0

Röviden: Bőrnyakúak 2. – Tűzvonal (Jarhead 2: Field of Fire)

jarhead2Eléggé nagy átverés, hogy egy régebbi ismertebb film címét felhasználják valamiféle B kategóriás, DVD-n kidobott olcsósághoz. Világos, hogy így próbálják feltornászni az eladott darabszámot, de nem igazán fair dolog, hogy az első résznek és az úgy nevezett folytatásnak gyakorlatilag semmi köze egymáshoz. A 2005-ben bemutatott Bőrnyakúak háborús dráma volt, Sam Mendes rendezésében és minőségi szereposztással. Ezzel szemben a Tűzvonal alcímre hallgató következő felvonást Don Michael Paul dirigálta. Nem ismerős a neve? Segítek. Félholt, Lake Placid: Final Chapter (ami A szörny 4. része). És keressük Jamie Foxx, Chris Cooper vagy Jake Gyllenhaal nevét se. Ennek ellenére mégis sikerült egy nézhető filmet összehozni.

Háborús akciófilmet kapunk, ahol Chris Merrimette egysége egy tálibok által eléggé keresett afgán nőt biztonságos helyre próbálnak juttatni. Eléggé meglepő, de a tévéfilmeken edződött Berkeley Anderson és Ellis Black forgatókönyvírók hanyagolták a csillagos-sávos zászló lengetését, az amerikai katonák nagyon is hús-vér emberek, nem holmi fegyverrel rohangáló, ellenfelek ezreit lekaszáló szuperhősök. Véreznek, fáj, ha eltalálják őket és a film végét nem mindenki ússza meg. Egészen elviselhetőek az elénk tárt akciók, a tempó is egészen kellemes, de a katonaruhába bújtatott színészek oltári gyenge hozzáállásán túl kell tennünk magunkat, megkockáztatom, hogy Stephen Lang az egyenruha felhúzása közben többször is azon gondolkodhatott, hogy most éppen melyik filmben kell tisztet alakítania.  60 % Tovább “Röviden: Bőrnyakúak 2. – Tűzvonal (Jarhead 2: Field of Fire)” »

1

Röviden: The Prince

princeHa valaki azt mondja a 90-es évek végén, hogy egy rapper lesz Bruce Willis kenyéradója, körberöhögöm. Ha 2011 táján megemlítik, hogy 50 Cent filmjeiben Willis előszeretettel fog szerepet vállalni, többször is meggondolom, mielőtt úgy kezdenék bele a Nononono-ba, mint Shia LeBeouf. Sajnos ő sem nézi már, hogy mire ír alá. De ne csak őt sajnáljuk, John Cusack is régóta nem foglalkozik azzal, hogy miben vállal szerepet, Jason Patrick-nek a Féktelenül 2 lehetett volna pokoli lecke, de nem tanult belőle és mostanra már neki is ides mindegy, hogy miben játszik. Patrick karaktere, Paul egykoron rettegett bérgyilkos volt, de fegyverét szögre akasztotta és autószerelőként tevékenykedik. Amikor lányának nyoma vész, kénytelen visszatérni arra a környékre, ahol tetteit elkövette.

Nem mondom, vannak tehetséges rendezők a B kategórián belül, akik megpróbálnak stílusos vagy éppen élvezhető filmet produkálni az eléjük rakott forgatókönyvnek kinéző papírhalomból. Brian A. Miller nem ilyen. Semmi egyediség nincs a The Prince-ben, a színészek egytől egyig rosszak ebben az Elrabolva koppintásban. Paul magabiztosan jön és megy, ellentmondást nem tűrően közli, hogy mit akar, csak éppen Patrick unottan, már-már álmosan alakítja a fickót. Az akciójelenetek egyszerűen rosszak és a végén  Mátrix „light” (nevezzük csak így) egyszerűen szánalmas. Tovább “Röviden: The Prince” »

17

Expendables – A feláldozhatók 3 (The Expendables 3)

felaldozhatok

Nosztalgiázni jó! És van, aki abból él, hogy tudja, hogy sokan szeretik felidézni a régmúlt időket. David Hassellhoff tisztában van vele, hogy manapság már csak úgy tud labdába rúgni, ha egyszerűen magát hozza nagy örömmel indult világkörüli útra egy retropartival. Dévényi Tibi bácsi is rájött arra, hogy soha nem késő arra, hogy DJ-ként régi számokkal pörgesse fel közönségét és vígan dobálja pöttyös lasztiját a tömegbe. Sylvester Stallone szintén megpróbálta meglovagolni a nagy nosztalgiahullámot, de ideje lenne belátnia, hogy nem tud talpon maradni deszkáján. Ugyan akadt néhány szép megmozdulása, amelyeket a parton álló közönség megtapsolt, azonban ha továbbra is erőlködik könnyen megeshet, hogy maga alá temeti a víztömeg. Bár amíg 10-15 millió dollárt szurkolnak le neki, addig azt csinál, amit akar és addig esik le szörfdeszkájáról, amíg nem szégyelli.

2010-es tesztoszteronbombája jókor robbant. Kellett már egy efféle szórakozás, ahol nem holmi tejfelesszájú ficsúrok próbálnak mindenre elszánt tekintettel úgy megemelni egy fegyvert, hogy közben ne váljanak nevetségessé. Kissé megijedhettünk, amikor a folytatásnál már pedzegették, hogy esetleg a fiatalabb közönséget is megpróbálják behúzni a mozikba. De még idejében észbe kaptak, hogy mely korosztálynak is készült a film. Sajnos a harmadik részre Stallone teljesen elfelejtette, hogy mit is akart pár évvel ezelőtt. Magyarázkodni persze lehet, de minek? Abszolút nem várta senki, hogy amikor „friss vért pumpálunk a franchise-ba” jelszó alatt fiatalabb, kigyúrt emberkékkel turbózzák fel a csapatot. Nem számít, hogy az ifjú titánok kedvelhetőek-e vagy sem, nekik nem szabadna itt lenniük. Tovább “Expendables – A feláldozhatók 3 (The Expendables 3)” »

2

Ilyen volt a hollywoodi nyár bevétel terén

Vakarhatják a fejüket a nagykutyák, ha a bevételi mutatókra tekintenek. A nemzetközi eredményekkel semmi gond nincs, de ha az amerikai számokat veszik szemügyre, hiába is keresik a gigaszámokat. Több, mint egy évtizede nem volt olyan nyári szezon, ahol ne értek volna el 300 millió dollárt. Még van esély arra, hogy ezt a határvonalat átlépje egyetlen film, pár héten belül kiderül, hogy sikerül-e A galaxis őrzőinek áthaladnia rajta. Végső soron a határon kívüli eredmények miatt kevés produkcióra lehet ráfogni, hogy cudar bukta lenne. Nézzük hogyan teljesített nagyjából a nyári felhozatalt.

Képregényfilmek és akció

Pókember indította a nyarat, a 91 millió dolláros nyitány bizakodásra adhatott okot, hiszen egy harmincassal többet kasszírozott, mint a reboot. Majd erős visszaesés következett, és elég nehézkesen küzdötte át magát a 200 millión. Nagy szerencsére a nemzetközi területeken fél milliárdot hálózott össze. Ennek ellenére A csodálatos Pókember 3 bemutatóját 2016-ról 2018 csúsztatták és inkább a Sinister Six formációt ismertetik meg. Tovább “Ilyen volt a hollywoodi nyár bevétel terén” »

6

Tini Nindzsa Teknőcök (Teenage Ninja Mutant Turtles)

nindzsatekik

Tini nindzsa harci teknőc, tini nindzsa harci teknőc… szólt a 90-es években a rajzfilmsorozat intrójában. Úgy rémlik, hogy a New York csatornáiban éldegélő, pizzakedvelő mutáns harcművészek Kandi Lapok hasábjain mutatkoztak be, mielőtt az MTV1-en vetíteni kezdte volna vasárnap kora reggel. A karakterek népszerűsége nem csökkent, legalábbis a Nickelodeon csatorna tett róla, hogy a rajongók és a fiatalabb korosztály rendszeresen láthassa kalandjaikat.

Michael Bay és a Nickelodeon név feltűnésével egyértelműen tisztázódik, hogy a felnőttebek nem fogják remegve szorítani a szék karfáját, hogy szegény Szecska mester és tanítványai képesek-e állni a sarat a felturbózott páncélzatú Zúzó ellen. Egyértelművé válik, hogy hagyni kell, hogy a gyermeki énünk előtérbe tolakodjon, hiszen ahogyan a címben is szerepel itt bizony tinik szállnak szembe a ravasz és kegyetlen terveket szövögető Klánvezérrel. Egyes megmozdulásuk, szövegeik és hozzáállásuk láttán vagy hallatán egyetlen szó juthat eszünkbe: gyerekes. Tovább “Tini Nindzsa Teknőcök (Teenage Ninja Mutant Turtles)” »

14

A Galaxis Őrzői (The Guardians of the Galaxy)

poster_guardiansofthegalaxy

                                                      írta: ForgerOn

A filmről itt volt kibeszélő.

