7

Röviden: Jumanji / Bright / 1922 / Wish Upon / Beyond Skyline

írta Minime

0jumanji

Jumanji – Vár a dzsungel – Az 1995-ös Robin Williams főszereplésével mozikba kerülő kaland-vígjáték annak idején a saját idejében sem számított kimagasló filmnek. Többnyire Williams játéka és a borzasztóan sikerült vizuális effektek miatt emlékezhetünk rá. A 2017-es újra ezúttal Dwayne Johnson, Jack Black, Karen Gillan és Kevin Hart főszereplésével került a vászonra, Jake Kasdan rendezésében. Egyfajta tiszteletadás a Williams-féle régihez igazítva, ezúttal megújult köntösben, a társasjáték, immáron számítógépes játékká avanzsálja magát és szippantja magába hőseink fiatal alteregóit (Alex Wolff, Madison Iseman, Morgan Turner, Ser’Darius Blain). A látvány immáron sokkal értékelhetőbb, azonban a mentőakciós történet és ennek filmes megvalósítása kevésbé tartogat érdekességet a nézők számára. A néhányszor előforduló hangosan felröhögős poénok kivételével a produkció önmagában még elődje középszerűségét sem idézi meg. Mind a fiatal, mind pedig az idősebb főhősök sztereotipizált archetípusok a jelen társadalom minden „fiókjából”, mindössze játékbeli „összekeveredésük” ad alapot a humoros jelenetek megvalósításának lehetőségére, amelyekben Hart és Black elviszik a prímet a többiek elől. Értékelés: 30%

0bright

BrightDavid Ayer rendező ezúttal fantasy-világba kalauzolja nézőit. Korunk világában az emberek mellett olyan mesebeli lények is élnek, mint tündék, tündérek, orkok, sárkányok és sok más egyéb faj. Két Los Angeles-i rendőrtiszt, Daryl Ward (Will Smith) és Nick Jacoby (Joel Edgerton) az utcán teljesítenek szolgálatot, utóbbi az első és mindaddig egyetlen ork rendőrtisztként. A varázslat létező dolog a világban, azonban ehhez varázspálca szükséges, amelyet csak egy „fényes” („bright”) személy képes használni. A cselekmény főcsapása is egy elrabolt varázspálca, valamint az azt gőzerővel és meglehetősen brutális erőszakkal kereső tünde gazdája, Leilah (Noomi Rapace) köré épül. Az Inferni elnevezésű titkos tünde társaság egy 2000 éve letűnt gonosz a Sötét Úr hatalmát szeretné megidézni vele, míg ellenfele, a Fény Pajzsának rendje igyekszik útjukat állni, a mágiaügyi szövetségiek pedig szintén a nyomukban vannak. Ebbe a meglehetősen kusza történetbe keverednek bele hőseink egyik bevetésük alkalmával. A film egyfajta kasztrendszert is kialakít a szereplők között, hiszen a tündék a társadalom elitjét, az emberek a középréteget, míg az orkok a perifériát képviselik, azonban a jelenség nincs megfelelően alátámasztva a történetben, így csak elfogadni tudjuk, hiába merülnek fel kérdéseink. Az ork-ember ellentét a rendőrség, illetve a két partner egymás közötti kapcsolatában materializálódik, és két akciójelenet között morális kérdések felvetéséhez és marginális megválaszolásához vezet. A partnerek közötti kezdeti feszült viszony, amelynek okát a film elején láthatjuk, a játékidő során többször törésponthoz vezet, ám sosem válik igazi áttöréssé. Valahol az Öngyilkos osztag és Az utolsó műszak között egyensúlyozva Ayer egy korrekt akciófilmet tesz le az asztalra, amely látványban is a helyén van, azonban forgatókönyvének hiányosságai miatt inkább csak egy újabb darabnak tekinthető a sok közül. A színészi játékok átlagosak, a magas költségvetés ellenére valószínűleg nem lesz túl sikeres, de egyszeri megtekintést mindenképpen megér. Értékelés: 60%

01922

1922 – Úgy tűnik, 2017 a jól sikerült Stephen King feldolgozások évének is tekinthető, hiszen a kritikailag és anyagilag is rendkívül sikeres Az és a szintén jól sikerült Bilincsben mellett idén ez a harmadik olyan film, amelyet a híres író, korábbi munkáit felhasználva forgattak le és került a nézők érdeklődési körébe. Ezúttal egy novella a történet alapja, amelynek főhőse Wilfred James (Thomas Jane) nebraskai farmer, aki egy városi hotelszobában veti papírra beismerő vallomását tetteiről és néz szembe lelkiismeretével, amely egy családon belüli telekvita következményeiről és keserű tanulságairól tudósítja a nézőket. Wilf és neje, Arlette (Molly Parker) elhidegültek egymástól, a látszólagos családi összképet mindössze a farm és közös fiuk, Henry (Dylan Schmid) nevelése tartja egyben. A röghöz kötött élethez szokott férj és a városi életre vágyó asszony ellentétei, utóbbi vagyona és földtulajdona miatt gyilkossághoz vezetnek, amelynek következményei egy egész család és közvetlen környezetük teljes fizikai és lelki összeomlásához vezet. A filmet Zak Hilditch jegyzi íróként és rendezőként egyaránt. Rendkívül jól felépített adaptációt láthatunk, amely egyértelműen Hilditch és főszereplője érdeme. Ugyanakkor mit sem érne egy családi dráma színészi alakítások nélkül. Azt kell mondanunk, Thomas Jane talán élete legjobb drámai alakítását nyújtja Wilf szerepében. A kezdetben akaratos, makacs, ármánykodó férfi átváltozása magányos, megtört és önmagának megbocsátani képtelen, a múltbéli cselekedetei által kísértett emberi és erkölcsi „élőhalottá” zseniális alakításként kerül a néző elé. Az utolsó apró jellemző (nyelvezet, szájhúzogatás) is a helyén van Jane alakításában. Remek adaptáció, kiváló színészi alakítással. Értékelés: 80%

0wu

Wish Upon – A korábbiakban már említett It Comes at Night-hoz hasonlóan jelen alkotás szintén egy ígéretes előzetessel jelentkező horroraspiráns volt idén. Clare (Joey King) talál egy különleges kínai kívánságdobozt, amely valóra váltja legmerészebb álmait, és a visszahúzódó lányból menő csaj születik, azonban minden kívánságnak ára van. A dobozban ugyanis egy démon lakozik, aki minden egyes kívánságért véráldozatot követel, amelyet különböző módokon „be is hajt” általában Clare szerettein és a hozzá közelállókon. A doboz használója a tárgyba vésett írás szerint hét kívánsággal rendelkezik. Clare kezdetben élvezi a kívánságok nyújtotta előnyöket, azonban később szembesül azok következményeivel és a múltjának egy sötét titkára is fény derül. A befejezés folytatást sejtető, Ryan Philippe mellékszerepe semleges, akár maga a színész. John R. Leonetti rendező a 90-es évek Wishmaster filmjeihez hasonló témájával nem váltja meg a világot és nem is forradalmasítja a horror műfajt, de egy közepes és szórakoztatónak nevezhető darabbal lepi meg a nézőit. Értékelés: 50%

0bs

Beyond Skyline – Marc Corley (Frank Grillo) rendőrtiszt éppen a fiáért megy a Los Angeles-i fogdába, amikor megérkeznek az előző felvonásból ismert hipnotikus kék fények, amelyek magukba szippantják az embereket. Őt és fiát a metróban éri az invázió, ahonnan menekülve, többeket magukkal visznek és próbálnak biztonságos helyre jutni. Azonban Marc fiát, Trent-et (Jonny Weston) beszippantja a fény és az idegen hajóra kerül, ahová Marc is követi. Itt sor kerül a történet összekapcsolására az előző résszel Jarrod „személyében”, akinek éppen megszülető „hibrid” kislánya később a megoldások kulcsa lesz. Végül hőseink, Marc és Audrey (Bojana Novakovic) az „arany háromszögbe” is elkeverednek, ahol a droggyártókkal szövetségben veszik fel a harcot a Földet éppen learatni szándékozó idegennel. Sua (Iko Uwais) és húga, valamint annak barátja befogadják az érkezőket és melléjük állnak. A filmet íróként és rendezőként is Liam O’Connell jegyzi, a Strause testvérek ezúttal csak producerként vannak jelen. Láthatunk egészen élvezetes trükköket, komoly ember-idegen kung-fu összecsapásokat, sőt idegen-idegen közötti küzdelmet is. Frank Grillo végig kemény és morcos. A film önmagában, ahogyan elődje is, szórakoztató lehet, ha hibáira komolyabban nem koncentrálunk és eltöltünk fele bő másfél órát. Értékelés: 50%

7 komment

  1. A Jumanjinak már a trailere is borzasztóan gagyi volt..köszi az írást, biztos megspórolok ezek után 2 órát az életemből. Azért szerintem nem csoda, hogy csökken a moziba járási kedv, ha ilyen trágya a műsor. Vannak jó filmek is, nem mondom, de szelektálni kell, hogy mire érdemes jegyet váltani.

    • Nekem az pont kellemes meglepetés volt mert a trailer alapján sokkal rosszabbra számítottam. Persze az elsô résztôl messze van így is.

  2. A Beyond Skyline meglepően jó lett, szerintem nagyon jól gondolták tovább, trailer alapján nekem félő volt, hogy nem fog sokat előre haladni a story de nem tököltek hálistennek sokat, megérte rá várni, remélem sikerül trilógiává bővíteni.

    • Légyszíves áruld el, hol lehet megnézni a Beyond Skyline-t? Neked hol sikerült megnézned? Én is szeretném látni.

  3. Egyetértek a Jumanji kritika első két mondatával.:) Viszont a folytatás nagyon is szórakoztató lett. Lehetett volna ennél jobb is, főleg, ha bevonnak egy csapat igazi gamert az ötletelésbe, de abszolút okés volt. 70 %
    A Bright-nál viszont arra gyanakszom, hogy Max Landis forgatókönyvéből David Ayer kihagyott dolgokat. Enyhén szólva is felemás a film. Maga a világ érdekes lehetne, csak nincs igazán bemutatva. De akkor az akció eladhatná a sztorit, ám az meg olyan felemás. Rapace nem oszt, nem szoroz, Fry-jal pedig többnyire nem tudtak mit kezdeni. Gyenge közepes film, és akkor még jóindaulatú voltam.
    A Wish Upon béna, a Beyond Skyline megtekintésével nem sietek, az első nem jött be.

  4. Jumanji-folytatás: az első rész kultuszát nem nagyon értettem, itt meg az első húsz perc meggyőzött arról, hogy ez nem az én filmem. Igen lustán van felskiccelve minden, láthatóan csak a számítógép-szerverek izzadtak a filmen, a kreatív alkotók egyáltalán nem.

    • Én sem értem, hogy az első Jumanji mitől is lenne klasszikus. Ezt szerintem a második rész elkészülte előtt aggatták rá a készítők gyorsan.:)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *