1

Assault on Wall Street

assault onwallstreet

A fene se érti Uwe Boll-t, aki magát kiváló filmesnek tartja, műveit többször komoly díjesélyesnek gondolja. Talán jó néhány év múlva memoárjában majd leírja, hogy hülyére vett mindenkit, tudatosan építette fel negatív hírnevét, egyszerűen csak boldog volt, hogy hobbijának, a rendezésnek hódolhatott és még pénzt is kapott érte. Hisz nyilvánvaló, hogy annyi kritika és utálat után ne essen le valakinek, hogy talán mégsem akkora zseni és egye számítógépes játékok kedvelői minimum keresztre feszítenék.

Vállalati csalódások, Krízispont, Válság a Wall Streeten, Inside Job… filmek a gazdasági válságról. „A” ligás drámákról van szó, valamiért Uwe Boll is úgy érezte, hogy neki is meg kell mondani a magáét. Érdekes módon ha nem játékadaptációról van szó valamennyire képes megerőltetni magát és nézhető produktumot kreál, tehetségesnek ezek után még véletlenül se lehet nevezni, de valahol (nagyon mélyen) megvan a szikra benne, hogy a B kategórián belül nézhető filmeket alkosson. Már a Tunnel Rats és egészen élvezhető volt tőle, a Rampage-et pedig több helyen dicsérték. Tovább “Assault on Wall Street” »

1

Los Últimos Días

losultimos

2013, a hírekben gyakran esik szó különös esetekről. Egyre több ember képtelen kilépni a házakból, inkább otthon a nagy fél között vagy titkon, a munkahelyükön húzzák meg magukat. Ha átlépik a küszöböt rövid időn belül véget ér életük. A pánikbetegség gyorsan végigsöpör a bolygón, végül az utcák elnéptelenednek. Mondanom sem kell, hogy ezzel véget is a jól ismert modern társadalom.

Barcelonában járunk, a középpontban Marc áll, a programozót szorítja a határidő, Enrique, a felettese felettébb sürgeti, ráadásul magánélete sem fenékig tejfel, terhes barátnőjével csúnyán összezörren. Az utolsók között ő is áldozatául esik a „Pániknak”, a dolog hátulütője, hogy pont a munkahelyén. Mit lehet tenni? Kollégáival egyetemben nem szándékoznak leragadni az épületben, ezért megpróbálnak alagutat ásni a közeli metrórendszerig. Tovább “Los Últimos Días” »

0

Byzantium (2012)

byzantium

Ártatlan, naiv lány a tengerparton kissé félénken száll fel egy kapitány lovára, aki érdekes helyre viszi őt. A tiszt kedves álarca hamar lehull, sőt mi több, gyakorlatilag még büszke is magára, hisz nem csak fedelet biztosított számára, hanem melót is adott neki, majd pökhendien odapöcköl neki egy érmét: Szajhává tette egy bordélyban. Jöhet a következő kuncsaft. Hamarosan gyermeket szül, amit nem tarthat meg, le kell mondania róla, ám nem a megszokott módon teszi mindezt, lepasszolja egy árvaháznak. Élete tehát nem fenékig tejfel, még ha viszonylag jól is keres, éppen ezért kapva kap az alkalmon, amikor változtathat az életén: vámpírrá válhat. Tovább “Byzantium (2012)” »

3

A 42-es (42) – írta Rekkless

 42

A 42-es, Harrison Ford és Chadwick Boseman főszereplésével készült film, ami a második világháború utáni baseball korszakba kalauzol el minket. A cselekmény 1947-ben veszi fel a fonalat. Jackie Robinson történetét meséli el, egy fekete Baseball játékosét, aki elsőként szerepelhetett a most is nagy népszerűségnek örvendő MLB-ben, azaz a Major League Baseball ligában. A film egy kisebb időszakot mutat be, de egy egész korszakot ölel át. Egy olyan társadalmi forradalom kezdeteit láthatjuk magunk előtt megelevenedni, ami miatt a sport és a minden napi élet a feketék számára a későbbiekben talán mondhatjuk, hogy megkönnyebbült. Tovább “A 42-es (42) – írta Rekkless” »

7

The Place Beyond the Pines (2012)

írta Nikodémus

2013-07-the-place-beyond-the-pines-01

Aki látta már vagy olvasott az elmúlt év csöndben besettenkedő meglepetéséről, azt bizonyára magamra haragítom, ha azt mondom: a Place Beyond the Pines egy közhelyparádé. Pedig így van. De ez csupán az igazság egyik fele. Derek Cianfrance legújabb filmje végletekig koptatott amerikai zsánerkliséket vesz alapul, ám akkora szívvel, olyan borzongató atmoszférával és instant zsenialitással meséli újra őket, hogy nem kapsz levegőt.

