14

A filmek hős anyái és apái

A napokban sikerült megnéznem a Takent (még játsszák a mozikban), és ennek apropóján jutott eszembe, hogy érdemes megemlékezni az újabb kori filmtörténelem anyatigriseiről és apaoroszlánjairól.

 

Elrabolva (Taken)

 

A történet úgy kezdődik, hogy Bryan Mills (Liam Neeson) lányát, Kimet (Maggie Grace) véletlenül elrabolja a Párizsban virágzó lánykereskedelmet működtető albán maffia.

Csakhogy Mills nem egy átlagos apuka, ő bizony még fényes karrierjét is otthagyta azért, hogy közel legyen egyetlen szeme fényéhez, még akkor is, ha elvált neje és annak dúsgazdag új pasija ebben nem túlságosan partnerek.

Ha hozzátesszük, hogy Mills nem holmi zöldségkereskedésből-krumplihámozásból vonult nyugdíjba, hanem kiváló elhárító tiszt volt – ahogy ő fogalmaz: „egészen különleges képességekkel” – nos, akkor garantált a másfél óra szívdobogás.

Neeson közel a 60-hoz is remekel, ráadásul jóadag intellektust is hozzá tud tenni a már látott katonai gyilkológép szerephez (pl. Kommando). A szkriptben sóhajnyi szünet nélkül követik egymást a bipólusú jelenetek: hol irigylésre méltó logikával-intuícióval, hol pedig tömény erőszakkal oldja meg a szitukat és jut pontról-pontra közelebb a lányához.

A gyilkolós részek külön elismerésre méltóak, a megszámolhatatlanul sok gonosztevőt Mills olyan változatos kreativitással öli meg, sokszor puszta kézzel, hogy megbecsülni sem tudom, mennyit agyalhattak a koreográfián a művészurak. :)

A film fontos momentuma még a vesszőfutás az idővel, Millsnek 96 órája van hátra, mert a statisztika azt mutatja, hogy ennyi idő múlva válik lehetetlenné a droggal teljesen elkábított és prostitúcióra kényszerített lányok megtalálása.

Kiiktatott badass-ek száma: ??? fő.

Tovább “A filmek hős anyái és apái” »

10

Pokolba taszítva (Drag Me to Hell)

 

Sam Raimi (Evil Dead, Pókember) gyermekké tesz minket. Visszaidézi legkorábbi félelmeinket a sötéttől, az árnyaktól, a furcsa hangoktól, a csúf boszorkáktól és patás ördögöktől, de ami a legfontosabb: az ismeretlentől.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidéki kislány, Christine (Alison Lohman), aki megnyerte a helyi Farm Szépe versenyt. Aztán gondolt egy merészet és felköltözött a nagyvárosba, ahol elnyert egy tisztességes hitelügyintézői állást és a herceg szerelmét. A herceg édesanyja azonban nem nézte jó szemmel, hogy kisfia annyira ragaszkodik ehhez a jött-ment senkihez, hogy talán még feleségül is venné, ezért a pár tündérmesébe illő élete komoly veszélybe került.

Tovább “Pokolba taszítva (Drag Me to Hell)” »

5

Árvaház (El orfanato, 2007)

2 napja szó volt róla, hogy elkészítik az Árvaház amcsi remake-jét. Ígértem róla kritikát, ami abból a szempontból lehet érdekes, hogy aki annak idején nem látta a moziban ezt a filmet, érdemes beszereznie. Nálam 9/10-es volt a film.

 

Laura (Belén Rueda) 37 évesen dönt úgy, hogy visszatér gyermekkora otthonába, egy árvaházba. Vele költözik férje, Carlos és gyermekük, Simón.
A házat felújítják, és mivel – ki tudja, miért(!) – már régen nem funkcionál árvaházként, kerti partival egybekötött megnyitóval próbálnak neki újra bizalmat és lakókat szerezni.
Csakhogy a parti rosszul sül el, Laura és Simón csúnyán összevesznek, hazugságokon és elhallgatásokon, titkokon és bizalmon, aztán a kisfiú elfut, az anyja meg utána, de nem éri utol, sőt, örökre elveszíti…

Tovább “Árvaház (El orfanato, 2007)” »

46

Brüno

2009-brüno

Cohen a vizuálkurva

Sacha Baron Cohen (Ali G, Borat) új filmjét/karakterét, a Brünót senkinek nem szükséges bemutatni, aki kicsit is online volt az elmúlt hónapokban. Cohen minden csatornát kihasználva kampányolt egészen agresszíven – egyeseknél már valószínűleg csömört keltően – a filmért.

Mivel a film egyértelműen önazonos egyetlen emberrel, műfaját tekintve amolyan stand up comedy, nagyon laza történettel, ezért főként róla lesz szó a szkript elemei és a karakterek elemezgetése helyett.

Cohen egyértelműen kihívások sora elé állította nem csak saját magát, hanem a nézőit is. Nézzük csak, mik ezek!

Tovább “Brüno” »