4

Kémek hídja (Bridge of Spies)

kemekhidjaposzter

Manapság már nem hozza úgy lázba az embereket Steven Spielberg neve, mint régen. Habár a közel 70 éves direktornak már nem igazán kell mit bizonyítania, de sokszor eltéveszti az arányokat. Megteheti, hiszen tudja, hogy gyakorlatilag mindent elért és stúdiófőnökként úgy forgat filmet, ahogy neki tetszik. Sajnos a Hadak útján giccsbe fulladt, a Lincoln-t pedig Daniel Day Lewis húzza ki a középszerből. Karrierje során többször került kapcsolatba háborús filmötletekkel, némelyiket megvalósított, volt, aminek búcsút intett (Amerikai mesterlövész). Ezúttal a hidegháborús paranoiás időszakba kalauzolja el a nézőt, ahol az amerikaiak legszívesebben eltörölnék az oroszokat a Föld színéről és ez fordítva is igaz. Spielberg megtörtént esetet mutat be, szerencsére nem túl szentimentálisan, visszafogja a patetikus zenét és nem Tom Hanks vállainak kell elbírnia a film súlyát. Tovább “Kémek hídja (Bridge of Spies)” »

0

Lélekhúrok nagyvásznon – Genesis / Amy / Cobain

írta Nikodémus

2015-11-genesis-amy-cobain-1

Csábító lehetőség, ugyanakkor hatalmas kockázat hangot és képet, zenét és mozit összeházasítani. A lényeg ugyanis – a muzsikus ihlete, az alkotás varázsa vagy a zene közösségteremtő ereje – nem ábrázolható közvetlen módon. S hogy mégis temérdek zenész-életrajzi film születik, azt leginkább a tömegszórakoztatás kiapadhatatlan sztárigényének köszönhetjük. A speciális műfaj idei termésének darabjai – bár kivitelezésükben alig hasonlítanak egymásra – valamilyen módon mind megbirkóznak imént felvetett dilemmánkkal.

Tovább “Lélekhúrok nagyvásznon – Genesis / Amy / Cobain” »

7

Az éhezők viadala: A kiválasztott 2. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 2)

ehezokviadalakiv2poszter

A kritikát TrueMan01 írta

Lehet ezt a sorozatot szidni és nem szeretni, mint minden mást, de egy dolog biztos: Susanne Collins Az Éhezők Viadala regényfolyama fontos dolgokról regél és mind mondanivalójában, mind színvonalában kiemelkedik a fiatal felnőtteknek szóló regények közül. Az eddigi ya adaptációkat tekintve legalábbis.

Az éhezők viadala regényfolyama egy modern, mai keretek között zajló forradalomról szól, annak minden fontos aspektusát és vetületét kibontva a kezdetektől: az ellenállás megszervezésétől, az ellenségkép felrajzolásán és a forradalom ”menedzselésén” keresztül a megnyugtató befejezésig. (A végén persze kapunk egy nagy fordulatot, a „boldog vég” pedig idealizmust sugall.) A 3 regényből készített 4 film pedig bemutatja, hogyan is zajlana egy elnyomó rezsim megdöntése 2015-ben, és – bár a történések egy kitalált világban zajlanak, Az éhezők viadalában ábrázolt ”messzi-messzi galaxis” nincs is olyan messze, mivel az ábrázolt világ fejlettségi szintje napjainkat idézi.

Tovább “Az éhezők viadala: A kiválasztott 2. rész (The Hunger Games: Mockingjay – Part 2)” »