Tovább “The Place Beyond the Pines (2012)” »

2

Statham 2x: Parker / Kolibri-kód

Ha engem megböknének (Késsel! Nem a Facebookon!) minimum ledöbbennénk, erősen fájlalnám és nem csak legyintenék rá, hogy holnap egy kicsit sajogni fog a helye. Orvosért kiáltanék és pár deci vér veszteség után bizonyára egy kórházi ágyban pislognék hetekig. De Jason Statham más. Ő akcióhős! Olyan, akinél csak átmeneti állapot, ha agyonlövik, pár liternyi vérveszteség után sincs egy jajszava és egy késszúrás abszolút nem akadályozza a bunyóban. Statham ezúttal Parkert, az elvekkel bíró szélhámost alakítja, akit átvernek, de kőkeményen bosszút áll.

Donald E. Westlake regényhőse több könyvben is szerepelt, sőt a karakter néhány filmben is felbukkant más néven. Talán az utóbbi évek legismertebb és legkedveltebb adaptációja a Visszavágó volt a még csúcson lévő Mel Gibson főszereplésével, amely arról is elhíresült, hogy az alkotás harmadát újraforgatták. Most Statham bújhatott Parker bőrébe, a figura csak a gazdagoktól lop és rühelli az erőszakot. Csapatának viszont nincsenek elvei és ők boldogan meghúzzák a ravaszt, ha arról van szó. Miután Parker nem hajlandó kivenni, illetve betenni a részét a következő akcióba így rövid úton megválnak tőle az út szélén. Emberünk kemény fickó, nem jön el érte a halál, így miután magához tér gyorsan kereket old, hogy elinduljon a bosszú szép hosszú, véres útján. Tovább “Statham 2x: Parker / Kolibri-kód” »

1

Röviden: A búcsúkoncert (The Late Quartet)

bucsukoncert

A techno- és popszámok forgatagában el is feledkezhetünk a régi nagy klasszikusokról, pedig talán nem ártana, ha olykor elővennénk Mozartot vagy Schubertet, hiszen akár ez is oldhatja a mindennapok feszültségét és relaxálni is lehet rá. Sajnos a filmiparban kevesen gondolnak arra, hogy a régi ódákra és zenékre lehetne filmet építeni. Yaron Zilberman elsőfilmes létére kiváló szereplőgárdát tudott összeverbuválni és Philip Seymour Hoffman vagy éppen Christopher Walken színészi játékát bármikor boldogan megnézzük és ha e mellett még Beethovent is játszanak nagy baj nem lehet. A történet egy 25 éve együtt zenélő kvartettre fókuszál, negyed évszázad alatt rengeteg csodás koncertet adtak elő a színpadon és nem is gondolnak arra, hogy nyugdíjazzák magukat. Ám Peternél (Walken) Parkinson-kórt diagnosztizálnak, ráadásul éppen Beethoven Vonósnégyese No. 14, opus 131 darabjára készül az összeszokott csapattal. A következő koncertje lenne egyben az utolsó is, szép búcsúzást akar. Ám az igazi gond akkor kezdődik, amikor a többieknek bevallja betegségét. Az együtt érző szavak elhangzása után a tagokból előtörnek eddig magukba fojtott gondolataik, problémáik, bajaik. A bejelentés hatására az eddigi remek összhang a múlté lesz, nem csak a négyesbeli szerepükkel és a csapat sorsával kapcsolatban emelik fel szavukat, de gyakorlatilag életük úgy alakul, hogy magánéletükben hozott döntéseikkel is kivívják a másik ellenszenvét, egyet nem értését. Nem csak a klasszikus zenéről esik szó ebben a filmben, inkább a karakterek közötti konfliktusokról, dilemmákról, eddig visszatartott, de végre kimondott sérelmekről, a feltárulkozó új kihívásokról és azoknak kezeléséről. Walken csendesen és bánatosan készül a nagy búcsúra, az elhangolódásról filozofál. De Hoffman,Catherine Keener, Mark Ivanir kiválóan, remekül oldja meg feladatát, egyetlen mozdulattal, rezdüléssel többet képesek mondani, mint más hosszú mondatokkal. Miattuk érdemes megtekinteni a filmet, amely sokkal erősebb is lehetett volna, ha más készíti. Zilberman gyakorlatilag kezet csókolhat színészeinek.

6

A nagy Gatsby (The Great Gatsby)

 

tn_1anagygatsby

Kicsoda Jay Gatsby?A háború alatt a németek kémje volt! Vagyis ő a császár rokona…esetleg merénylője? Akárhogy is, biztos, hogy embert ölt. Bérgyilkos? Nem, nem, ő egy herceg. De van olyan elgondolás is, hogy Mr. Gatsby nem létezik. Vad pletykák, érdekes történetek, furcsa szóbeszédek keringenek kilétéről. Igazság szerint túlzottan nem is igazán foglalkozik ezzel senki, a lényeg, hogy látványos, táncos, élvezetes bulikat tart, amelyek eléggé népesek és amíg az alkoholtilalom alatt itt lehet vedelni és önfeledten szórakozni, addig nem túlzottan firtatja, hogy honnan jött és miként szerezte a láthatóan hatalmas vagyonát. Tovább “A nagy Gatsby (The Great Gatsby)” »

1

Menedék (Safe Haven)

menedek_magyar_poszter

A kritikát NY124 küldte be nekünk.

