2

Az élet fája (The Tree Of Life, 2011)

írta Nikodémus

2014-12-az-élet-fája-1

ForgerOn korábban itt írt a filmről.

Terrence Malick láthatóan nem sieti el: egyrészt a nagyjátékfilmes debütálása óta eltelt harmincnyolc évben mindössze hatszor forgatott, másrészt mozijai amúgy sem észvesztő tempójukról híresek.

A filozófus-rendezőnek is aposztrofált alkotó mozgóképek segítségével elmélkedett már szeretetről, kilátástalanságról, háborúról és új világról, idei 2011-es filmje, Az élet fája azonban minden eddigin túltesz. A filmezés legnagyobb vívmányát – miszerint konkrét kép és cselekmény igyekezzen megjeleníteni elvont gondolatokat – mások végcélnak tekintik, s ha elérik, elégedetten dől hátra alkotó, néző és kritikus egyaránt. Malick ambiciózus filmje azonban innen indul: a kamerával felállított filozófiai tézistől.

Tovább “Az élet fája (The Tree Of Life, 2011)” »

5

The Homesman

írta Nikodémus

2014-12-the-homesman-01a

Itt minden fordítva van: az elvileg rettenthetetlen hősök szűkölve menekülnek, a falu retteg, a férfiak pipogyák, a feleségek megőrülnek, a határtalan szabadságot szimbolizáló táj üres és sivár, s csupán egyvalaki áll egyenes derékkal az élet hozta kihívás elé – egy nő. Már érezzük, Glendon Swarthout 1988-as regénye nem a szokásos western-toposzokat mondja fel, Tommy Lee Jones belőle készült kitűnő filmje pedig még tovább radikalizálja az önmagában is izgalmas közhelydúlást. Egy küldetés, két számkivetett, három súlyos teher – a The Homesman gyomorbavágó erővel ábrázolja a klasszikus, férfiközpontú western kegyetlen fonákját, s közben egy szívszaggató történetet mesél el az azt lakó, végzetesen eltévedt lelkekről.

Tovább “The Homesman” »

1

The Guest

theguest1

A retro jó, a retro klassz, a retro szép. Ha éppen azt látjuk, hogy valaki átszellemült arccal mered maga elé talán a régi időszakot idézi fel magában. És egyes filmek éppen a múltidézéssel próbálják elérni, hogy nézőben „átállítson egy kapcsolót” és hirtelen 10-30 évvel ezelőtti érzések száguldozzanak benne. Példának Sylvester Stallone-t lehetne felhozni, aki maga is leragadt a múltban, ellenben a Cold in July remekül teremtette meg a hangulatot. Most Adam Wingard próbálkozik, eredményesen, méghozzá úgy, hogy az alapsztori faék egyszerűségű.

Egy fiatalember kopogtat be a Petersen családhoz. Azt állítja az Irakban elhunyt fiúk jó barátja volt, aki még halála előtt arra kérte, hogy tolmácsolja a családnak, hogy mennyire szereti őket. A gyászoló anyuka első pillanattól kezdve kedvesen tekint rá, felajánlja, hogy pár napot nyugodtan náluk tölthet. A morgolódó férjjel pedig néhány sör mellett tévézés közben köt barátságot. Tovább “The Guest” »

2

Dumb és Dumber kettyó (Dumb and Dumber To)

dumbesdumber

1994 – Jim Carrey a Dilibogyókkal sztár lesz és a vígjáték nagyban hozzásegítette a gumiarcú komikust, hogy ő legyen az első, aki 20 millió dolláros gázsit kér és kap. E mellett jó ideig idézgettek a filmből. A „Pisilini kell” – „Ne tartsd vissza” – „De jó meleg” szöveget a mai napig hallani lehet a téli időszakban és az „Á, Mr Sampsonite” köszönés egy ideig divat volt a suliban (nálunk legalábbis).

