3

Mindenki

2017-03-mindenki-1írta Nikodémus

Talán jobb is, hogy csak most kerül ki ez az írás. Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje megérdemelten gyűjtött be megannyi elismerést, egy ország szurkolt a csapatnak az Oscarért, és a nagy álom beteljesedett: a Saul fia után újabb aranyszobrocskás magyar filmünk van. S ha lehántjuk erről az egészről a felhajtást, a lelkendező reakciókat, az alkotók dicséretes szerénységét, a 24 perces kisfilm önmagában is felemelő élményt ad. Elsőre.

Nekem viszont megvan az a rossz tulajdonságom, hogy szeretek továbbgondolkodni egy-egy alkotáson, s a Mindenki nálam minden egyes újrafelidézésnél egyre rosszabbul teljesít. Sajnos, mert egyébként szívet melengető, szerethető film: mosolygós kisgyerekek vannak benne, aranyos a történet és lelkesítő a hepiend. Kár, hogy sem pedagógiailag, sem zeneszakmailag nem állja meg a helyét.

Tovább “Mindenki” »

9

Tippeljünk: Az Oscaron kik és mely filmek kapnak díjat?

oscarSokan próbáltak bekerülni az Oscar mezőnybe, de már decemberben, az amerikai limitált vetítések alkalmával kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik. A Warner túl sokat várt Ben Afflekck gengszterfilmjétől, de Az éjszaka törvénye eléggé átlagos lett, de Mark Wahlberg Patriots Day-e is ment a levesbe, és ami a legfurcsább, hogy Martin Scorsese új filmjét is kvázi némaság (bocs!) lengi körül. De Ang Lee legutóbbi rendezése is gyorsan eltűnt a süllyesztőben, hiába hangoztatták több portálon is, hogy aratni fog a díjszezonban. Mindenesetre van, ami előtt értetlenül tárom szét a karom. Amy Adams-t miért hanyagolták el? Legalább Mel Gibsonnak megbocsátottak, és ez már valami, mert A fegyvertelen katonának valószínűleg csak a jelölésekkel kell beérnie. Mindenesetre az amerikai történelem egy bizonyos pontjával több film foglalkozik és szép számban képviseltetik magukat a valós eseményeken alapuló produkciók.

Tavaly elég nagy volt a felháborodás az afro-amerikaiak részéről, ismeri mindenki a sztorit. Hogy a dühük jogos volt, azt most hagyjuk, de az Akadémia idén nem bízta a véletlenre. Ebből még véletlenül sem lehet baj.

Számomra a legnagyobb kérdés az, hogy az akadémiai tagok tudnak-e örülni egy vidám és színpompás filmnek, vagy inkább a melankolikus A régi várost éltetnék. Esetleg a NASA-nál dolgozó afro-amerikai hölgyeket részesítenék előnyben, esetleg egy hangulatos westernszerű drámát vagy éppen a mondanivalóval bíró űrlényes sci-fit, talán a szülei keresésére induló indiai srác történetét? Hamarosan kiosztják a szobrokat, így itt a remek alkalom, hogy megtippeljük, hogy kik fognak nyerni. Vagyis arra kérlek Titeket, hogy írjátok le, hogy szerintetek ki és melyik film fog nyerni.  A jelölteket itt találod. Tovább “Tippeljünk: Az Oscaron kik és mely filmek kapnak díjat?” »

1

Javított kiadás – Jackie

írta Nikodémus

2017-02-jackie-1

Nem feltétlenül kell posztmodern alapvetésekben gondolkodnunk a világról és önmagunkról, hogy olykor úgy érezzük, menthetetlenül összekeveredik mindaz, ami körülöttünk és bennünk zajlik – elég ehhez egy sorsfordító életesemény. Pontosan ez történik Jacqueline „Jackie” Bouvier Kennedyvel, akinek férje, John Fitzgerald Kennedy elnök 1963-as meggyilkolása után kell helyt állnia személyes gyászában, a temetést övező intrikákban és a merénylettől megriadt amerikai néplélek gyógyításában. Pablo Larraín chilei rendező legújabb, itthon februárban debütált filmjében sem hősét, sem nézőjét nem kíméli, ám a gyilkosság véres részletei helyett a lélek fájdalmait igyekszik vászonra festeni.

Tovább “Javított kiadás – Jackie” »

3

Az éjszaka törvénye / Az alapító

írta Nikodémus

2017-02-az-éjszaka-törvénye-az-alapító-1

Az éjszaka törvényéről itt írt Koimbra.

Nem tudni, miért, de így alakult: a kortárs közvélemény meglehetősen képmutató korrupció-ügyben. A kisember apró stiklijeit egy cinkos félmosoly kíséretében elnézi, a napi hírekben érkező, hatalmas összegekről szóló csalások hallatán pedig rendre elszörnyülködik. Pedig az erkölcsnek nincs számtani skálája: a becsület számszerűsíthetetlen. Az idei Oscar-szezon során két grandiózus felemelkedés-történettel is megismerkedhetünk, s a nálunk január és február fordulóján bemutatott Az éjszaka törvénye és Az alapító egyaránt hősének ellentmondásosságát hangsúlyozza.

Tovább “Az éjszaka törvénye / Az alapító” »

10

Miért vállal be Nicolas Cage ennyi rossz filmet?

cageJelezte egy ismerősöm, hogy már elérhető a USS Indianapolis: Men of Courage. Ha 2017 helyett 1997-et írnánk, irtó lelkes lennék. Mario van Peeblestől a Fenegyerekek igazán élvezetes akció-vígjáték volt. Tom Sizemore-nak is voltak villlanásai, gondoljunk csak a Halál napjára vagy éppen a Wyatt Earp-re. Na de Nicolas Cage? Gyakorlatilag elérte, hogy messzire elkerüljem filmjeit. Az elmúlt időszakban talán csak egyetlen minőségi és értékelhető darabban játszott, a Joe csak arra volt jó, hogy megmutassa tud színészkedni. De az Outcast kaland-akcióban mutatott teljesítményénél még Steven Seagal és Dolph Lundgren is jobbat tud.

De miért vállal be Cage mindent? Miért mond igent mindenkinek? Nem azért mert Az igenember nagy hatással volt rá. A pénzért!!! De neki különösképpen fontos, hiszen anyagi helyzete súlyos. Cage ugyanis szerette költeni a milliókat, gondolkodás nélkül vásárolt kastélyokat, drága verdákat és szigeteket. Aztán jött a nagy koppanás. A színész csődbe ment, sok-sok millióval tartozik és a tartozását csak úgy tudja rendezni, ha megragad minden alkalmat a pénzszerzésre. Tovább “Miért vállal be Nicolas Cage ennyi rossz filmet?” »

13

Top 10: A legjobb akciófilmek a 2000-es években

johnwickposzterHa a 80-as vagy a 90-es évekből kellene egy top 10 akciófilmes listát összeállítani azért lennék bajban, mert rengeteg emlékezetes és kiváló alkotás született és igencsak törni kellene a fejemet, hogy melyiket szorítsam ki a felsorolásból. Na, a 2000-es évek utáni időszak viszont azért kemény dió, mert a műfaj úgymond visszavonult a B kategóriás DVD kiadványok térfelére, teret hódítottak a képregényfilmek. Nem mintha temetném az akciót, de azért gondoljunk csak bele: Mennyi igazán jó film készült a témában? Oké, oké, lehetne sorolni a korrekt és élvezetes műveket. Akkor menjünk egy kicsit tovább. 2014-ben mutatták be a John Wicket, amely egyáltalán nem finomkodott, a főhős vígan osztotta a headshotokat, egészen kellemes tempót diktált, alaposan feltornászta az adrenalint. Ilyesmit ritka volt az utóbbi években, ugye? Itt a John Wick folytatása, ennek kapcsán gondoltam arra, hogy összehozok egy 10-es listát (+1, ha Wicket is belevesszük) azokról az emlékezetes akciófilmekről, ahol nyitányt követően valamennyi idő elteltével magasabb fordulatszámra kapcsolnak, folyamatosan tartják a szintet, még a beszélgetések is feszültek és a végén elég nehezen tudunk felállni a székünkből, mert eléggé belepréselődtünk. Tovább “Top 10: A legjobb akciófilmek a 2000-es években” »

0

Könyvajánló – Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve

0tmBeszélgetés – Kovács nagyapa mozijáról és a Nagykert rózsafáiról, a pélyi templom oltáráról és a velemi diófáról, a Cannes-i életműdíjról és a szomszéd Margitkáról, az angolkisasszonyokról és a főiskolai felvételiről, mesterekről és pályatársakról. “Majorelvtárs” és Zsótér Sándor, Grigorij Konszkij és Anatolij Vasziljev, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila itt ugyanolyan súllyal esik latba.

Beszélgetés – Törőcsik Mari szüleiről, testvéreiről, gyermekeiről, szerelmeiről, férjeiről és az örök társról, Maár Gyuláról, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak találkozni…

Beszélgetnek, sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törőcsik Mari fesztelenül mesél, és mindketten tudják, mi is tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli művésznek az életében, hanem – ahogy Bérczes László mondja – “azt keressük, ki az az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak. Hogyan él, hogyan közlekedik az emberek között, hogyan gondolkodik. Hogyan tekint a világra. Sőt, bármilyen önző szándék, arra hívom az olvasót, hogy Mari tekintetével nézzen a világra, amikor ezzel a könyvvel találkozik. Azért akarom ezt, mert szerintem jó dolog így nézni a világra. Az az egyszerű mondat jut eszembe, amit Zsótér mondott a Brand kapcsán. Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit érdemes megmutatni.”

“Tudni kell szeretni.” (Törőcsik Mari)

Egy kis részlet a könyvből itt olvasható. (Forrás)

Bérczes László: Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve, Európa Könyvkiadó, 2016, 4590 Ft

1

Justice League Dark – 2 in 1 kritika

Nikodémus:

2017-02-justice-league-dark-1Miközben a Warner komótos tempóban, akkurátusan baltázza el a DC-hősök mozivásznas univerzumát, joggal lehetett abban bízni, hogy majd az animációs filmek… Ehelyett tavaly kijött egy felemás csapatfilm-páros és egy meggyalázott klasszikus. Idén az Igazság Ligája van soron a nagyvásznon, naná, hogy a rajzolt világnak szinkronban kell lennie valahogy vele. A Justice League Dark érdekesen is indul, aztán hiába rugaszkodik el (a valóságtól), elég gyorsan beleáll a földbe. S nem tudom, mi lehet ennek az oka, Jay Oliva ugyanis annyi jó ritmusú adaptációval ajándékozott már meg minket, mostani munkája azonban nem működik.

Tovább “Justice League Dark – 2 in 1 kritika” »

0

A kör franchise állomásai

samaraItt van Samara, itt van újra. Próbálja a frászt hozni az emberekre, de hát az eddigi vélemények alapján eléggé harmatos a frászkeltés. A film egy 2002-es horror második folytatása, viszont a 15 évvel ezelőtti produkció már eleve remake volt. A lényeg, hogy a középpontban egy VHS kazetta áll, amelyen rémisztő, zavarba ejtő, rossz minőségű felvétel látható. Hosszú fekete hajú lány kimászik a kútból. Akárki is nézi meg a videót, megcsörren a telefonja és egy hang suttogva a következőt mondja: hét nap. Egy hét múlva az illető pedig elhalálozik.

Az eredeti Ringu-trilógiáról itt már volt szó.

Tovább “A kör franchise állomásai” »

0

Könyvbeharangozó – Fantasztikus világok

0fantvilSzuperhősök, varázslók, jedik – sok mindenben különböznek tőlünk. A világok, amelyeket benépesítenek, mégis hasonlóak Földünk társadalmaihoz. E világok társadalmi és politikai kérdéseibe kalauzol el ez a könyv, ami Tóth Csaba A sci-fi politológiája című, nagy sikerű munkájának folytatása.

Hogyan kell megszervezni egy sikeres lázadást az elnyomó Galaktikus Birodalommal szemben? Indokolt volt-e a Trónok harcának Vörös Nászában a szószegő Starkok legyilkolása? Hogyan reagálna Földünk, ha hirtelen idegenek, netán zombik támadnák meg országainkat? E kérdések csak ízelítők azok közül, amelyekről ebben az antológiában olvashatunk.

A kötet tizenöt szerzője – a hazai társadalomtudomány, a közéleti elemzés és a tudományos-fantasztikus újságírás legjobbjai – megannyi izgalmas világba kalauzol el, hogy olyan összefüggésekre mutassanak rá, amelyek könnyen elkerülhették figyelmünket, miközben lézerkardok összecsapására, vámpírok és vérfarkasok küzdelmére, vagy éppen Batman pofonjaira figyeltünk.

A szerzők: Ceglédi Zoltán, Filippov Gábor, Földi Bence, Hoffman István, Kisteleki Károly, Lovász Dorottya, Muchichka László, Pintér Bence, Sik Endre, Szabó Zoltán Ádám – Oroszlány Balázs, Tóth Csaba, Török Gábor, Zotter Judit, Zsótér Indi Dániel. (Forrás)

Várható megjelenés: 2017. április 10.

Athenaeum Kiadó, 183 mm x 124 mm, 400 oldal, 2017, 3999 Ft

3

Érdekességek a 2002-es Resident Evil filmről

residentevil2002Elvileg véget ér a Resident Evil franchise. Mármint az alkotók ugyan kihangsúlyozták, hogy nem lesz több rész. De tudjuk jól, hogy mindig lehet kiskaput találni és egy fél mondattal el lehet intézni, hogy miért vágjanak bele egy újabb filmbe, könyvbe vagy színdarabba. Nyilván nem azért fog az utókor rá emlékezni (már ha fog egyáltalán), mert olyan remek és emlékezetes volt, hanem mert nagyjából elszórakoztatta a nézőt. 2002-ben került a mozikba az első felvonás, ennek elkészüléséről ejtenék pár szót. Tovább “Érdekességek a 2002-es Resident Evil filmről” »

0

Őrült boldogság (La pazza gioia)

írta Nikodémus

2017-01-őrült-boldogság-1

Napsütötte toszkánai táj, gyönyörű kastély, készülődés egy habkönnyű, verőfényes autókirándulásra – nincs is ennél jobb gyógyír a fagyos januárban didergő mozinéző számára. Paolo Virzi legújabb filmjének nyitányában csupán egyetlen apró momentum késztet némi gyanakvásra: a középkorú nő, akit tekintetünkkel kísérünk, kissé zavartan viselkedik. Beatrice (Valeria Bruni Tedeschi) széles gesztusokkal, emelt hangon magyaráz, láthatóan mindenből nagy ügyet csinál, s szemlátomást képtelen bármiben dönteni. Sokáig úgy tűnik, a főszereplésével forgó film, az Őrült boldogság is így tesz, illetve nem tesz – és épp ez a legizgalmasabb benne.

Tovább “Őrült boldogság (La pazza gioia)” »