3

Hős6os (Big Hero 6)

hos6os

Ha már megvette a Disney a Marvelt, akkor igyekszik is minél több pénzt kisajtolni belőle. De nyilván csak úgy lehet hosszú távon szép eredményeket elérni, ha nem feketítik be a képregényes cég szép piros logóját. Ügyesen megalapoztak a szuperhős produkciókkal, most már elindíthatják a mellékágat is, a kevésbé ismert karakterek tehetik tiszteletüket a vásznakon. A Big Hero 6 az Alpha Flight lapjain debütált, majd kapott saját történetet is. Mivel a Disney-ről van szó némileg családbarátabbá tették a cselekményt, illetve kissé átszabták az eredetsztorit is. Tovább “Hős6os (Big Hero 6)” »

1

Get On Up / Jersey Boys

írta Nikodémus

2015-01-get-on-up-jersey-boys-1

Az álomgyártól kb. egy évtizede már megszokott tempóban érkezik az Oscar-szezon környékére néhány életrajzi film, többnyire kiszámíthatóan közepes minőségben, néhány csúnya melléfogást öntudatlanul is bekalkulálva. A tavalyi keserű csalódások után jó hírem van: a Get On Up és a Jersey Boys végre nem rossz filmek. Sajnos nem is jók igazán, csupán illedelmesen felmondják a leckét.

Tovább “Get On Up / Jersey Boys” »

3

A Megváltás (The Salvation)

salvationpost

Habár a western már rég túl van virágkorán, még most is készül elvétve néhány darab. Persze ha szétnézünk a B kategórián belül találunk néhány vadnyugati környezetbe ágyazott akció-horrort, de az A ligában is akad néhány rendező vagy színész, aki öregbíti a műfaj hírnevét. Legutóbb Tommy Lee Jones adott ki kezei közül egy lassabb, remek képeket felvonultató darabot, A Megváltás sem gyorsvonati sebességgel rendelkező történetet tálal, a klasszikus fogat fogért történetet mutatja be.

Jon (Mads Mikkelsen) még 7 éve él Amerikában, mivel sikerült megvetnie a lábát, van háza és akad pénze is felesége és neje is követi őt. Azonban a postakocsin utazva a másik két utas rendkívül tisztességtelenül viselkedik, majd Jontól megszabadulnak. Ezt követően gyorsan megszaporodnak a holttestek, az asszony és a gyerek halála után gyorsan fűbe harap a két elkövető. Csakhogy az egyik tettes a környék banditavezérének a testvére volt. Tovább “A Megváltás (The Salvation)” »

5

Röviden: Frank

0frankJon (Domnhall Gleeson) nagy álma, hogy közönség előtt zenélhessen, meghallgassák a dalait. Úgy adódik, hogy kipróbálhatja magát egy underground zenekarban, amelynek Frank (Michael Fassbender) a frontembere. Frank különös alak, igazi csodabogár, aki egy hatalmas fejet hord állandóan. A csapat vidéken próbálja összehozni új albumát, ahol adódik néhány nézeteltérés.

Az előzetes anyagok afféle indie vígjátékot sejtettek. Nem térdcsapkodósat, hanem egy visszafogottabb, mosolygós produkciót. Ám erről szó sincs. A humor ugyan megtalálható benne, de a Frank inkább művészfilm. Michael Fassbender a maszk alatt/mögött is kiválóan formálja meg a címszereplőt, csakhogy a játékidő második felére elfogy a figurából a szusz. A mellé felsorakoztatott karakterek is csak az elején érdekesek. Van itt egy elmegyógyintézetet megjárt alak, illetve egy angolul nem is tudó férfi, azonban a végére túlságosan is fárasztóvá válik a film. Amennyire tűnnek élettel teli a film elején, olyannyira válnak már-már erőltetetté a végére, amit súlyosbít, hogy kétdimenziósak maradnak, a helyzetkomikumok túlságosan laposak. Jon Ronson és Peter Straughan íróknak ugyan volt egy egészen jó ötletük, de kibontani nem tudták, mintha ők magukat sem igazán tudták volna, hogy mit kezdjenek a sztorival.

