2

Röviden: Űrvihar / OtherLife / Hóember / Gyilkosság az Orient Expresszen / Egyenesen át

írta Minime

GEOSTORM

Űrvihar (Geostorm) – Jake Lawson tudós (Gerard Butler) vezetésével a Föld népei műholdhálózatot helyeznek működésbe, amellyel a 2020-ra már katasztrofálissá váló földi időjárási anomáliákat és a népesség kipusztulását szeretnék megakadályozni. Azonban három évvel később a „DutchBoy”-nak nevezett szatellitrendszer meghibásodik és komoly meteorológiai csapásokat mér a Föld különböző pontjaira. Mint tervezőt és a projekt korábbi vezetőjét, az USA elnöke (Andy Garcia) Lawson-t küldi fel a projektet koordináló Nemzetközi Űrállomásra, hogy kiderítse a működési zavarok okát, megakadályozza a katasztrófát és egy esetleges Űrvihar kialakulását, amely az emberiség pusztulását idézné elő. Dean Devlin rendezői bemutatkozása elsősorban mentora (Roland Emmerich) filmjeinek nyomvonalát követve a látványos rombolásra helyezi a hangsúlyt. Nem feledkezik meg természetesen az amerikai patriotizmus felvonultatásától sem, amelyet szintén a német rendező eszközkészleteiből merített. A látvány közepes, hiszen a CGI mellett számos esetben makettekkel dolgoztak, azonban mégsem sikerül visszaadni azt a vizualitást, amit esetenként elvárhatunk egy tömeges pusztítást szimbolizáló mozitól. Butler hozza a szokásos világmegmentő formáját, vicceseket és okosakat mond, többnyire pedig rendkívül hősiesen helytáll. Feltűnik még Ed Harris, Abby Cornish és Jim Sturgess is. A film szórakoztatónak mondható, de semmilyen különleges élménnyel nem szolgál. Az ismert recept alapján kreált válsághelyzet megoldására született sci-fi történet, némi rombolási kényszerrel és összeesküvési szállal Devlin tollából és nézőpontján keresztül. Értékelés: 60%.

OtherLife (OtherLife) – Ren Amari (Jessica de Gouw) tudós, feltaláló és kutató. Nanotechnológián alapuló programozott emlékek segítségével szeretne kómában lévő embereken segíteni, különösképpen testvérén, Jareden, aki egy baleset következtében az agyhalál állapotába került. A technológia az OtherLife nevet viseli és használóinak egy napos előre megírt algoritmusokon alapuló emlékélményeket kínál, amelyek teljesen valóságosak és maradandóak. A szabadalom igencsak sokoldalú felhasználási lehetőségére – például a büntetés-végrehajtásban – a kormányzat is felfigyel, és igyekszik azt saját érdekeinek megfelelő célokra felhasználni. Ren azonban ebbe nem egyezik bele, egészen addig, amíg egy véletlen baleset folytán barátja, Danny el nem halálozik az OtherLife használata következményeképpen. Ren választás elé kényszerül és elfogadja a kormány ajánlatát, amely szerint mint Danny haláláért felelősséggel tartozó személy, egy évig kénytelen büntetését az önmaga által kreált virtuális valóságban letölteni. Hiszen a büntetésként kirótt egy év a valóságban percek alatt lezajló folyamat, és csak az agyban jelentkezik a valós időtartam okozta érzékelési eltérés. Ren elfogadja a büntetését és aláveti magát kísérletnek, amely nem várt következményekkel jár és teljességgel átértékeli Ren addigi alapvetését. Ben C. Lucas ausztrál rendező, komoly témát boncolgat, ám a kis költségvetés és az ismeretlen színészgárda nem ad lehetőséget a filmnek egy komolyabb áttörésre. A hangsúly szinte kizárólag a nézőben keltett kételyek és morális hullámvasút fel és lefelé tartó éppen aktuális gondolatébresztési periódusán egyensúlyozik. Egy tudományos fantasztikus film, amely nem okoz katarzist a nézőkben, ennek ellenére nézhető produkció. Értékelés: 60%

Hóember (Snowman)Jo Nesbo világhírű krimi-regényének filmadaptációja, Tomas Alfredson rendezésében. Egy ismeretlen sorozatgyilkos kisgyermekes anyákat gyilkol és a tett elkövetésének helyét és így a leendő áldozat személyét egy hóember építésével jelöli meg. Harry Hole (Michael Fassbender) kiégett, életunt gyilkossági nyomozó, komoly alkoholproblémákkal, az oslói rendőrség kötelékében. Az ügy véletlenül kerül a látómezejébe, Katrine Bratt (Rebecca Ferguson) nyomozó közvetítésével és segítségével. Közösen indulnak a gyilkos keresésére, akinek motivációja ismeretlen, módszerei brutálisak és időnként még üzenetet is hagy Hole nyomozó számára. A gyilkosságok pedig kísértetiesen emlékeztetnek egy 9 évvel korábbi esetre Bergen városából. A két ügy párhuzamait követve, két idősíkon végigvezetve a történet fonalát ismerjük meg lassacskán a bűnügy rejtelmeit és az elkövető személyes motivációját, amint a két bűneset szálai egymásba érnek. A krimi regény formában igazi klasszikus „skandináv krimi”-nek számít, a műfaj egyik úttörője és Nesbo kiemelkedő munkája. Azonban hiába a svéd rendező és a kivételes szereplőgárda – Val Kilmer és J. K. Simmons is főbb szerepekben – a történet nem váltja ki a kellő borzongató atmoszférát és izgalmat. A színészi játékok gyengék és erőltetettek. A film túl hosszúra nyúlik, és a nyomozás szüneteiben játszódó jelenetek feleslegesnek mondható érzelmi szálakat és családi kötődéseket szimbolizálnak, mintegy emberibbé próbálván tenni az üres és sablonos színészi profilokat. Az operatőri munka kiváló, gyönyörű képeket kapunk a téli Norvégia természeti szépségeiből, azonban ez önmagában kevés a boldoguláshoz. Az adaptáció lassú, körülményes és unott atmoszférája sajnos a nézőre is rátelepszik. Értékelés: 50%

Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express)Agatha Christie híres krimijének legújabb adaptációja, ezúttal Kenneth Branagh rendezésében. A szereplőgárda igazi sztárparádét tartogat Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Daisy Ridley, Judi Dench, Penelopé Cruz, Willem Defoe alakításaival. A történet nem újdonság, hiszen a regény alapján a híres vonaton elkövetett brutális gyilkosság nyomozását láthatjuk, amelyet a kor leghíresebb detektívje, Hercule Poirot (Branagh) vezényel le. A színészek jól alakítják szerepeiket, a történet meglehetősen lassú felvezetését követően villámgyorsan végigfut a nyomozás eseményein és jut el a végkifejletig. A játékidő alig két óra, ami szükségessé teszi a feszítettebb tempó meglétét és így több logikai buktató is szerepel a moziban. A film egyértelműen tömegszórakoztatásra szánt krimiadaptáció, amelyet a kor nézői igényeihez igazítva Branagh megpróbált a lehető legkézenfekvőbben és minél kevesebb játékidőből kihozni. A karakterek fejlődése igazából éppen emiatt nem is várható el, bár Poirot szemléletének változását hitelesen érzékelteti, és sugallja a továbbiakban egy önálló Poirot-franchise megszületésének gondolatát is. Alapvetően számítva arra, hogy a mai mozinézőkben él még az igény a régi krimitörténetek újraadaptálására és fogyasztható eladására. A bevételi adatok tekintetében ez azt hiszem, egyértelműen vissza is tükröződött, így várhatjuk a további detektívtörténetek vászonra kerülését. A film minden hiányossága ellenére is abszolút nézhető és élvezhető, semmivel nem rosszabb, mint a regény bármely korábbi feldolgozása. Korrekt darab. Értékelés: 70%.

Egyenesen át (Flatliners) – Öt fiatal medikus kísérletezésbe kezd a halál utáni érzékelés és agyi aktivitás megfigyelésére. Courtney (Ellen Page) autóbalesetben elveszíti kishúgát, és az eset óta megszállottan szeretne kapcsolatot teremteni a túlvilágon lévő kislánnyal. A kísérletezéshez azonban segítőkre van szüksége, így Jamie (James Norton), Sophia (Kiersey Clemons), Marlo (Nina Dobrev) és Ray (Diego Luna) is csatlakozik a lányhoz. Miután egymást követve megtapasztalják a túlvilági lét „élményét” és kezdetben élvezik a megnőtt agyi kapacitás örömeit, idővel furcsa látomások és a múltban elkövetett hibáik kivetülései kezdik kísérteni a fiatalokat. Így nem marad más választásuk, mint szembenézni múltjukkal, hibáikkal és legfőképpen önmagukkal. Niels Arden Oplev filmje, az 1990-es Egyenesen át című produkció modernizált változata. A történet és a séma hűen követi az előd által kitaposott ösvényt. A színészi produktumok, ahogyan a ’90-es verzióban, itt sem kiemelkedőek, azonban az akkori szereplőgárda jóval nívósabbnak számított a mostaninál és az akkor még újszerű problémafelvetés viszonylag könnyen elfogadtatta a nézőkkel a filmet. Sajnos a remake kevés meglepetéssel szolgál, nem újít és nem tartalmaz semmilyen különleges és maradandó hatást, ahogyan hasonló élményt sem okoz. Kiefer Sutherland epizódszerepéért viszont adhatunk egy piros pontot a készítőknek. Értékelés: 50%.

2 komment

  1. Az Űrvihar első előzetese eléggé gagyinak tűnt, majd később már javítottak rajta, bár így is látszott rajta, hogy max egy nézhető világpusztítást tudnak kihozni belőle. Na, ez stimmel is. Dean Devlin ugyebár Emmerich alkotótársa, ha a 90-es években hozták volna ki, akkor megkockáztatom, hogy talán még most is emlegetnénk az Űrvihart. De most csak egy gyorsan feledhető sci-fi.

    A Hóember: Pfff és megint csak pfff. Hátba kell veregetni az előzetes vágóit, nagyon ügyesek voltak. Mert a film kegyetlenül unalmas. Fassbender és Fergusson sem mentik meg ezt az ásítozós izét.

Hozzászólás a(z) koimbra bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *