FilmDROID 
Figyeljék a kezemet, mert csalok – ismételgette a szlogenné vált mondatát a közkedvelt Rodolfo. Remek figyelemelterelés, ugyanakkor rendkívül szórakoztató, ahogy a nézők erősen koncentrálva próbálnak rájönni, hogy mi lehet az egyik trükkök megoldása. Talán Rodolfo, esetleg David Cooperfield vagy más híresebb személy hatására mindenki kipróbált legalább egy kártyatrükköt és elégedett vigyorral elő másoknak. A megmagyarázhatatlan mindig is kíváncsivá teszi az embereket. De egy ügyes bűvész soha nem lepleződik le, elvarázsolja közönségét, akik ámulnak és bámulnak. Talán éppen ezért nehéz jó filmet készíteni az illuzionistákról, mert két mutatvány között ki kell tölteni a játékidőt valamiféle cselekménnyel, amelyen nem lankad a néző figyelme. Az utóbbi években két hollywoodi mágusnak sikerült az attrakció, Christopher Nolannek és Neil Burgernek. Épp itt volt az ideje, hogy valaki ismét egy bűvész-témával bíró minőségi darabbal rukkoljon elő.
Négy tehetséges, szebb jövő előtt álló, tehetségüket aprópénzre váltó bűvész találkozik egy rejtélyes és titokzatos kártyának köszönhetően. Ki küldhette? És miért akarja egy helyre terelni őket? A választ nagy vonalakban megismerik, sőt még egy grandiózus terv is az ölükbe hullik, amelyet ha megvalósítanak mindenki róluk fog beszélni. A mutatvány, amelyről mindig is álmodoztak. Egy év telik el, majd a világ és egyben az FBI figyelmét azzal nyerik el, hogy előadásuk alatt kirámolnak egy bankot. De hogy csinálták?
A milliomost alakító Michael Caine, illetve a (totál zavaros szemű) nagy nézettségre törekvő „trükkmagyarázót” játszó Morgan Freeman mellékszerepekben okoznak kellemes pillanatokat. Ki a főhős? Azt gondolnának, hogy a Négy Lovas (Jesse Eisenberg, Dave Franco, Isla Fisher, Woody Harrelson), a más-más területen brillírozó tagok állnak a középpontba, ami végső soron így is van. De miután bemutatják mire képesek és pár mondattal elintézik amit tudni lehet róluk, múltjukkal kapcsolatosan hirtelenjében egy FBI ügynök (Mark Ruffalo) és a zöldfülű Interpol nyomozónő (Mélanie Laurent) kerül az előtérbe.
Miközben Freeman bölcseletekkel és okosságokkal látja el a párost, addig a színpadon folyik a nagy show. Félrenézni nem szabad, hisz mindig történik valami, bár a végkimenetel egy idő után sejthető. A Tökéletes trükk vagy éppen A mágus nyújtott egy bizonyos pluszt, a drámával, a fantasztikummal és a moralizálással. Louis Leterriertől, A szállító rendezője inkább popcornfilmes területen mozog, éppen ezért túl sok komolykodás nem várható tőle. De már az elején el tudja érni, hogy felfigyeljünk a nagy négyesre, bámulatosan mutatja be a színpadi történéseket, kameráját soha nem hagyja pihenni, ide-oda suhan az előadások alatt. Leterriertől csupán azt várja az ember, hogy a nyuszi eltüntetése klasszikus-cselbe hozzon némi színt, sőt múlja felül érdekességben, szórakoztatásban, látványban és szemünket a vászonra szegezze és még a humor sem áll távol tőle.
Hopp, most átvertelek, becsaptalak – ez a bűvész dolga. Hollywood maga is egy illuzionista, ontja magából az előzeteseket, amelyeknek lényege, hogy két és fél percben elvarázsolja az embert, újra és újra megnézze azokat. A lényeg, hogy még a legrosszabb filmeket is úgy próbálja elénk tárni, mintha a világ legjobb alkotása készült volna el. Ha a mutatvány sikerül, a termek megtelnek. A Szemfényvesztők trailer-ét is ügyesen vágták össze és amit ígért, azt betartották. Egyes mutatványokról lerántják a leplet, miközben félig-meddig gunyoros mosollyal tárják fel a „nagy titkot”, más trükkök nyitját nem mesélik el. A bűvészkedés mellett jut idő másra is, korrekt üldözést kapunk járdán és aszfalton, sőt még egy mágus és FBI ügynök csatával is megörvendeztetnek minket.