2014 – Carrey már nincs a csúcson, nem kap csúcsfizetést és pingvinekkel kell játszania, hogy korrekt eredményt tudjon produkálni. Jeff Daniels, a 20 évvel ezelőtti film húzóneve a tévében ért el számottevő sikert, viszont Farrellyék elég régóta nem tudtak szép bevételt és igazán jó filmet produkálni. Még jó, hogy a Dilibogyók rajongói a katasztrofálisra sikeredett prequel miatt követelték, hogy javítsanak a borzalmas baklövésen. Tovább “Dumb és Dumber kettyó (Dumb and Dumber To)” »

1

Förtelmes főnökök 2 (Horrible Bosses 2)

fortelmes

Hol a fék? Hollywoodban igen sokszor felejtik rajta a lábukat a fejesek a gázon és csak nyomják, nyomják, nyomják, még akkor is, amikor már rég vége az útnak és azt sem veszik észre, ha nekicsapódtak a betonfalnak. Egyeseknek a bőre alatt is pénz van, így kitömve pedig sérülés nélkül is meg lehet úszni bármit.

A Förtelmes főnökök tipikus egypatronos ötlet volt, kihozták belőle, amit ki lehetett. Nick, Dale és Kurt megtette, amit megkövetelt a forgatókönyv, sokan boldogan távoztak a vetítés után, a producerek pedig hozzáláthattak a pénzszámláláshoz. Még szép, hogy arra jutottak, hogy akkor is maradna profit, ha a második alulteljesítene. Akkor miért is ne vágnának bele a következő részbe? Tovább “Förtelmes főnökök 2 (Horrible Bosses 2)” »

1

Röviden: Amnézia (Before I Go To Sleep)

amneziaRemek téma az amnézia, ha egy rendező érti a dolgát és a forgatókönyv láttán sem fog ki rajta olyan film születhet, amely után a néző nem kívánja, hogy bárcsak ő is elfelejtené az eltelt másfél-két órát. Rowan Joffe thrillerében Christine minden emlékek nélkül ébred, fogalma sincs, hogy ki az a férfi, aki mellette alszik. Majd a másik helyiségben falra ragasztott képeket lel, amelyeken saját magát látja, de mégsem ugrik be, hogy mikor és hol készülhettek a fotók. A férfi felvilágosítja, hogy ő a férje és évekkel ezelőtt súlyos balesetet szenvedett, ennek következtében minden reggel emlékek nélkül ébred.

Nicole Kidman és Colin Firth nem szívesen fog visszaemlékezni 2014-re. Hiszen pár hónappal ezelőtt került a mozikba közös filmjük, A háború démonjai, amely nem sok figyelmet generált, az Amnézia viszont alig érdekelt valakit. Tény, hogy a thrillerből nem lesz klasszikus, de azért nem vészes az alkotás. Joffe nem foglalkozik sokat a bevezetéssel, a múltat letudja a férj pár mondatával, amit pár perccel később Christine pszichológusa told meg újabb információval. De hogyan deríthet ki újabb dolgokat valaki, ha kitörlődött memóriával ébred nap, mint nap? Erre is van megoldás, ami alapján a nő agyalhat, nyomozhat, gyanúsíthat. Kiben bízhat?

Az Amnézia eléggé feszes thriller, legnagyobb hátulütője, hogy kevés izgalmas izgalommal és meglepetéssel szolgál. Tovább “Röviden: Amnézia (Before I Go To Sleep)” »

3

Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 1)

kivalasztott

Az előző részekről itt és itt esett szó.

Hollywood hamar ráérzett, hogy nagy összegek rejlenek a young adult adaptációkban és ha eljutnak a regényfranchise adaptálásának utolsó részéig, azt valamiféle mondvacsinált indokkal ketté lehet bontani. Nyilván előveszik a szokásos magyarázatot, hogy csakis a rajongóknak akarnak kedveskedni és nem akarnak semmi lényegeset kihagyni. De ugye a Harry Potter utolsó felvonásának első fele eléggé elnyújtott volt, az Alkonyatnál konkrétan akár negyed órában is elmesélhették volna a Hajnalhasadás 1. részét. Az éhezők viadala magasan kilógott a műfajból, eddigi két részével tudta tartani a szintet, de végül csak belefutottak ugyanabba a hibába, hogy kettészedték az utolsó történetet és beindult a rétestészta effektus. Tovább “Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 1)” »

2

Káprázatos holdvilág (Magic in the Moonlight)

