12

Eheti pasi: Tom Hardy

Egy új rovat jelentkezik, főként csajoknak. Minden héten megnézzük, hogy az adott premierfilmek közül melyik színészre érdemes a széles vászonra is jegyet váltani. Ehéten a Fékezhetetlent ajánljuk (csütörtöktől a mozikban!), ahol Tom Hardyba lehet a vászonról beleszeretni… csak, ha még eddig nem történt meg. :)

A továbblépés a rajongóknak javasolt. Mi szóltunk…

Tovább “Eheti pasi: Tom Hardy” »

51

Csajos poszt, romantikus Top10 + 2

1romantic

Melyik az a romantikus-csajos film, amit _bármikor_ meg tudtok nézni? Nekem jó pár szívem-csücske eszembe jut, tipikusan olyan filmek, amik nem döntögetnek sem hitchcocki magasságokat, sem bergmani mélységeket, de, ha mondjuk a tévében kapom el valamelyiket, akkor egyszerűen nem bírok elkapcsolni, elforrhat a kávé, üvölthet a gyerek (pláne, mert még nincs), de még a munkából is elkésem (pedig németeknek dolgozom).

Továbblépés szigorúan csak csajoknak! … én szóltam. :)

Tovább “Csajos poszt, romantikus Top10 + 2” »

18

Napfény (Sunshine, 2007)

A Föld a pusztulás szélén áll, maroknyi tudós gyülekezik, említésre kerülnek a sikertelen elődök, az utolsó mentsvár most is egy űrhajó… soroljam még a kliséket? Rendben: végül csak egy maradhat, változatos halálnemek, technikai zavarok, titokzatos űr, gyilkos csillagok, sokkoló számítások, dehumanizált statisztika.
Ami miatt azonban mégiscsak „összeáll a kép” és működni kezd a mozi (olyannyira, hogy ha látod, örökre beleég a retinádba), az Danny Boyle (Trainspotting, Gettómilliomos), és Boyle korábbi filmjét, a 28 nappal később-et és a Ne engedj el-t is forgatókönyvíróként jegyző Alex Garland.

sunshine_1.jpg

Tovább “Napfény (Sunshine, 2007)” »

2

A Gépház üzeni

Sziasztok!

Pár apró technikai infó:

1. A fejlécet átrendeztük, hogy jobban átlátható legyen, és a kedvenc topikjaitokat könnyebben elérjétek.

2. A legnépszerűbb rovatok külön menüpontot kaptak.

3. A Filmes naplónk-nak szeptembertől kezdve mindig új hónapot nyitunk majd, hogy ne kelljen a 900 kommentet végiggörgetnetek, viszont a korábbiak is gyorsan elérhetők legyenek.

4. A régebbi és az aktuális filmekről írt kritikáinkat a Kritika pontból éritek el.

5. A Cikkek alá lesz rendezve minden olyan írásunk, ami nem napi aktuális hír / poszter / előzetes stb., hanem, ami időtállóbb értéket képvisel (pl. rendező- és színészportrék, érdekességek, olvasnivalók). Ha van / volt kedvenc írásotok tőlünk, amit ez alatt a menüpont alatt szívesen megtalálnátok, akkor írjátok meg nekünk. :)

4. Ahogy azt a Kapcsolat-ra kattintva is láthatjátok, ezentúl a filmdroid.blog@gmail címen értek el minket (plusz természetesen a kommentekben és a Facebookon is.)

5. Megfogalmaztuk a moderálási alapelveinket is, amit a továbbiakban a jobb oldali menüből, a Témák alól értek el.

További szép napot,

Filmdroid szerkesztőség

6

Kultmozi: Napok romjai (1993)

1993-napok-romjai

Lassan csordogáló, erőteljesen hangulat- és párbeszédorientált romantikus dráma, a legjobb angol színészekkel (Sir Anthony Hopkins, Emma Thompson, Hugh Grant).

Az 1994-es Oscar-kiosztó (és Golden Globes) nagy vesztese, hiszen nyolcszoros jelöléséből egyet sem tudott a Schindler listája, a Philadelphia, és a Zongoralecke ellenében elnyerni, pedig a műfaj kedvelői számára minden ízében tökéletes film… akinek esetleg kimaradt, az itt olvashat róla pár szót.

Tovább “Kultmozi: Napok romjai (1993)” »

27

CSAJOS TÉMÁK

 

Sziasztok!

Egy ideje gondolkodom azon, hogy vajon mennyi nő olvassa a Filmdroidot…? Időnként ugyanis azt a kritikát kapjuk, hogy túlságosan maszkulin az oldal: tele van akció- és sci-filmmel, thrillerrel, számokkal és csupa cool, zúzós, kemény dologgal.

Ez vajon csak a drága, aranyember Koimbra 😉 érdeklődési köréből ered, vagy a kereslet diktálta a kínálatot és erre van igény?

Az lenne a kérdés, hogy vajon hány csaj, hölgy, nőtárs látogatja az oldalt… mert ha elegendően sok (hogy ez mennyi, azt nem definiáljuk, lepjetek meg, légyszi!), akkor indítanánk egy-két kifejezetten csajos rovatot… (Pasik ne rémüljetek, nem lesz gügyögés és pink fodor, csak olyasmi, ami egy mozi-geek hölgyet is érdekelhet).

