9

Disconnect (2012)

 

disconnect-(2012)

„Felhívjam? Fel kéne hívni. Á, nem, majd később. Vagy nem is, inkább ráírok chaten. Igen, majd holnap ráírok. Azt hiszem.”

Ismerős a modern társadalmunk rohanó életének cseppet „antiszoc” gondolatmenete, mely például épp a közösségi hálón történik meg? Ismerős, hogy az internet különböző oldalain titkos avatarok, nicknevek és profilok mögé bújunk, elszemélytelenedünk s ezzel vállaljuk a kockázatot, hogy talán olyan emberek ülnek a „billentyűzet másik végén” akik a tőlünk megszerzett információt kihasználva kárt okoznak nekünk? Ismerős, hogy baj esetén könnyebben vallunk ismeretleneknek a privát dolgainkról, mint a hozzánk közelálló embereknek? Többek között ezekről is beszél Henry Alex Rubin filmje, a Disconnect.

Tovább “Disconnect (2012)” »

8

A nyomozó (2008)

FactSheet_Investigator_outside_1.indd

 

Soha nem gondoltam volna, hogy ezúttal egy magyar film fog megihletni, mivel valljuk be hazánkban nem állunk a helyzet magaslatán a filmkészítés terén, s sok-sok rossz filmet tolnak le a torkunkon. A magyar közönséget szépen, módszeresen leszoktatták már a mainstream – már ha nálunk létezik olyan – Hollywood majmoló, agyonreklámozott, termékelhelyezésekkel megspékelt, híres de sokszorra unalmas színészeket alkalmazó, üres hazai munkákról (alias Sas Tamás filmek), s nagy szerencsénkre kisebb költségvetésű és/vagy kreatívabb mozik után való keresgélésre kényszerítettek minket. A nyomozó című thrillert a kritikusok nem hívják nagybetűs Filmnek mondván egy aranyos próbálkozás a fiatal rendező, Gigor Attila részéről. Viszont ha A nyomozó csak félkész munka, akkor pláne dörzsölhetjük a tenyerünket mert így is veri a sekélyes magyar mezőnyt, így abba is jó belengondolni, hogy mit kaphatunk Gigor rendezéseitől később.

Malkáv Tibor (Anger Zsolt) történetére, mely során kórboncnokból bérgyilkossá majd nyomozóvá válik már régóta szükségünk volt.

Tovább “A nyomozó (2008)” »

9

Super (2010)

0super1

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de személy szerint azokon a filmeken szórakozok a legjobban és emlékszem rájuk még sokáig, amelyek elé mindféle különleges elvárás nélkül ülök le. Ez manapság ritka, hiszen aki naponta olvas filmhíreket, filmes blogokat és figyelemmel követi a nagy Hollywood újabb és újabb üdvöskéinek előkészületi munkálatait, akarva-akaratlanul túl korán véleményt alkot és „előítél”; sokszor rossz irányban. Történt egyszer, hogy James Gunn rendező „gyermekéről” csúnya módon valahogy megfeledkeztem és pont ez lett a szerencsém: mint aki drága kincset talált, gyermeki izgalommal ültem le bepótolni, nyitva minden lehetőségre s örömmel állíthatom, egy kerek, egész élménnyel gazdagodtam a Super (2010) című alkotás láttán. Nem, ez nem az a bizonyos összevont szemöldökű, acélizomzatú, köpönyeges, világmegváltós filmtekercs. Sokkal érdekesebb annál. Tovább “Super (2010)” »

6

Butter (2011)

Butter-Poster-1.jpg

írta Doro_

Milyen jó is néhanapján elnyújtózni az ágyon és megnézni egy könnyed vígjátékot, szerethető karakterekkel, jó értelemben bolondos alap sztorival, aranyos főhős-lánykával és egy kedves tanulsággal. Több komoly filmnek is táptalajául szolgált már az amerikai, cseppet sem nyüzsgő kisvárosi élet, abban pedig a látszólag tökéletes harmóniában élő házaspár, csodálatos gyerekekkel, szép nagy házzal, autóval, karrierrel, fültől-fülig érő mosollyal. Aztán egyszer csak kiborul a bili, s láthatóvá válik az, ami addig a rózsaszín, habos-babos felszín alatt lapult. Ez alaklommal azonban, ezen a kiboruláson mi most nagyon sokat fogunk nevetni, ezt Jim Field Smith Butter című mozija garantálja nekünk.