írta Nikodémus

2014-12-káprázatos-holdvilág-1

Woody Allen szerintem túl van már a filmkészítés terápiás, sikerhajhászós és létfenntartó fázisán egyaránt, az éves adagot csupán csak azért dobja össze, hogy közben jól érezze magát. Hogy mi, nézők is jól érezzük-e magunkat, az már nehezebb kérdés, s ha elfogadjuk a W.A. utóbbi évtizedeinek munkásságát nagyjából pontosan leíró “egy jó, egy rossz” leosztást (ismerős valahonnan? Mondjuk, Star Trek?…), akkor most a bravúros Blue Jasmine után most valami rosszabbnak kell jönnie. Jön is, nagy sajnálatunkra. A Káprázatos holdvilág varázslatot ígér filmvásznon innen és túl, ám bántóan hiányzik belőle minden olyasmi, ami Woody Allen mozijait szerethetővé teszi.

Tovább “Káprázatos holdvilág (Magic in the Moonlight)” »

1

B kategória: Zombeavers

Az emberek életére törő zombik tárháza kiaknázhatatlannak tűnik. Vannak zombi emberek, kutyák, tigrisek, és most jönnek a hódok! Igen hódok, azok a kis aranyos nagyfogú rágcsálók, akik építészeti szépérzékkel alkotnak hódvárakat. Viszont az ártatlannak tűnő állatok sötét oldala kerül bemutatásra, mert van nekik. Még gonoszan nevetni is tudnak! Mielőtt messzemenő következtetéseket vonnátok le, leszögezem ez nem Aslyum produktum, az elkövetésért az Epic Pictures Group a felelős. Tavalyi filmjük a Big Ass Spider után itt a Zombeavers.

Zombeavers__poster

Tovább “B kategória: Zombeavers” »

1

Stretch

stretchposter

Stretch piszok szerencsésnek gondolta magát, viszonylag boldog is volt, amíg bombázó barátnője egy jó sikerült hancúr után fél másodperccel lapátra tette. Az elképzelt fényes jövőkép gyorsan szertefoszlik, szétpukkad a nagy álom, pláne, hogy hiába is járt meghallgatásokra Hollywoodban. Ráadásképpen úszik a szerencsejáték adósságban, sztárokat fuvarozó limuzincégnek dolgozik, utálja a munkáját, ennek tetejében néha képzeletében megjelenik a cég korábbi reklámarca. Tovább “Stretch” »

4

Sorozat: Gotham – 1. évad, 1-10. rész

írta Nikodémus

2014-12-gotham-01

“Van egy pont, egy végső pont, amikor a rendszerünk ellenünk fordul.”

Ez a mondat a megfáradt, ám elvhű Gordon szájából hangzik el Christopher Nolan ünnepelt Sötét lovag-trilógiájának utolsó darabjában. A zöldfülű Blake felháborodik, pedig szinte minden a rendőrfelügyelő szavait igazolja: a káosz egyre növekszik, hadiállapot és kijárási tilalom van érvényben, és őrültek öntörvénykeznek terrorista különítményekkel karöltve. Ezzé lett Gotham, s hogy a helyzet korábban sem volt rózsásabb, bizonyíték ez a friss, nagy ambíciókkal indult sorozat, melynek be nem vallott mottója szintén ez a kulcsmondat.

Tovább “Sorozat: Gotham – 1. évad, 1-10. rész” »

16

Időhurok (Predestination)

predestinationpos

„Alaposan megcsinálta az agyamat estére.” – idézet a Facebookról.

A Spierig ikerfivérek odavannak a horrorért és a sci-fiért. Már az Undeaddel sikerült felhívniuk magukra a figyelmet, bezsebeltek egy-két jelölést és díjat. Majd a vámpír témába is csorgattak némi friss vért. Meg kell hagyni, hogy a Daybreakers egészen érdekes ötlettel bírt és megmutatták, hogy úgy is lehet remek képi világot teremteni, hogy nem ölnek bele irgalmatlanul nagy összegeket. Ezúttal Robert A. Heinlein novelláját vették elő és… alaposan kibővítették. Hiszen az a szerző sztorija csak pár oldalas. Tovább “Időhurok (Predestination)” »