. Ezen termések nagy része inkább a habkönnyű szórakoztató filmek, de azért akadnak elgondolkodtató, komolyabb hangvételű darabok is. A Safety Not Guaranteed nem éppen látványos, sokkal inkább vígjáték, de nem a térdcsapkodós fajtából, ami a karakterekre épít.

„Figyelem, időutazáshoz keresek társat. Akár veszélyes is lehet” – szól egy rövid újsághirdetés, amit elolvasva bárki szélesen elmosolyodhat. A feladó bizonyára egy komplett idióta vagy egy vicces kedvében lévő hülyegyerek – gondolhatná mindenki. Jeff (Jake Johnson) egy kis újságnál dolgozik, főnökétől engedélyt kérve két gyakornokkal a Ocean View-be utazik. Ebből akár még kikerekedhet egy jó kis cikk is. Tovább “Safety Not Guaranteed” »

16

A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006)

írta walter sobchak

A német filmgyártás már régóta egy talány számomra. Míg vígjátékaik – már amelyek eljutnak hozzánk – gyakorlatilag kimerülnek a szexközpontú Amerikaipite-majmoló szörnyűségekben, akciófilmjeik pedig a 20-25 évvel ezelőtti, szintén a tengerentúlról származó társaik lebutításai, addig a német drámák és történelmi filmek szinte mindegyike a kedvenceim közé tartozik; A hullám, az eredeti Kísérlet, A bukás, Az alagút, Good bye, Lenin!, hogy csak néhányat említsek. A sor nem teljes; direkt hagytam a végére mindezek közül a legnagyobb kedvencemet, A mások életét.

livesofothers.gif

Tovább “A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006)” »

18

Fékezhetetlen (Lawless)

John Hillcoat rendező, Nick Cave forgatókönyvíró/zeneszerző és Benoît Delhomme operatőr 2005-ben dolgoztak először együtt egész estés filmen. Az ajánlat egy szikár, revizionista western Ausztrália kopár hátországában, a cselekmény feltartózhatatlanul halad egyenes vonalban a brutális végkifejlet felé. Nevezhetjük egy minimalista mesterműnek, ami a Fékezhetetlen-ről már nem mondható el, annak ellenére, hogy sok a tematikai áthallás a két alkotás között. De amit elvesztett művészi értékben, megnyerte szórakoztatásban; könnyebben befogadható és a mezőnyben még kifejezetten magasröptűnek számít, szóval nagyszerűen szórakozhatunk anélkül, hogy fel kéne áldoznunk néhány agysejtet a multiplex oltárán.

6

Kultmozi: Napok romjai (1993)

1993-napok-romjai

Lassan csordogáló, erőteljesen hangulat- és párbeszédorientált romantikus dráma, a legjobb angol színészekkel (Sir Anthony Hopkins, Emma Thompson, Hugh Grant).

Az 1994-es Oscar-kiosztó (és Golden Globes) nagy vesztese, hiszen nyolcszoros jelöléséből egyet sem tudott a Schindler listája, a Philadelphia, és a Zongoralecke ellenében elnyerni, pedig a műfaj kedvelői számára minden ízében tökéletes film… akinek esetleg kimaradt, az itt olvashat róla pár szót.

Tovább “Kultmozi: Napok romjai (1993)” »

9

Életrevalók (Intouchables, 2011)

Ez az a film, ha még nem hallottál esetleg róla, ami Európa szerte a közönség kedvence lett, az elsöprő többség egyszerűen imádta, én konkrétan azt hittem, hogy kizavarnak a moziból, mert végig vinnyogva nevettem rajta. Ritka madár ez, olyan vígjáték, aminek az alkotói nem nézik debilnek a nézőt, de nem is a vékonyka alter-kultfilmes tábornak készült.

Driss börtönviselt afrikai bevándorló, alapjában véve nem rossz ember, csak éppen rossz környéken éldegél. Magával cipelt táskájában tiszta ing vagy lyukmentes zokni helyett éles pillangókést és viperát tart. Az efféle zűrös múltú, alulképzett, nem éppen bizalomgerjesztő embereket nem várják tárt ajtókkal a munkáltatók, ezért nem is kuncsorog melóért, beéri azzal is, ha aláírják papírjait és felveheti a havi segélyt.

5

Martha Marcy May Marlene

01mmmm

A tavalyi év egyik meglepetése most jutott el hozzánk a mozikba: akit nem riaszt el a béna cím, fogékony a lélektani drámákra, és kíváncsi az Olsen-ikrek kishúgára, csak az nézze meg a filmet. Igaz, hogy a tengerentúli kritikusok az egekbe magasztalják Elizabeth Olsen és Sean Durkin rendező első nagyjátékfilmjét, azonban mondanivaló és megvalósítás  tekintetében nem hoz újat. Ennek ellenére fontos film, mert a tucatnyi popcornmozi mellett a nyugati civilizációk paradoxonát kapisgálja.

Martha egy zavarodott nagylány, akinek az apja valahogy a múlt ködébe veszett, amikor pedig  édesanyja (is?) meghal, egyszerűen felszívódik, hiába “aggódja miatta betegre magát” a nővére, Lucy (Sarah Paulson). Amikor két év múlva egyszercsak csörög a telefon Lucynál, kiderül, hogy Martha valahol a hegyekben él, 3 órányira a civilizációtól, és valamiért nagyon feldúlt. Csak mi tudjuk meg, hogy Martha ez idő alatt egy szekta tagja volt, ahol a végsőkig kihasználták a befolyásolhatóságát, út- és igazságkeresését, a struktúraéhségét, hogy valaki(k)hez végre tartozzon. Innen ered a cím is, a szektában Martha a Marcy May nevet kapja a vezetőtől, jelezve, hogy a korábbi, civilizált énjének még a csíráját is le kell vetkőznie, ha őket választja új családjául.

A furcsa telefonhívás után (bár Lucy számára nem egyértelmű, hogy Matha mit akar, csak a nézők ordítanak, hogy “segítséget, te marha”) Lucy értemegy, és hazaviszi magához.

Kiderül, hogy Lucy időközben férjhez ment, és épp a gyerekvállaláson dolgozik, úgyhogy éppen totálisan alkalmatlan időben kell befogadnia az elvadult, aszociális Marthát, és felelősséget vállalnia a közös gyerekkoruk végéért.