Tovább “Butter (2011)” »

0

Dohányfüst a vásznon

postpic.jpg

írta Doro_

Cigi, dohány, bagó, staub, spangli. Akárhogyan is nevezzük, aktív használóként, vagy passzív szenvedőként, mindannyian ismerjük a füstölgő végű dohányrudat, amely Közép-Amerikában bukkant fel először több száz évvel ezelőtt, és azóta a használata lassan társadalmi szokássá, szenvedéllyé, rituálévá vált. A köztudatba bekerült élvezeti cikk természetesen nem hiányozhat a moziból sem, ahol filmtörténeti korszakoktól függően más-más szerepet kapott egészen napjainkig. Hogyan látják ezt nézők a mozikban, hogyan láttatják velük, és milyen vajon a színészek hozzáállása a használatához?

42

Dohányfüst a vásznon

postpic.jpg

írta Doro_

Cigi, dohány, bagó, staub, spangli. Akárhogyan is nevezzük, aktív használóként, vagy passzív szenvedőként, mindannyian ismerjük a füstölgő végű dohányrudat, amely Közép-Amerikában bukkant fel először több száz évvel ezelőtt, és azóta a használata lassan társadalmi szokássá, szenvedéllyé, rituálévá vált. A köztudatba bekerült élvezeti cikk természetesen nem hiányozhat a moziból sem, ahol filmtörténeti korszakoktól függően más-más szerepet kapott egészen napjainkig. Hogyan látják ezt nézők a mozikban, hogyan láttatják velük, és milyen vajon a színészek hozzáállása a használatához?

10

Detachment (2011)

írta Doro_

Henry Barthes (Adrien Brody) a helyettesítő tanár, suliból suliba vándorol, hogy a „segítségért kiáltó” kollégái támasza legyen egy rövidke időre. Pár hét alatt igyekszik kapcsolatot teremteni a diákokkal, s inkább az életre, mint a száraz tananyagra tanítani őket. Megismerkedik egy tinédzser prostituálttal s gondjaiba veszi azt, miközben nem feledkezik meg támogatni az otthonban fekvő nagyapját sem, akivel való viszonya nagy titkot rejt magában. Gondoskodás, gondoskodás hátán, de vajon ki fogja az ő és a körülötte lévő tanárok életét sínre tenni?

Régebbi írás Koimbrától itt olvasható.

01detachment

8

A legsötétebb óra (The Darkest Hour, 2011)

írta Doro_

Chris Gorak A legsötétebb órája nem titok, hogy olyan filmek nyomdokaiba szeretne lépni, mint a Függetlenség napja vagy a Világok harca, de sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel. Első ránézésre a film egyetlen újdonsága, hogy helyszínéül nem egy megszokott amerikai nagyvárost választott, hanem egy európait, nevezetesen Moszkvát, melynek ábrázolása a kevés pozitívumok közé sorolható. A történet szerint Sean (Emile Hirsch) barátjával Bennel (Max Minghella) az orosz fővárosba utaznak azzal a céllal, hogy végre beindítsák életük üzletét, egy online közösségi oldalt. Terveikkel a hónuk alatt öltönyt vesznek és nyakkendőt kötnek, hogy meggyőzzenek egy-két fejest egy óriáscégnél némi anyagi támogatás reményében. Közben felfedezik a csodaszép nyüzsgő várost, találkoznak két amerikai lánnyal, elbulizgatnak majd egyik este különös körülmények között, a történelem során már megannyi (igaz, csak földi) támadást megért Moszkva hirtelen sötétbe borul. Fura fények jelennek meg az égen, majd mikor az emberek a fény hatására elkezdenek hamuvá válni kitör a pánik s beindul a harc a túlélésért. Innentől a forgatókönyv ismerős lehet az avatott szemnek: a maroknyi túlélő csapat kiutat keres ebből a szörnyűségből… már ha létezik kiút.

Régebbi írás Koimbrától itt olvasható.

the-darkest-hour-poster.jpg