Mindezek mellett a nagy tempó közepette hajlandóak vagyunk elfeledkezni a hiányosságról, esetleges logikai bakikról. Talán csak a fordulatokból van túl sok és egy idő után már meglepődni se nagyon lehet, hiszen nagyon is úgy tűnik, hogy a Négy Lovas együtt mindenre képes. Varázslat ez vagy valóság? Nem számít. Elszórakoztatott? Elbűvölt? Igen. De lehet, hogy csak Woody Harrelson hitette ezt el velem.
Büdzsé: 75 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 86 millió dollár
Eddigi összbevétel: 114 millió dollár
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Nekem csalódás volt ez a film. Erőltetett, és nagyon felszínes. Nem érte meg a mozijegy árát, van ilyen néha.
Nekem tetszett! Nem egy tökéletes trükk mélységű film, de szerintem egy kiváló popcorn mozi! Jó színészek, látványos jó trükkök nekem nem kell több!
Nagyon jó popcornfilm. Pörgött, a mutatványok frankók voltak. Élveztem.
woody volt az. 😉
Ez a film bekerült életem legrosszabb moziélményei közé:
Kétmondatos sztori amit kétszavas csavar zár le nem létező karakterekkel elmesélve, csilli-villi kétfilléres CGI-showműsorral, két szerencsétlen, jobb sorsra érdemes, totál felesleges “híresszínész” mellékszereplővel…
Esetleg volt már élvezhető film abban a kategóriában, amit így körülírtál?
Nem egészen értem a kérdést…
Ha tipikus egynyári akció-popcornmozikra gondolsz, amik mégis élvezhetőek voltak számomra, akkor pl. Red, vagy Fast & Furious 5.
A fenti filmmel pont az a baj hogy önmagában egy hatalmas szemfényvesztés, illúzió: az ember először azt hiszi hogy valami jópofa bűvészes filmet fog látni négy ehhez szükséges érdekes karakteren keresztül, neadj’ isten egy kis misztikus szállal vagy Nemzet Aranya-stílusú rohangálós nyomozással fűszerezve. Ehelyett kap négy hurkapálcára tűzött papírmasé karaktert, amiket néha kicsit megmozgatnak a kamera előtt, mintha csinálnának valamit, kapunk két lúzer FBI-ügynököt, akik (a Robin Hood-faktor miatt) ráadásul a “rossz” oldalon állnak, tehát értük senki nem fog izgulni, két híres mellékszereplőt akik annyira súlytalanok hogy az ember zavartan pislog mikor véletlenül a vászonra tévednek hogy melyik másik filmből kerültek oda… Azután hirtelen vége lesz a filmnek valami hajánál fogva előrángatott, értelmetlen és érdektelen csavarral ami kompletten lenullázza az addig történt eseményeket és kiderül, hogy valójában csak a töküres vásznat bámultuk két órán keresztül, mert film az nem volt sehol…
Már miért lett volna értelmetlen a csavar?
Mert nem volt semmiféle “előjele”, nem volt hozzá előkészítve a sztori, nem volt felvezetve, és innentől kezdve súlya sem volt, hirtelen csak úgy a semmiből történt valami, aminek SEMMIFÉLE alapja nem volt, kihatással nem bírt a filmre (és ezt valószínű a forgatókönyvíró is tudta, nem véletlenül csak egy flashback tartozott szorosan a csavarhoz: megmutatták ki volt a film eleji csuklya alatt…). Nem voltak olyan “hoppá!” jelenetek, amiket a film végén újra lejátszva a néző a fejéhez kapott volna hogy “Igen! Hát persze! Ha jobban figyeltem volna ennél és ennél a jelenetnél akkor én is kiszúrtam volna ezt meg azt!”…
Oké, itt kicsit igazságtalan vagyok, az általad felsorolt két (amúgy valóban zseniális) “szélhámos”film mellett az argentin “Kilenc Királynő” is ideillik mint pozitív példa, és ott is csak a legvégén derül ki a csavar mindenféle közbenső fogódzó nélkül (ha jól emlékszem, régen láttam), de ott vannak karakterek, van sztori, hihető dráma és feszültség…
A hihetetlenül zavaros, egymásnak folyamatosan ellentmondó sztoriról nem is beszélve (és most már rövidre, de SPOILER!-esre fogom):
SPOILER!
