2

Röviden: Skiptrace – Zűrös páros (Skiptrace)

skiptraceMogorva, kemény öklű, de alapjában véve jólelkű férfi és egy másik, vicceskedő, talán simlis, ám lelkiismeretes alak kénytelen-kelletlen együtt átloholni a fél világon. Út közben szépen összecsiszolódnak, egyik kalandos helyzetből keverednek a másikba és a végén szépen leverik a nagy ellenfelet. Volt idő, amikor egészen sok film épült erre a sémára, de most az egykor szebb pillanatokat is megélt Jackie Chan, Johnny Knoxville és Renny Harlin próbálkozott némileg élvezhető alkotást kihozni a sablonos alapanyagból. Elárulom: felemás sikerrel.

Bennie Chan (Chan) Hong Kong-i nyomozó és egy amerikai szélhámos (Knoxville) közös útja nem megy épp a legsimábban. Viszonylag könnyed utazásnak indult, de aztán kénytelenek nagyobb sebességre kapcsolni és a menekülés Mongólián, a Góbi sivatagon keresztül zajlik. Időközben Bennie rájön, hogy a piti bűnözőnél van valami, ami segíthet lebuktatni az általa régóta keresett Matador gengsztert.

Chan már nem a régi, de nem is várható el, hogy 60-on túl olyan akciójeleneteket mutasson, mint 20-30 éve. Látszik is, hogy már nem vállal be hosszabb bunyókat és nincsenek hosszabb snittek a de azért még így is próbál kreatívan felhasználni bármit, ami kezébe kerül. Nem Chanen múlott a dolog. Knoxville? Vagy épp olyan fejet vág, aki éppen aludni készül vagy mint aki ledöntött néhány felest a torkán. Ha összeszedte volna magát és egyáltalán írtak volna normális szövegeket neki, még akár egy korrekt duó is lehettek volna. Harlin sem erőlteti meg magát, pár jobb jelenetet leszámítva unalmasan tálalja a cselekményt. De a kínaiak számára ez elég, kasszasikerré tették a filmet, ezek után nem csoda, hogy odavannak néhány hollywoodi vacakért.

Olvasd tovább

0

xXx: Újra akcióban (xXx: Return of Xander Cage)

Xander Cage a dzsungelben síel, fennakadás nélkül halad előre és szédítő sebességet diktál. Később „vízimotoros” üldözésben vesz részt, de előtte még kibiztosított kézigránáttal játszadozik. Mindezek a marketinganyagokban is benne voltak, világossá tették mindenki számára, hogy jobb, ha megtekintés előtt az agyát leadja a ruhatárban. Olvasd tovább

5

Spectral

spectralposter

Hallottál már a Bose-Einstein kondenzációról? Biztos, hogy nem én leszek az, aki kiselőadást fog erről tartani és a Spectralban is csak gyorsan elregélnek 1-2 mondatot róla. Ilyen az, amikor egy korrekt akció-horror túltolja a komolykodást és kizökkenti, esetleg talán megmosolyogtatja a nézőt. Mindezt tetézi, hogy főhősünk nagy szaki és MacGyver módra eszkábál össze mindenféle felszerelésből gyilkos kísérteteteket szétcincáló fegyvereket, miközben mindenki kőkeményen és dacosan néz maga elé. Na, majd most megmutatják, kicsinálják az ellent. Ami egyébként eléggé klassz, de azért mégsem túl emlékezetes. Olvasd tovább

1

Akciófilmek és thrillerek 2017-ben

Ahogy megszokhattátok, most is lesz egy “rövidebb” összefoglaló, hogy milyen várhatóak jövőre. Kezdem az akciófilmekkel, a hónapban pedig jön majd egy összeállítás a vígjátékokról, animációkról, képregényfilmekről, drámákról, fantasy-ről, sci-fikről és horrorokról. 2017-ben is lesz sok lövöldözés és rohangálás, remélhetőleg a döntő többsége szórakoztató lesz.

johnwickposztermagyar2John Wick nem élvezheti nyugdíjas éveit, mivel tudomására jut, hogy egykori társa át akarja venni egy nemzetközi bérgyilkosszövetség irányítását. Egy régi eskü miatt segítenie kell neki, így Wick Rómába utazik, hogy szembeszálljon néhány kemény legénnyel, akik a szakmájukban a leghalálosabbnak és legjobbnak számítanak.  Chad Stahelski és David Leitch vezényelte le az első részt, a folytatást csak Stahelski dirigálta. Keanu Reeves újra megformálhatta a címszereplőt, Ian McShane, John Leguizamo, Thomas Sadoski és Lance Reddick sem mentek messzire. Olvasd tovább