1

Úgy fent, mint lent (As Above, So Below)

asabove

Mindig öröm, ha egy nőt tesznek meg főhősnek, aki nem ijed meg a saját árnyékától és nem kezd pityeregni, ha otthon hagyja a fésűt. Bár igaz, ami igaz, hogy a B kategórián belül gyakran állnak hölgyek a történetek sűrűjében, ugyanakkor a teljesítménye vagy éppen a bitang gyenge történet miatt gyorsan elfeledkezünk róla. Szerencsére a Dowdle fivérek újabb műve a jobb filmek közé tartozik.

Bölcsek köve? Ó, nem Harry Potterről vagy éppen Indiana Jones-ról van szó. Csak egy found footage kaland-horrorról. Scarlett megpróbálja megtalálni ezt a bizonyos követ, amelyet egykor apja is keresett. Kutatásai során rejtvényeket megfejtve úgy véli, hogy a megoldás Párizsban található. Konkrétan a francia főváros utcái alatt, le kell merészkedni a katakombákba. Tovább “Úgy fent, mint lent (As Above, So Below)” »

0

To The Wonder (2012)

írta Nikodémus

Plakat_To The Wonder_A4.indd

Miután előző munkájában, Az élet fájában feltette a kérdések kérdését, s válaszokat keresett az életre, az Univerzumra és úgy általában mindenre, Terrence Malick legutóbbi filmje, a 2012-ben bemutatott To the Wonder – mely cím fordítható „A csoda felé”, illetve „A csodához” kifejezésként is – látszólag szűkebbre veszi fókuszát, s szándéka szerint egy szerelmespár történetét meséli el.

Tovább “To The Wonder (2012)” »

2

Így neveld a sárkányodat 2. / Doboztrollok / Paddington

írta Nikodémus

2015-01-Így-neveld-2-Doboztrollok-Paddington

A nagy évvégi filmdara közben szokatlan dolgok kerülnek egymás mellé, ám a még nyáron bemutatott Így neveld a sárkányodat 2.-t, az októberi Doboztrollokat és a friss Paddingtont két dolog biztosan összeköti: mindháromnak kisebb-nagyobb köze van az animációhoz, illetve a zsáner adta kereteken belül valami egyénivel próbálkoznak, de persze csak annyira, hogy a családbarát besorolás ne boruljon.

Tovább “Így neveld a sárkányodat 2. / Doboztrollok / Paddington” »

11

Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings)

exodus

Mondanám, hogy megfizethetetlen az az érzés, amikor egy produkciót nézve vegyes érzések kavarognak benned. (De persze mégsem az, hiszen mégis kinyitottad pénztárcád.) Nem éppen a filmet illetően, hanem Hollywood fejeseire és mindenható producerei tekintesz kissé szánakozó mosollyal, akiket azért némi tisztelet is megillet. Rettenetesen nehéz dolog lehet, hogy a varázslatos és csodálatos eseményeket mindenképpen a jó ideje nagy népszerűségnek örvendő realisztikus módon próbálnak bemutatni. Valljuk be, ez kemény dió, pláne, hogy az Exodus kapcsán a vallásos tömegeken kívül be kell húzni a tiniket is a mozikba. Tovább “Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings)” »

11

A hobbit: Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle Of The Five Armies)

írta Nikodémus

2014-12-hobbit-3-1

Az előző részekről itt és itt esett szó.

