2

The Crown – 1. évad

írta Nikodémus

2017-10-the-crown-1

VI. György király – ebből a filmből lehet ismerős – (Jared Harris – ő pedig innen) éppen krákog. A köhögés csaknem fulladozásba torkollik, előkerül a zsebkendő, ami aztán megtelik vérrel. A második világháborúban vagyunk, majd ugrunk az immár nagybeteg király nagyobbik lányának, Erzsébetnek az esküvőjére. Az arisztokratikus pompát azonban megelőzi egy szűk körű szertartás. Vőlegényének, Fülöp hercegnek (Matt Smith) le kell mondania minden rangjáról (többek között a görög trón-várományosságról), hogy feleségül vehesse a (most még) hercegnőt. Sötét terek és még sötétebb tekintetek üzenik: a brit főméltóságok nem látják szívesen a kissé izgága, lázadó jellemű Fülöpöt az udvarban. Pedig sejtik, hogy nemsokára ő is mellékszereplő lesz választottja, az események tragikus alakulása folytán királynővé koronázott II. Erzsébet (Claire Foy) oldalán. Ez a felütése a Netflix (Sonyval együtt készített) presztízs-sorozatának, mely a leghosszabb ideig (mindmáig) uralkodó brit királynő pályáját követi végig. Peter Morgan író-kreátor rutinosan (hiszen ismerős neki a terep) nem is hibázza el: már az első évad alapján kijelenthető, hogy a Crown az utóbbi idők egyik legkimunkáltabb sorozata.

2017-10-the-crown-2Történelmi fikciót mindig izgalmas nézni, ám a Crown elsősorban azzal emelkedik ki a kortársak közül, hogy mivel virtigli angolok csinálják, szó sincs laza lötyögésről: a teáskanáltól az ajtófélfáig úgy kell vigyázzba állnia mindennek, hogy tanúsítsa: a Monarchia évszázados építményét támasztja. A sorozat azonban még ennél is nagyobbat vállal: meg szeretné fejteni a huszon-egynéhány évesen trónra került II. Erzsébet titkát. Mi ez az elszántság, ez a merevség mögé bújtatott törékenység és finom báj ennek a fiatal hölgynek a tekintetében? A kulisszajáráson kívül talán ez a legérdekesebb vonatkozás: az ifjú uralkodónak meg kell küzdenie saját éretlenségével és tapasztalatlanságával, a korona rá nehezedő súlyával és azzal, hogy bármi emberit tesz is, kimérten kell adagolnia. Hiszen furcsa, önmagát túlélt, mégis tartós intézményt kell szolgálnia: a Monarchiát. Claire Foy tökéletesen formálja meg a címszereplőt, és ha azt hinnéd, őzikeszemei és babaarca a naiva szerepére predesztinálják, várd csak ki az évad végét. II. Erzsébet lenyűgöző változásokon megy keresztül, melyeket Foy olykor csak egy szemvillanással, homlokráncolással közvetít – nem véletlen a díjeső.

S persze a többiekről is szólni kell, mert az egész gárda elképesztő: Matt Smith nagy átéléssel hozza a férfiúi mivoltában megsértett férjet, aki cselekedni, élni és főképp reformálni akar, de nem hagyják; az anyakirálynő (Victoria Hamilton), aki gyászában menekülni szeretne a palotából, ugyanakkor felelősséget érez lányai iránt; a nagybáty VIII. Eduárd (Alex Jennings), aki botrányos körülmények között mondott le a trón jogáról; és végül, de nem utolsósorban a királynő első miniszterelnöke, Winston Churchill, akit illúziókeltő hitelességgel formál meg John Lithgow. Az ő átlényegülése egészen parádés, morog, szuszog, sokszor nincs tisztában magával, de hihetetlen autoritása van: ahová belép, ott uralja a légkört. Az egyetlen kivétel a király(nő)i kihallgatás, ahol zokszó nélkül megadja a tiszteletet az uralkodónak, bárki legyen is az.

2017-10-the-crown-5A sorozat alapvetően párbeszéd-központú, ráérős dramaturgiai építkezéssel, s egyszerre indít egy epizódra való és azokon átívelő cselekményszálakat. Itt-ott akad néhány felszínesebb, szappanoperás megoldás, illetve finom történelem-szépítés (pl. a nagy londoni ködről szóló rész), ám az érzelmi csúcspontokat elegáns vizuális megoldásokkal, jobbára szavak nélkül (a zenei főtéma Hans Zimmer érdeme) közvetíti a széria. Humor is beköszön néhol, melynek egy részéről sejthető, hogy akaratlan: inkább csak mi, kívülállók mulatunk csendesen, mi mindenből képesek hatalmas hűhót csapni az udvarban. Hát kérem, angolok: ők már csak ilyenek.

2017-10-the-crown-6Ez utóbbi vonatkozás miatt különösen is izgalmas, hogy a sorozat épp most fut, hiszen látványosak a párhuzamok az egykori világhatalom hetven évvel ezelőtti történelmével: a brit identitástudatnak – hiába a megnyert háború – nem tett jót a gyarmatok elvesztése, a VIII. Eduárd-féle házassági botrány (amelyhez hamarosan felzárkózik egy másik: Erzsébet testvéréé, Margité), Európa kivérzett állapota és a mind erősebb hangok, melyek a Monarchia felszámolását és sóval való behintését követelik. Történelmi léptékkel mérve is komoly sorsfordulók ma is bőven akadnak (Brexit, az Egyesült Királyság vélelmezhető szétesése, az Amerikával megváltozó viszony); már csak azért is érdemes nézni a Crown-t, hogy megtudjuk: képesek vagyunk-e tanulni a történelemből.

A következő évad december elején debütál a Netflixen:

2 komment

  1. Fáradt, másnapos délelőttön indítottam el, kapásból végig is néztem… beszippant!
    Zseniális sorozat, de nem azért mert világmegváltó újdonság lenne, hanem mert az egyik legjobban kidolgozott történelmi sorozat, amit valaha láttam!
    Minden és mindenki remekel, a bejegyzés tökéletesen leírja a sorozatot.
    Szkript, fényképezés, díszletek, zene, alakítások… MINDEN maximálisan a legmagasabb szinten, mégsem egy steril élettelen katyvasz.
    Ennyire minimális dialektust történelmi drámában még nem tapasztaltam, fantasztikus ahogy a történetet a vizuális megoldások kiegészítik.
    Matt Smith-t ahogy megláttam megijedtem, Ő a kedvenc Doctor Who-m, az első rész után **puff** minden kétségem elszállt, zseniális Philipkén!
    Az utolsó 3-4 részre kissé leül, önismétlővé válik helyenként, de még a gyengébb részek is mindig fölényesen az átlag sorozat-minőség felett vannak!

    • Tényleg leül egy kicsit pár részre, de a Churchill-búcsú és a finálé újfent magasra teszi a mércét..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *