1

The Belko Experiment

belkoposter

Teljesen átlagos munkanapnak néznek elébe a Bogotában található Belko cég alkalmazottai. Kicsit ugyan furcsa, hogy a helyi munkaerőt hazaküldik, de ezt leszámítva mindenki teszi, amit szokott: Idegesítően bámulja a másikat, elpöfékeli a szokásos fűadagját, ügyködik a gépe előtt. Szóval semmi különös. Egészen addig, amíg a hangosbemondón valaki közli, hogy bizony három embernek rövid időn belül meg kell halnia, különben jön a büntetés. A különös helyzetet nehezíti, hogy az egész épületet lezárják, se ki, se be. Majd jön a következő utasítás. Itt bizony még több vér fog folyni. Tovább “The Belko Experiment” »

0

Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)

írta Nikodémus

2017-08-unforgiven-1c

Mesteri záróakkord, keserű számvetés és valami egészen új elindítója – huszonöt éve, 1992. augusztus 7-én mutatták be a Nincs bocsánatot.

Minden színészikon azt hiszi, búcsúzásakor választott filmműfaja is meghal egy kicsit. Különösen is így van ez az Amerika eredetmítoszát polírozó westernben: William S. Hart (Tumbleweeds, 1925), Randolph Scott és Joel McCrea (Délutáni puskalövések, 1962), John Wayne (A mesterlövész, 1976), Henry Fonda (Nevem: Senki, 1973) vagy Steve McQueen (Tom Horn, 1980) többnyire dicstelen búcsúja mellett A mennyország kapuja (1980) irtózatos buktája jelezte, hogy vége a pisztolyhősök aranykorának, s legkésőbb a hatvanas évektől valami egészen más veszi át a jó öreg vadnyugat-mitológia helyét a köztudatban. Jöttek egymásután a szubverzív westernek, hódított az italowestern: egy műfaj haldoklott grandiózus keretek között, de a temetés még hiányzott. Érdekes módon ezt az a Clint Eastwood adta meg a műfajnak, aki már első feltűnéseivel jelezte a klasszikus, gáncs nélküli pisztolyhős figurájának ellentmondásosságát, sőt, később saját rendezéseivel is – Fennsíkok csavargója (1973), A törvényenkívüli Josey Wales (1976), Fakó Lovas (1985) – komolyan hozzájárult a western közhely-készletének lebontásához.

Tovább “Másodvélemény: Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992)” »

8

A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)

majmokbolygojahabori

Valószínűleg a kritikusok többsége nem sokat várt A majmok bolygója reboottól, már az előkészítés fázisban felmerülő sok probléma és gond után nem csoda, hogy magukban jó leírták a filmet. Temetni jöttem gondolattal ültek be a vászon elé, majd rohantak megírni, hogy erre mégis érdemes jegyet váltani. Amit ugyan szintén kétkedve fogadott a nép, de aztán mindenki kapkodta a fejét, hogy a firkászok és a nézők is ugyanazon a véleményen vannak. Nem csoda, hogy a folytatás jobban teljesített, viszont a harmadik filmet talán nem kellett volna pont a nyár közepére betolni, de a visszafogott bevétel nem csupán a túlzott drámaiságnak köszönhető. Tovább “A majmok bolygója: Háború (War for the Planet of the Apes)” »

0

Elválaszthatatlanok (Indivisibili, 2016)

2017-07-elválaszthatatlanok-1írta Nikodémus

Hajnalodik. A kamera lassan kúszik végig a tengerpart fövenyén. Néhány tábortűz pislákol, mellőlük szakadt öltözetű fiatalok kelnek föl. Őket követjük, s csakhamar egy félkész családi házba jutunk. Megismerjük a szobákat, végül pedig megpihenünk az utolsóban, ahol két lány fekszik az ágyon. Ők a főszereplői a nálunk június legvégén bemutatott Elválaszthatatlanok című olasz filmnek.

Tovább “Elválaszthatatlanok (Indivisibili, 2016)” »

3

Atomszőke (Atomic Blonde)

atomszoke

Nem volt véletlen, hogy John Wick-hez hasonlították Lorraine Broughton-t (Charlize Theron), hiszen már az előzetesben is a visszavonult (meg nem is) bérgyilkos szétcsapott mindenkit a Depeche Mode zenéjére. Nem is lehetett elkerülni, hogy valamennyire párhuzamot vonjunk a két film között, hiszen mindkettőt David Leitch hozta tető alá. Másrészt itt is faltól falig akciót ígértek a közzétett anyagok. Azonban a végeredményt látva máris nyilvánvaló, hogy csak a két főszereplő között lehet halvány egyenlőségjelet húzni, hiszen Wick-et és Broughtont kemény fából faragták és nem kenyerük a viccelődés, bár nem idegen számukra a humor. Tovább “Atomszőke (Atomic Blonde)” »

0

Röviden: Menedék (Zookeeper’s Wife)

zookeperswifeCsodálatos állatkert üzemelt Varsóban, a Zabinski házaspár üzemeltette, a férfi és a nő odavolt munkájáért, szeretettel gondozta a bennlakókat. Azonban a II. világháború eljövetelével a várost lebombázták, az állatok jó része elpusztult, a maradékot pedig a németek lelőtték. Zabinskiék (Jessica Chastain és Johan Heldenbergh) tevékenységet váltottak a Lutz Heck (Daniel Brühl) engedélyével, titkon pedig zsidóknak segítettek, több száz embert bújtattak az évek során. Messziről hallatszott a dobpergés, ebből a filmből komoly díjesélyes lesz. De ahogy közeledett a bemutató, úgy csökkent a zsivaj körülötte, majd úgymond, effektíve csendben surrant be a mozikba és különösebb nélkül távozott. Egyáltalán nem meglepő, mivel Niki Caro rendezése egyáltalán nem erőteljes, kevésbé szomorú és drámai, mint amilyennek lennie kellene.

Chastain maga a tökéletesség, a legcudarabb percekben is csodálatosan néz ki. Ő a tiszta szívű nő, aki mindent megtesz az állatkákért, oroszlánkölyköket dajkál és kis elefántot éleszt fel. Mindenki odavan érte, még maga a Lutz is. Eléggé kilóg a többiek közül, amire még a ruházatával is ráerősítettek. Lelki szemeink előtt megjelenik Caro, amint erőteljesen mutogat Chastain felé, hogy tessék figyelni rá, adjon neki valaki egy díjat, vagy kettőt. Beleerőltették a romantikát (már ha lehet annak nevezni) is, még szép. Brühl-t sem hagyja hidegen Zabinskiné, de a karakterrel csúnyán elbánt a forgatókönyv, nem tudták meghúzni a határt, hogy mennyire legyen génekkel kísérletező náci tudós és gonosz német tiszt.

zookeperswife2Valahogy túlságosan is felszínes a történet, egyszerűen nem foglalkoztak a mélységeivel. Megmutatják a szenvedő embereket, de nem foglalkozik velük a film, láthatunk szörnyűségeket, de sikerült teljesen érzelemmentesen bemutatni. A varsói gettót és a kegyetlenkedéseket Zabinskiékon keresztül tárják elénk, akik ugyebár hősök, lehet nekik gratulálni, csak a film után vállunkat vonogatva állunk fel: Tudjuk ezt is, volt ilyen is. Szomorú történet, de nem érint meg. Szerették volna, hogy több legyen, ám mégsem foglalkoztak vele igazán, így maradt egy átlagos II. világháborúban játszódó drámai esemény.

Tovább “Röviden: Menedék (Zookeeper’s Wife)” »

14

Valerian és az ezer bolygó városa (Valerian and the City of a Thousand Planets)

valerianposter

Ha valaki azt csinál, amit csak szeretne, hiszen úgymond önmagának a főnöke és éppen olyasmin dolgozik, amelyet éppen egy általa hőn szeretett dolog ihletett, akkor tulajdonképpen addig-addig ügyködik, farigcsál és csiszol, míg elégedetten dől hátra és eléri azt a pontot, hogy dagadó mellekkel adja át a nagy művet. Luc Besson gyerekkorában odavolt a Valerian képregényért, főleg annak főhősnőjéért Laureline-ért, és mivel egy neves francia stúdió irányítója, meg is valósíthatta a nagy álmát, és filmet készíthetett az alapanyagból. Saját bevallása szerint az Avatarnak rendkívül hálás, hiszen James Cameron sci-fije után ugyan kukázta az addigi elképzeléseit, de legalább sokkal jobb forgatókönyvet készített. Tovább “Valerian és az ezer bolygó városa (Valerian and the City of a Thousand Planets)” »

0

A nulladik napon – Zero Days (2016)

írta Nikodémus

2017-07-zero-days-1

Miközben életünk annyi más területén vesszük mind komolyabban a tudatos szemléletmódot, van egy színtér, melyen úgy tűnik, még mindig riasztóan naivak vagyunk. Alex Gibney Oscar-díjas amerikai dokumentumfilmes legújabb munkája, a Zero Days rémálomszerű képet rajzol a kiberháború legújabb stációjáról, melyben az átlagpolgár csak dróton rángatott bábu lehet.