Az elmúlt évek során számos képregényfilmben kapott nagyobb hangsúlyt a humor. Ez főként a Marvel égisze alatt készülő produkciókra jellemző, elég, ha a Vasember trilógiára, vagy a Bosszúállókra gondolunk. A Marvel univerzum több tréfás karakterrel is bír, ilyenek például Deadpool vagy Pókember. Pókarc esetében jól tette a Fox, hogy elhagyta az első trilógia végére kiteljesedett, önmagába fordult Pókember imázst, s helyette a reebootban Peter Parker pimasz, élcelődő oldalát mutatták be. Ahogy egy jó viccet el lehet rontani, úgy egy humoros történet bemutatását is. Óriási jelentősége van az előadásmódnak. Ez a Galaxis Őrzői estében nem áll fent, éppen ellenkezőleg. A rendező James Gunn remekül tálal, viccesen komolytalanul meséli el a történetet. Ezzel el is érkeztünk az alaptéma műfajához. Hivatalosan a Galaxis Őrzői akció, kaland, sc-fi besorolást kapott, de az igazi műfaja közelebb áll az űr köntösbe bújtatott vígjáték-meséhez. Az előzetesekből már kiderült, hogy a zsákban nem macska található, hanem mosómedve, s néhány humanoid. Egy vidám hangvételű, szórakoztató alkotás ígérete kecsegtet, aminek különös hangulatát a 70-es, 80-as évek remek zenéi csak még jobban nyomatékosítják. Tovább “A Galaxis Őrzői (The Guardians of the Galaxy)” »

2

Röviden: Lucy

lucyNéha előfordul, hogy okosságokkal traktálnak minket. Mondják, mondják a forgatókönyvben leírt szöveget, ami néha hatalmas maszlagnak tűnik, de egyes esetekben megmozgathatják gondolatainkat. A Mátrix első részében nem csak az akciójelenetekre fektettek nagy hangsúlyt, hanem a beszélgetésekre, hosszabb körmondatokra. Ezeket később egyes baráti társaságok alaposabban átrágtak és elemeztek. Mert volt miről beszélni, a Lucy-nál viszont nem lesz. Luc Besson tulajdonképpen a Transzcendens társfilmjét készítette el, megbolondítva az evolúcióval és az emberi agykapacitás %-okkal. A címszereplő egy dögös, de nem túl okos hölgy, akinek drogot kellene csempésznie a testében, de a szer beszivárog a szervezetébe. Rá különleges hatással van az anyag, egyre okosabb lesz és végül már annyi képességgel bír, mint a Marvel univerzum hőseinek egésze. Ugyan a francia filmes nem túlzottan szokta megerőltetni magát forgatókönyvírás közben, de ahhoz mindig is értett, hogy a nőket ne csak prédaként, hanem rettenthetetlen harcos-amazonokként ábrázolja. Scarlett Johansson Fekete Özvegyként bizonyította, hogy el tud páholni jó néhány legényt, Lucy-ként viszont még ennél is lazábban osztja a halált. Ennek megfelelően az akciójelenetek kidolgozottak, látványosak, komolyan abszolút nem vehető. Morgan Freeman persze sokadjára hozza megbízhatóan a bölcs/tudós/mentor karaktert, ha legközelebb gondom adódna valószínűleg első gondolatom az lesz, hogy hozzá fordulok tanácsért. Csak remélem, hogy nem olyan zagyvaságokat fog mondani, mint a Lucy-ban. Tehát adva van egy feszes akciófilm Johanssonnal és temérdek hülyeséggel, ami olykor jól sül el, máskor a fejünket ingatjuk. Lenne még egy költői kérdésem. Most akkor van kanál vagy nincs? Tovább “Röviden: Lucy” »

14

Szabotázs (Sabotage)

szabotázs

Régebben Arnold Scwharzenegger  több képességgel is bírt. Könnyedén kinyomott fekve néhány száz kilót, elpöfékelt napi szinten egy-két tucat szivart és és level 99-es szintű akcentusa volt (sőt, van, a mai napig). A remek üzleti érzék mellett már csak egyvalamit nem tudott kifejleszteni: nem érezte meg, hogy mi vár rá több évtizeddel később. Ha rendelkezett volna ezzel a különleges ösztönnel, bizonyára ráharapott volna az első keze ügyébe kerülő puska csövére és meghúzta volna a ravaszt. Majd a lőszert elmajszolva kigondolta volna hogyan érhetné el, hogy megváltoztassa az alkotmányt, amely kimondja, hogy csak amerikai lehet elnök. Mostanra az ország első embereként a derék katonák előtt ordíthatná: Get to the choppa!! És így elkerülhette volna a kínos bukásokat a filmvilágba való visszatérése után. Mert hiába tapsikolt örömében a 80-as évek akcióin felnőtt generáció, hogy Schwarzenegger újra kamera elé áll, miután kikászálódott a kormányzói bársonyszékből, sajnos a bevételi mutatók azt mutatják, hogy nagyon kevesen kíváncsiak rá. Tovább “Szabotázs (Sabotage)” »

