3

Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál

írta Nikodémus

2016-10-kut-ernellaek-farkaseknal-1a

Kockázatos dolog napjainkban küldetéses művésznek lenni, s ha használnám e jelzőt, két alkotónk bizonyára tiltakozna, noha egyaránt úgy nyilatkoztak, legfrissebb, szeptember végén bemutatott filmjeikkel egyfajta korképet szeretnének adni az elgondolkodtatás szándékával. Gigor Attila és Hajdu Szabolcs nem beszélt mellé: mind a Kút, mind a Karlovy Vary Filmfesztiválon fődíjat nyert Ernelláék Farkaséknál felkavaró látlelet a jelenkori Magyarországról.

Tovább “Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál” »

0

Elhunyt Andrzej Wajda

0aw1

2016. október 9-én, 90 évesen elhunyt a kortárs lengyel filmművészet legnagyobb klasszikusa, Andrzej Wajda filmrendező.

Az 1926. március 6-án a lengyelországi Suwałki-ban született Wajda életének első éveit azon a helyőrségen töltötte, ahol katonatiszt édesapja szolgált. Visszatekintve, olyannak írta le a gyerekkorát, mintha a 19. században nevelkedett volna, „télen síelni mentünk, olyan volt, mintha egy John Ford-film egyik jelenete lett volna.” Aztán 1939-ben kitört a második világháború, és az addigi elszigeteltség után a külvilág könyörtelen rátörte az ajtót Wajdára. Katonatiszt édesapját 1940-ben a szovjetek kivégezték, majd jelöletlen tömegsírban hantolták el Katyń mellett. Több filmje főszereplőjére, a Csatorna föld alá menekült felkelőire, a Hamu és gyémánt lelőtt Maciekjára és a Tájkép csata után koncentrációs táborban raboskodó Tadeuszára is úgy gondolt, mint akiknek a tragikus sorsában kis híján ő is osztozott.

Tovább “Elhunyt Andrzej Wajda” »

1

A homok alatt (Under sandet, 2015)

írta Nikodémus

2016-10-under-sandet-1

Az európai menekültválság megerősödésével párhuzamosan egyre-másra tűnnek fel európai filmfesztiválokon a témával behatóan foglalkozó szerzői filmek. Ki-ki társadalmi parabolába, szenvtelen szociodrámába vagy feszült thrillerbe csomagolva mondja el véleményét, ám nem hittem volna, hogy egy dán rendező nemrég bemutatott történelmi filmje lesz rám a legnagyobb hatással. Martin Zandvliet-nek az idei miskolci Cinefesten bemutatott (s három díjat is nyert) alkotása, A homok alatt észre-szívre egyaránt súlyos hatást gyakorol.

Tovább “A homok alatt (Under sandet, 2015)” »

8

Macskafogó (1986)

írta Nikodémus

2016-10-macskafogo-1

Legényanya? Üvegtigris? Kontroll? Ugyan… Ez az igazi magyar kultfilm: fergeteges kémfilmparódia, pimaszul összekacsintós rendszerkritika, legendás figurák, hatalmas beszólások, szállóigévé vált aranyköpések, őrületes kaland, VHS-mennyország rajzban elbeszélve. Harminc éve ezen a napon mutatták be a Macskafogót.

Tovább “Macskafogó (1986)” »

0

Sing Street

írta Nikodémus

2016-09-sing-street-1

John Carney még mindig nem unja: zsinórban harmadik nagyjátékfilmje szól a zenészlét kihívásairól, rendre dallamosra hangszerelve. Legújabb filmje, az itthon augusztus derekán bemutatott Sing Street igazi nyárvégi feelgood-mozi, s a rendező nem is felejti ki kedvenc témáját a remekül összekevert hozzávalók közül: hősének most is a kispolgári lét unalma és az önmegvalósítás nagy kalandja között kell választania. A tálalást figyelve pedig mi is csettinthetünk: hiába láttuk már a bevált formátum minden elemét valahol máshol, nem tudjuk megunni.

Tovább “Sing Street” »

1

Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)

írta Nikodémus

2016-09-csontsovány-nővérem-klán-1

Úgy tűnhet, az illetlenül kibeszélt titok és a nyilvánvaló makacs tagadása ellentétben állnak egymással, ám e két, valójában egy tőről fakadó viselkedést összeköti, hogy mindkettő mérgez – embert, kapcsolatot, közösséget. Tudom, a felszínes látványfilmek nyári moziszezonjában nehezen szánjuk rá magunkat, hogy ilyesféle problémákon elmélkedjünk, a júliustól idehaza is vetített Az én csontsovány nővérem és A klán azonban megéri a fáradtságot – de egy próbát legalább.

Tovább “Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)” »

4

Batman: A gyilkos tréfa

írta Nikodémus

2016-08-batman-the-killing-joke-1

Bizakodtam, póruljártam. Előkerült már párszor itt, a blogon a Batman-legendárium legújabb kori rajzfilmes termése, s a tollhegyre tűzött darabok hullámzó színvonala láttán valami igazán nagy durranásra számítottam Killing Joke-ügyben. Idén ugyanis ezt szánta a Warner/DC animációsfilm-részlege a nagy ámulatkiváltónak, s becsülettel felsorakoztattak mindenkit a cél teljesítése érdekében. Alan Moore legendás képregényének megfilmesítése azonban így, ebben a formában elégtelenre és feleslegesre sikerült.

Tovább “Batman: A gyilkos tréfa” »

0

Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2015)

írta Nikodémus

2016-07-Az-ember-akit-Ovénak-hívtak-1

Bizony, cudar dolog a magány, főleg ha nincs kivel megosztanod. Ez a graffiti-falakra való, fanyar és elmés mondat kiválóan foglalja össze az új évezred túlcivilizált nyugati emberének létállapotát, s annyi filmtörténeti előzmény után nemrég újabb, szűk kétórányi nagyjátékfilmes kifejtést is kapott. A július elejétől a hazai mozikban is vetített Az ember, akit Ovénak hívnak bővelkedik a fonák helyzetekben, különös jellemekben és ironikus kikacsintásokban, ám lényege szerint egy idős ember megváltástörténetét meséli el.

Tovább “Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2015)” »

1

Pénzes cápa (Money Monster)

írta Nikodémus

2016-07-pénzes-cápa-1

Mi sem mutatja jobban Hollywood évtizedek óta zajló, s épp mostanság felerősödő infantilizálódását, hogy a grandiózus látványmozik, bugyuta vígjátékok vagy cukiskodó animációs filmek tengerében alig találni míves, karakter- és cselekményközpontú alkotásokat. A kétszeres Oscar-díjas színésznő Jodie Foster negyedik rendezése, az itthon június elején bemutatott Pénzes cápa ilyennek ígérkezett, s csaknem teljesíti is vállalását.

Tovább “Pénzes cápa (Money Monster)” »

1

Tiszta szívvel

írta Nikodémus

2016-06-tiszta-szívvel-1

Irigykedve figyelem a mostanság újra divatba jövő hollywoodi kalandfilmek hőseit, ám nem elsősorban halált megvető bátorságuk vagy minden akadályt lebíró testi erejük miatt, hanem azért, mert a sors kegyeltjei. Bármilyen pácba kerüljenek ugyanis, a forgatókönyvírók szinte kizárólag egyértelmű döntési helyzeteket kínálnak fel nekik, így bár dönthetnek rosszul, elmondhatják, sajátjuk volt a választás. Az élet persze sokkal bonyolultabb, mint egy lineáris, igen-nem alternatívákkal teli algoritmus, s ennek ábrázolására tesz kísérletet két, közelmúltban bemutatott magyar film. A Hurok csak pedzegeti, a Tiszta szívvel azonban nyíltan boncolgatja a kérdést: meg tudjuk-e tenni magunkat saját sorsunk urának?

Tovább “Tiszta szívvel” »

1

Báb keresi játékosát – Anomalisa (2015)

írta Nikodémus

2016-05-anomalisa-1

A csevegés álca. A hogylét felől érdeklődő udvarias kérdés vagy az időjárásról való érdektelen társalgás mind-mind kifogás, hogy ne kelljen rátérnünk igazi titkainkra, ne kelljen valódi párbeszédbe kezdenünk. Mi több, hajlamosak vagyunk egy kávézó vagy étterem kellemesen semmitmondó zsivajába rejteni sorsfordító megbeszéléseinket, bízva abban, hogy rajtunk kívül senki sem hallja meg kínjainkat. Ilyen a nagyvárosi ember – személytelenségbe rejti legszemélyesebb mondandóját. Ahogy Charlie Kaufman forgatókönyvíró-rendező is, kinek legújabb filmjét, az Anomalisát az imént vázolt jelenet keretezi.

Tovább “Báb keresi játékosát – Anomalisa (2015)” »

0

A médium elszundít – Test (Ciało, 2015)

írta Nikodémus

2016-05-test-1

Mégis mit várjon az ember egy olyan filmtől, aminek kezdőjelenetében a kötélről nemrég levágott öngyilkos egyszer csak feláll, és bizonytalan léptekkel elsétál a helyszínelők orra elől? Darabolós horrort? Misztikus thrillert? Malgorzata Szumowska lengyel rendező Test (Ciało) című filmje ebből is, abból is átemel egy-egy elemet, legfőképpen mégis egy rendhagyó családterápiáról mesél, megragadó empátiával és kuncogó humorral.

Tovább “A médium elszundít – Test (Ciało, 2015)” »