14

Szabotázs (Sabotage)

szabotázs

Régebben Arnold Scwharzenegger  több képességgel is bírt. Könnyedén kinyomott fekve néhány száz kilót, elpöfékelt napi szinten egy-két tucat szivart és és level 99-es szintű akcentusa volt (sőt, van, a mai napig). A remek üzleti érzék mellett már csak egyvalamit nem tudott kifejleszteni: nem érezte meg, hogy mi vár rá több évtizeddel később. Ha rendelkezett volna ezzel a különleges ösztönnel, bizonyára ráharapott volna az első keze ügyébe kerülő puska csövére és meghúzta volna a ravaszt. Majd a lőszert elmajszolva kigondolta volna hogyan érhetné el, hogy megváltoztassa az alkotmányt, amely kimondja, hogy csak amerikai lehet elnök. Mostanra az ország első embereként a derék katonák előtt ordíthatná: Get to the choppa!! És így elkerülhette volna a kínos bukásokat a filmvilágba való visszatérése után. Mert hiába tapsikolt örömében a 80-as évek akcióin felnőtt generáció, hogy Schwarzenegger újra kamera elé áll, miután kikászálódott a kormányzói bársonyszékből, sajnos a bevételi mutatók azt mutatják, hogy nagyon kevesen kíváncsiak rá. Tovább “Szabotázs (Sabotage)” »

9

The Raid 2: Berandal

raid2poszter

Mindenkit meglepett A rajtaütés. Az akciókedvelők valahol a padlón keresték az állukat és megnyalhatták mind a tíz ujjukat, hiszen az utóbbi időben efféle zúzást nem készítettek. Az elit kritikusok székükből üres képzeletbeli jegyzettömbbel állhattak fel, hiszen mégis mibe tudnak belekötni a papírvékony cselekményen kívül? Hogy a jobbról bevitt ütést abból a szögből képtelenség kivédeni? Gareth Evans rendező csak annyit vállalt, hogy 100 perc erejéig csontszaggató jeleneteket prezentál és ebben zseniálisra vizsgázott. Már csak az hiányzott, hogy Michael Buffer az elején elmondja a híressé vált „Kezdődjék a bunyó” mondatot. Tovább “The Raid 2: Berandal” »

23

Transformers – A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction)

kihalaskora

Egy vallomással kell kezdenem. Nem utálom zsigerből Michael Bay-t! Kedvelem a pusztításmániáját, a lassításait és nem vicsorgok dühösen, ha meglátom az amerikai zászlót, ráadásul soha nem számoltam, hogy 10 perc alatt mennyi alkalommal filmezte alulról a szereplőket. Hozzá kell tennem, hogy az első Transformers filmmel is abszolút ki voltam békülve, sőt a folytatás a debil humora ellenére is szórakoztató volt, a harmadik erőltetettsége ellenére még nézhető volt. De most már örülnék, ha Bay visszatalálna Jerry Bruckheimerhez. Tovább “Transformers – A kihalás kora (Transformers: Age of Extinction)” »

25

A holnap határa (Edge of Tomorrow)

holnaphatara

A kritikusok mindig örülnek, ha Tom Cruise filmről kell értekezniük, hiszen egymással versengve vesézik ki, döngölik földbe a színész alakítását. Csinálhat bármit, játszhat bármilyen jól, soha nem lesz olyan pillanat, amikor egyöntetűen dicsérnék. Még ha egyet is értünk azzal, hogy limitált színész eszköztárral bír, azt mindenképp el kell ismerni, hogy ügyesen válogat a kínálkozó lehetőséget közül és mérhetetlenül nagy csalódást ritkán okoz. Legalábbis az átlag néző – aki nem tartja nyálgépnek és nem utálja zsigerből – alapjában véve elégedett lehet filmjeivel, az már más lapra tartozik, hogy manapság már nem vonz tömegeket, ha arcát kiteszik egy plakátra. Mostanság a sci-fi-vel próbálkozik, a Feledés ugyan egy szórakoztató film volt, bár valamennyire zavaró lehetett, hogy rengeteg kölcsönzött ötletből született. A holnap határa sem éppen eredeti elgondolás alapján készült, Szakurazaka Hirosi művét vették alapul és talán néhány dolog ismerős lehet, de végre egy látványfilm, ami nem csupán úgy próbál jó lenni, hogy az effektekkel akar takarózni. Tovább “A holnap határa (Edge of Tomorrow)” »

18

Godzilla (2014)

godzilla

Az 1998-as filmről itt olvashatsz.