9

The Raid 2: Berandal

raid2poszter

Mindenkit meglepett A rajtaütés. Az akciókedvelők valahol a padlón keresték az állukat és megnyalhatták mind a tíz ujjukat, hiszen az utóbbi időben efféle zúzást nem készítettek. Az elit kritikusok székükből üres képzeletbeli jegyzettömbbel állhattak fel, hiszen mégis mibe tudnak belekötni a papírvékony cselekményen kívül? Hogy a jobbról bevitt ütést abból a szögből képtelenség kivédeni? Gareth Evans rendező csak annyit vállalt, hogy 100 perc erejéig csontszaggató jeleneteket prezentál és ebben zseniálisra vizsgázott. Már csak az hiányzott, hogy Michael Buffer az elején elmondja a híressé vált „Kezdődjék a bunyó” mondatot. Tovább “The Raid 2: Berandal” »

23

Transformers – A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction)

kihalaskora

Egy vallomással kell kezdenem. Nem utálom zsigerből Michael Bay-t! Kedvelem a pusztításmániáját, a lassításait és nem vicsorgok dühösen, ha meglátom az amerikai zászlót, ráadásul soha nem számoltam, hogy 10 perc alatt mennyi alkalommal filmezte alulról a szereplőket. Hozzá kell tennem, hogy az első Transformers filmmel is abszolút ki voltam békülve, sőt a folytatás a debil humora ellenére is szórakoztató volt, a harmadik erőltetettsége ellenére még nézhető volt. De most már örülnék, ha Bay visszatalálna Jerry Bruckheimerhez. Tovább “Transformers – A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction)” »

25

A holnap határa (Edge of Tomorrow)

holnaphatara

A kritikusok mindig örülnek, ha Tom Cruise filmről kell értekezniük, hiszen egymással versengve vesézik ki, döngölik földbe a színész alakítását. Csinálhat bármit, játszhat bármilyen jól, soha nem lesz olyan pillanat, amikor egyöntetűen dicsérnék. Még ha egyet is értünk azzal, hogy limitált színész eszköztárral bír, azt mindenképp el kell ismerni, hogy ügyesen válogat a kínálkozó lehetőséget közül és mérhetetlenül nagy csalódást ritkán okoz. Legalábbis az átlag néző – aki nem tartja nyálgépnek és nem utálja zsigerből – alapjában véve elégedett lehet filmjeivel, az már más lapra tartozik, hogy manapság már nem vonz tömegeket, ha arcát kiteszik egy plakátra. Mostanság a sci-fi-vel próbálkozik, a Feledés ugyan egy szórakoztató film volt, bár valamennyire zavaró lehetett, hogy rengeteg kölcsönzött ötletből született. A holnap határa sem éppen eredeti elgondolás alapján készült, Szakurazaka Hirosi művét vették alapul és talán néhány dolog ismerős lehet, de végre egy látványfilm, ami nem csupán úgy próbál jó lenni, hogy az effektekkel akar takarózni. Tovább “A holnap határa (Edge of Tomorrow)” »

18

Godzilla (2014)

godzilla

Az 1998-as filmről itt olvashatsz.

Egy vallomással kell indítanom! Szégyellem, de eddig még soha nem láttam egyetlen japán Godzilla filmet sem. Persze képek sokaságába már belefutottam, azonban az óriásszörny eddigi megpróbáltatásai kimaradtak az életemből. Egyedül a Roland Emmerich-féle, Jurassic Park farvizén beevező amerikai átiratot láttam, amiben a címszereplő és az amerikai haderő együtt rendezik át New York arculatát. Az eredeti műveket nem ismerve az 1998-as film kellemes szórakozás volt, sőt még most is az. Éppen ezért a rebootnál sem kellett egyes jeleneteknél morogva bosszankodnom vagy boldogan bólogatnom. Nem kellett azon rágódnom, hogy Hollywood már megint miképp nyúlt a szigetország kedvenc kaidzsujához. Bár maga a rendező, Gareth Edwards rajongónak vallotta magát, ami azt sugallja, hogy olyan filmet fog készíteni, amit nem csak ő, hanem a régebbi alkotások kedvelői is örömmel megnéznének. Tovább “Godzilla (2014)” »