3

Röviden: Green Inferno

greeninfernoposzterVolt egyszer egy Cannibal Holocaust, ami a nagykönyvben minden idők legbrutálisabb és legismertebb horrorja. És persze kannibálfilmje. Mikor is készült? Azóta nem igazán született igazán emlékezetes darab a témába vágóan. Eli Roth rendezéseiben a főszereplőket rendszeresen csurom véresen néznek ki, persze némi kínzás és erőszak is belefér. Egy-két éve még úgy érezhettük, hogy talán majd ő hozza az elvárásokat. Kell is rá várni jó néhány hónapot…de nem érte meg. Néhány aktivista az őserdőbe repül, hogy megmutassák ki a legény a gáton, a siker és nagy nézettség elérése után alig kortyolnak bele a pezsgőbe, máris emberevők fogságában találják magukat. A kannibálok színre lépése után bizakodhatunk, hogy a komótosan folydogáló cselekmény izgalmakba vált át. Mindhiába. Természetesen akad vér, durvulás, nyammogás és csúnya bennszülöttek, de ez az őrület nem igazán fog meg. Ennél még a Kabinláz is gyomorforgatóbb a Motel feszültebb és keményebb volt. Mert ugye a étkezéshez előkészített testnek rémisztőnek, esetleg sokkolónak kellene hatnia és szegény Lorenza Izzonak is szurkolni kellene. Nem igazán merész, szaftosnak sem nevezném, de azért ha valakinek megkordul a gyomra keresse fel Lecter urat. Tovább “Röviden: Green Inferno” »

3

Kiút a kárhozatból? – Legenda / Fekete mise

írta Nikodémus

2015-11-legend-black-mass-1

Egyetlen apró megingás, és mindörökre vesztettél, a lejtőn pedig nincs megállás – súgja szelíden megannyi felettes én hősünk fülébe a görög sorstragédiáktól a legmodernebb karriertörténetekig. A morális banánhéj persze sokkal veszélyesebb, mint a szó szerinti, hisz láthatatlan: elég egy apró kompromisszum, melyet százak követnek, és mire felocsúdnál, már maga a földi kárhozat lángol körülötted. A bűn e kérlelhetetlen természetét járja körül a napjainkban újra divatba jött gengszterfilm-zsáner két legújabb darabja, a Legenda és a Fekete mise rendezője azonban különböző irányokból közelít: egyikük kedélyesen elmaszatolná, másikuk egyetemessé növelné a bűn lealjasító hatalmát.

Tovább “Kiút a kárhozatból? – Legenda / Fekete mise” »

1

Röviden: The Final Girls

finalgirlsMinden műfajt ki lehet parodizálni. Kapásból fel lehet sorolni jó néhány jobban sikerült darabot. Manapság viszont eléggé szegényes a kínálat. Szomorú. Pedig a jól bejáratott klisékkel egy ügyes író vagy rendező sok mindent tud kezdeni. Nem kell feltétlenül kifigurázni, Wes Craven csak felmondatta a slasher jól ismert szabályait a Sikolyban. Az elmúlt időszakból pedig a Ház az erdő mélyén és a Tucker & Dale hozható fel példaként. Volt potenciál a Final Girls-ben is, de a nagyokhoz nem ér fel.

Max Cartwright (Taissa Farmiga) barátaival egy régi klasszikus Vérfürdő tábor vetítésére ül be. Édesanyja – aki elhunyt egy balesetben –  a film főszereplője, habár gyorsan híres lett, sajnos nem tudott kiszabadulni a skatulyából. Úgy alakul, hogy Max-ék bekerülnek a filmbe és ha már így történt, akkor megpróbálják túlélni. Hiszen ismerik a történéseket, mi baj lehet?

Jópofa film. Vicces, ahogy megidézik a slasher ismert elemeit. Egy kívülálló valóban furcsán nézne a horrorban felvonultatott karakterekre és széttárja a kezét viselkedésük láttán. Todd Strauss-Schulson a Péntek 13-ra húzta fel a történések vázát, a vidám kis nyári táborból vérfürdőt csinál egy maszkos alak. Bemutatják az ezerszer látott helyzeteket, fordulatokat, haláleseteket, humorosan, de eléggé felszínesen. A probléma viszont annyi, hogy az alkotók nem voltak elég bátrak. Csak a felszínt kapargatják, nem boncolgatták a lehetőségeket. Igen, lehetett volna több is és ennél jó néhány kikacsintást is beletehettek volna és a múltidézés sem az igazi.  Viszont eléggé szórakoztatóan tálalja, amit felmutat. Mint mondtam, jópofa film, de a kőszívű hardcore slasher rajongóknak ennyi nem lesz elég. 60 %

Tovább “Röviden: The Final Girls” »

4

Az utolsó boszorkányvadász (The Last Witch Hunter)

utolsoboszork

Dominic Toretto ritkán esik kétségbe, mindig magabiztos és rendíthetetlenül halad célja felé, biztos kézzel fogja a kormányt és tudja mikor kell betenni négyesbe vagy éppen rükvercbe. Riddick a galaxis fenegyereke, ő sem ijed meg saját árnyékától és láthatóan akkor sem aggódik, ha nehéz helyzetbe kerül. Néhány fejvadásszal könnyedén elbánik. Kemény legények, akik biztosan olvasmányos memoárt tudnának kiadni. Ehhez a klubhoz csatlakozik Kaulder is, csak éppen Vin Diesel ezúttal boszorkányokra vadászik. Tovább “Az utolsó boszorkányvadász (The Last Witch Hunter)” »

0

Libabőr (Goosebumps)

libabor

R.L. Stine-t a gyerekkönyvek Stephen King-jének nevezik. Tehát horrorisztikus, szörnyekkel megrakott, borzongató regényeket ír, csak éppen fiatalokra szabva. Temérdek történetet adott ki kezei közül, ennek megfelelően igen sok lény ijesztegethette a főhősöket a cselekmények során. A szerző eléggé termékeny volt, ráadásul még felettébb népszerű is, a filmben meg is említik, hogy 400 millió példány kelt el a könyveiből. Ami azért egészen szép teljesítmény. De vajon melyik rémséget kellene bemutatni egy adaptációban. Ott van a vérszomjas jeti, a brutálsáska, apró, de halálos robotok, idegen lények. És mi lenne, ha egyszerre indulnának pusztítani? Tovább “Libabőr (Goosebumps)” »

1

Csúcstámadás – Everest / Mélyütés

írta Nikodémus

2015-11-everest-southpaw-1

Az Everestről korábban itt írt Koimbra.

Hollywood ravasz játékos: nagyon is jól tudja, hogy a bennünk lakó naiv kisgyerek csillapíthatatlanul vágyik felemelkedés-mesékre. Így ha majd az utolsó tévés tehetségkutató díszleteit is elpakolják, a gyöngyvásznon akkor sem fog megkopni a kisember (ön)megváltásának zsánere – amely természetesen tovább fűszerezhető az aktuális trendnek megfelelő műfajelemekkel. Most épp a rögrealizmus és a látványorientáltság varázsitala hódít, melyekből két filmünk, a hazánkban nemrég bemutatott Everest és Mélyütés is jókora kanállal merít, rendezőik azonban szerencsére nem elégedtek meg a lecke puszta felmondásával. Baltasar Kormákur és Antoine Fuqua ugyanis egyaránt a színészválasztástól remélték filmjük sikerét, ám míg előbbi egy egész csapatot mozgat, utóbbi egyetlen középponti hősre fókuszál.

Tovább “Csúcstámadás – Everest / Mélyütés” »

14

Spectre – A Fantom visszatér (Spectre)

spectreposzter

A kissé önfejű James Bond az olasz fővárosban kapcsol nagyobb sebességbe, amikor ellenfelének vasmarkú embere tövig nyomja a gázt mögötte. Róma szépen néz ki este is. Illetve ezek a verdák iszonyat gyorsak. Könnyedén be lehet venni a hajtűkanyarokat, a fék kifogástalanul működik, ráadásul van bennük annyi erő, hogy egy még egy másik kocsit is könnyedén tudnak maguk előtt tolni. És a rizikósabb útszakaszokon is megállják a helyüket. Tovább “Spectre – A Fantom visszatér (Spectre)” »

5

Ráközelítés – Az Eichmann Show

írta Nikodémus

2015-11-eichmann-show-1

Bűn- és búfelejtő korunkban szokatlanul divatossá vált a gonosz lehetséges arcait kutatni és bemutatni. Az izgalom persze csak intellektuális, melyet a filmtörténet megannyi krimije pompásan illusztrál: a fő kérdés mindig a „ki és hogyan tette?”, vagyis a gonosz kiléte és módszerei. Sokkal ritkábban kerül elő a „miért?”, mely a technikai részletek agymunkája helyett erkölcsi állásfoglalásra késztetné a nézőt. Noha a kivitelezés trükkjei szintén fontosak maradnak, Az Eichmann Show elsődleges célként mégis a gonosz valamiféle megmutatására vállalkozik.

Tovább “Ráközelítés – Az Eichmann Show” »