1

Röviden: Camp X-Ray

campxrayGuantanamo-ba nem szívesen menne el az ember. Se így, se úgy. Ez az a hely, ahol bírósági tárgyalás nélkül jogi kiskapukat használva évekig lehet valakit a falak között tartani. Nem egy leányálom. És az őrök figyelme sem lankadhat. Munkájuk ugyan feszült, de a megfigyelőszolgálat egyhangú, mondhatni unalmas.

Piton professzor vajon jó oldalon állt vagy valóban Voldemort táborát erősítette? Hogy jön Harry Potter ehhez a drámához? Az egyik raboskodó mindenképpen szeretné elolvasni a hetedik részt, hogy végre eljusson a történet végére és kiderüljön, hogy Piton valójában milyen alak. A Guantanamo-ra cipelt emberek többségéről szintén nem lehet tudni, hogy valójában kicsodák.

A Camp X-Ray dráma nem azon filmek közé tartozik, ahol a bezárt egyének lelketlen, habzó szájú terroristák és a derék őrök a csillagos sávos lobogóval a hátuk mögött kiszedik belőlük az információt. Egy megszokott életétől szabadulni akaró újonc katonalány és egy jó ideje Guantanamo-n senyvedő férfi – úgymond – kapcsolatát, barátságát meséli el a film. Cole-t (Kristen Stewart) fűti a lelkesedés és a tenni akarás, azonban lassacskán kiábrándul, rájön, hogy nem minden fekete és fehér.

Nehéz dolga volt a rendezőnek, hiszen egy kemény és viszonylag monoton világban játszódó, a bezárt ajtó két ellentétes oldalán álló ember  barátságát kellett bemutatnia Nem esett bele a hibába, hogy hatalmas mondanivalóval és tanúságokkal fűszerezze művét, mindazonáltal eléri, hogy a Camp X-Ray elgondolkodtató legyen.  Kristen Stewart és Peyman Moaadi alakítását csak dicsérni lehet. 80 % Tovább “Röviden: Camp X-Ray” »

1

Hitman: A 47-es ügynök (Hitman: Agent 47)

 

hitman

Érthető, hogy a filmipar miért próbálkozik számítógépes játékok mozis verzióival. A sok-sok millió eladott darabszám és a hatalmas pozitív visszhang után azt gondolná az ember, hogy a rajongók biztosan beülnek a legyártott produkcióra. De eddig csak elég kevés „átiratnak” sikerült igazán nagy eredményt produkálnia és a manapság oly népszerű franchise lázban jó ha egy cím (Resident Evil) tudott helyt állni. A Hitman 2007-ben mutatkozott be a vásznakon és a viszonylag korrekt bevétel mellé nem társult elégedettség. A stúdió most újra próbálkozik, de jobban tették volna, ha valóban olyan szakembereket kérnek fel a film megtervezésére, akik rá is nyomtak a Startra és sok száz órát végiglopakodtak. Tovább “Hitman: A 47-es ügynök (Hitman: Agent 47)” »

1

Swing / Mancs (2014)

írta Nikodémus

2015-09-swing-mancs-1b

Tudom, egy alapvetően hollywoodi filmekkel foglalkozó blogon nem sok érdeklődésre tarthat számot a magyar film általános helyzete, ám az immár öt éve tartó Vajna-korszak már adott egy kis termékmintát saját magából. A fesztiválfilmekkel eddig elég fontos díjakat sikerült eddig besöpörni (sőt, a Saul fia jövőre akár Oscart is kaphat), a közönségfilmek terén azonban egyelőre ellentmondásos a kép. A félresikerült Coming Out, a kiszámítható Megdönteni Hajnal Tímeát és a kultfim-státuszt megcélzó Isteni műszak után a Filmalap tavaly Swinggel és Manccsal támadott, felemás eredményt produkálva.

Tovább “Swing / Mancs (2014)” »

1

Röviden: Önkívület (Self/Less)

selflessAmikor kijött A sejt mindenki elégedetten csettintett és megjegyezte Tarsem Singh nevét. Lehet azt a filmet rossznak tartani, de tisztán látszott, hogy a rendezőnek egyedi vizuális látásmóddal rendelkezik. Habár első filmjéhez hasonló rémálomszerű történetet már nem vitt a vászonra, de az indiai direktor később is látványban erős alkotásokat produkált. Ám újabb thrillere forgatásán valamit otthon hagyott: Ezúttal nincs erős képi világ

Damien Hill (Ben Kingsley) hamarosan meg fog halni. Jól tudja, hogy nincs már sok hátra. Viszont esélye nyílik, hogy meghosszabbítsa életét. A pénz nem számít, így aláveti magát egy furcsa eljárásnak, aminek következtében tudata új testbe (Ryan Reynolds) kerül. Csak a leszurkolt nagyobb összegen kívül annyit kell tennie, hogy megszakítja a kapcsolatot addigi ismerőseivel. Ám később kiderül, hogy új testét nem laboratóriumi körülmények között alkották.