Egy vallomással kell indítanom! Szégyellem, de eddig még soha nem láttam egyetlen japán Godzilla filmet sem. Persze képek sokaságába már belefutottam, azonban az óriásszörny eddigi megpróbáltatásai kimaradtak az életemből. Egyedül a Roland Emmerich-féle, Jurassic Park farvizén beevező amerikai átiratot láttam, amiben a címszereplő és az amerikai haderő együtt rendezik át New York arculatát. Az eredeti műveket nem ismerve az 1998-as film kellemes szórakozás volt, sőt még most is az. Éppen ezért a rebootnál sem kellett egyes jeleneteknél morogva bosszankodnom vagy boldogan bólogatnom. Nem kellett azon rágódnom, hogy Hollywood már megint miképp nyúlt a szigetország kedvenc kaidzsujához. Bár maga a rendező, Gareth Edwards rajongónak vallotta magát, ami azt sugallja, hogy olyan filmet fog készíteni, amit nem csak ő, hanem a régebbi alkotások kedvelői is örömmel megnéznének. Tovább “Godzilla (2014)” »

6

Röviden: Pompeji (Pompeii)

pompeii2Jó, ha előre tudjuk, hogy ki rendezte a filmet, mert általában egy név alapján be lehet azonosítani, hogy mégis mi várható. Így jó előre ki mertem jelenteni, hogy Paul W.S. Anderson akkor fog klasszikust készíteni, amikor Réz András leborul előttem. De Andersonnak nem kell emlékezeteset letenni az asztalra, hogy elszórakoztassa a népet, néha kiderül, hogy képes szórakoztató filmet kiadni kezek közül. Borítékolható volt, hogy a Pompeji is csak egy méregdrága kaland lesz, ahol kőkemény fickók küzdenek az aréna homokjában, míg ki nem tör a Vezúv. Hősünk egy gladiátor, aki már-már unottan csapkod jobbra-balra a küzdőtéren, nem akad ellenfele. Pompeji azonban némileg más számára, összebarátkozik egy hozzá hasonló marcona cirkuszi látványossággal és beleszeret egy gazdag család lányába, akinek a kezét egy római hadvezérnek ígérték. A harcok nem különösebben kiemelkedőek, a romantikus szál röhejes, amit megfejelnek egy rettentő gyenge befejezéssel. A színészek képtelenek élettel megtölteni egydimenziós karakterekeit. Kit Harrington több figyelmet fordított arra, hogy kocahasa legyen, Kiefer Sutherland pedig meg túl kiemelkedően alakítja a „Az lesz, amit én mondok és úgy, ahogy én akarom” gonosz rómait. 30 % -nál többet nem ér a film. Az idei nagyobb költségvetésű filmek döntő többsége valóban kukába való vagy tényleg illene lenne megfontolni a klasszikus beszólást: nézzél inkább művészfilmeket?