Mindenki többé-kevésbé tisztában van vele, hogy mostanság a filmiparra jellemző az adaptáció, folytatás és reboot dömping. Ennek oka egyértelmű: a borítékolható siker. Ha valaki egy már más médiumban bejáratott nevet ültet át a vászonra, akkor adott valamilyen fokú ismerete az anyagnak a köztudatban, illetve a név már alapból hozza magával a rajongói bázist. Ezzel nekünk fogyasztóknak semmi problémánk nincs, hiszen szeretjük a kedvenceinket jó formában mozgóképen látni. A Safe Haven viszont egészen más. Ez egy Nicholas Sparks adaptáció és ezzel gyakorlatilag mindent elmondtam. Ami jelenleg Hollywoodban zajlik a fent nevezett író könyveinek adaptálásában, kimeríti a rókabőr újra és újra lehúzásának fogalmát. Tovább “Menedék (Safe Haven)” »

3

Mellékhatások (Side Effects)

mellekhatasok

Depressziós vagy? Szedj gyógyszert! Bánt valami? Egy-két pirula segít rajtad. Gyötrődsz? Kapj be egy tablettát. Gondoljunk csak bele, régen is sok csüggedt, depressziós ember volt, csak akkoriban nem nyomták olyan keményen és erősen a képébe a tévéreklámok minden második percében, hogy ez vagy az a tabletta a megoldás a gondokra. Mára gyakorlatilag megszámlálhatatlan lehetőség áll előttünk, ha le akarunk küzdeni valamit, értem ezalatt, hogy kezelőorvosunk vagy gyógyszerészünk felírja az éppen aktuális, szponzorált, agyonreklámozott anyagot betegének. A lényeg, hogy kapj be valami orvosságféleséget, mert valahol valakik kitalálták, hogy ez jó lesz Neked… és természetesen nekik is. Steven Soderbergh ezúttal a gyógyszerekről, a melléhatásokról forgatott filmet, hozzátéve némi csábítást, erotikát, csúnya üzelmeket. Tovább “Mellékhatások (Side Effects)” »

4

Gerard Butler kétszer: Mavericks – Ahol a hullámok születnek / Kispályás szerelem

Nem biztos, hogy mindenki azt várná Gerad Butlertől, hogy akcióhős legyen, ám az tuti, hogy minden ember, aki jegyet vár filmjeire arra vágyik, hogy a játékidő letelte után azt mondhassa, hogy az eltelt másfél-két óra megérte az árát. Más részről ha Butler visszapörgeti magában az elmúlt éveket, láthatja, hogy sokkal jobb lenne neki, ha minőségi akciófilmekben vállalna szerepet, hisz a Támadás a Fehér Ház ellen (amerikai) bevétele minden utóbbi időben készült filmjének eredményét maga mögé utasítja. Tavaly két produkcióval próbálkozott, egy drámával és egy romantikus vígjátékkal, egyik sem volt az igazi.

mavericks

Jay Moriarty gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy hatalmas hullámokat fog „meglovagolni”. Rendszeresen figyelte, szorgosan tanulmányozta a tengert, gondolatban osztott-szorzott, tudta és érezte, hogy alaposan meg kell ismernie a vizet, a hullámokat, mielőtt szörfdeszkára pattanna. 16 évesen beírta magát a sport nagykönyvébe, sajnálatos módon pár év múlva 22. születésnapja előtt elhunyt. A Mavericks – Ahol a hullámok születnek a felkészülési időszakot meséli Moriarty életéből. A közelében élő Frosty Hesson tanítja ki minden lényeges, apró dologra a szörföléssel kapcsolatosan, még esszéket is írat vele. Moriarty kitartó és akaratos, de sajnos el kell viselnie, hogy több tini folyamatosan szívatja és beszól neki, illetve édesanyját is noszogatnia kell, hogy a piálásai után fel tudjon kelni és elinduljon dolgozni. Tovább “Gerard Butler kétszer: Mavericks – Ahol a hullámok születnek / Kispályás szerelem” »

9

Úton (On The Road)

utonposzter

A kritikát NY124 küldte be nekünk.

Vannak művészfilmek. Ezek azok a darabok, amelyek a szórakoztató, kommersz alkotásokkal ellentétben mélyebb tartalmat hordoznak, olyan kérdéseket feltéve és feszegetve, amelyekkel nem találkozik az ember mindennap, plusz igényelnek egy kis elemzői hozzáértést. Az Úton is szeretne ilyen lenni: próbálkozásának végignézése után megállapíthatjuk, egy elég torz végeredménnyel állunk szemben. Egy olyan művészfilm született, amelyben az egyik legnagyobb dolog, hogy Kristen Stewart megmutatja a melleit.

A nemrégiben megjelent filmhez alapanyagként Jack Kerouac regénye szolgált, amelyről bevallom, a feldolgozásról érkező első információkig nem hallottam, bár sokan legendásnak nevezik. Hiszem, hogy a képregény és könyvadaptációknak teljes értékűnek kell lennie mozgókép formájában, és nem szabad arra hivatkozni, ha valami hiányosságot fedezünk fel, vagy nem értünk valamit, akkor „olvasd el a könyvet”. Így van ez az Úton esetében is, így alkotok véleményt. Tovább “Úton (On The Road)” »