A testcserés történetek mindig izgalmasan hangzanak, a szokványos akciójeleneteken túl esély nyílik a morális dilemmák felvázolására, kibontására és esetleges megválaszolására. Ám az Önkívület az élet meghosszabbításával járó lelki vívódásokat, az új testben szerzett friss információk által kiváltott megdöbbenést egyáltalán nem sikerült hatásosan vázolni. Inkább csak úgy oda vannak vetve lelki vívódások, de mégsem hihetőek. Singh abszolút átlagos fut-rohan-lő thrillert dirigált, amelyben a kínálkozó ziccereket ügyet sem vet. Nincs benne semmi különleges, teljesen középszerű. A direktorban azért ennél sokkal több rejlik és a sztoriban is. Tovább “Röviden: Önkívület (Self/Less)” »

11

Ex Machina

exmachina

A mesterséges intelligencia mindig is foglalkoztatta a filmeseket. Az eltelt évtizedek alatt jó néhány értelmes masinát láthattunk a vásznakon vagy éppen a videó/DVD lejátszónkban. Az a szép, hogy csak a fantázia szabhat határt és igazság szerint még csak nem is kellenek súlyos összegek, hogy leforgassák a papírra vetett remeknek gondolt elképzeléseket. Ráadásul a téma nagyon is aktuálissá vált, a technika fejlődésével a gépek is úgymond egyre intelligensebbé váltak. Sőt, ha az elmúlt időszakot nézzünk, jó néhány film eszünkbe juthat a gondolkodó gépezetekről (Chappie, The Machine, Terminator: Genisys, Automata), amelyeknél a történet eléggé ígéretesen hangzott, de egyik sem volt az igazi. Márpedig mikor lenne aktuálisabb az MI-sztori, mint most, egy olyan korszakban, ahol sikerült a „nagy áttörés” a Turing-teszten? Tovább “Ex Machina” »

0

Sztorizás mesterfokon – A titokzatos szerető (2013) / Apáim története (2012)

írta Nikodémus

2015-08-the-invisible-woman-stories-we-tell-1

Már több mint másfél éve láttam, de nem tudom feledni az élményt: az interjúalany vallomása közben egyszer csak megáll, és visszakérdez. A kérdező – képen kívül – meglepődik, majd a helyzet spontaneitásának engedve válaszol, s kedélyes beszélgetés alakul ki. Varázslatos pillanat: a jólfésült dokumentumfilm megbillen, hogy átadja helyét valami sokkal izgalmasabbnak, a történetmesélés mint létezésmód feltárásának. Sarah Polley és Ralph Fiennes különböző álruhában ugyan, de egyaránt erről mesél ihletetten.

Tovább “Sztorizás mesterfokon – A titokzatos szerető (2013) / Apáim története (2012)” »

2

Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows)

hetkoznapivampirok

Az összeesküvés elméletek kedvelői mindig is nyitott szemmel jártak-keltek, de talán a Men in Black után vizslatta mindenki a különösen és furcsán kinéző, öltözködő, mozgó embereket. Az idegenek köztünk vannak. Csak nem keltenek feltűnést. Úgy ahogy a vámpírok is léteznek, csak nem jelentkeznek be élő adásban. Taika Waititi és Jemaine Clement fejéből pattant ki az ötlet, hogy egy vérszívó apartmanba küldenek be egy dokumentumfilmet forgató csoportot, hogy felvegyék az ott élők mindennapjait…vagyis estéit. Persze már eleve adja magát a kérdés – és egyébként mások is csodálkoznak – hogy mi a jó francért veszik fel őket és egyáltalán kinek akarják mutogatni?

Jellemző, hogy mostanában próbálkoznak más irányba terelni egyes műfajokat, másképp bemutatni a megszokott történeteket. Így a vámpírok is megkapták már a magukét alkonyatostól a rém gyenge Luke Evans próbálkozásig. De Clementék agymenésén nem fognak fennakadni a rajongók, ráadásul eleve nem tartozik a mainstream kategóriába a film, de remélhetőleg sok emberhez eljut a produkció jó híre. Tovább “Hétköznapi vámpírok (What We Do In The Shadows)” »

2

Batman Unlimited: Animal Instincts / Batman vs. Robin

írta Nikodémus

2015-08-batman-unlimited-batman-vs-robin-1

Ami a DC-moziverzum építkezését illeti, tavaly óta csupán néhány előzetessel, pár háttérinfóval és egy rakat lesifotóval vagyunk beljebb (sokan – köztük én is – még mindig hatalmas zsákbamacskának tartják az egészet), a Warner animációs részlege azonban rendületlenül szállítja hetvenperces darabjait, legyen szó klasszikus képregény feldolgozásáról vagy egészen új történetről. Idei párosunk, a Batman Unlimited: Animal Instincts és a Batman vs. Robin címén kívül több vonatkozásban is hajaz tavalyi elődeire, a különbség inkább a minőségben rejlik.