0

Röviden: In the Blood

inthebloodHa végigtekintünk a stáblistán két dolgot szűrhetünk le. A:) Másodvonalas, B kategóriás akciószösszenetre van kilátás, John Stockwell legalábbis emberemlékezet óta nem készített szórakoztató filmet. B:) Gina Caranonak ki kellene rúgnia az ügynökét, hogy ilyen gyorsan letérítette a DVD-s produkciók irányába. Bár sajnos az MMA harcoslány eléggé nehezen tudná beleverni a producerek fejébe, hogy szükség lehet igazán izmos főhősnőkre és ne erőltessék folyamatosan a modell kinézetű 40 kilós színésznőket, akik csak az ügyes vágók és rendezők miatt tudják elhitetni, hogy bárkit padlóra küldenek. Az In The Blood története nem túl bonyolult: Ava (Carano) férjével (Cam Gigandet) egy paradicsomi szigeten élvezné a nászútjukat, amikor a férfi balesetet szenved, majd nyoma vész, szőrén-szálán eltűnik. Nem hajlandó segíteni senki, a rendőrség inkább megpróbálja őt felelőssé tenni a történtekért, ezért Ava saját maga próbálja kideríteni, hogy mi történhetett. Ami úgy annyit jelent, hogy Carano szétver és lelő mindenkit, aki elé mer állni, abszolút hihető, ha odarúg, akkor az bizony fáj is. Csakis miatta nevezhető középszernek az akciófilm. A kézikamerás stílus többször idegesítő, sőt olyan hatást kelt, mintha sietve, szűkös büdzséből forgattak volna. A színészi játék… Nos, csak megemlítek néhány nevet a miheztartás végett: Danny Trejo, Stephen Lang, Amaury Nolasco, Eloise Mumford.

Tovább “Röviden: In the Blood” »

33

Amerika Kapitány: A tél katonája (Captain America: The Winter Soldier)

amerikakapitany

Ha megkérdeznénk néhány ismertebb embert, a világ vezető politikusait vagy egyes szervezetek irányítóit, hogy szerintük mit kellene tenni ahhoz, hogy a Földön béke honoljon és rend legyen biztos, hogy nem kapnánk megegyező válaszokat. Nyilván, hogy jönne sok-sok szép körmondatba csomagolt magasztos szöveg, de akadnának, akik nyíltan megmondanák, hogy ki kellene iktatni néhány tucat, esetleg pár ezer embert, le kellene tarolni ezt vagy azt az országot, hogy eljöjjön a várva várt nyugalom. Tehát: ami egyeseknek a békét jelenti, az egy másik szemszögből terrornak felel meg, ahhoz, hogy egyesek nyugodtan tudjanak kapirgálni ezen a gigantikus szemétdombon el kell érnie, hogy ne legyen konkurencia, sőt a tisztogatások után senkinek ne legyen egy árva szava sem. Kevin Feige politikai thrillerként írta körül az Amerika Kapitány folytatását, ami nem véletlen, hiszen teljesen eltérő gondolkodású vezető beosztású személyek eltérően gondolkodnak a békéről, ami végső soron felér egy világuralommal is. Tovább “Amerika Kapitány: A tél katonája (Captain America: The Winter Soldier)” »

5

Non-Stop

nonstop

Ismerős az a szituáció, amikor a szomorú múltú főhős kissé borostásan afféle „hagyjatok békén” arckifejezéssel rutinosan bekapja az aktuális alkoholadagját? Bruce Willis tudna erről mesélni, már ha éppen nem nyögné be a „Most nincs kedvem, untat a dolog” szöveget. De Liam Neesonnak amúgy sincs szüksége tanácsra, így 60-on túl már eléggé belerázódott az akcióhős szerepbe (köszönjük Luc Besson, kb az egyetlen, amire igazán büszke lehet a francia az eltelt évekből) és könnyedén el tud játszani egy alkoholista légimarsallt.

Egy utasszállítóval nem történhet túl sok minden, a lehetőségek száma eléggé kevés. És sajnálatos módon csekély az utóbbi időben készült repülőgépek fedélzetén játszódó jó filmek száma (a Légcsavaron kívül volt más?). Adja magát a lehetőség, hogy némi színt vigyenek az egyébként érdekes alapfelállásba: A rezignált Bill Marks (az Elrabolva filmekben szintén B.M. Neeson monogramja) épphogy elfoglalja helyét, máris furcsa üzenetet kap. 20 percenként valaki meg fog halni a fedélzeten, ha nem utalnak egy bizonyos számlára sok-sok millió dollárt.