Megtennétek kedves lányok, hogy vagy a kommentek közt, vagy egy lájkkal jelzitek, hogy itt vagytok? (A mondat vagy-vagy része fontos, különben duplikáljuk a létszámot.)

Előre is köszönet érte!

28

A diktátor

 

Mindenki tudja, milyen magasra tette Sacha Baron Cohen korábbi filmjeivel a mércét… amelyet ezúttal sajnos  nem sikerült megugrania. Hiába vágtat be egy óriási tevén New Yorkba, full idióta szakállal és 68 darab kitüntetéssel az egyenruháján, hiába tűnik fel a még nála is kreténebb alteregója a színen. Hiába van itt minden a hullagyalázástól kezdve, szeptember 11. elpoénkodásán át, a zöldek kiröhögtetéséig. Hiába lóbálja be a farkát ismét szuperplánban (oké, az csak a dublőré). Az összes erőltetett viccelődés a pedofíliával és a homoszexualitással, a manapság kihagyhatatlan altesti humorral (igaz, szerencsére még emészthető minőségben) megspékelve mind-mind unalmas klisévé szelídült, és meghatni nem tud.

9

Életrevalók (Intouchables, 2011)

Ez az a film, ha még nem hallottál esetleg róla, ami Európa szerte a közönség kedvence lett, az elsöprő többség egyszerűen imádta, én konkrétan azt hittem, hogy kizavarnak a moziból, mert végig vinnyogva nevettem rajta. Ritka madár ez, olyan vígjáték, aminek az alkotói nem nézik debilnek a nézőt, de nem is a vékonyka alter-kultfilmes tábornak készült.

Driss börtönviselt afrikai bevándorló, alapjában véve nem rossz ember, csak éppen rossz környéken éldegél. Magával cipelt táskájában tiszta ing vagy lyukmentes zokni helyett éles pillangókést és viperát tart. Az efféle zűrös múltú, alulképzett, nem éppen bizalomgerjesztő embereket nem várják tárt ajtókkal a munkáltatók, ezért nem is kuncsorog melóért, beéri azzal is, ha aláírják papírjait és felveheti a havi segélyt.

17

Sorozatajánló: A folyó – első széria

Mi jut az eszünkbe az Amazonasról? Egy elképzelhetetlenül hatalmas, mind a mai napig teljesen fel nem térképezett esőerdő, olyan folyórendszerrel, aminek méretei, tekervényeinek hossza, ágai-bogai bonyolultsága, flórája és faunája gazdagsága a mi kis méreteinkhez képest (ne nézz lefele, az országra gondolok) felfoghatatlan. Egy ősi, háborítatlan szeglete a világnak, amit csak nagyon apránként tudunk birtokba venni, annak pusztulása révén és más beláthatatlan következmények árán. A bolygónk eleven tüdeje, szinte halljuk, ahogy lélegzik (sajnos manapság egyre inkább csak harákol), önálló életet él. Haragoszöld, hihetetlenül buja, eleven. Közös tudatalattink a természet erejével, a megismerhetetlennel, az örök élettel és az ősi (fekete) mágiával kapcsolja össze.

Ha ebbe mind belegondolunk, talán már meg is borzongtunk… úgyhogy tettem egy szívességet az ABC-nek.

5

Martha Marcy May Marlene

01mmmm

A tavalyi év egyik meglepetése most jutott el hozzánk a mozikba: akit nem riaszt el a béna cím, fogékony a lélektani drámákra, és kíváncsi az Olsen-ikrek kishúgára, csak az nézze meg a filmet. Igaz, hogy a tengerentúli kritikusok az egekbe magasztalják Elizabeth Olsen és Sean Durkin rendező első nagyjátékfilmjét, azonban mondanivaló és megvalósítás  tekintetében nem hoz újat. Ennek ellenére fontos film, mert a tucatnyi popcornmozi mellett a nyugati civilizációk paradoxonát kapisgálja.

Martha egy zavarodott nagylány, akinek az apja valahogy a múlt ködébe veszett, amikor pedig  édesanyja (is?) meghal, egyszerűen felszívódik, hiába “aggódja miatta betegre magát” a nővére, Lucy (Sarah Paulson). Amikor két év múlva egyszercsak csörög a telefon Lucynál, kiderül, hogy Martha valahol a hegyekben él, 3 órányira a civilizációtól, és valamiért nagyon feldúlt. Csak mi tudjuk meg, hogy Martha ez idő alatt egy szekta tagja volt, ahol a végsőkig kihasználták a befolyásolhatóságát, út- és igazságkeresését, a struktúraéhségét, hogy valaki(k)hez végre tartozzon. Innen ered a cím is, a szektában Martha a Marcy May nevet kapja a vezetőtől, jelezve, hogy a korábbi, civilizált énjének még a csíráját is le kell vetkőznie, ha őket választja új családjául.

A furcsa telefonhívás után (bár Lucy számára nem egyértelmű, hogy Matha mit akar, csak a nézők ordítanak, hogy “segítséget, te marha”) Lucy értemegy, és hazaviszi magához.

Kiderül, hogy Lucy időközben férjhez ment, és épp a gyerekvállaláson dolgozik, úgyhogy éppen totálisan alkalmatlan időben kell befogadnia az elvadult, aszociális Marthát, és felelősséget vállalnia a közös gyerekkoruk végéért.