1

Jack Reacher: Nincs visszaút (Jack Reacher: Never go back)

jackreachernv

Nem is hallottam Jack Reacherről, amíg ki nem derült, hogy Lee Child regényhőse tiszteletét teszi a moziban is. Ezt követően tudtam le néhány nyomozását, kalandját, megpróbáltatását. Szóval valóban kicsit furcsa volt Tom Cruise-t látni címszereplőként, de azért el tudta hitetni, hogy magabiztosan odaver és kibogozza a szálakat. Christopher McQuarrie egész ügyes munkát végzett, hiszen inkább a nyomozásra, a krimi részére fókuszált, nem spórolta ki a humort és csak a végén engedett teret az akciónak. Közben bemutatta az egykori katonai rendészt, aki nem csak egyetlen helyzetből közelíti meg a zűrös ügyeket. Olvasd tovább

3

Blood Father

bloodfather

John Link (Mel Gibon) anyázik és dohog, amikor lakókocsijánál megjelenik néhány fegyveres ürege és Lydiát (Erin Moriarty), a lányát akarják. A férfi nem hagyja magát, miközben a támadók egyikét megsebzi és ablakán keresztül visszalő fortyogva morog maga elé: tuti lőttek a feltételes szabadlábnak, ezért biztosan, hogy előveszik és mehet vissza a sittre.

A börtönviselt fickó egyáltalán nem szent életű. Erőszakos és csúnya múltja van, most pedig egy Isten háta mögötti lakókocsiparkban húzza meg magát. Kivette a részét jó néhány mocskos dologból és benne is volt pár randa helyzetben, szeretné is elfelejteni vagy inkább túllépni ezen. De amikor rég nem látott lánya újra feltűnik a színen a viszonylag stabil élete is fenekestül felfordul. A családi idill egy pillanatra sem valósul meg. Ugyanakkor Link nem saját magát félti és morgolódásai során sem saját magára gondol. Lydiát akarja megvédeni, még ha ez nem is látszik rajta. Olvasd tovább

0

A mestergyilkos: Feltámadás (Mechanic: Resurrection)

mestergyilkos2poszter

Az előző részről itt esett szó.

Gyakran visszagondolok a 80-as évek tökös akciófilmjeire. A rettenthetetlen főhős végigverte az elé felsorakoztatott statisztahadosztályt és pihenésképpen elfogatta magát, hogy pár gyomros után tovább folytassa az aprítást. Soha nem tártuk szét a kezünk csodálkozva, nem tettünk fel magunkba kérdéseket morogva, hogy „Ez most komoly?”.

Jason Stathamben pont megvan mindaz, ami a pár évtizeddel készült műfajra jellemző sztárjaiban, hiteles akcióhős. Ha nem akarja gyorsan Dolph Lundgrenék mellett végezni a DVD-iparban, akkor jobban át kellene gondolnia, hogy mire bólint rá. Nyilván, hogy nem lehetett túl sok választása, amikor közölték vele, hogy megcsinálják a mestergyilkos folytatását. Hiszen ha a szerződés azt mondja, akkor muszáj jönnie a következő részre, ha hívják. Olvasd tovább

0

Hard Target 2

hardtarget2

Kicsit elkapott a nosztalgia, amikor belegondoltam, hogy 1993-ban milyen akció-thrillerek (vagy éppen westernek) jöttek ki. A teljesség igénye nélkül: Függő játszma, Az utolsó akcióhős, A pusztító, Tombstone, Gyilkos nap, Az ítélet éjszakája, Sivatagi lavina, A bérgyilkosnő. Zsarulesen 2, Lopakodók. Fortress. Atyaég! Kiváló év volt. És ehhez a felsorolásba tartozik a Tökéletes célpont is, amivel John Woo letette névjegyét Hollywoodban. Visszagondolva erre, nagyjából úgy jellemezhetném a produkciót, hogy Jean-Claude Van Damme lassítva fut, menekül, üt, rúg. A film nagy része lassítás volt. De mi szerettük, jó volt. Olvasd tovább