Tovább “Batman Unlimited: Animal Instincts / Batman vs. Robin” »

2

Air

airposzter

Pár héttel ezelőtt megkaptam a magamét, hogy szeretek a rendezőkön lovagolni. Engem nagyon is érdekel, hogy kik dolgoztak egy produkció kezdeti szakaszába, mi történt és mi változott menet közben, illetve mivel foglalkozott korábban a direktor. Christian Cantamessa írta és vezényelte le az Air-t, ha végigböngésszük pályafutását, látható, hogy köze volt a Manhunt vagy a Red Dead Redemption játékokhoz. Ezen kívül a komorabb, sötétebb környezetért is oda lehet, hiszen ha az említett két címhez kötődő képeket böngészünk át, akkor észrevehető, hogy egyikben sem a verőfényes napsütés volt a jellemző (a RDR-nél az ég is eléggé szürkés). Tovább “Air” »

0

Röviden: Ted 2

ted2Mitől jó egy vicc? Ha telibe talál és hahotázunk rajta és nem csak udvariasan kacarászunk, nehogy megsértsünk valakit. De akkor remek igazán, ha másodjára elmesélve is megnevettet. Seth MacFarlane életre kelt rendszeresen füvező, előszeretettel káromkodó, csajozó plüssmacija sokak számára okozott örömet. Ám ebben ez az ötlet inkább csak egypatronos volt. Hiszen míg egyes franchise-oknál nem igazán változtatnak a karaktereken, itt azért nem ártott volna kicsit alakítani rajtuk és a poénok erőltetettebbek.

MacFarlane eredetileg azt szerette volna, ha Mark Wahlberg és a címszereplő egy nagy adagnyi fűszállítmányt visz át az Államokon. De a Családi üzelmek miatt megváltoztatta elgondolását és inkább arra fókuszált, hogy vajon Ted neve után „aki”-t vagy inkább „amit”-t írhatunk. A bíróságon kellene bizonyítani, hogy nem vagyontárgy és kedvére házasodhat vagy éppen gyereket fogadhat örökbe.

MacFarlane nem hazudtolja meg önmagát, futószalagon szállítja a trágár és kretén vicceket, gúnyt űz bárkiből és popkultúrális utalások sokaságát zúdítja ránk, a film utolsó harmadában még egy Comic Conra is ellátogatunk. Habár a központi téma az, hogy mi különbözteti magát a tárgyat az élő személytől, illetve a másság és annak elfogadása, de az író-rendező nem szándékozik mondanivalót belepréselni művébe. Ő csak nevettetni akar. Viszont a Ted 2 sokkal jobban működne, ha nem film lenne. Néhány perces szkeccsek formájában sokkal inkább szórakoztató lehetne. A humoros szövegek és jelenetek egy része ugyan szépen betalál, de akad szép számmal fárasztó, kínos, elnyújtott pillanat is. 50 % Tovább “Röviden: Ted 2” »

0

Játszmák kicsiben – Gemma Bovery / Julie kisasszony (2014)

írta Nikodémus

2015-08-gemma-bovery-julie-kisasszony-1

Ugye ismerjük ezt az embertípust? Mindegy, hogy privát kis szemétdombján vagy hatalmasra nőtt birodalmak tetején trónol, mindegyre saját játszmáit űzi. Hogy kisszerű sakkozása milyen tragikus következményekkel járhat, arra szomorú példa a hazai mozikban még tavasszal bemutatott Gemma Bovery és Julie kisasszony.

Tovább “Játszmák kicsiben – Gemma Bovery / Julie kisasszony (2014)” »

3

Fantasztikus négyes (Fantastic Four)

fantasztikus

A Marvel Filmes Univerzumának elindulása után a képregényrajongók azt kívánták, hogy a cég bár ne bántak volna oly könnyelműen a jogokkal és reménykedtek, hogy esetleg idővel visszaszállingóznak a hősök oda, ahová valók. Régebben a Fox alaposan bevásárolt, az X-Men-en kívül Fenegyerek, illetve a Fantasztikusok is hozzájuk kerültek. Elsőként a mutánsok mutatkoztak be, majd jött a többi film is. Legjobban az X-Men franchise futott be, a vak igazságosztó és az F4 egy időre lepihent. Szinte az utolsó pillanatban eszméltek rá a Foxnál, hogy bebukhatják a félretett hősök jogait, a Fenegyereket nem is tudták időben mozgásba lendíteni, de nem hagyták, hogy Reed Richardsék is távozzanak tőlük. A végeredmény? Kapott már elég sok negatív kritikát a stúdió egyes filmjeiért, de erre biztosan emlékezni fognak évek múlva. Hiszen már a kezdetektől hatalmas elutasítás övezte a produkciót és utálkozva tekintettek már a kezdetektől az elképzelésekre. És még a film sem lett jó.

Kinek a hibája? Ha lehiggadnak a kedélyek, évek múltán valaki majd ír egy tartalmas szösszenetet a nézeteltérésekről és vitákról (állítólag a Josh Trank /Az erő krónikája/ és Miles Teller majdnem bunyózott is egyet). Volt már rá példa, hogy arról lehetett hallani, hogy a stúdió és a rendező a munkálatok alatt nem volt közös nevezőn, de a nagy erőlködések után egészen korrekt filmet tudtak összevágni (pl. Z világháború, Alien 3). Tovább “Fantasztikus négyes (Fantastic Four)” »