– a “főgonosz” csőbe akarja húzni a bűvészleleplező fickót, mert… Miért is? Mert az apja egyik trükkjét leleplezte, és emiatt új trükköt kellett kitalálnia, amibe belehalt (egy szar, olcsó széf miatt)? Iiiiiigen, hatalmas, jól megalapozott indíték…
– A film végén a négy lovas szájából elhangzik az, hogy “a bűvészek, illuzionisták becsapják a közönséget, hogy szórakoztassák őket, de vannak olyan gonosz alakok, akik puszta nyerészkedés céljából leleplezik ezeket a trükköket, hogy pénzt csináljanak ebből!” Ééééérdekes, eszerint a bűvészek puszta szívjóságból, karikatív, nonprofit alapítványokon keresztül szórakoztatják a közönséget, mindenféle anyagi haszon nélkül… És aki a trükkök mögé mer nézni (persze szintén anyagias érdekből) annak vesznie kell, mert magát a szent Mágiát gyalázzák meg! (Érdekes, a bűvészek hirtelen előléptek Harry Potter-klónokká?)
– És a négy lovas… Ők végülis mit nyertek ezzel az egésszel? Ugyanolyan piti kis utcai bűvészek lettek a film végére mint amilyenek az elején voltak, hiszen semmi mást nem csináltak, mint követtek egy szájbarágós, másodpercre lebontott Tervet! Ettől ők semmiféle naaaagy bűvészekké nem váltak… (oké, a hírnév az övék lett, nade mire mennek majd vele mikor önállóan kell boldogulniuk?) Vagy esetleg csatlakoztak a (valószínű kamu) “Szemhez”? Mire fel vették volna fel őket egy “szupertitkos” “mágus”rendbe, azért mert képesek voltak tervrajzokat olvasni, és dadogás nélkül felkonferálni a szövegüket? Ahhhha…
A film végén komolyan azt vártam, hogy a jutalmuk egy-egy golyó lesz a fejükbe, mert azért ekkora “show” után elég necces ilyen “beavatott” szemtanúkat hagyni… Kicsit javított volna a filmen…
VÉGRE valaki pontosan leírta azt, amit gondolok filmről! Nagyon rég láttam ennyire pocsék filmet!
Fratello: Egy jó csavarnak nincs semmi előjele. Az a legjobb, ha meglepődsz. Itt ugyan nem esett le az álla senkinek, de én ettől függetlenül elszórakoztam a filmen.
Spoiler: De ha visszavezetjük könnyedén megmagyarázható, hogy miért eredet a brigád nyomába az FBI-os. Miért kapta meg a melót? Mert a főnökét hipnotizálták. E mellett ő irányíthatta a nyomozást. Még a mágusleleplezőt is sikerült bevonni, mintha haladnának előre, de közben meg csak toporogtak. És ha visszagondolunk amikor loholt vagy üldözött valakit, annak mindig volt szemtanúja, tehát úgy tűnt, hogy törte magát.
Az indíték a bosszú, ennyi elég is lehet.
Mit nyert a Négy Lovas? Mindent! Világhírnév, de legalábbis ennyi ember még biztosan nem követte őket, ennyien nem látták előadásaikat. És mivel ez nem egy komoly film volt el lehet képzelni, hogy csatlakoztak a Szemhez. Végrehajtották a feladatot, tárt karokkal várták őket.