8

Jason Bourne

jasonbourneee

„Na ez jó volt!” – állhattunk fel elégedetten a Bourne Ultimátum után. Méltó lezárása volt a trilógiának, élvezhető és remek trilógiát készített az Universal. Paul Greengrass és Matt Damon munkájával elégedettek lehetünk, hiszen szépen lezárták az amnéziás egykori ügynök történetét. Kiderült minden és leszámolt mindazokkal, akikkel le kellett. Bourne-re pedig joggal érte el, hogy helye legyen a 2000-es évek legjobb akcióhősei között. Olvasd tovább

0

13 óra: Bengázi titkos katonái (13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi)

13hours

Michael Bay nem nevezhető bonyolult embernek. Szereti a hatalmas robbanásokat és bizony másokkal is megosztaná ezt az élvezetet. Mert megteheti. Párbeszédek? Nagy drámázások? Ugyan. Lőszert a csőbe, biztosítószeget ki a gránátból, aztán hadd szóljon, mindezt lassítva. Mostanában ugyan óriásrobotokkal tépázza meg a városokat, de egyre kevésbé élvezhetően. Egy ideje hangoztatja, hogy szeretne újra kisebb költségvetésből dolgozni. Ha visszagondolunk karrierje kezdetére, a Bad Boys vagy még A szikla is visszafogott büdzséből készült és a direktor legjobb filmjei közé tartoznak. A Pain & Gainnel megmutatta, hogy nem csak az ovis, hanem a korrekt fekete humor sem áll távol tőle és most a 13 Hours-szal kevés pénzből több tucatnyi fejlövést oszthatott ki. Olvasd tovább

1

Röviden: Beépített tudat (Criminal)

beepitetttudatRyan Reynolds kedvelheti a tudatátültetős filmeket. Nem is oly rég még az Önkívületben helyezték bele Ben Kingsley memóriáját, most pedig Kevin Costner örökli meg emlékeit. Csak éppen az előbbiben főszereplő volt, és csak a játékidő előrehaladtával lépett be a képbe, most viszont csak az első percekben láthatjuk. És az alkotások közös jellemzője, hogy eléggé felejthetőre sikeredtek.

Egy elhunyt CIA ügynök olyan információkkal rendelkezett, ami különösen fontos. Nem tehetnek mást, mint egy kísérleti stádiumban lévő technológiát alkalmazni. A műtét során a halott emlékeit egy különösen veszélyes bűnöző kapja meg.

Ha Ariel Vromen csak egy másfél órás feszes akciót készített volna, talán-talán egy viszonylag nézhető film született volna. Az elején még olybá tűnt, hogy egy „mindenki aggódva rohangál, néha üt és tüzel-típusú történetről van szó”. Aztán később már leginkább csak Gary Oldman ordibál „ész nélkül”. Megpróbáltak belepasszírozni némi drámát, de Vromen nagyon nem tudott mit kezdeni a családi vonallal, Kevin Costner is inkább tévelyeg. Tommy Lee Jones valószínűleg csak szívességet törlesztett, amikor bevállalta a filmet, Oldmannak sem áll jól szerepe és Scott Adkins sincs hozzászokva az öltönyhöz. A castingosok jöhettek ki a legjobban ebből, hiszen egy ilyen színészgárda nélkül talán DVD-n jött volna csak ki a Beépített tudat. Sajnos a film eléggé félresikerült, akárcsak a szinkron. Legalábbis olyan érzésem van, mintha a szinkronstúdióban az első útba eső embert kérték volna a feladatra (még jó, hogy valamelyik férfi nem női hangon szólal meg).

Olvasd tovább

1

Hardcore Henry

0hh

Mielőtt beköszöntött volna a képregényfilmes korszak, még igazi akcióhősök rúgták szét több tucatnyi vagy éppen sok száz statiszta valagát. Szépen végigmasíroztak a helyszíneken, hátrahagytak pár ezernyi lőszert, bevert fejet, törött csontot. Ha úgy adódott megálltak, pihentek két percet, újratöltöttek, megropogtatták izmaikat, esetleg lecserélték véres ruháikat és mentek tovább. Kicsit felnyögtek, ha zuhantak pár emeletnyit, kipréseltek magukból egy vicces szót vagy idézhető egysorost, aztán tették a dolgukat. A Hardcore Henry ugyanezt a korszakot idézi meg, azzal a különbséggel, hogy a főhős nem tud beszélni. Egykoron Arnold Schwarzenegger is csak néha recsegett el egy-egy mondatot, ő és a hasonló műfajban járatos kollégái is készítettek olyan filmet, ahol látszott rajtuk, hogy jobban örültek volna, ha nem fárasztják felesleges szócsépléssel őket. Olvasd tovább