4

2 kaliber (2 Guns)

írta Nikodémus

2013-11-2-kaliber-01

Néha érik apró örömök (no és megbízatások ;-)) az embert. Amilyen langyos volt a nyári moziszezon, olyan szkepszissel álltam neki, hogy pótoljam a 2 kalibert. A 80-90-es évek laza zsarumozijait bevallottan újrázó film pedig kétszeresen is meglepő volt: amíg néztem, szokatlanul jól szórakoztam, ám miután lepörgött, szinte egy árva poénra vagy jelenetre sem emlékeztem már belőle.

Tovább “2 kaliber (2 Guns)” »

9

jOBS

írta Nikodémus

2013-10-jobs-01

Az az igazság, hogy még Ashton Kutcher a legjobb ebben az egészben. Megformáltja, Steve Jobs viszont ordítozva küldené el a búsba az összes alkotót, Joshua Michael Stern jOBS című filmje ugyanis se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak érdektelen. S ezt a mániákus Apple-vezér mindennél jobban utálta.

Tovább “jOBS” »

19

Hajsza a győzelemért (Rush)

írta Nikodémus

2013-09-Rush-01

Lehet itt jönni telemetriával, laboratóriumban készülő precíziós gépekkel, ezerszer átszámolt versenystratégiával, a Forma-1 végső soron mégiscsak arról szól, hogy ki a leggyorsabb. Még inkább így volt ez a hetvenes években, amelyet a sportág talán utolsó hőskorszakának tartanak, s egyébiránt épp filmünk egyik főszereplőjének új szemlélete indított el gyökeres változásokat benne. Ron Howard filmje, a Hajsza a győzelemért sem vacakol, és simán beszáguld az amúgy csalódást keltő nyári blockbuster-szezon első helyére. Pedig nem váltja meg a világot, csupán tökéletes tempóban adagol mindent, ami egy jó filmélményhez kell.

Tovább “Hajsza a győzelemért (Rush)” »

0

Molière két keréken / Cézárnak meg kell halnia

írta Nikodémus

2013-09-alceste-caesar

Legkésőbb a hatvanas években, az európai szerzői film megjelenésével megszaporodott a többszörösen önreflexív filmek száma. Azon túl, hogy szinte minden akkori neves rendező készített legalább egy ilyen alkotást pályája során, a változatos tematikájú zsáner két legizgalmasabb jellemzője a „kialakulás”, a próbafolyamat leplezetlen bemutatása, illetve a résztvevők életére való hatás, vagyis az, hogy csupán játsszák-e vagy élik is a drámát. A Molière két keréken és a Cézárnak meg kell halnia – miközben tiszteleg a két nemzet (a francia, illetve az olasz) modernista filmjei előtt – tulajdonképpen kiegészíti egymást e két kérdés mentén.

Tovább “Molière két keréken / Cézárnak meg kell halnia” »

1

István, a király (1983-2013)

írta Nikodémus

2013-08-istván-a-király-01

Kezdhetném Nemeskürty István örökbecsűjével, a nyilvánvaló Jézus Krisztus Szupersztár-allúziókkal vagy a korabeli értelmezések labirintusának felfejtésével, de inkább csak annyit mondok: Szörényi Levente és Bródy János rockoperája, az István, a király immár harminc éve él, lélegzik és állja a sarat – annak ellenére, hogy bizony dobálják fentről és alulról, jobbról és balról. Talán meglepő e kijelentés, hiszen a darab a magyarok egy tekintélyes része számára kitörölhetetlen örökzöld, ám úgy tűnik, épp ez – e veszélyes népszerűség – adta az alkalmat arra, hogy folyton vitatkozzanak rajta értelmiségiek, történészek, színészek és rendezők, politikusok és szponzorok. S lehet, hogy pont ez a titka.

Tovább “István, a király (1983-2013)” »

10

A magányos lovas / Szörny egyetem

írta Nikodémus

2013-08-magányos-lovas-szörny-egyetem

Ha azt kérdezed, miképp kerül egymás mellé ez a két film, azt felelem, jogos a kételkedésed. Mégis, nem csupán az írói önkény sodorta össze A magányos lovast és a Szörny egyetemet: mindkettőt a nyár reprezentatív blockbusterének szánták, mindkettő bevallott célja volt az alkotók megkopott renoméjának visszaállítása és mindkettő kimaradt itt, a Filmdroidon a nyári szórásból – eddig.

Tovább “A magányos lovas / Szörny egyetem” »

10

Transz / Senki többet

írta Nikodémus

2013-07-Transz-Senki-többet

Újraírható-e az emberi agy? Hamisítható-e – elhelyezhető-e, kitörölhető-e – a gondolat? Filmes elmetrükközés-ügyben mostanság Christopher Nolant szokás emlegetni (oda se neki, az Eredet tisztes munka volt, A tökéletes trükk még inkább), ám idén két olyan film is érkezett, melynek rendezője szintén az elme zegzugait vizsgálja. Danny Boyle és Giuseppe Tornatore – noha gyökeresen más stílusú alkotók – legújabb filmjüket egyaránt az iménti alaptétel körbejárásának szentelték. Bár a Transz egy pörgős thrillerként, a Senki többet pedig komótos melodrámaként indul, mindkét film jókorát csavar eredeti zsánerén – és persze a mi agyunkon is.

Tovább “Transz / Senki többet” »

7

The Place Beyond the Pines (2012)

írta Nikodémus

2013-07-the-place-beyond-the-pines-01

Aki látta már vagy olvasott az elmúlt év csöndben besettenkedő meglepetéséről, azt bizonyára magamra haragítom, ha azt mondom: a Place Beyond the Pines egy közhelyparádé. Pedig így van. De ez csupán az igazság egyik fele. Derek Cianfrance legújabb filmje végletekig koptatott amerikai zsánerkliséket vesz alapul, ám akkora szívvel, olyan borzongató atmoszférával és instant zsenialitással meséli újra őket, hogy nem kapsz levegőt.

Tovább “The Place Beyond the Pines (2012)” »

1

Searching for Sugar Man (2012)

írta Nikodémus

2013-06-Searching-for-Sugar-Man-1

„These are the days of miracle and wonder.”
(Paul Simon)

Létezik az, hogy egy szerény dalnok, bukásnak is kevés amerikai „karrierje” végeztével egyszerűen eltűnik a Föld színéről? S közben egy másik kontinensen – csak úgy – kasszarobbantó sikert ér el anélkül, hogy tudna róla? Hollywoodi nagyepika díszletei közé kívánkozó sztori, gondolhatnánk, ám milyen mázli, hogy mégiscsak dokumentumfilm készült belőle – amelyet aztán befogadott az álomgyár is, és Oscart dobott neki. A Searching for Sugar Mant ez nem teszi jobbá, mert nem is kell: önmagában is zseniális dokumentumfilm.

Tovább “Searching for Sugar Man (2012)” »

2

Libanoni keringő (Vals Im Bashir, 2008)

írta Nikodémus

2013-05-Libanoni-keringo-01

Így, öt év távlatából eszmélek csak rá: bitang erős volt a 2008-as moziszezon. A képregényfilm műfaját egy hűvös angol úr újradefiniálta, elbúcsúztunk kedvenc pisztolyforgatónktól, az amerikai függetlenfilm új erőre kapott, s még közepes rendezők is összehoztak egy-egy jó filmet (na jó, Baz Luhrmannek nem sikerült…). A mainstream filmgyártáson túl pedig olyan gyöngyszemek születtek, mint a Libanoni keringő, mely animációs filmnek álcázza magát, aztán háborús dokudrámának, majd mélylélektani utazásnak a freudi tudattalan sötétjébe.

Tovább “Libanoni keringő (Vals Im Bashir, 2008)” »

3

Frost/Nixon (2008)

írta Nikodémus

2013-05-Frost-Nixon-01

Akkor, amikor a magyar filmgyártás kortárs politikai film címén ezzel bír előrukkolni, érdemes Hollywood felé fordulni az ügyben. Tudom, szokatlan az álomgyárat emlegetni távolságtartó, több szempontot mérlegelő és árnyalt beszédmódú közéleti filmek kapcsán, ám a Frost/Nixon tulajdonképpen nem is igazán amerikai film – és ez jót tesz neki. Peter Morgan 2006-ban színházi darabot írt David Frost Richard Nixonnal vívott tévécsatájából, s Ron Howard bölcsen a forgatókönyvet és az előadás színészeit is tőle kölcsönözte. S csak menetközben derült ki, hogy mindebből valami sokkal több is kisülhet.

Tovább “Frost/Nixon (2008)” »

1

Kettős játszma (Shadow Dancer, 2012)

írta Nikodémus

2013-05-Kettos-jatszma-01

Szégyellem, de nem láttam az ír-angol konfliktust megéneklő filmműfaj újabb remekeit, sem a Síró játékot, sem a Véres vasárnapot, sem az Éhséget. Talán ezért ért kellemes meglepetésként a Kettős játszma, amelyben tulajdonképpen semmi különös nem történik – de az legalább jól mutat. Ez, és a film eleji BBC-logó garantálja, hogy egyszeri nézésre minimum alkalmas legyen a produkció.

Tovább “Kettős játszma (Shadow Dancer, 2012)” »