Tovább “A nulladik napon – Zero Days (2016)” »

0

Pár szóban: Table 19, See No Evil 2, Sleepless, Mr. Church, Take Down, Berlin Syndrome…

table19

Table 19: Ha egy esküvőn asztalod közel van a budihoz, akkor sejtheted, hogy mennyire várták, hogy ott legyél az eseményen. A 19-es helyen üldögélő személyek is csak szeretnék azt hinni, hogy mennyire fontosak, a „kirekesztettek” pedig szépen lassan csapattá kovácsolódnak össze. A film első fele eléggé mosolygós, aztán jön néhány döccenő, gyengébb drámázások. Egyáltalán nem rossz, annak ellenére, hogy nem igazán reklámozták túl. 65 %

See No Evil 2: Már az első részt sem lehetett azzal vádolni, hogy túl minőségi darab lett volna, de azért nagyjából belengte egy kellemes B kategóriás hangulat. A folytatás totál felesleges volt. Jacob Goodnight ezúttal hullaházban bulizó tiniket vagdos darabokra. Sajnos abszolút unalmasan és kreatívnak egyáltalán nem nevezhető módon történnek a kivégzések. Tocsog a B kategóriás sablonokban, az élvezhetőségi szint borzasztóan gyenge. Tovább “Pár szóban: Table 19, See No Evil 2, Sleepless, Mr. Church, Take Down, Berlin Syndrome…” »

2

A kör (The Circle)

akor

Bármily meglepő egyesek számára, de volt internet nélküli világ. Ha valaki meg akart kérdezni valakitől valamit, akkor találkozott vele, esetleg vezetékes telefonon felhívta. Nem kell aggódni, így is terjedtek a szaftos hírek, csak épp nem gombnyomásra. Aztán jött az iwiw, ahol hirtelen minden tágasabb lesz a kényelmes székünkből nézve. Ó, ez az ismerős elment az Adriára, a másik összejött Bélával, a harmadik pedig épp berágott valakire. Nem sokkal később átléptünk a Facebook korba, ahol már olykor-olykor kész reality show zajlik. És ugye a nagy többség – még ha kicsit pironkodva is- de szeret kukkolni, szereti beleásni magát a pikáns részletekbe. Ergo: sokan megosztják teljes magánéletüket, betekintést nyújtanak privát(nak gondolt) életükbe. A kör mintha éppen ennek veszélyességének hívná fel a figyelmet, de mintha az alkotók is inkább az Instagramjukkal, Twitterükkel, Facebook oldalukkal lettek volna elfoglalva a munkálatok alatt. Tovább “A kör (The Circle)” »

0

Resident Evil: Vendetta

residentevilvendetta

Eléggé beszédes, hogy egy CGI animáció sokkal látványosabb és jobban kivitelezett akciójeleneteket mutat be, mint annak élőszereplős „testvére”. A legutóbbi Resident Evil eléggé összecsapott volt, erősen látszott rajta, hogy csak azért rántották össze, hogy végre pontot tegyenek a franchise végére. A folyosón zajló Chris Redfield & Leon Kennedy vs zombik jelenete megeszi reggelire a Milla Jovovich-féle alkotásokban látott bunyók és lövöldözések nagy részét. Még mielőtt azt gondolná valaki, hogy a Vendettából kihozták a maximumot, le kell hűtenem a kedélyeket, mivel a történet tulajdonképpen eléggé összecsapott. Tovább “Resident Evil: Vendetta” »

0

Röviden: Csajok hajnalig (Rough Night)

csajokhajnaligA legény- vagy leánybúcsúk elviekben eléggé emlékezetes események, ahol összegyűlnek az „ünnepelt” közeli barátai és eléggé szép mennyiségben fogy az alkohol. Ilyenkor még jobban előfordul, hogy valaki olyan hülyeségre vagy baromságra vetemedik, ami nem megszokott tőle. Aztán másnap vagy akár évekkel később újra és újra el lehet mesélni. Csak éppen sajnos túl kevés film készül ebben a témában, ami tényleg eszünkbe jut. A csajok hajnalig sem fog fennakadni a rostán, de legalább kellőképpen viccesek a durvaságok.

Az alapsztori szerint Jess (Scarlett Johansson) hamarosan férjhez megy, ezért újra összegyűlnek a régi (és eg új) barátnői. Jön a vetkőzős srác is, de úgy alakul, hogy az attrakció közben meghal. Ki akar börtönbe menni? Senki? De akkor el kellene tüntetni a hullát.

Némileg hasonlít a Ronda ügyre a történet, de míg Peter Berg rendezése egy kellemes thriller volt, addig A csajok hajnalig nem lép ki a vígjátéki keretek közül (azért egy kis női drámázás adódik). Ebbe pedig beleférnek az alpári poénkodások és káromkodások. Eléggé meglepő ugyan, de működik a humor, sokszor sikerült vigyort csalni az arcunkra, Demi Moore és Ty Burrell pajkos duója és Johansson vőlegénye szintén szállít pár mosolygós pillanatot. De mégis, a prímet Kate McKinnon viszi, ő az, aki igazán ráérzett a szerepre és szövegeivel is minden rendben van.

Nem kell attól tartani, hogy a filmben illuminált állapotú nők diskurálnak az egyenjogúságról és megpróbálják megmondani a tutit. A cél a szórakoztatás, ám el kell ismerni, hogy a morbid és trágár humorizálás elfogadható, a félreértéseken is vidámak. Csakhogy mint írtam, könnyen feledhető. Tovább “Röviden: Csajok hajnalig (Rough Night)” »