A bennünk lakó hétéves kisgyerek karácsony tájékán nem csak kulináris, hanem audiovizuális túladagolásra is vágyik, s utóbbit rendre szállítja is évtizedek óta Hollywood a család apraja-nagyjának. Idén A hobbit-trilógia minden eddiginél hangosabb befejezése van soron, s Az öt sereg csatája hozza is a látványbeli elvárásokat. Mást nem nagyon, de ez nem kizárólag Peter Jackson hibája. Hanem a mind lejjebb kerülő mércéé, melynek legújabb szintje szerint már normális dramaturgia, sőt, cselekmény sem szükséges egy kiadós ünnepi szórakozáshoz. Ilyen, kortársaihoz hasonló betegségben szenved ez a film is, mely egyébiránt a rendezőtől szokatlan erényeket csillogtat, és benne van egy sokkal jobb mozi lehetősége.

Tovább “A hobbit: Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle Of The Five Armies)” »

2

Az élet fája (The Tree Of Life, 2011)

írta Nikodémus

2014-12-az-élet-fája-1

ForgerOn korábban itt írt a filmről.

Terrence Malick láthatóan nem sieti el: egyrészt a nagyjátékfilmes debütálása óta eltelt harmincnyolc évben mindössze hatszor forgatott, másrészt mozijai amúgy sem észvesztő tempójukról híresek.

A filozófus-rendezőnek is aposztrofált alkotó mozgóképek segítségével elmélkedett már szeretetről, kilátástalanságról, háborúról és új világról, idei 2011-es filmje, Az élet fája azonban minden eddigin túltesz. A filmezés legnagyobb vívmányát – miszerint konkrét kép és cselekmény igyekezzen megjeleníteni elvont gondolatokat – mások végcélnak tekintik, s ha elérik, elégedetten dől hátra alkotó, néző és kritikus egyaránt. Malick ambiciózus filmje azonban innen indul: a kamerával felállított filozófiai tézistől.

Tovább “Az élet fája (The Tree Of Life, 2011)” »

5

The Homesman

írta Nikodémus

2014-12-the-homesman-01a

Itt minden fordítva van: az elvileg rettenthetetlen hősök szűkölve menekülnek, a falu retteg, a férfiak pipogyák, a feleségek megőrülnek, a határtalan szabadságot szimbolizáló táj üres és sivár, s csupán egyvalaki áll egyenes derékkal az élet hozta kihívás elé – egy nő. Már érezzük, Glendon Swarthout 1988-as regénye nem a szokásos western-toposzokat mondja fel, Tommy Lee Jones belőle készült kitűnő filmje pedig még tovább radikalizálja az önmagában is izgalmas közhelydúlást. Egy küldetés, két számkivetett, három súlyos teher – a The Homesman gyomorbavágó erővel ábrázolja a klasszikus, férfiközpontú western kegyetlen fonákját, s közben egy szívszaggató történetet mesél el az azt lakó, végzetesen eltévedt lelkekről.

Tovább “The Homesman” »

1

The Guest

theguest1

A retro jó, a retro klassz, a retro szép. Ha éppen azt látjuk, hogy valaki átszellemült arccal mered maga elé talán a régi időszakot idézi fel magában. És egyes filmek éppen a múltidézéssel próbálják elérni, hogy nézőben „átállítson egy kapcsolót” és hirtelen 10-30 évvel ezelőtti érzések száguldozzanak benne. Példának Sylvester Stallone-t lehetne felhozni, aki maga is leragadt a múltban, ellenben a Cold in July remekül teremtette meg a hangulatot. Most Adam Wingard próbálkozik, eredményesen, méghozzá úgy, hogy az alapsztori faék egyszerűségű.

Egy fiatalember kopogtat be a Petersen családhoz. Azt állítja az Irakban elhunyt fiúk jó barátja volt, aki még halála előtt arra kérte, hogy tolmácsolja a családnak, hogy mennyire szereti őket. A gyászoló anyuka első pillanattól kezdve kedvesen tekint rá, felajánlja, hogy pár napot nyugodtan náluk tölthet. A morgolódó férjjel pedig néhány sör mellett tévézés közben köt barátságot. Tovább “The Guest” »