Most már tényleg csak pár reagálás (SPOILERES!):
– “Az a legjobb, ha meglepődsz. Itt ugyan nem esett le az álla senkinek” Akkor egyetértesz hogy ennek a csavarnak tényleg nem volt sok teteje, csak előrántották az írók a kalapjukból a legközelebb álló karaktert, és rámutattak, hogy “…és legyen a te apád Darth Vader, és örvendezzünk vala…” 😉
– “Világhírnév, de legalábbis ennyi ember még biztosan nem követte őket, ennyien nem látták előadásaikat.” Erről az utolsó “számuk” jut eszembe, ahol gyakorlatilag SEMMIT nem csináltak, csak szétszórtak egy rakás hamis pénzt a tömegnek… Biztos vagyok benne hogy abban a hatalmas tülekedésben senkit sem tapostak agyon, és valószínű a tömeg is csak elnézően, könnyes szemmel mosolygott mikor rájöttek hogy az összes bankjegy hamis… Fasza ugródeszka lehetett ez a “világhírnévhez”… 😀
Nem akarok vitatkozni veled, abban maximálisan egyetértünk hogy lehet ezt a filmet úgy nézni hogy szórakoztasson és kikapcsoljon, az meg legyen az én bajom hogy engem annyira de annyira nem tudott lekötni hogy kénytelen voltam folyamatosan a film hülyeségein agyalni hogy ne aludjak bele (és valljuk be, a The Prestige” nagyon magasra tette a mércét a “műfajban”, de az Ocean’s eleven, és pl. az Inside man is sokkal jobbak voltak ennél)…
Elismerem, hogy a végét meg lehetett volna jobban csinálni. De nekem végső soron nem volt bajom semmivel.
Az utolsó számukkal még nagyobb tömeget vonzottak azért és a látvány megalkotásával is lehetett némi dolguk, bár tény, hogy előtte se nagyon erőltették meg magukat, viszont elvarázsolták a közönséget. A hírnév már az első nagy előadással megjött, majd a következőnél csak fokozódott és a harmadiknál minden létező csatorna róluk beszélhetett.
Szerintem ez nem vitatkozás, csak vélemény kitárgyals.
Egyébként ugyanígy a Halálos iramban 5-nél is bele lehet kötni több mindenbe, de azt a filmet is csak popcornfilmnek kell felfogni.
A The Prestige vagy az Inside Man már komolyabb műfaj
Fratello: Neked csak azért van ilyen negatív véleményed, mert bosszant hogy abszolút nem sejtetted, hogy mi lesz “a nagy csavar”. Hiába figyeltél annyira, hogy te majd kiszúrod mi a megoldás, esélyed nem volt! 🙂
Nekem pont ez tetszett benne… Ha már a film közben lehetett volna sejteni, illetve lettek volna rá utaló jelek hogy mi is lesz a vége és tulajdonképpen mire ez az egész, na pont akkor nem élveztem volna ennyire.
Szinte mindenben egyetértek Fratello-val a film kapcsán. Sekélyesnek, felszínesnek éreztemaz egész filmet.Próbáltam logikát találni benne, mikor nem találtam, akkor próbáltam a “mágia” erejére bízni magam. Jó, legyen úgy. Jó,legyen meg ez meg az a csoda. Még az is tetszett, hogy nem tudtad kik itt a főszereplők, kinek kell drukkolni, kivel kell azonosulni.
De az utolsó 20 perc… hát az kicsapta biztsítékot természetesen a “nagy” csavarral együtt.
Kicsit olyan volt ez az egész mintha egy gyerek rendezte/mesélte volna: random előbukkanó csodákkal teli és következetességektől mentes.
A csavaros befejezésekhez általában csak annyit szeretnék hozzátenni szvsz, hogy akkor van a helyén ha a film befejezte után vissza tudod pörgetni az eseményeket és a csattanó végsősoron illeszkedik, és esszenciálisan kiegészíti azokat. Nem azért jó, mert nem számítasz rá, hanem mert nem számítasz rá, meghökkensz ÉS szorivezetésben igazodik az elmúlt másfélórához.
ps: (SPOILER) a kedvencem, mikor a hajszálpontos tervek kivitelezése után gyalog, FUTVA menekülnek a helyszínekről.
Nem volt jó, na.
Színes-szagos, pörgős-látványos heist-mozi, megpróbál intelligensen szórakoztatni, és ez a végső csavarig sikerül is neki (ott viszont sajnos tényleg elbotlik). Ezért különösebben nem is haragszom rá.