Röviden: Élesítve / Bőrpofa / Goon 2 / A bébiszitter

írta Minime

Élesítve (Unlocked) – Noomi Rapace ezúttal terrorelhárító szerepben próbál megakadályozni egy merényletet, amelyet Londonban akarnak elkövetni. Alice Racine szerepében, egy megkeseredett, egy korábbi merénylet miatt önmagát okoló és újabb esélyben reménykedő iszlám szakértőként tűnik fel. A szereplőgárda igen impozáns, hiszen feltűnik még Orlando Bloom, John Malkovich, Michael Douglas és Tony Colette is. Ennek ellenére azonban Michael Apted rendező mozija semmilyen meglepetéssel nem szolgál a nézők számára, hiszen a már korábban megismert akció-kém-összeesküvés mozik kliséit egymás után rendezve és a dramaturgia „fonalára” felfűzve meséli el a történetet. Nem kapunk robusztus akciókat, inkább egy önmagát furfangosnak gondoló és néhány meghökkentőnek vélt csavarral kiegészítő filmet, amely ugyan valóban nem emelkedik Bourne-magasságaiba, de egy téli estén kellemes és pihentető másfél órás laza szórakozást ígér. Értékelés: 60%.

Bőrpofa (Leatherface) – Újabb klasszikus horrorsztori és egy újabb átgondolása a korábban már rengetegszer lerágott történetnek. Julien Maury és Alexandre Bustillo adaptációja ezúttal Bőrpofa eredettörténetét viszi a vászonra, a kezdetektől – amelynek kiindulópontja, a tipikus belterjes, abnormális és kannibál texasi família – egészen a rémség megszületéséig, illetve ennek okáig. A horrorelemek ezúttal szinte csak a film utolsó perceire maradnak, a történet inkább Jackson lelki küzdelmére próbál összpontosítani, ahogyan testvérét vigyázva és beteges anyjától, Verna Sawyertől (Lili Taylor) elzárva egy intézetben próbál új, „normális” életet kezdeni. Azonban a családja és a család múltjának bűnei Hartman seriff (Stephen Dorff) személyében utolérik, és olyan kényszerű döntések elé állítják, amelyek következményeképpen eljutunk a véres végkifejletig, valamint választ kapunk Bőrpofa születésének körülményeire. A klasszikusokat kedvelő horrorrajongók számára ajánlott darab, de semmiképpen nem maradandó élmény. Értékelés: 50%

Goon 2 – (Goon – The Last of the Enforcers) – Az első felvonásban megismert és megkedvelt együgyű hokisunk, Doug Glatt (Seann William Scott) visszatért. Ezúttal immáron csapata kapitányaként kellene győzelemre vezetnie a Highlanders csapatát, azonban már első mérkőzésén emberére akad, a liga újdonsült keménykedője, Anders Cain (Wyatt Russell) személyében. Dougnak el kell gondolkodnia a jövőjén, hiszen sérülése miatt, valamint születendő gyermeke anyjának kérésére kénytelen távol maradni kedvenc csapatától. Azonban nyughatatlan lelke és bizonyítási vágya által vezérelve, régi ellenfele Ross Rhea (Liev Schreiber) segítségével még egyszer újra jégre lép, hogy bizonyíthassa elszántságát, erejét és odaadását a maga egyszerű módján szeretett csapata számára. A filmet ezúttal Jay Baruchel jegyzi rendezőként, akiről közismert tény, hogy rajong a jégkorongért és nagy barátja Scottnak. Mintegy jutalomjátékként valószínűleg pusztán szórakozásból összerakott haverfilmet készítettek, amelyben az első rész ismeretében nem kell csalódnunk sem. A körülményektől eltekintve gyakorlatilag ugyanazt és ugyanúgy láthatjuk. Aki szerette az elsőt, nem fog csalódni ezúttal sem. Értékelés: 50%

A bébiszitter (The Babysitter) – Egy lúzerként számontartott 12 éves fiú, Cole Johnson (Juhda Lewis) történetét láthatjuk, akit bombázó bébiszittere, Bee (Samara Weawing) kivételével szinte mindenki teljesen semmibe vesz és szívat. Egy éjjel Cole, szomszédja és iskolatársnője buzdítására úgy dönt, meglesi szexi bébiszitterét, amint a barátaival bulizik, azonban az este nem várt fordulatokhoz és véres kalandokhoz vezet. Miközben a történet próbálja elmesélni egy kamasz felnőtté válásának történetét, Brian Duffield forgatókönyvíró jóvoltából, akkora adag sztereotípiáktól hemzsegő, vérben fröcsögő és szociopata poéngörgeteget kapunk, amelyet biztosan nem bírunk ki néhány éktelen röhögés nélkül. A filmet rendezőként McG jegyzi, aki ezúttal egy kisköltségvetésű, ám annál szórakoztatóbb horrorkomédiát tár elénk. A szereplők között feltűnik még Leslie Bibb, Bella Thorne illetve Pat Marino. A film szinte egyetlen percre sem veszi komolyan önmagát, ahogyan a nézőt sem, így válik kellemesen szórakoztatóvá. Amennyiben másfél óra felhőtlen, esztelen és komfortérzetet mélyen sértő véres, ám poénokban gazdag filmre szánnánk az életünkből másfél órát, akkor ez a film tökéletes – „baromságnak” – választásnak tűnik. Értékelés: erősen ajánlott, 90%