3

Propagandafilm – Gagarin (2013)

írta Nikodémus

2016-11-gagarin-1

A szocialista kisember sovány vigasza, a hidegháborús Amerika rémálma, majd a tudományos-ismeretterjesztő tévécsatornák sztárja, és azóta is számtalan összeesküvés-elmélet főszereplője – no ki az? Jurij Alekszejevics Gagarin, az első űrhajós, az egykori szovjet tömb számára maga a nagybetűs világtörténelmi ugrás. S mint ilyen, igazán szokatlan, hogy csupán a közelmúltban készült róla egészestés játékfilm. A hazai mozikban október 20-án bemutatott, pazar kiállítású orosz életrajzi film így több tekintetben is különleges élményt ígért.

Tovább “Propagandafilm – Gagarin (2013)” »

2

Éjféli látomás (Midnight Special)

írta Nikodémus

2016-10-midnight-special-1

(A kép innen való.)

Bármilyen legyen is aktuális viszonyuk, apa és fia között mindig különös, megismételhetetlen kötelék lappang. Jeff Nichols amerikai rendező negyedik filmjében, az idén bemutatott Éjféli látomásban tovább boncolgatja e megfejthetetlen kapcsolatot, miközben áldozatról, felelősségvállalásról, valamint egy furcsa család bajban megmutatkozó összetartó erejéről mesél.

Tovább “Éjféli látomás (Midnight Special)” »

4

Top 10: újkori 56-os filmek

top10Mondják, egy emberöltő kell a megfelelő távolsághoz: a szemtanúk ekkor már eltávoznak, a sérelmek kihűlnek, az eleven emlékezet helyére pedig lassan beoson a szárazan kopogó, ám legalább elfogulatlan tényanyag. Hogy ötvenhattal így vagyunk-e, nagy kérdés, habár még egy évtized hiányzik abból a bizonyos emberöltőből. Az azóta összegyűlt újkori filmtermés mégis árulkodó: illusztrál, vádol, simít, visszakérdez – eleven viszonyra törekszik a forradalom és szabadságharc hatásával. A hatvanadik évfordulón jöjjön hát tizenhárom, rendszerváltozás utáni film (időrendben) arról a varázslatos tizenhárom napról.

írta Nikodémus

Tovább “Top 10: újkori 56-os filmek” »

1

Batman: A kezdet kezdete (2011)

írta Nikodémus

2016-10-batman-year-one-1

Épp öt éve, 2011. október 18-án debütált az animációs film a Comic Conon.

“Ladies. Gentlemen. You have eaten well.”

Nincs ennél szokatlanabb, s egyben félelmetesebb beköszönőmondat, mely egy képregényhős szájából valaha elhangozhat. Az idézett szavak ráadásul az egyik legikonikusabb karakter, Batman ajkait hagyják el, s méltóak Frank Miller és David Mazzucchelli hatalmas vállalásához, amit 1987-ben magukra vettek. A köpenyes igazságosztó bronzkori kalandjai ugyanis épp véget értek egy Crisis on Infinite Earths minisorozat után, s a DC Comic seregnyi hősének kellett hirtelen új kezdetet rajzolni. Az író-rajzoló páros remekül, mi több, kiemelkedően oldotta meg feladatát, A Batman: Year One képregény pedig bevonult a graphic novel örök panteonjába a Dark Knight Returns mellé, s azóta is minden modern Batman-sztori ihletője és kiindulópontja.

Tovább “Batman: A kezdet kezdete (2011)” »

3

Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál

írta Nikodémus

2016-10-kut-ernellaek-farkaseknal-1a

Kockázatos dolog napjainkban küldetéses művésznek lenni, s ha használnám e jelzőt, két alkotónk bizonyára tiltakozna, noha egyaránt úgy nyilatkoztak, legfrissebb, szeptember végén bemutatott filmjeikkel egyfajta korképet szeretnének adni az elgondolkodtatás szándékával. Gigor Attila és Hajdu Szabolcs nem beszélt mellé: mind a Kút, mind a Karlovy Vary Filmfesztiválon fődíjat nyert Ernelláék Farkaséknál felkavaró látlelet a jelenkori Magyarországról.

Tovább “Felezővonalon – Kút / Ernelláék Farkaséknál” »

0

Elhunyt Andrzej Wajda

0aw1

2016. október 9-én, 90 évesen elhunyt a kortárs lengyel filmművészet legnagyobb klasszikusa, Andrzej Wajda filmrendező.

Az 1926. március 6-án a lengyelországi Suwałki-ban született Wajda életének első éveit azon a helyőrségen töltötte, ahol katonatiszt édesapja szolgált. Visszatekintve, olyannak írta le a gyerekkorát, mintha a 19. században nevelkedett volna, „télen síelni mentünk, olyan volt, mintha egy John Ford-film egyik jelenete lett volna.” Aztán 1939-ben kitört a második világháború, és az addigi elszigeteltség után a külvilág könyörtelen rátörte az ajtót Wajdára. Katonatiszt édesapját 1940-ben a szovjetek kivégezték, majd jelöletlen tömegsírban hantolták el Katyń mellett. Több filmje főszereplőjére, a Csatorna föld alá menekült felkelőire, a Hamu és gyémánt lelőtt Maciekjára és a Tájkép csata után koncentrációs táborban raboskodó Tadeuszára is úgy gondolt, mint akiknek a tragikus sorsában kis híján ő is osztozott.

Tovább “Elhunyt Andrzej Wajda” »

1

A homok alatt (Under sandet, 2015)

írta Nikodémus

2016-10-under-sandet-1

Az európai menekültválság megerősödésével párhuzamosan egyre-másra tűnnek fel európai filmfesztiválokon a témával behatóan foglalkozó szerzői filmek. Ki-ki társadalmi parabolába, szenvtelen szociodrámába vagy feszült thrillerbe csomagolva mondja el véleményét, ám nem hittem volna, hogy egy dán rendező nemrég bemutatott történelmi filmje lesz rám a legnagyobb hatással. Martin Zandvliet-nek az idei miskolci Cinefesten bemutatott (s három díjat is nyert) alkotása, A homok alatt észre-szívre egyaránt súlyos hatást gyakorol.

Tovább “A homok alatt (Under sandet, 2015)” »

8

Macskafogó (1986)

írta Nikodémus

2016-10-macskafogo-1

Legényanya? Üvegtigris? Kontroll? Ugyan… Ez az igazi magyar kultfilm: fergeteges kémfilmparódia, pimaszul összekacsintós rendszerkritika, legendás figurák, hatalmas beszólások, szállóigévé vált aranyköpések, őrületes kaland, VHS-mennyország rajzban elbeszélve. Harminc éve ezen a napon mutatták be a Macskafogót.

Tovább “Macskafogó (1986)” »

0

Sing Street

írta Nikodémus

2016-09-sing-street-1

John Carney még mindig nem unja: zsinórban harmadik nagyjátékfilmje szól a zenészlét kihívásairól, rendre dallamosra hangszerelve. Legújabb filmje, az itthon augusztus derekán bemutatott Sing Street igazi nyárvégi feelgood-mozi, s a rendező nem is felejti ki kedvenc témáját a remekül összekevert hozzávalók közül: hősének most is a kispolgári lét unalma és az önmegvalósítás nagy kalandja között kell választania. A tálalást figyelve pedig mi is csettinthetünk: hiába láttuk már a bevált formátum minden elemét valahol máshol, nem tudjuk megunni.

Tovább “Sing Street” »

1

Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)

írta Nikodémus

2016-09-csontsovány-nővérem-klán-1

Úgy tűnhet, az illetlenül kibeszélt titok és a nyilvánvaló makacs tagadása ellentétben állnak egymással, ám e két, valójában egy tőről fakadó viselkedést összeköti, hogy mindkettő mérgez – embert, kapcsolatot, közösséget. Tudom, a felszínes látványfilmek nyári moziszezonjában nehezen szánjuk rá magunkat, hogy ilyesféle problémákon elmélkedjünk, a júliustól idehaza is vetített Az én csontsovány nővérem és A klán azonban megéri a fáradtságot – de egy próbát legalább.

Tovább “Az én csontsovány nővérem / A klán (2015)” »

4

Batman: A gyilkos tréfa

írta Nikodémus

2016-08-batman-the-killing-joke-1

Bizakodtam, póruljártam. Előkerült már párszor itt, a blogon a Batman-legendárium legújabb kori rajzfilmes termése, s a tollhegyre tűzött darabok hullámzó színvonala láttán valami igazán nagy durranásra számítottam Killing Joke-ügyben. Idén ugyanis ezt szánta a Warner/DC animációsfilm-részlege a nagy ámulatkiváltónak, s becsülettel felsorakoztattak mindenkit a cél teljesítése érdekében. Alan Moore legendás képregényének megfilmesítése azonban így, ebben a formában elégtelenre és feleslegesre sikerült.

Tovább “Batman: A gyilkos tréfa” »

0

Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2015)

írta Nikodémus

2016-07-Az-ember-akit-Ovénak-hívtak-1

Bizony, cudar dolog a magány, főleg ha nincs kivel megosztanod. Ez a graffiti-falakra való, fanyar és elmés mondat kiválóan foglalja össze az új évezred túlcivilizált nyugati emberének létállapotát, s annyi filmtörténeti előzmény után nemrég újabb, szűk kétórányi nagyjátékfilmes kifejtést is kapott. A július elejétől a hazai mozikban is vetített Az ember, akit Ovénak hívnak bővelkedik a fonák helyzetekben, különös jellemekben és ironikus kikacsintásokban, ám lényege szerint egy idős ember megváltástörténetét meséli el.

Tovább “Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove, 2015)” »