Tovább “Non-Stop” »

3

Need for Speed

needforspeed

Az aszfaltszaggató, benzingőzzel telített történetekre egyszerűen nem vevő a közönség. Csupán a Diesel-motorral hajtott Halálos iramban filmek tudták bevonzani az embereket a mozikba, ami eléggé eltolódott abba az irányba, hogy nyugodtan blődnek lehessen nevezni, ám továbbra is veszettül szórakoztató tud lenni. Az eltelt évek alatt több nyögvenyelős próbálkozás is volt, hogy valamiképpen besoroljanak a Vin Diesel és Paul Walker mögé, de jöhettek akármilyen cool verdával vagy remek motorral a vége csak az lett, hogy félre kellett állniuk, mert túlságosan sok kipufogófüstöt nyeltek (pl. Biker Boyz, Vas, Redline). Ezúttal a DreamWorks volt oly bátor, hogy megpróbálkozzon egy korrekt konkurensfilmet összebütykölni, méghozzá egy igen-igen népszerű számítógépes játékkal, a Need for Speeddel robogtak fel a vásznakra. Tovább “Need for Speed” »

0

3 nap a halálig (3 Days to Kill)

3napahalalig

Ethan Renner (Kevin Costner) nem tud kiigazodni lányán, bár nem is ismeri igazán, sajnos munkája miatt nem jutott elég ideje a családjára. Mielőtt eljő a vég szeretne több időt tölteni vele, így amikor újabb feladatot kell végrehajtania kissé elkalandozik. Küldetése elvégzéséhez fontos információkra van szüksége, de mivel családja jár a fejében egy összekötözött férfitől a spagettikészítés rejtelmei felől érdeklődik, míg egy másik alaktól azt tudakolja fegyverrel a kezében, hogy vajon mit kell tenni, ha a lánya bezárkózik a szobájába.

Előfordul, hogy valaki nem bírja megállni, hogy felcsapja a közhelyszótárat és kimazsolázzon belőle néhány unalomig ismert helyzetet. Ám Luc Besson még azzal sem szerette volna fárasztani magát, hogy rábökjön valamire, kellett neki az összes. Ugyanakkor mintha Besson mostanában a család fontosságáról szeretne értekezni, de valahogy nem tud kiszakadni az akciófilmes keretek közül. A Vérmesék is afféle műfajegyveleg volt, ahol a maffiafamília együtt próbálja átvészelni a tanúvédelemben töltött nehéz időket. Ezzel szemben a 3 nap a halálig inkább családegyesítő dráma néhány humoros jelenettel megspékelve némi akcióval. Tehát senki ne számítson Taken 2.5-re, Kevin Costner ugyan elhiteti magáról, hogy mindenkit el tud intézni, ám ő nem verekszi át magát másfél órán. Tovább “3 nap a halálig (3 Days to Kill)” »

5

Robotzsaru (RoboCop)

robotzsaru

Az eredeti filmről itt esett szó.

Eljutottunk oda, hogy nem érdemes azon pityeregni, hogy ebből vagy abból a klasszikusból remake-et készítenek. A stúdió és a producerek által kigondolt magyarázatok közül csupán egyetlen lényeges dolgot lehet kiemelni: A pénzt. Az eredeti film kedvelői pedig egyet tehetnek, ha mégis leülnek megtekinteni a modern verziót: megpróbálni elhessegetni az előtörni akaró emlékeket, bevillanó képeket és elkerülni az összehasonlítást. Erre kellene törekednie a galád ötletgazdának, illetve a forgatókönyvíróknak se azért kellene zsebre vágni a kialkudott fizetést, hogy szorgosan jelenetről jelenetre mindent bemásolnak a történetbe. Alapvetően pozitívum, hogy az MGM nem törekedett arra, hogy lemásolják Paul Verhoeven filmjét, inkább egy szórakoztató popcorn-akciót akartak. Ejj, mintha Michael Keatont az MGM vezéréről mintázták volna, aki vígan üldögélt asztala mögött és hanyagul benyögte, ami éppen eszébe jutott: Legyen modern. S lőn! Tovább “Robotzsaru (RoboCop)” »